Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-28 / 73. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. március 28. KULTÚRA 117 Színészi tetemrehívás Bálint András holnap Rimaszombatba viszi legendás Arany-estjét, amelyet a költészet napjára újított fel Bálint András: „Újratanultam mindent..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Ollóval és ragasztóval dolgozott ő is, mint Hrabal. Csak amíg a cseh széppróza mestere kollázsokat készített Andy Warhol, Jackson Pollock ós mások műveiből, Bálint András szövegeket másolt ki könyvekből, majd kivagdosta ás beragasztgatta őket egy füzetbe. Naplókból, levelezésekből, sze­mélyes érdekű apróságokból és tö­redékekből válogatott és állított össze anyagokat. Kosztolányit, Babitsot, Szép Ernőt, Radnótit, Márait mond­ta, de úgy, hogy közben önmagát mondta. Legkedvesebb 20. századi költői, köztük Vass István és Illyés Gyula egyszer csak elvezették Arany Jánoshoz. így született meg 2004- ben a Radnóti Színházban legendás Arany-estje, amelyet most, a költő születésének 200. évfordulója alkal­mából felújít, a költészet napján, áp­rilis 11-én újra bemutat, de még az­előtt - holnap - elviszi Rimaszom­batba. Az előadás este lesz a műve­lődési házban, délelőtt, a gimnázi­umban rendhagyó irodalomórát tart Bálint András. „Az est egész anyagát természe­tesen nem fogom elmondani, de be­szélek majd arról is, mi közöm van ehhez a csodálatos emberhez - avat be elképzelésébe a Kossuth-díjas művész. - A meghívást Hizsnyan Géza barátomnak köszönhetem, és nagy örömmel teszek neki eleget. Az est során a versek mellett levelek, naplórészletek és más írások is el­hangzanak. Például Petőfi Sándor levelei, egy legendás barátság em­lékei, amelyekben mintha két sihe- der, két kamasz ugratná egymást bá­josan, szellemesen, gimnazista mó­don. Már az is megejtő, ahogy szó- longatják egymást. Isteni Sandrim, Aranyos szájú Szent János barátom, Kedves makrancos öcsém, My dear Dzsenkó! Abból az időszakból pél­dául, amikor Arany a Koszorú című lap szerkesztője volt, megtaláltam egy csomó mulatságos üzenetet, amelyben a dilettánsokat cikizi ret­tentő szellemesen. Volt, akinek azt tanácsolja, hogy tanuljon nyelvtant előbb, aztán verstant, azután még valamit, ami már nem tan. Másva­lakinek azt üzente: Ön sok verset írt. Majd ha kevesebbet ír, azokból küldjön! Miután Madách Imre meg­írta Az ember tragédiáját, ő is el­küldte Aranynak; aki nagyon udva­riasan és gyönyörűen azt válaszolta neki: Ha nem bánja, kedves hazafi - így szólította őt -, akkor pár dolgot javítok rajta. Lenyűgöző az az ud­variasság és elegancia, ahogy ők ketten leveleztek. Arany nyelvileg és dramaturgiailag javított Madách szövegén, sok empátiával, odafi­gyeléssel, szeretettel szólt hozzá. Madách akkoriban még egy isme­retlen vidéki nemes volt, aki írással próbálkozott, és elküldte művét a kor legnagyobb tekintélyének.” Arany János életének különböző szakaszai elevenednek meg Bálint András műsorában. Például a lánya, Juliska halála, ami nagyon fájdal­mas volt számára, és 1867, a kiegye­zés éve, amikor I. Ferenc Józseftől megkapta a Szent István-rendet, amelyet nem akart elfogadni. Jön­nek hozzám méltóságok, / Kötik rám a méltóságot / Megbocsásson Mél­tóságtok, /Nem érzek rá méltóságot. - írta. „Megtaláltam azokat a leve­leket, amelyeket Eötvös József kul­tuszminiszternek írt, elmondom négy balladáját, ami a színésznek a tömör párbeszédek, a stílus, a drá­mai szerkesztés miatt talán a legna­gyobb kihívás. Amellett, hogy pon­tosan kell elmesélni a történetet, na­gyon kevés eszközzel és mégis ka­rakteresen kell ábrázolni a ballada szereplőit, és a versformát is érzé­keltetni kell. Óriási feladat egy sor­ral ábrázolni egy szereplőt. A Te- temrehívást és a Tengeri-hántást kü­lönösen szeretem” - mesélte Bálint András. Az est vége felé az öregedő, testi nyavalyákkal küszködő Arany szól a közönséghez. Amikor nem kis iró­niával azt kell ecsetelnie, mennyi baja van. „Érdekel persze a piedesz- tálon, a mennyekben élő költőóriás is, elsősorban azonban a személyi­ség. Mint Radnóti, Kosztolányi vagy Márai esetében. Arany nagy tudású, visszahúzódó, falura vágyó ember volt. Nagyon fiatalon házasodott, de nincs nyoma annak, hogy a felesé­gén kívül bárkivel viszonyt folyta­tott volna. Nem volt nőfaló. Több nyáron Karlsbadba, a mai Karlovy Varyba járt gyógyfürdőkbe. Aranyt igazából idősebb korában érzi ma­gához közel az ember. Én tizenhá­rom évvel ezelőtt szerettem meg végérvényesen, ezek szerint már ak­kor idősebb voltam. Balladái mellett a Toldit is tanítottam a színművészeti egyetemen. Kitűnő tananyag az is. Azt szoktam mondani: a Toldit úgy kell elmesélni, mint egy amerikai filmet, mert annyira izgalmas.” Hogy milyen mélyre kellett ásnia az emlékezetében Bálint Andrásnak ahhoz, hogy ismét színpadra vihesse hetvenperces estjét? „Elővettem a dossziét, újraolvastam ezt az értékes anyagot, amelyet én állítottam össze Réz Pál irodalmi tanácsai alapján, és másfél hónap alatt újratanultam mindent. Tízéves szünet után ez most nekem is egy tetemrehívás, de na­gyon élvezem.” Csendes László halálára RÖVIDEN Kisvárdán idén Bányavakság lesz Kisvárda. A Komáromi Jókai Szín­ház és a kassai Thália közös elő­adással, Székely Csaba Bányavakság című tragédiájával szerepel idén a Magyar Színházak Kisvárdai F esz- tiválján. Ajúnius 16. és 24. között megrendezendő szemlén 23 társulat mutatkozik be - köztük a beregszá­szi, több erdélyi és vajdasági színház a programot tegnap ismertették a szervezők. Az idei fesztivál érde­kessége, hogy a bemutatók egy ré­szét egy átalakított cirkuszi sátorban tartják, mivel a várszínház területén ásatások folynak. 00 Csomós Mari a nemzet színésze Budapest. Csomós Marit választot­ták a nemzet színészének a február­ban elhunyt Berek Kati helyére. Erről a címet viselő tizenegy művész dön­tött. Afmási Éva, Molnár Piroska, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Ki­rály Levente és Tordy Géza szemé­lyesen jelent meg a Nemzeti Szín­házban, Szacsvay László, Töröcsik Mari, Andorai Péter, Cserhalmi György és Máthé Erzsi telefonon adták le voksaikat. A címet azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmá­csolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló ér­demeket szereztek. Egyszerre leg­feljebb tizenketten viselhetik, és éle­tük végéig részesülnek a jelenleg ha­vonta nettó 630 ezer forint juttatás­ban. Csomós Mari nevéhez számos színpadi és filmes alakítás fűződik. A Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1965-ben Veszprémbe szerző­dött, majd Kecskeméten és Szolno­kon játszott. 1978-1983 között a Nemzeti Színház, 1983-1994 között a Katona József Színház alapító tag­ja. 1994-től az Új Színházban szere­pelt 1997-ig, amikor a Radnóti Szín­házhoz szerződött. Művészi teljesít­ményét számos díjjal ismerték el: a Jászai-díjat 1973-ban, az érdemes művész címet 1978-ban, a Kossuth- díjat 1996-ban vette át. Többször kapta meg a legjobb női alakításért a színikritikusok díját. (MTI) Csomós Mari (Képarchívum) Nem tudom, szerepel-e Csendes László Rimaszombat híres szület- teinek listáján. Egy biztos: életében semmilyen díjat, elismerést nem kapott a város vezetésétől. Talán úgy gondolták, aki onnét elmegy, arra neheztelni kell. Vagy egyszerű­en csak elfelejtették. Sosem tolako­dott előtérbe, nem járt vissza évente előadói estekkel, és két, Rima­szombatban is bemutatott mono­drámája, a Bolyai János estéje és a Van Gogh sem vonzotta a város közönségét. Utóbbit úgy negyven emberrel együtt néztem végig vala­mikor a kilencvenes évek közepén, de máig emlékszem az ámulatra, amit kiváltott belőlem. Aztán már csak családtagjait láto­gatta - az utolsó években nagybeteg fivérét, akit csupán pár héttel élt túl. Nem zsűrizett folyamatosan a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó verseny döntőjén sem -pedig tavaly áprilisban ebben a szerepben is nagyot alakított értő kritikáival és szívből jövő, élveze­tes, ugyanakkor szakmai szem­pontból is hasznos értékeléseivel. A fiatalok, akik akkor találkoztak vele először, azonnal a szívükbe zárták. Nem tudhatták, hogy utoljára mesél nekik életéről, megpróbáltatásairól és szeretett hivatásáról. Csendes László sorsa tankönyvbe illő színészsors, az elmúlt és a mostani rendszer tipikus gáncsai­val, hátráltató tényezőivel. Szülő­városának amatőr színjátszó cso­portjában igazi sztár volt, a lányok miatta nézték meg a Dropka Géza rendezte előadásokat, állítólag már akkor sem lehetett másra figyelni, ha ő színpadon volt. Akkoriban a MATESZ-ba is ke­resték a sármos fiatalembereket. Egy rimaszombati származású rendező odacsábította, pár héttel később már beugrott egy komáro­mi előadásba. Innentől jó darabig felfelé ívelt a pályája, a katonaság után Beke Sándortól is egymás után kapta a remek szerepeket. Mindkét hazai magyar teátrumot kipróbálta, 1969 után bő egy évti­zeden át - a kassai Thália egyik meghatározó egyénisége volt. Imádott „tájolni” a társulattal, többször végigjárta az országot Pozsonytól Agcsemyőig. 1982- ben aztán történt valami, amiről diszkréten csak annyit árult el ta­valy, hogy összetűzésbe kevere­dett egy magas beosztású kom­munista pártemberrel. Az incidens után bezárultak előtte a kapuk: lassan elmaradoztak a filmszere­pek, a pozsonyi rádió magyar adásába sem hívták szerepelni, pedig azelőtt irodalmi műsorokat is rendezhetett ott. Arra kénysze­rült, hogy Magyarországon keres­se a boldogulást, a nulláról indul­va. Több színházban megfordult, végül Egerben talált otthonra, a Gárdonyi Géza Színház oszlopos tagja lett. És jöttek sorban az elismerések, köztük a Jászai Mari-díj 1996-ban. A filmesek is felfedezték karakte­res arcát és markáns, természetes játékmódját, amellyel romantiku­san meseszerű történelmi alakokat is emberivé tudott tenni. Több mint húsz kisebb-nagyobb karaktersze­repet játszott el a filmvásznon. De zenés szerepekben is hiteles volt, nem beszélve a tragikomédiákról. Közülük kiemelkedett Örkény Tó­ték című darabjának egri előadása, ahol Tótot formálta meg. Aztán egyszer csak kivonult a szín­házi közegből. Festegetni kezdett, és gyermeki kíváncsisággal sajátí­totta el a jóga művészetét. Megvett egy Eger környéki leégett tanyát, rendbe hozta, utolsó éveiben ott élt. A szakmához csak annyiban kötő­dött, hogy versmondó kört vezetett egy gimnáziumban. Szerette volna, ha a tantervbe is bekerül a színházi nevelés, ha olyan, a középkori is­kolai színjátszáson alapuló oktatás lenne táj ainkon, amelyre építve , Angliában máig működnek a jobb­nál jobb drámacsoportok. „Meg­győződésem, hogy ha a mai fiatalok ki akarnak alakítani maguknak egy oázist, amelyben otthon lehetnek, akkor csak a művészetek felé for­dulhatnak. Mert ebben az agyon- technicizált, agresszív, brutális vi­lágban kell egy ilyen hely” - mondta lapunknak tavalyi interjú­jában. Reméljük, valakik egyszer valóra váltják ezt az álmát is. Csendes Lászlónak 72 év jutott a földi színpadon. Juhász Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents