Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-20 / 91. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. április 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Valami megmozdult Andrej Kiska múlt heti bejelentése katalizátornak bizonyult R obert Ficónak nem indult jól a hete. Hétfőn még ugyan begyüjthette a piros tojásokat, de kedden már többezres tömeg skandálta a pozsonyi utcákon, hogy lapátra vele, majd tegnap Miroslav Beblavý és Jozef Mihál bejelentették: új pártot hoznak létre. Úgy tűnik, Szlovákiában megmozdult valami. S ez a valami nem csak a frusztráció és az afeletti elkeseredettség, hogy itt a hatalmasoknak mindent szabad, hanem erősen érezhető egyfajta pozitív töltet: egyrészt annak a reménye, hogy máshogy is mehetnek a dolgok, másrészt pedig a tenni akarás a változás érdekében. Beblavýék döntése ebbe a folyamatba illeszkedik. Andrej Kiska múlt heti bejelentése, hogy nem alapít pártot, katalizátornak bizonyult, amely beindította az akciót az alvó jobboldalon. Beblavý és társai megértették, valóban nincs értelme tovább várakozni vagy taktikázni. Nyilvánvaló, hogy az országban nagy az igény egy kultivált, Nyugatorientált pártra, amely meg tudná szólítani azokat a Smer- és kormányzat ellenes szavazókat, akik számára Sulik és Matovié nem alternatíva. Nem véletlenül mondják tehát, hogy az új párt egyszerre lesz konzervatív, szociális és liberális. Persze, ez politológiailag badarság, de a pártalapítók tudják, hogy egy nagyon szűk profillal csak potenciális választókat veszítenének. Mert Szlovákiában nem ideológiai válság van - nem egy jobboldali konzervatív párt hiányzik, hanem morális: a korrupció már a legmagasabb szinteken is elharapódzott, és nem mutatkozik senki, aki érdemben tudna ezzel kezdeni valamit. Ezen kívül az országnak már van tapasztalata az ideológiailag heterogén erők összefogásával: annak idején így állt össze az SDK, amely minden problémája ellenére Szlovákia újkori története legdinamikusabb fejlődésének volt a motorja. Sok minden felróható még az új kezdeményezésnek, például a karizmatikus vezér hiánya, ám az tagadhatatlan, hogy egy meglévő, s egyre erősebb társadalmi igényre reagál. A következő hónapok majd megmutatják, mennyire lesz képes ezt az igényt kielégíteni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) MEG NE TUDJAM, HOGY TE IS PÁRTALAPÍTÁSON TÖRÖD A FEJED! Le Pen ellenfelére várva FELEDY BOTOND .................................Á A hétvégén tartott török referendum és a júniusi brit előrehozott választások között következik egy újabb, Európa sorsát alapvetően meghatározó szavazás. A hétvégén lesz a francia elnökválasztás első fordulója, majd a két legerősebb jelölt május 7-én csap össze. Tanulságos folyamatok zajlanak Párizsban. Az előző két-három elnökválasztáson ajobboldali konzervatívjelölt és a baloldali szocialista jelölt küzdött meg, harmadikként futott mellettük a radikális Nemzeti Front. Most több jelöltre kellett figyelni. Már a kezdet is rendhagyó volt, mivel a hivatalban lévő szocialista elnök, Francois Hollandé bejelentette, hogy nem méretteti meg magát. Ez vezetett oda, hogy a szocialista párt végül nem volt képes egy népszerű jelöltet kiállítani, hanem azzal a Benőit Hamonnal vágott neki a kampánynak, aki most nincs a négy esélyes jelölt között. A szocialista szavazatokon így két jelölt osztozhat. Az egyik az egykor Hollandé embereként is szolgáló jezsuita iskolábajáró, majd Rotschild cégében meggazdagodó Emmanuel Macron. A fiatal, jóképű jelölt az egyetlen valóban EU-párti induló. A baloldali szavazók másik választása Jean-Luc Mélenchon lehet, marokkói születésű politikus, aki a szocialistáktól még balrább tolódott. Célja az európai alapszerződés újratárgyalása vagy a kilépés az EU-ból, és a vagyonok újraelosztása. A felmérésekben Macron és a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen egymást váltva szerepel az élen, a harmadik helyen sokáig stabilan a republikánus jelölt, Francois Fiiion állt. A korábbi miniszterelnököt azonban beérte Mélenchon, így most ott tartunk, hogy négy jelölt szerepel majdnem fej-fej mellett a közvélemény-kutatásokban. Persze mindenkit az foglalkoztat, melyik két jelölt juthat a második fordulóba és ott egymással szemben milyenek lesznek az esélyeik. A legvalószínűbb, hogy Macron és Le Pen csap össze, ebben az esetben ez lesz a kérdés, hogy Macronra mennyien adnák voksukat a Fillon-féle republikánusok és a radikálisabb baloldaliak közül, vagy távolmaradásuk miatt esélyt kaphat a valódi győzelemre Le Pen? Ha viszont Fiiion vagy Mélenchon futna be Le Pen mellett, úgy még tovább nőhetnének a Nemzeti Front esélyei. Fiiionra nehéz szívvel szavaznának át balról, mivel francia mércével nagyon piacbarát gazdaságpolitikát hirdet, amely tradicionálisan leveri a lécet a szocialista vidékeken. A Mélenchon-Le Pen párharcra pedig alig mernek gondolni, de már matematikailag sem kizárt ez a forgatókönyv. Mindezek fényében, európai és integrációpárti közép-európai országok aggódhatnak: Macron be tud-e futni, vagy Fiiion hogyan viszonyulna valójában az unióhoz, ha elnök lenne. Le Pen esetében jóval kevesebb a kérdés e téren, akkor végleg leszámolhat az EU a Berlin-Párizs tengellyel. Tüntess csak szabadon! FINTA MÁRK V alóban csodálatos ország ez a Szlovákia. Na meg Magyarország is. Két kis szelet Paradicsom itt, a Kárpátok ölében. A levegő tiszta, szinte harapni lehet, és barátom, akkora almák nőnek itt a fákon, mint a fejem, pedig az nem kicsi! És a nép, az istenadta nép olyan öntudatos rajt', mint akarom, s mint a barom... Ezt nem is folytatom, mert itt bizony szabadon járhatnak ám az emberek tüntetni. Budapesten úgy 70-80-ezren, Pozsonyban pedig 5-10 ezren. Mert szabad, mert lehet, mert demokrácia van. Még azt is kiabálhatod, hogy „bajszos szar“, vagy azt, hogy „börtönbe Robert Ficóval”-persze az egyiket csak Budapesten, a másikat pedig csak Pozsonyban, mert ha összekevered, nem fogják érteni, és furán néznek majd rád. Az már más téma, hogy ugyan szabadon mehetsz tüntetni, de kérdéses, szabadon hazamehetsz-e. Magyarországon ez kicsit neccesebb, ha nagyon elengeded magad, szóval igyekezz korrekten és tisztességesen tüntikézni. Máskülönben úgy járhatsz, mint például az alapvetően idegesítőjelenség, Gulyás Márton, akit végül bilincsben hurcoltak a bíróság elé, mert két „bajszos szarozás” között vízfestékkel dobta meg a magyar Fehér Házat. Ezért pedig jobb helyeken 300 óra közmunka jár, meg némi, szexuális orientációt firtató karaktergyilkosság utána a kormánysajtóban. De gondolj bele, mennyivel rosszabbul járhatott volna, ha ezt mondjuk Oroszországban csinálja meg, talán falhoz is állítják. Egy-két pofon így is elférne az arcán, Orbán Viktor mondta is, hogy viszket kicsit a tenyere. Bayer Zsolt meg azt mondta, ők is (értsd, a jó keresztény magyar emberek) dühösek már egy picit, és ha kimennek, majd megtapasztalják a tüntikézők, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettelek lenni. De persze ezt sem kell véresen komolyan vermi, ez csak egy kis bububu, hisz a lovagkeresztes Bayer mindig „érted haragszik”, jó keresztény egyébként se húzza fel felebarátját a lámpavasra, bármennyire is ballibsi az illető. De Szlovákiában, itt bizony aztán tényleg szabadon tüntetgethetsz, ahogy a csövön kifér. Torkod szakadtából ordíthatod, hogy kit küldenél börtönbe, napokon, heteken át üvöltheted a holdat a miniszterelnök ablaka alatt, és nem visz el a fekete autó. A tüntetés manapság Pozsonyban olyan egyszerű és kézenfekvő dolog, hogy két középiskolás is meg tudja szervezni. És a miniszterek még meg is simogatják a buksijukat, ahogy Fico tette, mondván, mindez a demokrácia alappillére, és melengeti a szívét, hogy a fiatalok ilyen aktívan érdeklődnek a közélet iránt. A szlovák miniszterelnök még csak azt sem tette szóvá, hogy a tüntetésen őt és belügyminiszterét, Robert Kaliňákot nem épp leányneveldei finomsággal küldték melegebb éghajlatra. Szóval, barátom, bátran tüntess csak itt, a Kárpátok bércei alatt. Annyit, és ahogy jólesik. Azt azonban ne nagyon várd, hogy valami megváltozik tőle. Errefelé ez ugyanis nem szokás. FIGYELŐ Felmondások a cenzúra miatt Többen is beadták a felmondásukat a Fidesz- és kormánybarát Ori- go.hu hírportálnál a cenzúra és a szerkesztésbe való belenyúlás miatt. Az Origó fotórovatának vezetője, Ostyáni János vállalhatatlan- nak tartja, hogy a Hősök terén tartott tüntetésről szóló cikkben az Origó fotósának képeit valaki kicserélte egy erősen manipulativ képsorozatra, amelyen sokkal kevesebb tüntető látszódott. A múlt szerdai, nyúlfarknyi hírben eredetileg a tüntetésre kiküldött Origo- fotós képei szerepeltek, de egyszer csak eltűntek a cikkből, helyükre pedig egy meg nem nevezett szerző képei kerültek, Origó aláírással. A jobbára a tömegből kiragadott arcokat - például egy maszkos tüntetőt - mutató képgaléria nyitóképét a Fidesz székházból készítették, másnap ugyanez a kép jelent meg a Magyar Idők címlapján, ekkor már a kormány lap fotósát, Bach Mátét feltüntetve szerzőként. De ugyanez a fotósorozat került a 888.hu és a Lokál cikkébe is, másmás fotósok neve alatt. Az ominózus kép nem sokkal a tüntetés kezdete után készült, amikor az emberek még csak érkeztek a térre. A nyilvánvaló szándék az volt, hogy alátámassza a kormányközeli média által sulykolt állítást, miszerint „egyáltalán nem voltak sokan” a megmozduláson (aki pedig mást mond, az hazudik, és utasításokat hajt végre.) Az Origó fotórovatának senki nem szólt, hogy a képeiket lecserélik a ki tudja honnan származó, összesen négy „szerző” neve alatt futó fotókra. Ostyáni János rovatvezető a 24.hu-nak elmondta, vállalhatat- lannak tartja a történteket, ezért beadta a felmondását. Eddig is sok minden zavarta az Origó szerkesztőségében, de úgy gondolta, a fotórovat munkáját ezek nem érintik. „Ez volt az utolsó csepp a pohárban” - fogalmazott. Kovách Márta szerkesztőségi asszisztens ugyancsak felmondott, Csanádi Márton képszerkesztő pedig még a múlt héten közölte távozási szándékát. Az utóbbi hetekben rengetegen távoztak az Origótól, márciusban nyolc újságírót és szerkesztőt küldtek el, majd felmondott a gasztrorovat, a filmklub, a gazdaságrovat egy-egy munkatársa, egy képszerkesztő, felállt a teljes techrovat, többen a sportrovatból, illetve a kulturális és életmódmagazinból is felmondtak. Ezt követően az Origó Tévé rovatának újságírója, Vajda Judit is felmondott, távozás közvetlen oka a Gulyás Mártont lejárató cikk volt. Émellett nyugdíjba vonult az Origó vezető címlapszerkesztője. (24 hu) CZAJLIK KATALIN
