Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-30 / 75. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. március 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Matovičból Gaulieder Az egyszerűek vezetőjének kizárása egyszerűen nevetséges ötlet I gor Matovič kizárása a parla­mentből szimbolikus időben kerül terítékre. A kellemetlen ellenzéki vezető fejét követe­lő koalíciós politikusok talán nem tudatosítják, hogy második Gaulie- dert csinálhatnak egy egyszerű em­berből. Bármit is gondolunk Igor Matovičról, abban nyilvánvalóan mindenki egyetért, hogy egy jelen­ség, aki meghatározó hatással volt a belpolitikai történésekre az utóbbi években. Matovič az újkori néptri- bunus és a populista fura keveréke, tökéletesen ért ahhoz, hogyan juttas­sa el üzeneteit a köznéphez, bár igaz, máshoz nem nagyon ért. Expresszív beszólásaival, transzparenseivel és trikóival minden bizonnyal jó pár­szor felemelte Robert Fico, Andrej Danko, de Bugár Béla vérnyomását is. így nem csoda, hogy mindhárom koalíciós partnernek alaposan a bö- gyében van. Ez még azonban nem lehet ok arra, hogy önkényesen ki­zárják a parlamentből, bármennyire is jogszerű lenne egy ilyen döntés. Mert a Matovič kizárását támogató érvek nevetségesek. Mindenki szá­mára világos, hogy puszta formali­tásról van szó, ugyanis Matovič reá­lisan nem vállalkozott, csak nem függesztette fel vállalkozói engedé­lyét. Mandátumától való megfosztá­sa talán összhangban van a törvény betűjével, de a szellemével bizonyo­san nem. Annak lényege ugyanis az, hogy ne lehessen valaki egyszerre vállalkozó és politikus, az érdekek nyilvánvaló összeférhetetlensége miatt. Felteszem, hogy a hazai poli­tikusok közt jócskán akad, akinek vállalkozói aktivitási vannak, csak volt olyan dörzsölt, hogy talált né­hány strómant, így a neve formálisan tiszta. Nekik természetesen semmi­lyen számonkéréstől sem kell tarta­niuk. Ha a plénum elfogadja Matovič kizárását, azt kockáztatja, hogy újabb Gauliedert kreál az ellenzéki vezető­ből. Ebben a szimbolikus időben, amikor a parlament újra a mečiari amnesztiákkal foglalkozik, s amikor az egész országot sokkolta František Gaulider tragikus halála, nem biztos, hogy a koalíció megengedheti ezt magának. ......— ( Ľubomír Kotrha karikatúrája) Úton Kis- Britannia felé SIDÓH. ZOLTÁN T egnap elrajtolt a brexit, az Európai Unió éppen 60 éves törté­netében Nagy-Britannia lesz az első ország, amelyik a tervek szerint két év múlva kilép a szervezetből. Theresa May brit mi­niszterelnök szerint a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról Brüsszelben átadott értesítés azt jelenti, hogy immár,nincs visszaút”. Történik ez annak ellenére, hogy a David Cameron volt kor­mányfő által 2016 júniusára kiírt népszavazás előtt egyetlen parlamenti párt sem támogatta a kilépést. Végül a szerencsétlen történések kritikus összjátékaként, ha minimális arányban is, de a szigetország polgárai a ki­lépésre voksoltak. Döbbent csend fogadta a végeredményt, egyedül a szüntelenül vigyorgó, a kilépést teljes mellszélességgel támogató Nigel Faragé, a Függetlenségi Párt elnöke ujjongott, aki azonban egyből vissza­hőkölt, bevallva, hogy hazugságokkal kampányolt és még a pártelnöki tisztségéről is lemondott. Nem volt egyetlen épkézláb terv', hatástanul­mány, vázlatos koncepció sem arról, hogy merre tovább, Egyesült Király­ság. Nem véletlen, hogy csak 9 hónappal a referendumot követően sajtolta ki magából a May-kormány a koncepciót, melynek megvalósíthatóságát a Brüsszellel rajtoló, keménynek ígérkező tárgyalási folyamat dönti el. A brexit fájdalmas lesz úgy az ott dolgozó külföldiek millióinak, mint a kontinensen élő brit nyugdíjasok százezreinek, fájni fog a szigetországnak, de a 27 tagú unió is gyengébbé válik. Mivel példátlan fejleményről van szó, egyelőre korai megjósolni, hány milliárd eurójába kerül az EU-nak és hány milliárd fontjába a briteknek a szakítás okozta lassúbb gazdasági nö­vekedés. Most fog csak kiderülni igazán, mi mindent köszönhet az unió­nak a szigetország. Könnyű Brüsszelt szidni, az uborkák görbületének szabályozásán gúnyolódni, az eurokraták tízezreinek magas fizetését os­torozni. Mégis, majd ha a britek felteszik a Brian élete című angol szatírá­ban elhangzott kulcskérdést, hogy mit adtak nekünk a rómaiak?, akkor ki­derül, Róma, azaz Brüsszel nagyon sok, ma már természetesnek tűnő in­tézkedéssel tette egyszerűbbé (eltörölt határellenőrzés), olcsóbbá (roa- ming, fapados légi járatok), gazdagabbá (az 510 milliós közös piac hoza- déka) életünket. Az sem kizárt, az Egyesült Királyság mai formája a jövőben nem éli túl a kilépést. Skócia parlamentje kedden egy újabb függetlenségi népszavazás előkészületeinek megkezdéséről döntött. A skótok ugyanis ragaszkodnak az uniós tagságukhoz, tavaly 62%-uk a bennmaradásra voksolt. Az 1707- ig többé-kevésbé független nép magával vinné az északi-tengeri olajme­zőket és a területén van a kulcsfontosságú brit atom-tengeralattjáró tá­maszpont is. És Észak-írország? Az északírek szintén az unióban maradás mellett kardoskodtak, mivel meghatározó fontosságúnak tartják az évi 3,5 milliárd eurós brüsszeli támogatást és az akadálymentes átjárást Írország és Észak-írország között. Jelenleg még a London felé húzó protestánsok vannak többségben, ám a kérlelhetetlen demográfiai trendek rövidesen az ír katolikusok javára billentik a mérleget, ami újra felerősíti az írek egye­sülését célzó mozgalmakat. Apró csemege: az unió mellett maximálisan kiálló pici, ám stratégiai fontosságú Gibraltár kérdését hogyan oldják meg? Jön újra a zord határellenőrzés, a spanyol vendégmunkások vegzá- lása? Ki tudja, mi lesz Londonnal, a világ pénzügyi fővárosával. Párizs, Frankfurt, Amszterdam és a többi regionális bankközpont máris csábítja az ottani pénzintézeteket, hogy telepítsék át állományukat. A 2013-ban be­harangozott népszavazás ártatlan blöffnek tűnt, brit belpolitikai sakkjátsz­mának, az euroszkeptikusok megnyugtatásának - mára pedig ellenőrizhe­tetlen láncreakciót indított el. Mikor a francia Luis Blériot 1909 nyarán először repülte át a La Manche csatornát, egy brit politikus így kiáltott fel: Anglia többé nem sziget! A brexit bevégeztével pedig így sóhajthatunk fel: az Egyesült Királyság már nem az, ami volt. Annak minden fájó geopolitikai, gazdasági következ­ményeivel együtt. Mindennapi FINTA MÁRK N emrégiben egy nagyon tanulságos és hiány­pótló inteijú jelent meg az egyik „sorosbérenc” magyarországi hírportálon, az In­dexen. Egy volt magyar titkosszol­gát kérdeztek többek közt a titkos- szolgálatok működéséről, az orosz befolyásról és az országot fenyege­tő veszélyekről. A hosszú inteijúból kiderült, mi­lyen borzalmas állapotban van a magyar nemzetbiztonsági rendszer. Rengeteg példát is felhozott a ko­rábban magas beosztásban dolgozó szakember. Szóba került, hogy a ellenségünket add meg nekünk ma bőnyi rendőrgyilkos, Györkös Ist­ván, a neonáci, félkatonai Magyar Nemzeti Arcvonal doyenje kap­csolatban állt az orosz katonai hír­szerzéssel (GRU), sőt, fedésben lé­vő orosz diplomatákkal airsoftoz- gatott az erdők mélyén. Győrkö- séknek nemcsak airsoft-fegyvereik, de éles felszerelésük is volt, nem is kevés, a magyar elhárítás pedig ez­zel tisztában is volt, mégsem lépett fel ellenük évekig, valószínűleg azért, mert nem akart direkt módon konfrontálódni egy idegen ország­gal vagy katonai szolgálattal. S amiatt, mert a magyar szolgálatok és a politika maga alá csinált Putyi- néktól, az oroszok úgy érezték, nem fenyegeti őket semmi, szabadon nyomulhatnak Magyarországon. Az egykori titkosszolga szerint a magyar közmédia nyíltan Kreml- propagandát sugároz, a kormány egyik legnagyobb biznisze, a lete­lepedési kötvény által illegális ügynököket, bűnözőket lehet bete­lepíteni az országba, és nem ártana átvilágítani a politikusok tanács­adóit sem. A kormány úgy reagált az egé­szen elképesztő súlyosságú állítá­sokat tartalmazó inteijúra, mint az óvodában szokás. Tulajdonképpen annyit mondtak a képviselői, hogy „nem is”. Meg azt, hogy az interjút adó titkosszolga egy sértett ember, mert annak idején nem önszántából szerelt le, hanem kidobták. A kör bezárult, nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Orbán Viktorék azonban lelep­lezték ám az igazi ellenséget, Soros Györgyöt, a véres kezű „soft- power” mágust, aki rengeteg pén­zével és még szorgosabb akna­munkájával egyenesen a magyar állam „fundámentomát” támadja. Ehhez olyan borzalmas terrorszer­vezeteket használ, mint a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), vagy épp a Krétakör és a Közép-európai Egyetem (CEU) - melyektől min­den magyar ember hátát kiveri a hi­deg verejték, és a rossz gyerekeket ijesztgetik velük. Az elhanyagol­ható tény, hogy a TASZ egy évti­zeddel ezelőtt Orbánt védte egy személyiségi jogi perben, vagy az, hogy a magyar miniszterelnök Soros-ösztöndíjjal tanulhatott an­nak idején. A magyar kormány mindezek el­lenére éber és résen van, és nem hagyja magát befolyásolni a „puha erő” által, így frontális támadást in­dított a CEU ellen, mely nyilvánva­lóan idegen hatalmak garázdálkodó ügynökeinek patkányfészke. Az Orbán Viktor által csak Soros­egyetemnek nevezett intézmény nem állhat a törvények felett - és már vátjuk, mikor kerülnek sorra a töb­biek is. El tudnám például képzelni, hogy egy vidám majális keretem be­lül felállítják a Soros-világ bérrab­szolgáit, mondjuk az Eötvös Intézet vagy a Transparency International csicskáit a Pancho Arénában, és „idegen ügynök” feliratú izzó bil­loggal jelölik meg a homlokukat. Eközben a színpadon mulatós zene szól, a tombolán pedig wellness- hétvégét lehet nyerni két személyre, valamelyik Mészáros Lőrinc érde­keltségébe tartozó hotelbe. A VIP-páholyban pedig Szto- licsnaja vodkát, Szovjetszkoje Ig- risztoje pezsgőt és kaviárt szolgál­nak fel a díszvendégeknek, akik letelepedési kötvényekkel törlik majd meg szalvéta gyanánt az ar­cukat...

Next

/
Thumbnails
Contents