Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-03 / 52. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. március 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mindenki mindenkinek A hatalom - legyen az bármilyen szintű és jellegű - legyőzhető F jra egy sikeres magyar U film, amire azon nyomban rástartolt a szakma és a téma után kutató sok (új- ság)író. Nem különben e sorok írója is. Van zsák, amit ütni lehet, van fáklya, amivel világítani. Abban többé-kevésbé megegyeznek a friss Oscar-díjas magyar rövidfilm elemzői, hogy nem egy húzós művészeti értékkel bíró alkotásról van szó, hogy a kutya máshol van elásva. Valóban, ha a klasszikus megkülönböztetést vesszük alapul, hogy egy adott mű a mesterségbeli tudást tükrözi-e vagy valami azon túlit is, a Mindenkire az előbbi érvényes. Megvan benne minden, ami és ahogy kell, szépen halad a történet, fokozódik a feszültség, majd a végén csattanó. Bejáratott modell bejáratott eszközökkel. A történetet nem mesélem el, vasárnapig ingyen megnézhető az interneten, alig fél órában. Abban is megegyeznek a kritikusok, hogy allegóriaként érdemes értelmezni a filmet. Lehet akár a jelenleg működő, gyerekközpontúnak nehezen nevezhető iskola- rendszer kritikájaként is felfogni. Sőt ki-ki szeretheti vagy éppen hibáztathatja a teljesítmény-központú neoliberalizmus vagy éppen a szigorú szabályokat az emberekre erőltető, egyöntetűséget megkívánó hatalmi rendszerek bírálataként. Mások pedig a két főszereplő lány volta miatt örülhetnek, vagy éppen kereshetnek nehezen védhető kifogásokat. A lényeg az allegória végtelen mezőin talán abban a viselkedési modellben keresendő véleményem szerint, ami a film csattanójához elvezet. Ez pedig az ellenállás modellje, aminek így kétségkívül van politikai jelentése is, a szónak ajó, a közügyek párbeszéden alapuló intézéséhez kapcsolható értelmében. És persze mindenki levonja belőle a tanulságot, attól függetlenül, hogy melyik oldalon is áll a politikai palettán - a szó rossz, mai, pártos értelmében. És ez az a pont, ahol bezárul a kör. Itt születhet bennünk egyfajta saját használatú magyarázat a bejáratott formanyelv használatára/ hatására. A közérthetőség (a giccs elkerülése mellett), a populáris kódok használata, a történetnek az utóbbi évtizedeken belüli mozgathatósága (a felskicceit időjelző szimbólumok mellett is) mind a széles körű befogadás felé mutat, így válhat a film egy olyan, széles körben újraépítendő mítosznak az egyik elemévé, amely arról mesél, hogy a hatalom - legyen az bármilyen szintű és jellegű - legyőzhető. BOTRÁNY! AZ OSZTRÁK MACSKA ME6Ď06LENE, HA NÁLUNK VENNÉK NEKI A VISZKASZT! __(C artoo'nizer) Ami a rostámon fennakadt SZÍ LVÁSSY JÓZSEF Populista papolás Nyilván berezelt Robert Fico kormányfő a Smer támogatottságának állandósuló csökkenése miatt, és amolyan hordószónokként szeretné megállítani azt. A pómép egészségét szívén viselő államférfi szerepébe bújt és megüzente Tomáš Drucker miniszternek, hogy nem tűr semmiféle „zaja- coskodást”. Rudolf Zajac egykori miniszterre gondolt, aki 2002 és 2006 között bevezette a vizitdíjat meg a kórházi ágydíjat. Azzal érvelt, hogy a letűnt rezsim propagandája ellenére az egészségügy sosem volt, nem is lehet ingyenes. Abba bukott bele, hogy az életképes elveket hirdető reformjában a szociális szempontokat nem vette kellőképpen figyelembe. Fico tizenöt év elteltével lovagolja ezt meg, és fene nagy jószívűségében csak a lényeget hallgatja el. Az utóbbi években ezen a különösen érzékeny területen többnyire éppen a Smer emberei keveredtek korrupciós botrányokba. Emlékezzünk csak a méregdrágán beszerzett CT- és egyéb készülékekre, vagy Marcel Forai gátlástalanságára, aki az Általános Egészségbiztosító vezetőjeként (VŠZP) 77 éves nagynénjével ütött nyélbe szerződéseket és vágott zsebre milliókat. Elsősorban ezek az alakok a felelősek az állami biztosító tavalyi, nagyjából 280 millió eurós veszteségéért. A Sme a héten közölt összeállítást arról, hogy a besározódott Pavol Paška volt házelnök távozása ellenére a „cassovia boys”, vagyis a Smer kassai legényei továbbra is döntéshozó pozíciókban tüsténkednek és fosztogatnak. De Fico nem őket, hanem az egészségügyben végre átláthatóságra és a korrupció visszaszorítására törekvő tárcavezetőt akarja megzabolázni. Papolása ellenére Fico még betegebbé teszi egészségügyünket, hiszen a költségvetési pénzeket és a befizetett járulékokat még mindig nem kizárólag a betegellátásra fordítják, a holdudvar továbbra is dézsmálja azokat. Két új párt Magyarországon Magyarország erősödik - hangoztatj a naponta többször a budapesti államtitkárok siserehada. A haza leépül - riposztozik az egymással is vi- szálykodó ellenzék. E táborba készül a Momentum Mozgalom, amely még nem is párt, de Orbán Viktor már az új „szadesznek” bélyegezte. Pedig egyelőre csak annyit tett, hogy a budapesti olimpiai rendezéséről kezdeményezett népszavazást. Ahogy például Hamburgban történt, és talán Párizsban is lesz. Az egyelőre ismeretlen fiatalok országjárásba kezdtek, eközben a Fidelitas bősz aktivistái provokálják őket. Feltehetően azért, mert több politológus az „egykori Éideszként” jellemzi a Momentumot. A Józan Ész Forradalma néven zászlóbontásra készül Gémesi György, az MDF alapító tagja is. Gödöllő sikeres polgármestere elavult ideológiáktól mentes néppárt létrehozásán munkálkodik, mert szerinte a korrupció és a tisztesség nem jobboldali vagy baloldali kategória. A korrupciótól pedig már fuldoklik az ország - mondja. A következő hónapokban eldől, hogy a két kezdeményezés tiszavirág-életű lesz-e, vagy megélhetési és korrupt politikusoktól mentes, kormányváltásra készülő politikai erő. Abszurd ukrán nyelvtörvónytervezet Negyven-egynéhány képviselő törvénytervezetet nyújtott be, amely hivatalos nyelvként csak az ukránt ismémé el, méghozzá minden szinten. Csak ukrán nyelven folyhatna az ügyintézés a helyi hivatalokban is, minden pedagógusnak államvizsgát kellene tennie ukrán nyelvből. A nálunk is elhíresült nyelvrendőrség vizslama mindenfele, súlyos pénzbírságot, még börtönbüntetést is kiszabhatna. A beteijesztők azt mondják, az oroszt akarják kiszorítani a közéletből, viszont súlyosan sértenék a kisebbségek alkotmányosjogait is. A sokat szenvedett Kárpátalján a magyar nyelvű médiumoknak kötelezően közölniük kellene minden anyagot ukránul is, a nem államnyelven előadott színházi darabokat feliratozni kellene. A magyar nyelvet családi körbe, esetleg a templomokba szorítanák vissza, bár ez utóbbi sem egyértelmű. Az ottani magyar aktivisták több ezer aláírást gyűjtöttek a tiltakozó petícióhoz. A magyar kormány diplomáciai erőfeszítéseket tesz. Remélhetően a józan ukrán demokratáknak sikerül megfékezniük az eszement rögeszméket dédelgető nacionalistákat. Egy népszavazás Lőcsei Pál mesterről KOLLAI ISTVÁN M iközben Magyarországon - ahonnan ez a cikk íródik - éppen egy elmaradt népszavazás határozta meg a közbeszédet, eközben Szlovákiában lezajlott egy kicsi, de eredményes népszavazás: a VUB Bank arról szavaztatta az internet népét, hogy alapítványa Lőcsei Pál mester melyik későközépkori munkájának felújítását finanszírozza. A bank alapítványa régóta foglalkozik örökségvédelmi projektek finanszírozásával. Komoly összegeket fordított már a Selmecbányái Kálvária felújítására, amely feltehetően nem ismeretlen a magyar olvasók számára: aki Selmecbányán jár, nehezen tudja nem észrevenni a városszéli magaslaton álló kálváriatemplomot, amelynek helyreállítása nyilván komoly összegeket emészt fel. A múlt hónapban indított szavazáson arról lehetett dönteni, hogy Pál mester melyik műkincsét restaurál- tassák. Lehetett választani lőcsei, iglói, bártfai, eperjesi szobrok közül, de lehetett szavazni egy krónikára is, amiben szó esik Pál mesterről. Végül az iglói kálváriaszobor nyert, több mint tizenötezer szavazattal; a bank alapítványa a következő hónapokra ígéri a munkák megkezdését. Pál mesterről azt érdemes tudni, hogy a 16. század elejének egyik legnagyobb művésze volt, nemcsak a történelmi Magyarországon, hanem európai szinten. Főleg a Szepesség- ben dolgozott; főműve a lőcsei Szent Jakab-templom oltárja, a világon fennmaradt egyik legnagyobb és legdíszesebb gótikus faoltár. De mennyire tekinthető Lőcsei Pál mester munkássága a szlovák örökség részének? Ezt a kérdést nyíltan felteszi a szlovák identitásról született egyik legőszintébb esszé, ami a bársonyos forradalom utáni első kulturális miniszter, Ladislav Kováč tollából született a rendszerváltás idején: „Tudott-e Lőcsei Pál mester szlovákul, vagy németül beszélt-e? Ez számunkra mindig nagyon fontosnak tűnik annak eldöntésében, hogy a lőcsei oltárt nemzeti kultúránk részének tekintsük-e, vagy sem.” Majd azzal folytatja: kétli, hogy a magyarok közül bárki is gondolkodik azon, hogy például Ulászló király milyen nyelven beszélt a feleségéhez. Ä magyarok úgymond nem problémáznak azon, hogy a történelmi Magyarország kultúrája egyben magyar kultúra is. Valóban, a szlovákoknak jóval nehezebb arra válaszolniuk, hogy pontosan hogyan kötődnek az ország területén található kulturális örökséghez. Nyilvánvaló, hogy ezer szállal kötődnek hozzá, és nyilvánvaló, hogy rendkívül erőltetett lenne ezt az örökséget „szlováknak” nevezni. A bank akciója kapcsán is sajnos mérgező üröm az örömben, hogy honlapján „szlovák művésznek” nevezi Lőcsei Pált. Pedig a szlovákban használatos „uhorský” („magyarországi”) jelző tökéletes lett volna. Pál mester egyébként feltehetően Krakkóban tanulta ki a mesterséget, példaképe az ottani szobrászműhely nürnbergi születésű német vezetője, Veit Stoss volt. Akinek komoly hatása volt Közép-Európában; fiaihoz például sok erdélyi munkát körnek a művészettörténészek. Tehát nem biztos, hogy azt kéne szellemidézéssel kideríteni, milyen nyelveken tudott Pál mester, tudunk (vagy sejtünk) erről enélkül is sok mindent. És amilyen bajos lenne őt határozottan magyarnak vagy szlováknak nevezni, olyan magabiztosan tarthatjuk őt magyarországinak, középeurópainak, vagy egyszerűen csak lőcseinek.
