Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-20 / 91. szám, csütörtök

181 SPORT 2017. április 20. | www.ujszo.com Gerincsérv után parádésan tért vissza SZABÓ ZOLTÁN Molnár Páter, a paksi futballcsapat 33 éves kapusa remek formában véd a tavaszi szezonban, nagy órdeme van az együttes kiváló szereplésében. Pedig tavaly gerincsérv miatt közel féléves kényszerpihenőre szorult. A komáromi származású hálóőrrel Pakson beszélgettünk. Hogyan került Magyarország­ra? Szülővárosomban kezdtem fociz­ni, tizennyolc éves koromban mutat­koztam be a komáromi felnőttcsapat­ban. Huszonegy esztendős voltam, amikor edzőmeccset játszottunk a Győri ETO-vál, a Rába-partiak ka­pusedzője, Tőkés László felfigyelt rám, és próbajátékra hívott. Egy hét után szerződést ajánlottak. A junior bajnokságban kezdtem védeni, majd felkerültem az A csapathoz, ahol hosszú ideig a szerb Szasa Szteva- novics tartalékja voltam. így utólag sem bánja, hogy ki­lenc évig Győrben maradt, holott ezalatt mindössze három NB I-es meccsen védett? Nem. Úgy érzem, jó iskola volt ez számomra, megtapasztaltam, mi kell ahhoz, hogy valaki stabil NB I-es kapus legyen. Lépésről lépésre ha­ladtam, Szásával nagyon jó barátok voltunk, rengeteget tanultam tőle, és még a mai napig is tartjuk a kap­csolatot, annak ellenére, hogy visszatért Szerbiába. Az már az én pechem volt, hogy Szását nagy ív­ben elkerülték a sérülések. De 2013 májusában a bajnoki címet eldöntő, Fradi elleni hazai meccsen Szteva- novics kivételesen megsérült, így én ugrottam be a helyére. Felejthetet­len maradt számomra, hogy l:0-s győzelmünkkel három évtized után miénk lett az aranyérem. Tizenhét­ezer szurkoló ünnepelt bennünket, karneváli hangulat uralkodott a sta­dionban. A 2010/11-es szezont kölcsönjá- tékosként Siófokon töltötte, ahol remekül védett, és több klub is megkereste. Miért maradt mégis az ETO-nál? Élő szerződésem volt Győrben, a vezetők pedig hallani sem akartak a klubcseréről. Jól éreztem magam a Rába partján, anyagilag megbecsül­tek, így én sem akartam mindenáron távozni. 2013 nyarán viszont már elfo­gadta a paksiak ajánlatát. Lejárt a szerződésem Győrben, elegem lett a cserepadból, 29 évesen mindenáron védeni akartam. A pak­siak rendkívül korrektek voltak, há­rom évre köteleztem el magam. A felkészülés alatt Horváth Ferenc edzőnek bizonyítanom kellett, hogy megállóm a helyem. Jól ment a vé­dés, később viszont akadt egy-két gyengébb meccsem, és néhányszor a jelenlegi kapusedzőm, Csemyánsz- ky Norbert kapott bizalmat. 2014 ja- nuáijában Csertői Aurél lett a tréner, és a tavaszi idény folyamán vissza­kerültem a kapuba. A középme­zőnyben zártunk, tavaly pedig a ki­váló eredménynek számító ötödik helyen végeztünk a bajnokságban. Mikor kezdődtek a gerincfáj­dalmai? Már a tavalyi tavaszi bajnoki haj­rában kezdett fájni a gerincem. A nyári szünet alatt jelentősen javult a helyzet, ám miután újra elkezdődtek az edzések, egyre nagyobb fájdal­maim voltak. Tíz percnél tovább már állni sem bírtam, de ülni is alig tud­tam. Specialistához fordultam, aki megállapította, hogy gerincsérvem van. A doki közölte, ha megoperál, akkor számomra vége a profi foci­nak. Bevallom, akkor sok minden megfordult a fejemben... Azt aján­lotta, hogy erős gyógytornával rendbe lehet hozni a gerincemet, ezért személyi rehabilitációs edzőt fogadtam fel, rendszeresen fitnesz- terembe jártam, és gyógytornát vé­geztem. Folyamatosan dolgoztunk, meg kellett erősíteni az izmokat a gerincem körül. Október végén már könnyebb mozgásokat végezhet­tem, és novemberben elkezdhettem az edzéseket. Elég nehéz volt átvé­szelni ezt az időszakot, nagyon hiá­nyoztak az edzések, de leginkább a mérkőzések. Idővel jelentősen ja­vult az állapotom, jólesett, hogy a klubvezetők egyáltalán nem sürget­ték a felépülésemet. Remekül sikerült a visszatérése. December 3-án Diósgyőrben még csak a kispadon kaptam helyet, de egy héttel később a listavezető Va­sas elleni hazai l:0-s győzelmünk­nél már a kapuban álltam. Nagyon vártam már a meccset, mert nagyon szeretek védeni. Örülök, hogy a vártnál lényegesen jobban szerepe­lünk, zsinórban nyolc veretlen baj­noki után múlt szombaton az éllovas Honvéd otthonában szenvedtünk vereséget. A nyolc veretlen meccs alatt mindössze négy gólt kapott. Ez nemcsak az én érdemem, ha­nem a csapattársaimé is, akik reme­kül védekeztek. Minek tudható be a paksi siker- sorozat? Jól sikerült a téli felkészülésünk, a törökországi edzőtáborozás során már látszott, hogy jó úton járunk. Kiváló kollektívát alkotunk, egyértelműen a csapategységben az erőnk. Minden fejben dől el. Ha bí­zunk magunkban, meglephetjük a favoritokat is. Hittel és kemény munkával sok mindent el lehet érni. Sokan féltettek bennünket az élcsa­patok ellen, de a Fradit legyőztük, a Videotonnal és az Újpesttel döntet - leneztünk, csak a Honvédtől kap­tunk ki. A jó eredmények hatására mó­dosult a célkitűzés, amely a benn­maradás volt? Nem. Továbbra is az a legfonto­sabb, hogy elkerüljük a kiesést. Az Molnár Péter ► Született: 1983 december 14-én Komáromban ► Magassága/testsúlya: 194/84 kg ► Posztja: kapus ► Klubjai: Komárno (1994-2004), Győri ETO (2004-2013) 3 NB l-es meccs; BFC Siófok (2010/11) 30; Paksi FC (2013-) 87. viszont nagyon biztató, hogy hat fordulóval a bajnokság vége előtt a hatodik helyen állunk. Hogy érzi magát Pakson? Nagyon jól. Ezt bizonyítja, hogy tavaly nyáron újabb három évre ír­tam alá. A szombati bajnoki meccsek után rendszeresen hazautazom, szűk két óra alatt megteszem a Paks és Ko­márom közti utat. Mi a véleménye a magyar ka­pusokról? Király Gábort, Gulácsi Pétert, Megyeri Balázst és Bogdán Ádámot Európa-szintű kapusnak tartom. Elégedett a pályafutásával? Úgy érzem, ahhoz képest, hogy honnan indultam, a maximumot ki­hoztam magamból. Már beletörődött abba, hogy nem lesz válogatott? Más csapatban és más bajnokság­ban kellene védenem, hogy egyálta­lán szóba kerüljek a szlovák váloga­tottnál. Egyébként Szlovákiából még egy klubtól sem kaptam ajánlatot, szerintem nem is tudnak rólam. Meddig akar védeni? Negyvenéves koromig szeretnék a kapuban állni, de sok függ attól, mi­ként fogja bírni a hátam a megter­helést. Attól is sok függ, hogy fejben meddig leszek a topon. Remélem, még sokáig őrzöm a paksiak kapu­ját, mert nem vagyok vándormadár. Mi a hobbija? Búvárkodni járok. A Poseidon klub tagjaként gyakran megfordulok Fe­ketenyéken, de külföldre is eljárok. A búvárkodás növeli a tüdő kapacitá­sát, egyszer megpróbáltam, és na­gyon megtetszett. Ezután megcsinál­tam a vizsgákat, mert nagyon veszé­lyes, és az életéveljátszik az, aki nem tartja be a szabályokat. Rendkívül hasznos kikapcsolódás számomra a búvárkodás, élvezem a csendet. Fel­töltődök, míg a víz alatt vagyok. A sziklamászást is kipróbálta „Tavaly nyáron a DAC egykori, a Mezőkövesd jelenlegi kapusa, TujvelTomi barátom, aki a falmászás és a turisztika nagy híve, fel­vetette, hogy próbáljam ki a sziklafalmászást. Rövid habozás után igent mondtam. Elmentünk Ausztriába sziklafalra mászni. Tet­szett, de nagyon fárasztó volt, gondoltam, hogy visszafordulok, ám kiderült, hogy nem lehet. Csak felfelé lehet haladni, három és fél óra alatt jutottunk fel... Az útfelénél jártunk, amikor tőlünk nagyjá­ból hat méterre lezuhant egy srác. Elképzelhetik, mit éreztem. Az­tán jött a rendőrségi helikopter, és tőlünk-akik acélköteleken lóg­tunk a sziklafalon - kérdezték, hová esett a szerencsétlen. Később kiderült, hogy a részeg fiatalember nem mászott, hanem a fenti kí­váncsiskodók közül esett le, és szörnyethalt. Először és utoljára vettem részt ilyen akción" - szögezte le Molnár Péter. (sz. z.) Molnár Pétertavaly nyáron újabb három évre kötelezte el magát a paksiakhoz (Somogyi Tibor felvételei) : Nagyon komolyan veszi az edzéseket a komáromi származású kapus

Next

/
Thumbnails
Contents