Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-10 / 84. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. április 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Elet a zacskóban Na melyik főváros neve hasonlít legjobban az emberi tüsszentésre? VERES ISTVÁN indennapi életünk elképzelhetetlen a nejlonzacskók és nejlontáskák nélkül. Annyira hasznosak, hogy amióta léteznek, egyre többet és többet használunk belőlük. A zacskók életünk minden területén megtalálták a helyüket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a zacskók többsége (főleg az üres zacskók) önálló helyváltoztatásra is képesek. Régen ördögszekereket terelgetett a szél a kihalt tájakon, ma nejlonzacskót. Egyik ide repül, másik amarra ugrálgat lagymatagon, attól függően, hová küldik. Merthogy ezek a zacskók nem maguktól jöttek ám közénk, hanem küldték őket. Mivel pontosan nem tudni, kicsoda és mikor, milyen céllal, ezért az a legbölcsebb, ha Soros Györgyöt sejtjük a jelenség hátterében. Soros a tőle megszokott fondorlatossággal malmában feltaláltatta a nejlonzacskókat és ideküldte nekünk őket, hogy rugalmasságukkal gyakoroljanak ránk nyomást, sokrétű felhasználhatóságukkal avatkozzanak a belügyeinkbe. Ez pedig sikerült is neki, hiszen azóta a zacskók minden háztartás szervetlen, vizet át nem eresztő részét képezik. Valaki a sza- lámis szendvicsét pakolja beléjük, más a fagyasztóba eltett génkezelt csirkemellet. Emlékszünk még Ber- náth Aurél Tél című festményére, amelyen a havas domboldalak felett varjakat dobál a kavargó szél? Hát a táj mifelénk azóta kicsit megváltozott. Gyuri bácsi a tőle megszokott fondorlatossággal valahogy rávette a vajjakat (biztosan ígért nekik jó sok diót), hogy költözzenek a városokba, a gyanútlan polgárok által gyanútlanul nyitva felejtett kukákból pedig szedegessék ki a nejlonzacskókat, hogy a szél vihesse őket szanaszét, mindenfelé. Amelyikeket pedig nem sikerült kiszedniük, azokat a szemétdombokról fújja szét a szél a rákkeltő gyomirtókkal kezelt gabonaföldekre. Legjobb a hazai. Mindezek fényében talán nem csoda, hogy az utóbbi időben egyre több ember fordul orvoshoz olyan panaszokkal, hogy azt érzi: élete mintha egy zacskóban telne. Vannak, akik egyenesen zacskónak érzik magukat, de legalábbis a fejüket: egy vizet és levegőt át nem eresztő közegnek, amelybe valakik időnként belegyömöszölnek valamiket, csomót kötnek a zacskó szájára, aztán úgy hagyják. Aztán egy idő után megint kinyitják, beleraknak még valamit, és visszacsomózzák. Újra és újra, naponta, hetente, havonta, évente. Közben talán nem is tudatosítjuk, melyik európai főváros neve hasonlít legjobban az emberi tüsszentésre. Brüsszel. Minden zacskó kipukkad egyszer, ilyen szempontból közeli rokonságot mutat a lufival. Atervezettnél is jobb tempóban halad a DAC-stadion átépítése, szombaton megkezdődötta régi főtribün lebontása. (Somogyi Tibor felvétele) Érvek helyett hitek SZALAY ZOLTÁN K ülönös a magyar kormányzati kommunikáció a Középeurópai Egyetem ügyében. Először nagy dérrel-dúrral bejelentik, hogy 2017a Soros György elleni küzdelem éve lesz, a Fidesz alelnöke azt nyilatkozza, ki kell takarítani a Soros-féle álcivileket Magyarországról, amikor pedig alig néhány héttel később rohamtempóban kidolgoznak és jóváhagynak egy törvényt, amely ellehetetleníti a Soros György által alapított egyetemet, nem haj landóak bevallani, hogy ez a lépés a Soros elleni háború része. Szégyenlősségből? Szerénységből? Egy valódi háborúban a felek igenis szeretik világgá kürtölni stratégiai győzelmeik hírét. Nincs ezen mit szégyellni: a magyar kormány megnyert egy fontos csatát a Soros elleni háborújában. Volt hadüzenet is, meg minden, semmi kétség, ez egy valódi politikai háború. A casus belli megnevezése is megvolt, ez is része volt a hadüzenetnek. Soros György támogatja az Európába történő illegális bevándorlást, ami ellentétes a magyar kormány politikájával. Ez gyakran elhangzik a kormány tisztségviselőitől, anélkül, hogy a pontos bizonyításnak szükségét látnák. A vád meglehetősen komoly, hiszen leegyszerűsítve - lássuk be, mindenki az ilyen leegyszerűsített képletekre vezeti vissza ezeket a „sejtetéseket” - arról beszélünk, hogy itt egy ember új hatalmi csoportok kezébe akarja adni az Európai Uniót, gyakorlatilag egy kétezer éves rendet kíván megsemmisíteni. Ezt mondj a a magyar kormány. Komolytalannak tűnik egy ilyen érv? Érvként az is, de itt egy axiómáról van szó. Ezzel természetesen rájátszanak a magyar társadalom évszázados antiszemita ösztöneire is, amelyeket az a Soros elleni gyűlöletben kiválóan tud összpontosítani. Bármiféle bizonyítékok csak ártanának ennek a konstrukciónak. A magyar kormány mindezt nyilván nagyon alaposan átgondolta, megfontolta, és úgy látta, megéri kivonulni erre a csatatérre, mert a szélesebb tömegek nem fogják kulcskérdésként kezelni, hogy a CEU Budapesten marad-e, vagy sem. Az értelmiségiek tiltakozásával a magyar kormány nyilván számolt, de ezt már az elmúlt években megtanulta kezelni. Az amerikai kormánytól talán a Trump és Orbán közti „lelki rokonság” miatt puhább hozzáállást várt, de ha nem így van, mindegy, az Obama-adminisztráció durcizását is túl lehetett élni, ezt is túl lehet majd. A CEU-ügy nem mozgathat meg annyi embert, mint három éve az intemetadó ügye, okoskodhatott a kormány, hiszen nem érinti közvetlenül a széles tömegeket. Talán igaza lesz, talán nem, e sorok írásakor úgy tűnik, inkább igen. Sikerült ugyan a Fidesz ellen hergelni a társadalom egy részét (sok olyan jobboldali értelmiségit is, akiknek ez a lépés már sok), ám egy évvel a választások előtt győzelemre vittek egy fontos csatát is a főellenség, a „bevándorlás szervezője” ellen, egy konkrét ügyben, amelyben a Soros által alapított egyetem „diszkriminálta” a többi magyar egyetemet. (Tegyük hozzá: azzal, hogy élt a jogszabályok biztosította lehetőségeivel.) Sajnos mindez azt is jelenti, a mai magyarországi politika fő kérdése továbbra sem az, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a demokráciát, hogyan lehet javítani az emberek életszínvonalán, kilátásain, közérzetén, hanem hatalmi összecsapásokról, könyökölésről, homokozóbeli há- borúzgatásról szól. Ahol érvek helyett „hitek” csapnak össze, és nehéz úgy megszólalni, hogy ne találjuk magunkat azonnal a fegyvercsörgés közepette. Mindez pedig még csak a kezdet, hiszen a kampány még el sem kezdődött. Saját térfelén lepte meg Putyint Trump Vlagyimir Putyin szemében Donald Trump volt az, aki kibékítheti Washingtont és Moszkvát. Az orosz elnököt azonban amerikai kollégája a saját térfelén, Szíriában hívta ki, ahol Moszkva 2015-től irányította az eseményeket. Moszkva számára valóságos hidegzuhany volt a Sarját Szíriái légi támaszpont elleni amerikai támadás: Moszkvából nézve Donald Trump könnyebben kezelhetőnek tűnt, mint az elődje, Barack Obama, főként a szíriai kérdésben. Kampányában Trump a Moszkvával fenntartott kapcsolatok „rendezését” szorgalmazta. Egyes megfigyelők Trumpot egyenesen Moszkva emberének vélték, bizonyos munkatársait az oroszokkal való összejátszással vádolták. Trump egyben arról is biztosította a szavazókat, hogy az Iszlám Állam elleni harc lesz kormányzása elsődleges kérdése. Dmitrij Peszkov, Putyin elnök szóvivője csalódását hangoztatta „a váratlan fordulat” miatt. „Figyelemre méltó, hogy Trump elnök, aki választási kampánya idején a terrorizmus elleni harcot fő céljai között emlegette, egyenesen ennek az ellenkezőjét cselekszi” - mondta a szóvivő. Bevallotta, hogy a Bassár el-Aszad szíriai elnök rendszerének tulajdonított, keddi Hán Sejkún-i vegyifegyver-támadás miatti megtorlásnak szánt csapások megkezdése előtt két órával értesítették őket az amerikaiak. Oroszország keményen elítélte az amerikai támadást. Vlagyimir Putyin bírálta „a szuverén állam ellen elkövetett agressziót”, amely Jelentős kárt okozott az orosz-amerikai kapcsolatoknak”. Oroszország szerint ezek a támadások a „terrorizmus elleni harcra is csapást mértek”. A légi támadások kérdéseket vetnek fel a Moszkva által szíriai szövetségesének biztosított védelem kapcsán is. „Oroszország segített a szíriaiaknak légvédelmük korszerűsítésében, de úgy tűnik, az amerikaiak ezt könnyedén ki tudják játszani” - fejtette ki az AFP hírügynökségnek Pavel Felgenhauer orosz katonai szakértő. Igor Konasenkov, az orosz hadsereg szóvivője bejelentette, hogy az amerikai csapások után megerősítették a szíriai légvédelmet. Oroszország 2015 októbere óta szíriai területen Sz-300-as, majd S-400-as légvédelmi ütegeket vonultatott fel, amelyek Moszkva szerint bármilyen légi csapást képesek kivédeni. Ezek az ütegek azonban nem léptek működésbe, amikor az amerikai Tomahawk manőverező robotrepülőgépek lecsaptak a Salját bázisra. Az amerikai beavatkozás Rex Tillerson amerikai külügyminiszter tervezett keddi moszkvai látogatása előtt történt. Pavel Felgenhauer szerint a légi csapások miatt nem marad el az utazás, sőt, mindez az amerikai-orosz viszonyt sem rengeti meg. „Trumpnak súlyos belső gondjai vannak, és úgy döntött, hogy a gyenge Obamától eltérően kész elrendelni a légi csapásokat. Moszkva élesen elítéli az amerikai agressziót, szidalmazni fogja az amerikaiakat, de nem fog radikális lépéseket tenni” - mondta Felgenhauer. Annál is inkább, mivel Washington jelezte, hogy nem akarja megismételni a légi csapást. „Ez nem tűnik a szíriai elnököt továbbra is megkerülhetetlen tényezőként kezelő Kreml által meghúzott vörös vonal átlépésének, azaz az Aszad meggyengítésére vagy eltávolítására irányuló hadjáratnak” - vélte az orosz katonai szakértő. Andrej Baklickij, a PÍR politikai kutató központ elemzője szerint „minden eléggé nyugodtan zaj lik” az amerikai légi támadások után. „Trump nyilatkozatai, akárcsak az orosz reagálások mérsékeltek voltak. Semmilyen konkrét gesztus nem történt, nem mondták le Tillerson látogatását sem” - vélekedett. Oroszország egyelőre beérte annyival, hogy felfüggesztette a szíriai légtérben bekövetkező incidensek kiküszöbölését és a légi bevetések biztonságának szavatolását célzó orosz-amerikai memorandum hatályát. Az amerikai külügyminiszter Moszkvában találkozik orosz kollégájával, Szergej Lavrowal, és minden valószínűség szerint Vlagyimir Putyinnal is. Andrej Baklickij szerint a Sarját bázis elleni támadás fő hatása az lesz, hogy megváltozik az amerikaiak és az oroszok közötti tárgyalás tartalma. „Ha nem lennének az amerikai légi csapások, másról tárgyalnának: a terrorizmus elleni küzdelemről, az amerikai elnökválasztás orosz befolyásolásáról. Ma azonban Szíria a fő napirendi pont”-tette hozzá. (MTI/AFP)
