Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-08 / 83. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. ÁPRILIS 8. 17 TARCA A SZALONBAN Csontváry Kosztka Tivadar: Őz Lanczkor Gábor: Az elefánt ormánya D unaharasztiból Ráckevére kirándulunk a nagyobbik lányommal. Míg Kiskunlac- háza a soroksári Duna-ág keleti oldalán (távol a folyótól) igazi alföldi nagyközség képét mutatja, addig a szigeti városka közvedenül a vízpartra települt szűk közeivel. Saját telken, magas kőkerítés mögött áll a középkori szerb templom. Ok is a török elől hajóztak föl idáig, mint a szentendreiek; csak jóval korábban. A tömjénszagú épületben (rendszeresen használják) jellegzetesen közép-európai a szentszag. Mintha csak Ráckevéról mintázta volna a Párhuzamos történetek Mohácsának településszerkezetét Nádas. Egy rég olvasott novellából emlékszem a (talán) ironikusnak szánt felvetésre, hogy a csúszkás vécékagylók elterjedése lelki gyön- geségünk ékes bizonyítéka. Nem merünk többé szembenézni a saját szarunkkal. Ami adott esetben végzetes is lehet; az enyhén véres széklet észrevéden marad. Heves vágy Dylan Thomast olvasni. Fanyalgás Bob Dylan irodalmi No- bel-díja kapcsán (innen az inger: az egyik cikkben megemlítette valaki a walesi költő nevét). Bob Dylan munkássága nem „irodalom”, mondják a kiművelt emberfők. Nem tudom, ezek az alakok hol éltek az elmúlt húsz évben. Az urbanisztikai izgalom paralellje számomra maga az álom. Ráckeve egymásba tekeredő utcái az autóból. A pesti József utca párhuzamosának tört vonala. Ez a rész kimarad a Szatumuszi mesékbőY. Az elefánt ormánya/ Miután az utólagos nosztalgiával Nagy-Ma- gyarországnak nevezett történelmi képződményről a vesztes első világháborút követően leváltak a többségében nem magyarok lakta részek, apai dédapám, a huszonnégy éves, de még nőtlen Lanczkor Ferenc úgy határozott, körbejárja a megmaradt csonka területet, mégpedig gyalog. Mindvégigaz új határvonalon kívül annak közvetlen közelében kívánt haladni. Dédapám tehetséges ember volt; nemcsak remekül gazdálkodott, de jól is énekelt, nemes arányú bútorokat ácsolt össze, és az általa készített cimbalom még ma is megvan romjaiban a köcski ház padlásán. Miként harcolta ki idős szüleinél hogy valóban útnak indulhasson, az ma már rejtély, mindenesetre útnak indult, ez tény. Úgy határozott, az elefánt ormányánál kezdi, és onnan nyugati irányban, az óra járásával megegyezően indul majd tovább. Az ormány végén, az orrlyukain kívánt kibújni az elefántból. Elgyalogolt Celldőmölkre, ott vonatra szállt, fólutazott Budapestre. Még aznap továbbment Marosvásárhelyre, ahol pár napot egy régi pápai iskolatársánál töltött, akit fóerdésznek helyeztek oda akkoriban. Elvonatozott az ezeréves határ megmaradt határátkelőjéhez, Gyimesbükkre, ott leszállt a szerelvényről bemutatta útlevelét a határőröknek, majd a sínek mellett haladva eltűnt az új tavasz fenyőillatú dzsungelében. „Dong a Föld a Nap körül/ vért köpül” - olvasom egy (gimnazistáknak kiírt) verspályázat egyik szövegében, szétrímelt álca-sorok közé rejtve. „Mert aki csak nádból és állatok irhájából készít hajlékot magának az a maga szellemét a minden teremtmények közös végzetéhez kötözi és hangtalan vissza fog süppedni az ősidők sarába. De aki kőből építkezik a világmindenség szerkezetét akarja megváltoztatni amiként ezek a régi kőművesek is ha mégoly kezdetlegesnek látjuk ma a művüket.” A szőlőhegy és az erdő érzékeny ha- társávja a Fekete-hegyen. Egy hajdanvolt pince derékmagas alapfalai a pár évtizedes csertölgyesben (alig tíz méterre az erdő szélétől). Ahol a határvonal tisztátalan (bodzákkal, akácokkal), de már nincs nyoma kacsoknak és indáknak, se építményeknek, oda a filoxéravész idején fölhagyott szőlőket vizionálok. Kapa karcolta kövek simára kopva. Szárazon rakott alacsony kőfalak följebb az erdőben. Roppant bazaltépítmények; mint egy soha meg nem épült piramis alapfalai. Van számomra az idősebb (mondjuk úgy, ötven fölötti) balatonhe- nyeiek helyfogalmaiban valami közös nevezőjű disszonancia. Majdnem lehetetlen követni az útbaigazításaikat. Ok persze tökéletesen megértik egymást. Csak egyetlen példa; fönn a szőlőben a déli iránynak van egy szubjektív definíciója: amerre a hegy lejt. Megértik, nem javítják ki egymást. Tölgy- és juharlevelek esőznek a frissen elkészült fatárolóra az október végi napsütésben. A tölgylevelek alján apró gubacsok. Fogalmam sincs, mi lehet ez. Mit olvas? Mizser Attila irodalmár Még szerencse, hogy az a kérdés, hogy „mit olvas”. Ez még mindig tarhatóbb, a szerkesztés, a szerkesztések mellett, mint mondjuk a „mit olvasott utoljára” kérdés lezáró, és meglehetősen vészjósló jellege. Azt gondolom, hogy én is a „több könyv van nyitva, megkezdve, és egymásra tornyozva” típusú, égetnivaló olvasó vagyok. Utálom persze, ha engem így olvasnának, de én imádok így olvasni. Sőt, azt hiszem, már csak így tudok. Most, ahogy látom, két könyv van az ágyam mellett. Lanczkor Gábor Apás szülés című regénye és Benyovszky Krisztián A Morgue utcától a Baker Streetig - és tovább című tanulmánykötete. Remekül kiegészítik egymást, nyugodtan lehet váltani a kettő között. Lanczkor Gábor kisregénye izgalmas vállalkozás, több műfaj elegyítésével, és sajátos időkezeléssel fejt ki egy egyszerű történetet, 130 oldalon belül - attól tartok, nem lesz boldog, nyugodt vége. Benyovszky Krisztiánnak pedig már nem ez az első olyan kötete, amely a krimi műfaját járja körül. Iszonyúan izgalmas, nyitott és sokrétű ez az új tanulmánykötet, Poe-tól Tőzséren át (nem vicc), egészen Holmes-ig merít. Krisztián úgy tud írni, hogy a krimikutatás is felér egy krimivel. Nagyon szeretek vissza-visszatérni hozzá. így tehát, miközben egy asztal mellé kötve, a képernyőn szövegeket olvasok, a hátországban ott a Morgue utca, a Baker Street és egy pici, de retinába égő Nyugat-Magyarország. SAROKPONT Hajnali SMS eretem látni azt, akivel beszélek. A szemébe nézni, látni a mimikáját, a gesztusait, szóval érzékelni a jelenlétét. Sokszor már az is zavar, ha valaki üzenget, postást használ maga helyett. Miért csak a szavait küldi követségbe? Nem szeretnék közhelyeket pu- fogtatni, mégis az lesz belőle, bárhogy is csűrök-csavarok. Az ember felszáll egy villamosra, beül egy kávéházba, lesétál a rakpartra, kilép a liftből - és mit lát? Tíz emberből kilenc egy kütyüre meredve morzézik. Az egyik otthon felejtette a kulcsát, a másik életmentő szmájlit küld az osztálytársnak, akivel majd öt perc múlva látják egymást, a harmadik pedig a gyerekét navigálja éppen a hűtőben hagyott tízóraihoz. Emberi dolgok. Miért ne, ha van rá mód? Connecting people. Közhely, mert mindenki ezt mondja. No, de akkor hogy jön össze ez az arány? Ha mindenki mindig mindenhol kütyübe meredő kockafejekbe boriik, akkor a maradék kilencven százalék nem közülünk való? Kik ők? Idegen bolygóról származó biodíszletek, akiknek az anyanyelve a short message service fejlődési szintjén elakadt? És annyira megszokhatatlan a klímánk, hogy az élet tengerén hánykolódva folyamatos navigálást igényelnek, ezért tolják permanensen az S.O.S.-t? Az ember fejében néha úgy ösz- sze tudnak folyni a kijelzőkön, képernyőkön megjelenő tőmondatok, hogy valamennyi mögött feladót sejt. Értelmes lényt. Bedugom a bankkártyámat az automatába, és mielőtt beírhatnám az összeget, közli velem, hogy: „Komunikujem s kartou.” Nofe- ne! Mégis, miről diskurál ez a két pimasz? Csak nem a túlmerítési keretem mínuszain csámcsognak? Hát a banki titoktartás, az smafu? Velem bezzeg sose paktál le a kártyám, csak a saját fajtájával flörtöl. Erre nem vonatkozik a nyelvtörvény? Hogy mondják szoftverül, hogy az anyád ne sirasson? A laptopom legalább velem kommunikál, igaz, mértéken felül kíváncsi. Hogy ezek a mai szövegszerkesztők milyen akadékoskodók! Hogy mentem-e a dokumentumot? Már hogyne menteném? Nem flancból görnyedezek fölötte hajnalok hajnalán. Savé, kedvesem, savé my document. Az írógép valahogy, minden ko- pácsolása ellenére is, sokkal diszk- rétebb volt. Nem kezdeményezett elalvás előtt privát beszélgetést. Akárcsak a szövegszerkesztőm alatt megnyitott Yqutube-video. Olyan csigalassúságú az internetem, hogy már el is felejtettem, hogy korábban elindítottam egy zeneszám lejátszását. Most meg egyszeriben kék mezőben nekem szegezi kérdést: „Kapcsolati problémákat tapasztalsz?” Nanü! Végre egy személyes kérdés. Lélektől lélekig. És már írom is szerkesztőmnek a választ: A következő tárcám témája az SMS jelentésváltozása (savé my sóul). Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
