Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-25 / 95. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. április 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kiska és Beblavý után Kiska döntése után fellélegezhettek a Hídban, de csak pár napra GÁL ZSOLT ét fő magyarázat létezik arra, hogy a Smerrel való koalícióra lépés után miért nem csökkentjelentősen a Híd támogatottsága. Az egyik szerint a támogatók elfogadták a párt vezetésének érvelését és belátták, hogy nem volt más választás, mint belépni a harmadik Fico-kormányba, és ezért kitartanak a Híd mellett, miközben hosszabb távon főleg a kormányzásból adódó eredmények alapján fogják eldönteni, hogy maradnak-e. A másik értelmezés szerint főleg a szlovák nemzetiségű választók, de a magyarok egy része is nagyot csalódott, de egyelőre nincs hová menniük. Akik el akartak menni, már a választások előtt megtették-megtehették az SaS és az Egyszerű Emberek irányába, a maradóknak Sulik vagy Matovič nem elfogadható alternatíva. Azonban, ha megjelenne a politikai középen egy program- és értékalapú, EUpárti, hiteles egyéniségekből álló, mérsékelt, szakmailag felkészült párt, röviden egy új SDKÚ, de Dzu- rinda korrupciós praktikái nélkül, akkor megváltozhatna a helyzet. Sokáig a példátlanul népszerű és sikeres Kiska elnökre tekintettek úgy, mint a szlovák középjobb lehetséges megváltójára, de ő lehűtötte a kedélyeket, egyértelművé téve, hogy nem akar aktívan bekapcsolódni a pártpolitikába. Itt lélegezhetett fel egy pár napra a Híd, amelynek (nem egyedül) komoly félnivalója lehetett volna, ha az elnök másképp dönt. De a megkönnyebbülés csak pár napig tarthatott, mert Kiska után (és valószínűleg az ő döntésétől nem függetlenül) a középen lévő vákuumért bejelentkezett Beblavý és Mihál. Az ő körülöttük kialakuló pártban benne van a potenciál, hogy az új SDKÚ legyen. Persze se nem tökéletesek, se nem tévedhetetlenek, és láttuk már sokszor, hogy a potenciált hogyan lehet elvesztegetni, szóval nincsenek sikerre ítélve, de komoly esélyük van. Ami egyébként nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Progresszív Szlovákia ne rúghatna labdába a balközépen. Ha ezek az alternatívák elkezdenek működni, és vezetőik nem rontják el, akkor le lehet majd tesztelni, hogy a Híd stabil támogatottságának melyik verziója igaz. Ha a második, akkor ennekjóval nagyobb hatása lehet a szlovákiai magyar politizálásra is, mint gondolnánk. Mert a szlovák támogatók többségének és a magyarok egy részének elvonulása egzisztenciális veszélyt jelenthet a Híd számára. Röviden, a „magyar-magyar” összefogás már mindkét félnek, és nemcsak az MKP-nak lehet létérdeke, egyébként ugrik a parlamenti képviselet. És itt kezdhet el érdekes lenni a helyzet, mert nagyon sokan, sok irányból bekavarhatnak. Például Matovič, aki nagyon „szereti” Bugárt (a „szimpátia” kölcsönös), ezért megpróbálhatja bevinni listáján az MKP-t a parlamentbe. Mivel sokaknál nagy a Híd iránti ellenszenv, inkább Matovičot választhatják. Csakhogy ez azért finoman szólva sem rizikómentes manőver. A sor hosszan folytatható lenne, variációból van bőven, de biztos parlamenti helyet egyik sem garantál, sem a Hídnak, sem az MKP-nak. Ébresztő, franciák! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ókonzervatív forradalmárok SIDÓH. ZOLTÁN H atározottan tisztábban látunk a vasárnapi, minden idők legizgalmasabb francia elnökválasztásának első fordulója után. A két továbbjutó, a független és centrista Emmanuel Macron, valamint Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front jelöltjének győzelme azt jelenti, hogy 1958 óta először a szocialisták (Benőit Hamon) és a konzervatívok (Francois Fiiion) képviselője sem jutott tovább, vagyis a hagyományos pártstruktúra csődöt mondott. Különösen fájó vereséget szenvedtek a szocialisták, a párt gyakorlatilag újra kezdheti építeni magát, ha nem akar a perifériára sodródni. További fejlemény, hogy a franciák több mint 40 százaléka szélsőséges jelöltre adta le voksát. Le Pent nem kell bemutatni, idegen- és unióellenes nézetei közismertek, azonban a végül 4. helyen befutó, Mao-zubbonyos Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali jelölt jó szereplése szintén riasztó, ugyanis a kampánya során hiába alkalmazott hologramos megoldásokat, hiába aktív a közösségi médiában, ettől még a néhai Hugo Chavez és Fidel Castro által képviselt vonal megtestesítője, erőteljes NATO- és unióellenes vonásokkal. Most lehet örvendezni, hogy az ifjú Macron révén az uniópártiság, a transzatlanti eszme diadalmaskodott, ami május 7-én, a 2. fordulóban nagyon nagy valószínűséggel megerősítést nyer, azonban van egy kis gond. A mindössze némi miniszteri tapasztalattal bíró politikus csak egy évvel ezelőtt alapította En marche! (Indulás!) nevű politikai mozgalmát, azaz beágyazottsága minimális. Ezért az elnökválasztási kampány következő két hete nem csupán a vokscsata megnyeréséről, hanem a június derekán tartandó nemzetgyűlési választásokról is szól. Sem Le Pen, sem Macron mögött nem áll érdemi törvényhozói erő (a Nemzeti Front ugyan régebbi formáció, azonban 2012-ben csak két képviselői helyet sikerült szereznie). Könnyű belátni, hogy bármelyik jelölt is nyer a 2. fordulóban, és bármilyen erős pozíciót is jelent a francia elnöki tisztség, egy, a köztársasági elnökkel nem együttműködő parlament az államfő mégoly helyes és iránymutató elképzeléseit is megtorpedózhatja. Az igazi problémát azonban a francia gazdaság áldatlan helyzete jelenti. A kampányban távolról sem a terrorizmus volt a vezető téma, a migráció is csak érintőlegesen, főleg Le Pen révén került terítékre. A tegnap óta a szocialisták és a konzervatívok által is támogatott Macron méretes beruházási csomaggal ösztönözné a gazdaságot, ezzel párhuzamosan 120 ezer munkahelyet megszüntetne a közszférában, csökkentené az államháztartási hiányt, emellett mérsékelné a vállalatok és a munkavállalók terheit. Ezek dicséretes törekvések, de... Emlékszünk még a tavalyi labdarúgó-Európa- bajnokság előtti elképesztő francia sztrájkhullámra, amikor már a benzinellátás is akadozott? A szocialista kormány akkoriban fel akarta rázni a tespedt gazdaságot és rugalmasabbá tenni a munka törvénykönyvét - a szándék azonban milliós tömegek ellenállásába ütközött. 2010-ben a nyugdíjkorhatár óvatos emelése miatt bénult meg az ország hetekre, 2005- ben főleg fiatalok vonultak dühösen az utcára a munkapiac reformja ellen. Vagyis a 2 billió(!) eurónyi államadósságot maga előtt görgető, 10%-os munkanélküliséggel küszködő, évek óta alig 1 %-os gazdasági növekedést produkáló, folyamatosan komoly költségvetési hiányt mutató Franciaország politikai elitje már rég észlelte a bajt. Csak éppen az erősen piacellenes vonásokat mutató, a legvadabb (szélső)baloldali gondolatoknak örök táptalajt adó polgárok a rosszul értelmezett gloire (dicsőség) és a felmagasztalt sajátos francia út bűvöletében nem engednek a korábban megszerzett kiváltságokból. 1968-ban a francia fiatalok a modernizáció, a szabadabb társadalom mellett tüntettek, most viszont a 30 év alattiak elhelyezkedését segítő munka törvénykönyve ellen. A cégalapítás megkönnyítése helyett inkább a túlburjánzó államapparátus védelmet nyújtó sáncait emelnék még magasabbra. Nem csoda, hogy egy felmérés szerint a francia fiatalok háromnegyede állami tisztségviselő szeretne lenni, a rugalmasabbak zöme meg inkább Kanadába emigrál... Nos, ilyen hozzáállás Emmanuel Macron lendületét is megtörheti (ahogyan korábban Nicolas Sarkozyt is megfékezték), gazdasági reformjait ellehetetleníthetik, felvizezhetik. Ebben az esetben a gall kakas ugyan uniópárti marad, azonban hangja egyre gyengébb lesz. Végre ideje volna, ha meghallanák szimbólumukat, azazkukurikú, ébresztő franciák! Politikai földrengés, avagy az újonc legyőzi a gonosz mostohát A francia politikai berendezkedés földrengése - így értékeli a francia sajté Emmanuel Macron és Marine Le Pen bejutását a második fordulóba. A vezető gazdasági napilap, a Les Échos szerint a földrengés egyben ugrás az ismeretlenbe, a választóknak ugyanis elegük lett a hagyományos politikai pártokból, és a múltat teljesen fel akarták számolni. A L'Opinion szerint teljesen új lapot nyitottak a francia választók az V. köztársaság történetében azzal, hogy kiejtették minden olyan politikai párt jelöltjét, amely az elmúlt évtizedekben kormányzott. A konzervatív Le Figaro, amely a kampányban Francois Fiiion jobboldali jelöltet támogatta, úgy látja, hogy a jobboldal kiütéses vereséget szenvedett, s elvesztett egy olyan választást, amely számára még néhány hónapja elveszít- hetetlennek tűnt. A szerkesztőségi írás arra is felhívta a figyelmet, hogy a baloldal sikertelen kormányzása után, miközben a változás iránti vágy még soha nem volt ennyire erős, a jobboldal a történetében először nem jutott be a második fordulóba. A Libération szerint a második fordulóban a szociálliberalizmus áll szemben a nacionalizmussal, a nyitottság a bezártsággal, az egységes Európa a magára maradt Franciaországgal, és valamennyi párt republikánusának köszönhetően a választás fiatal újonca le fogja győzni a gonosz mostohát. A lap ugyanakkor figyelmeztet, a Nemzeti Front története legjobb eredményét érte el, és ha a második forduló az elit és a nép közötti harccá változik át, senki nem lehet biztos az eredményben. Új politikai korszak kezdetét jelenti a francia elnökválasztás, a szavazók újrarajzolták az ország politikai térképét, a jelöltek közötti vita középpontjába pedig az Európai Unióval való kapcsolat került - írta a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti-politikai lap. Az első forduló azt jelzi, hogy Franciaország minden korábbinál megosztottabb Európa jövőjét illetően. A Politico brüsszeli hírportál azt hangsúlyozta, Macron győzelme jól mutatja, hogy a szélsőségek támogatása nélkül is lehetséges az „estab- lishment” (politikai elit) ellen szavazni. Kétséges, hogy a brexittel és az euró válságával küzdő unió túlélné-e Le Pen győzelmét, az eredményt ezért nagy megkönnyebbüléssel fogadták Európa-szerte. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy megszűnik a populista mozgalmak jelentette veszély. A brit The Times szerint a fellázadt választók megalázták a francia politikai berendezkedés két fő pártját, az EU pedig katasztrófától menekült meg, mert sikerült elkerülni azt a lidérces helyzetet, hogy a második fordulóban két EU-ellenes jelölt versengjen. A Financial Times című gazdasági napilap szerint Macron testesíti meg a reményt azok számára, akik a liberális nemzetközi berendezkedés szétmorzsolódásától féltek, főleg azóta, hogy a tavalyi brit EU- népszavazáson a brexitpártiak győztek, és az amerikai elnökválasztást Donald Trump nyerte. A lap szerint a francia elnökválasztás első fordulója, valamint az, hogy a hollandiai választásokon sikerült útját állni a szélsőjobboldalnak, és a mérsékelt jobb- vagy balközép várható sikere a szeptemberi német parlamenti választásokon egyaránt azt jelzi, hogy korai lenne még megírni az európai liberális demokrácia vagy az EU nekrológját. (MTI)
