Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-27 / 97. szám, csütörtök

r Nagyvt lag 1 UTAZZ.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM 1 lXÍVJ 1 V X J i/XVJ DUBAJ - AZ ESZTELEN PAZARLÁS fellegvára Előre tudtam, hogy nem fogom szeretni, és így is lett. De... Tetszik vagy sem, el kell ismernem, Duhajt látni kell. Látni kell, hogy az ember elhiggye, van ilyen. Minden előítéletem ellenére lenyűgözött a város, bár nem kívánkozom vissza. Egyszerűen nem bírom elképzelni, hogy hosszú távon lehet ott élni. L ehetetlen, hogy az ember otthon érezze magát az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb vá­rosában, mikor én két nap alatt akkora dózist kaptam személytelenségből, hiú ha- talomfitogtatásból, rongyrá­zásból, ami egy életre elvet­te a kedvem a helytől. Mindezek ellenére persze a mérnöki bravúrnak szá­mító épületek, technológiai megoldások láttán leesett az állam, de azt gondolom, ezt a sok tudást, szakértel­met hasznosabban, jobban irányzottan is fel lehetne használni. Már a megérkezés is fé­lelmetes, hiszen Dubaj re­pülőterei a legnagyobbak, legforgalmasabbak közé tartoznak. Még szerencse, hogy a Pozsonyból induló fapados nem a világ legna­gyobb épületének számító 3-as terminálra érkezik, ha­nem a sokkal szerényebb 2-esre. A régebbi, Dubaji Nemzetközi Repülőtér leg­nagyobb előnye, hogy közel van a városhoz, illetve annak része. De amint elindultunk bérelt dzsipünkkel, világos­sá vált, a közelség itt teljesen mást jelent, mint otthon. A közlekedés kegyetlen. Min­den apró tévedést büntet. Kilométerben és időben is hosszú kerülővel, rengeteg útvonal-újratervezéssel jár, ha az ember elszalasztja a letérőt. Miközben a célál­lomás néhány kilométeres körzetében bolyongtunk, több oldalról is megnézhet­tünk a Burj Kalifa éjszakai ar­cát. Szóval nem sofőrbarát város Dubaj. Ománból visszafelé jövet két napot töltöttem a város­ban, mialatt kiderült, nem is gyalogosbarát'egy hely. Ér­demes lassan, fokozatosan ismerkedni a várossal, a régi látványosságoktól indulva haladni a legek felé. Mi egy kis hajózással kezdtük a Du­bai Creeken, amely sós vizű folyóként kikanyarint egy kis földdarabot a városból. Va­lamikor komoly kereskedel­mi jelentőséggel bíró termé­szetes kikötőként működött, ma már csak a kisebb hajók használják, illetve rengeteg motoros abra - hosszú, keskeny, vászontetejű tradi­cionális fahajó - közlekedik rajta. Egy dirhamért (1 euró kb. négy dirham) pár perc alatt elérhető a túlpart. A víz két részre osztja az óvárost, Deirára és Búr Dubaira. Az utóbbiban telepedett le a XIX. században a Bani Yas törzs, mely megalapította Dubaj uralkodóházát, az AI Maktoum dinasztiát. Itt ta­lálható a legrégibb épület, az AI Fahidi erőd. Ezenkívül piacok, bazárok, múzeu­mok engednek bepillantást az őrült építkezések előtti Dubajba. Bár ez egy szegé­nyebb, munkások által la­kott negyed, itt lehet igazán beleszippantani a valahai dubaji hangulatba. Mivel er­refelé a hőség nem a globá­lis felmelegedés nyomán fel­lépő újdonság, az épületek zöme még rendelkezik a ha­gyományos arab széltorony- nyal, amely a természetes hűtést biztosította, és igazi arabos külsőt kölcsönöz a házaknak. Duhajnak ugyan csak két metróvonala van, de ezek­kel a legismertebb turistás helyek elérhetők. Illetve csak megközelíthetők, mert az állomástól még fényévek­re van maga a látnivaló. Az 52 kilométeres piros vonal zömmel pilléreken halad a kétszer hatsávos Sejk Za- jed sugárút vonalán, mely mentén rengeteg híres fel­hőkarcoló áll, ezért már az utazás is nagy élmény. Itt áll a 100 dirhamos bankjegyről ismert Dubai World Trade Center épülete, vagy az iko- nikus Emirates ikertornyok, a valóban szépséges The Tower és egy másik mutatós példány, a 269 méteres 21st Century Tower. így mire a Burj Kalifa - Dubai Mail ál­lomáson kiszálltunk, teljesen elszédültem. Pedig az iga­zán szédületes dolgok még hátravoltak. Az állomást egy végtelen folyosó köti össze a világ legnagyobb bevá­sárlóközpontjával. Minden divatmárka megtalálható itt vagy 1200 üzletben, amik engem általában nem szok­tak lázba hozni, de néhány cipőbolt kirakata előtt azért legyökereztem. Bemenni már nem volt bátorságom. Itt egyébként a jómódú, talpig burkába burkolózott testes asszonyságokat igazi bevásárlókocsi, azaz fekete, nyitott tetejű autó furikázza üzletről üzletre. Ami igazán kihúzta nálam a gyufát, az a világ majdnem legnagyobb akváriuma. Több cápát lát­tam ebben a 11,5 millió EXTRA 2017. Április

Next

/
Thumbnails
Contents