Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-19 / 90. szám, szerda
KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA A régi berendezések egy része még megvan az épületben (A szerzó felvételei) www.ujszo.com I 2017. április 19. Üres pálinkás- és sörösüvegek ezrével az elhagyatott épület egyik termében Romokban a vasgyár, ahol a budapesti Lánchíd vaselemeit öntötték NÉMETI RÓBERT Szomorú látvány fogadja azokat, akik a Rozsnyóhoz közeli faluba látogatnak. A település központjában állt kétszáz évvel ezelőtt Magyar- ország legnagyobb vasgyára, itt öntötték a Lánchíd vaselemeit. Mára már csak a töredéke maradt meg, az is katasztrofális állapotban van. A község életében régen nagy szerepet játszott a vasércbányászat. A terület, ahol a vastermelés folyt, 1567-ig a Bebek-család tulajdonában volt. Ekkor az Andrássy-család kapta meg a krasznahorkai várat és a hozzá tartozó területeket. Mivel Demő határában gazdag vasérclelőhelyek voltak, az Andrássyak jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Rozsnyó környékén állítsák elő a legjobb minőségű vasat, ennek köszönhetően Gömört Magyarország „vasmegyéjének” is hívták. A vasérclelőhelyek a demői nagyolvasztók 1817-es megépítésével jutottak komolyabb szerephez. Az első kemencét az 1800-as évek elején, a másodikat és egy finomvasöntödét 1830-ban építették. A vasgyárban a Krasznahorkaváralján és Demőn levő Andrássy-bányákból fejtett vasércet dolgozták fel, de Dobsináról és Csetnekről is szállították ide a vasércet. A gyár legnevezetesebb korszaka 1842 és 1849 között volt, amikor a Lánchíddal összekötötték Pestet Budával. Mivel a vasgyár jó minőségű termékeiről volt híres, a Lánchíd vaselemeit, egész pontosan a tartópilléreit és láncegységeit is Demőn öntötték 1844-ben. A híd egy darabja, mely a szállítás során letört, máig a krasznahorkai várban van. A híd Budapest jelképe lett, és az a hír jáija, hogy amikor I. Ferenc József császár végigsétált rajta, Demőt Kispestnek nevezte. A demői vas nemcsak a Lánchídban, hanem a Duna sétány korlátaibán, lámpaoszlopaiban és néhány kocsitengelyben is megtalálható. Balázs Tibor, Demő polgármestere elmondta, az 1870-es években több kemence, öntöde, finomító és műhely működött a vasgyár területén, a bányászokkal együtt pedig közel 300 munkás dolgozott itt. A vasgyárat 1894-ben bérbe adták, 1900- ban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság kezelésébe került. A bejárati épület (az egyetlen, ami máig megmaradt) vendéglőként működött. A vasgyárat 1915-ben felszámolták és bezárták. „A gyár épülete később állami kézbe került. A megmaradt épületet legutoljára irodaházként használták, de megpróbáltak tűzoltószertárt is kialakítani benne. Az 1990-es évek utolsó felében Szabó Antal szerezte meg a területet, majd később, amikor Diószeg polgármestere lett, másra íratta. Többször is megpróbáltuk visszavásárolni, de közel 100 000 eurót kért érte, ezért kénytelenek voltunk lemondani róla. Ha a település tulajdonában lenne, már rég nem így nézne ki” - nyilatkozta lapunknak Demő polgármestere. Szabó Antal, a vasgyár egy részének egykori tulajdonosa, Diószeg jelenlegi polgármestere lapunknak azt mondta, sohasem kért érte annyi pénzt, amit emlegetnek. „Százezer euróról sohasem volt szó, hajlandó lettem volna ötvenezer, sőt, negyvenezer euróbán is megegyezni. De már nem az én nevemen van az épület, nem dönthetek róla.” Az egyébként gyönyörű épületen eddig csak a tetőt cserélték ki, a falak már nagyon rossz állapotban vannak Tájoló Dernő községbe a Kassa és Rozsnyó közti E571-esúton, a Szoroskői hágó és a Krasznahorkaváralja közötti kereszteződésben jobbra fordulva lehet eljutni. A faluban részleges turisztikai szolgáltatás vehető igénybe, a Dénes-bánya bejáratánál pedig kempinghely és pihenőhely található. A demői vasgyár maradványainak GPS-koordinátái: 48.641,20.659 A gerendák elkorhadtak, az ablaküvegek betörtek
