Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-10 / 84. szám, hétfő
90+2. perc: Davis beadása után Šafranko ugrik a legmagasabbra, és a kapufáról bepattanó labdát Mucha csak tehetetlenül nézi. DAC - egy, Slovan - nulla! (Somogyi Tibor felvételei) Katartikus Slovan-verés Dunaszerdahelyen A gólszerző Šafranko mezének széttépését Kontár Zoltán fejezte be BŐDTITANILLA Óriási várakozás, balhé a lelátón, hajtós, de helyzetek nélküli foci, s végül egy katartikus gél. A DAC-Slovan rangadón jártunk. Mint egy westemfilmben. Soha senki nem lakott ebben az utcában. Egy kemény tekintetű pincémő akkurátusán mindent bepakol a kávézó elől. A kutyák kushadnak a földön. Csuklyás rendőrök cirkálnak a parkban, hamarosan indul a slovanisták menete az állomásról a stadion felé. Bi Maďara do hlavy. Hozzászokhattunk volna már, de ez a mondat még mindig pofon vág. Nagyon gyorsan szertefoszlik a jó érzés, amit még a vonaton három nagyon értelmesnek tűnő Slovan-drukker beszélgetése váltott ki: rendkívül elismerően beszéltek a dunaszerdahelyi szurkolói kultúráról. A Slovan-vonulás minden, csak nem kulturált. Magyarellenes rigmusok, feltartott középső ujjak. A stadion előtt robban az első petárda. Kavarog a pernye a levegőben. Ünnep vagy háború? Piros-fehér-zöld koreó a Nélküled alatt, görögtüzek, magasba emelt sárga-kék sálak. A hónap meccse következik, mit a hónapé, az évé. Aki szerzett jegyet, aki ott van a stadionban, örül nagyon, hogy ott lehet. A HD-minőségű kivetítőn mosolygó szelfik #hajrádac hashtaggel. Óriási a kontraszt az instagramos cuki fotók és a kemény mag dühödt arcai között. Futballünnep ez vagy háború? „A Slovan 2008 óta nem ellenfél, hanem ellenség” - mondja egy hazai törzsdrukker a „több mint derbi” beharangozó videójában. Az égszínkék drukkerek hamar jelét adják, hogy nem a csapatukat biztatni jöttek. A Nélküledet kifütyülik, a magyar himnuszt nem - feltehetőleg fogalmuk sincs, mit énekel a hazai tábor. Rögtön az első percben kezdődik a durrogtatás, fustbombák vonják égszínkékbe a pályát. Égett szag terjeng. Már megy a meccs, de a lelátón keményebb a harc. Törnek a székek, még jó, hogy ez a lebontásra ítélt „öreg tribün”. A Slovan-drukkerek békésebb részét átkísérik egy másik szektorba. A 9. percben bemondja a hangosbemondó, hogy a pozsonyiak hagyják el a vendégszektort, különben ki lesznek onnan szorítva. A kérés mit sem ér, ezért előbb a rendezők, aztán a rohamrendőrök kezdik el a kiürítést. Több füstbomba is robban, a káoszban nem nagyon látni, mi történik. A bíró megállítja a meccset. A 16. percre üres a vendégszektor, egy sérült rendőrt a társai támogatnak. A Slovan ultráinak eddig tartott a meccs. Szurkolói felelősség „Nem igazán láttam, mi történik a tribünön” - mondja már a mérkőzés után Ivan Vukomanovics, a Slovan egyébként rendkívül fairnek tűnő szerb edzője. A DAC-ot irányító László Csaba viszont nem kertel: „Nem vagyok vak, felfigyeltem rá, mi zajlik a lelátón. Az ilyesminek nincs helye a stadionokban. Emberhez méltón kell viselkedni, nem zavargásokat szítani. És tudják mit? A Slovan-drukkerek a saját csapatukat hagyták szarban! A meccs nehéz pillanataiban nem volt, aki biztassa őket. De majd az edzőre fognak mutogatni, hogy kikapott a csapat. Nem, nem, emberek, a szurkolóknak is van felelősségük!” A DAC Arénában messzire zeng a „Szívünk sárga-kék”, ezt most nemcsak a szlovák, hanem a magyar közszolgálati televízió nézői is hallhatják. A magyar válogatott Priskin Tamás azonban nem maradéktalanul lelkes: ezúttal ugyan nem anyázzák több ezren kórusban, de a lelátóról így is kap hideget-meleget. Bár most is azt mondja, hogy csak a mérkőzésre koncentrál, látszik rajta, nehezen türtőzteti magát: „Nekem nem annyira fantasztikus a hangulat, mert engem itt mindig szidnak, de a hazai játékosoknak biztosan tizenkettedik játékos a közönség.” Helyzetek nélkül Maga a mérkőzés elmarad a várakozásoktól. A DAC érthető módon nem ronthat rá a Slovanra, de az égszínkékek sem úgy játszanak, ahogy egy bajnokesélyestől várnánk. A tavasszal még veretlen pozsonyi klub eddig mindegyik tavaszi mérkőzésén lőtt legalább egy gólt, most csak egyetlen helyzete van: még az első félidő végén Oršula lövését kell védenie Sláviknak. A másik oldalon Ljubicic bombáz az égbe. A második félidőben még ennyi sem történik. Lassan kezdjük elkönyvelni a döntetlent, amikor a csereként beállt Sarr-ral szemben szabálytalankodnak, Davis íveli be a szabadrúgást a bal oldalról, Šafranko magasra ugrik, fejel és gó- óóóóóóóóóóóóól! šafranko széttépett meze Egészen elképesztő, hogy egyetlen gól mennyire meg tudja változtatni az ember szubjektív érzéseit egy meccsel kapcsolatban. A 90+2. percig a DAC-Slovan egy nem túl színvonalas, helyenként unalmas mérkőzés volt. Utána? Micsoda álom, micsoda mámor! A stadion felrobban, Šafranko a szó legszorosabb értelmében letépi magáról a mezt. Arcán nem is öröm, hanem valami elemi düh látszik. Hogy is mondta az a drukker? A Slovan nem rivális, hanem... Az U21-es válogatott csatár csak néhány hónapja van Dunaszerdahelyen, de máris pontosan átérzi, mit jelent ez a rangadó. „Ez volt a legfontosabb gólom a DAC-ban” - nyilatkozza a győztes gól szerzője, de a komolyabb értékelés, elemzés elmarad. Mindenkiben dolgoznak még az érzelmek. László Csaba is azzal kezdi a sajtótájékoztatón, ne beszéljünk taktikáról: „Köszönöm a csapatnak, hogy betartották az utasításaimat, és köszönöm a szerencsének, hogy mellénk állt. Köszönet és gratuláció a szurkolóknak is!” A lelátón és a stadion körül közben zajlik az ünnep: aDAChazai pályán öt és fél év után nyert a Slovan ellen. Ez a meccs is bevonul a klubtörténelembe - aki ott volt, unokáinak is mesélni fogja. Kezdődika kiürítés. A Slovan-drukkereknek csak negyedóráig tartott a meccs.
