Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-31 / 76. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2017. március 31 I 7 Kutatni j ó Ismerd meg lakóhelyedet és a könyvtárost K örnyezetvédelmi témá­jú felmérést készítet­tünk egy szervezet szá­mára a F órum Intézet­ben olyan településeken, ahol van­nak természetvédelmi zónák. Kide­rült, hogy sok lakos csak hallomás­ból ismeri ezeket, azt pedig, hogy mi az adott zóna különlegessége, csak minden második tudta. Pedig néme­lyiken egyedi, védett állatok és nö­vények élnek. Mi következik ebből? Hogy gyakran a saját otthonunkat sem ismerjük eléggé. Ott vannak a kincsek a szemünk előtt, de nem lát­juk, nem értékeljük őket. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy hiányzik az iskolákban a lokálpatriotizmusra való nevelés. Nem tudom. Hiányzik? Pedig ez nem újdonság. Csak nem mindig volt ilyen hangzatos neve. Én például emlékszem, hogy elsős gimis koromban meghirdette az is­kola az „Ismerd meg lakóhelyedet” versenyt. Az ismereteket írásos pályamű formájában kellett leadni. Számomra ez azért is emlékezetes, mert életemben ez volt az első és utolsó alkalom, amikor nyert az írá­som (írásműves pályázatra azóta nem jelentkeztem). És akkor fedez­tem fel a kutatás örömét, bár ez a ku­tatás csak abból állt, hogy elmentem a levéltárba, és ott Pozsonytól szóló könyveket olvastam és jegyzeteltem. Nagyon tetszett nekem a levéltári légkör, ahogy ott ülnek csöndben a kutatók és olvasnak. És nagyon tet­szett nekem egy fiú. Mindig ő hozta ki a megrendelt könyveket. Még csak főiskolás volt, levéltári kisegí­tőként keresett néhány koronát, de mindig megkérdezte, hogy hol tartok a munkámban, és okos magyaráza­tokat fűzött a könyvekhez. Utána a barátnőmmel mindig hosszasan megtárgyaltuk a fejleményeket. Nem mintha lettek volna. Képzeld, megint ott volt, és megint ő hozta ki a könyveket, mondtam én, mire a ba­rátnőm megkérdezte, hogy nézett-e, mire én, hogy igen. És akkor azon agyaltunk jó sokáig, hogy mit je­lenthet az, hogy nézett. A mai napig nem tudnám, ha... Akármennyire húztam a levéltári munkát, egyszer csak be kellett fe­jezni, mert elérkezett a pályázat le­adási határideje, és még írnom is kellett. Lélekben fájó szívvel elbú­csúztam a fiútól, akinek egyébként csak a keresztnevét tudtam. Egy hét­tel később iskola után anyukám azzal fogadott, hogy keresett egy fiatal­ember. Mármint egy srác? - kérdez­tem, nyomatékosan utalva arra, hogy a fiatalember szó kőkorszaki marad­vány. Igen, mondta anyukám kun­cogva. Vissza fog jönni. Több időm nem maradt kérdezősködni, mert csengettek. Vártam három csenge­tést, és akkor kinyitottam az ajtót. És majdnem elájultam. A levéltáros fiú állt ott ragyogva. Én meg felkiáltot­tam, hogy Jézusom, és becsaptam az orra előtt az ajtót. Dobogó szívvel várakoztam. Az ablakon áradt be a fény. Tavasz volt. És én tudtam, hogy ezután már csak kutatni akarok. 19 év UTÁN GYORSÍTOTT ELJÁRÁS AZ AMNESZTIÁKRÓL... MILYEN LEHET A LASSÍTOTT? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ahol a CEU, ott a Tesla? KOLLAI ISTVÁN V égigsöpört a hír a magyarországi nyilvánosságon, hogy a So­ros György által alapított Közép-európai Egyetem magyaror­szági működését egy friss kormánydöntés ellehetetlenítené. A Közép-európai Egyetem (CEU) ellen már jó ideje voltak ki- sebb-nagyobb verbális támadások, most ebben a jogszabálytervezetben új szintre értek, a liberális milliárdos által alapított egyetem működése ezzel valóban veszélybe került. Az egyetem esetleges megszűnéséből fakadó veszteségek egy részét a napokban több olyan cikk is felsorolta, melyek konzervatív, jobboldali szerzők tollából születtek. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, Stefano Bottoni a CEU oktatási-kutatási eredmé­nyei mellett az egyetemi könyvkiadó nívóját emelte ki, és azt, hogy a bu­dapesti központon keresztül magyar kutatók tucatjai tudnak nemzetközi hálózatokba bekapcsolódni. Balázs Zoltán - aki maga is az egyetem okta­tója volt -hasonlókat emelt ki; egy Bostonból hazatért kutatónak, Zawa- dowski Ádámnak pedig a CEU biztosította, hogy külföldi karrieijét végül Magyarországon tudta folytatni. Ezek a hozzászólások az akadémiai szfé­rán belüli lehetséges károkról szólnak. Amikre a magyarországi hangok egy jelentős része sajnos legyint és azt mondja, az ilyen ügy csak „pár száz, maximum pár ezer értelmiségi problémája”. Az ilyen megszólalásokon átütő nihilizmuson túllépve nem árt tudni, hogy az egyetemek nem zárt vi­lágok: az akadémiai szférán kívül az üzleti életre nézve is komoly rizikót jelenthetnek az intézmények működését nehezítő keménykedések. Nézzünk például egy izgalmas kérdést: az elektromos autók terén piac­vezető amerikai Tesla a hírek szerint Közép-Európában nyitna új abb gyá­rat, amiért Szlovákia, Magyarország és Románia is versenyben van. Vajon egy beruházási döntés meghozatalakor számit-e a Tesla tulajdonosának, hogy egy amerikai alapítású egyetem nincs biztonságban Magyarorszá­gon? Bizonyosan igen. Lehet, hogy nem ez a döntő szempont, lehet hogy végül más okok miatt Magyarországra esik a választás - úgy legyen -, de az „országkockázat” megnőtt. Már most megnőtt, függetlenül a CEU ké­sőbbi sorsától. Senki nem szereti a pénzét bizonytalan helyre tenni. Egy innovatív, Tesla-típusú cég eleve rengeteg kockázatot vállal, semmi szük­sége a partnerország politikai harcaiból eredő kockázatokra. Azt se gon­doljuk, hogy a céges világhoz nem érnek el egy ilyen ügy hullámai. A ha­zai üzleti lehetőségek feltérképezésében az amerikai cégeknek köztudot­tan segít az USA budapesti nagykövetsége, de ott éppen az egyetemet védő nyilatkozatokat fabrikálnak. Nyilván elég demotiváló lehet erről hallani egy befektetőnek. Vagy ha már konkrétan a Tesla jött szóba: lehet, hogy az autógyártó cég tulajdonosa körbekérdezi az üzlettársait, akik között pedig ott van Soros is. Még az is halványan felmerülhet a Teslában: végül ő is Soros-bérenc, vagy „vöröscsillagos” cégnek számít majd egyszer? Voltak már olyan intézménybezárások Magyarországon, melyek az ér­telmiségi terek felszámolását célozták. A közép-európai kutatásokkal fog­lalkozó Teleki László Intézetet egy tollvonással szüntette meg a magyar miniszterelnök, akit akkor Gyurcsány Ferencnek hívtak. (Lehetett volna egyébként akkor is nemzetközi tiltakozás, jól jött volna.) Ézen az úton nincs sok keresnivaló, harc közben nem lehet építkezni. Ha hiányérzetünk van a CEU-val kapcsolatban, akkor itt a lehetőség azt kipótolni. Nemrég például felmerült egy hiánypótlónak tűnő ötlet, egy családtudományi szak elindítása. A magyar jobboldalon felgyűlt szellemi potenciálnak inkább az ilyen elképzelések színvonalas kidolgozásával kellene foglalkoznia (be­vonva a CEU-t is, ha nyitottság van ott erre), mint az energiáját és a hite­lességét a civil szféra elleni fellépések magyarázgatásával felélnie. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Kaliňák kekeckedik Megelégelték a Smer vezetői, hogy az államfő főleg korrupció- gyanús ügyekben bírálja őket, ezért ellentámadásba lendültek. Térségünk hírhedt receptje: ha valaki kritizálni mer, akkor sározd be, ezzel megfúr­hatod szavainak politikai súlyát. így tett Robert Kaliňák is, aki a parla­mentben az álszentek köpönyegébe bújva azon szömyülködött, hogy Andrej Kiska hivatalba lépése óta 319-szer magáncélra használta a kormány repülőgépét. Ezzel mintegy 800 ezer euróval terhelte meg a költ­ségvetést. Kiska hazugnak nevezte a belügyminisztert és emlékeztette: maga Kaliňák ajánlotta fel neki, hogy hétvégeken a kormány géppel utaz­zon a családjához Poprádra, mert a pilóták az előírtnál úgy is jóval keve­sebbet repülnek. Végül elfogadta az ajánlatot, azért is, mert a testőröknek mindenhova vele kell menniük. Az elnöki járandóságát viszont nem ve­szi fel, havonta tíz szegény családot támogat belőle. Minderről Kaliňák tudatosan hallgatott. Neki az az ér­deke, hogy elterelje a figyelmet a kormánypárt, és főleg a saját ügyei­ről, s bedobjon egy gumicsontot, amelyen rágódhat a polgár: lám, az elnök sem makulátlan. Kiska vagy lemond a kormánygépről, vagy kifi­zeti magánútjai költségét, bár ilyesmi államfővel csak nálunk történne. A sör 6s a vörös csillag A magyarok és mindenki, aki pár­tolja a kisvállalkozásokat, jóleső ér­zéssel fogadta, hogy a Heineken és a székelyföldi Csíki Sör gyártója öt év után megegyezett. A hollandok - bár a román alkotmánybíróság nekik adott igazat - már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Csíki Sört vonják ki a forgalomból. A kis sörgyár cserébe elhagyja a márkanévből az „Igazi” szót, ami a leginkább szúrta a multi szemét. Állítása szerint a Premium Ciuc ugyanolyan jó, csak éppen ro­mán az elnevezése. Ez pedig a po­tenciális magyar fogyasztók kedélyét borzolta, emiatt bojkottot hirdettek a Heineken ellen Magyarországon. Nyilván a kiegyezésben jelentős szerepe volt a budapesti kormány nyomásgyakorlásának, ami elisme­rést érdemel. Ám az anyaországi döntéshozók nemzeti hevületükben előbb cselekedtek, és csak utólag gondolkodtak. Azzal fenyegették meg a Heineként, hogy Magyaror­szágon nem árulhatja a sörét, ha nem távolítja el a címkéről a vörös csilla­got. Sebtében összefércelték azt a törvényjavaslatot, amely alapján be­tiltanák az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú használatát is. Hiába figyelmeztettek néhányan még a Fidesz-frakcióból is, hogy eleve vesztes csatába indulnak, amelynek vége minimum milliárdos pénzbírság lehet. Hiszen számos multi édesipari termékein is ott ékte­lenkedik az a fránya jelkép. Nyil­vánvalóan nem politikai nosztalgiá­ból vagy célzattal. Ez a feltevés talán nem érvényes az orosz Aeroflotra, amelynek jelvényében még a sarló és a kalapács is csillog. Az pedig egye­nesen tragikomikus, hogy ha netán elfogadnák a „Lex vörös csillagot”, akkor Puskás-, vagy Bozsik-mezt sem lehetne árulni, mert az akkori magyar címerben szerepelt az ön­kényuralmi jelkép. Magyarország a BL-meccsek közvetítését is betilt­hatná, mert az egyik szponzor a Hei­neken. A Csíki Sört sikerült meg­menteni, de a Semlyén-Lázár-duó lehiggadhatna. Aggasztó esetek Megjelent az Erdélyi Figyelő har­madik száma, amely az elmúlt három évben Romániában történt magyar- ellenes megnyilvánulásokat, atroci­tásokat és támadásokat rögzíti. Tőkés László a magyarul, románul és an­golul megjelent kiadványt gondozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács el­nöke így nyilatkozott: „Klaus Jo­hannis államfő példaértékűnek ne­vezte Strasbourgban a romániai ki­sebbségpolitikát, de a valóságban továbbra is olyan verbális agresszió­nak, magyarellenes gyűlölet­beszédnek és zaklatásoknak vagyunk tanúi, amelyek leginkább az antisze­mitizmushoz vagy a cigányellenes­séghez hasonlíthatóak. Semmi ba­junk a román szomszéddal, munka­társsal, legtöbbször nekik sem ve­lünk, de a román politikusok átkos örökségként táplálják és szítják a magyargyűlöletet” - mutatott rá az EP-képviselő. Több mint háromszáz szomorú eset tárul elénk. Brüsszel idáig mosta a kezeit: az őshonos ki­sebbségvédelem nemzeti hatáskör. E héten viszont a luxemburgi bíróság döntése alapján az Európai Bizottság kénytelen volt bejegyezni azt a pol­gári kezdeményezést, amely az eu­rópai kisebbségvédelmi törvény mi­előbbi elfogadását szorgalmazza, méghozzá kollektív jogok alapján. Indítványuk akkor kerülhet az Euró­pai Parlament elé, ha a kezdeménye­zők egy év alatt legalább egymillió támogató aláírást gyűjtenek az uniós tagországok polgárai között. Az EU köztudottan nagyon lassan és nehéz­kesen mozdul, nem is mindig jó irányba, de a sok nacionalista gán- csoskodás ellenére végül csak rá- kényszeríthetjük erre.

Next

/
Thumbnails
Contents