Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-27 / 72. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. március 27.1 www.ujszo.com Végképp eltörölni SZALAY ZOLTÁN amnesztiák eltörléséért folytatott harc távolról nézve pusztán szimbolikusnak tűnhet. Sokan gondolhatják, felesleges erre pazarolni az energiákat, miközben az emberek továbbra sem élnek sokkal jobban az országban, a fiatalok kénytelenek kivándorolni a rendes megélhetés végett, délen nincsenek rendes utak, sem vonatjáratok satöbbi. Valóban, van egy erősen szimbolikus vonulata is a történetnek, amely arról szól, mennyire érett a demokrácia ebben az országban, meg tudja-e fékezni a társadalmi nyomás a politikai hatalmat, vagy sem. Ezt a vonulatot azonban nem lehet elválasztani a gyakorlati következményektől, amelyek mindennapi életünkre is kihatással vannak. A mečiari amnesztiák a legrosszabb hatalmi mechanizmusok gátlástalan alkalmazásáról szólnak, és ezek között a mechanizmusok között ott van minden normális, a hatalommal szemben végzetes kompromisszumokra nem hajlandó állampolgár megfélemlítése, elnyomása, és olyan korrupciós mechanizmusok, amelyek Szlovákiát a keleti oligarchikus rendszerekhez teszik hasonlóvá, és elriasztják az országból azokat a befektetőket, vállalkozókat, értelmiségieket, akik élhetőbbé tudnák tenni a hétköznapjainkat. A sebek egyáltalán nem forrtak még be: František Gaulider egykori parlamenti képviselő halálának rendkívül furcsa körülményei is azt mutatják, a húsz évvel ezelőtti események okozta zavarok ma is elevenek. Mintha ennek a halálesetnek is meglenne a maga komor szimbolikája, azt mutatva, míg a mečiari korszak haszonélvezői ma is vígan élnek, vagyonosak és kedvteléseiknek hódolnak, mint akikjól végezték dolgukat, addig azoknak, akiket húsz évvel ezelőtt mellékvágányra állítottak, máig a bizonytalanság az osztályrészük. Félelmetes, hogy akik szembeszálltak velük, azokat vagy elűzték, vagy az őrületbe, esetenként a halálba kergették, és ennek még mindig nincs vége. Ahogy az is félelmetes, ahogy például Igor Matovič azonnal élősködni próbál a volt politikus Gaulider tragédiáján, és politikai tőkét próbál kovácsolni belőle: ha nem lenne meg az általános bizalmatlanság légköre az országban, akkor a megoldásokkal nem szolgáló, csak saját politikai színházát fenntartó Matovič sem rúghatna labdába. Matovič azt is írja, visszatértek a kilencvenes évek, ami így nem pontos. A kilencvenes évek nem tértek vissza, csak egyelőre még nem zárultak le. Most viszont megvan az esély, hogy lezáruljanak. Ha a koalíció most nem rontja el, akkor van esély arra, hogy átlépje az előző Fico-kormány árnyékát. Ha azonban nem tudja úgy hangolni a történéseket, hogy az amnesztiákat tényleg eltöröljék, és mindent megtegyenek a bűnösök megbüntetéséért, még azok is hátat fordíthatnak a kormánynak, akik eddig nem tartották ezt a kabinetet egy szánalmas ripacstársulatnak. Nemcsak a kormány próbája azonban ez a mostani, hanem a civil társadalomé is. Néhány hete irigykedve figyeltük a romániai eseményeket, amikor kitartó utcai demonstrációkkal késztették meghátrálásra a kormányt a felvilágosult tömegek (igen, ez a szókapcsolat nem feltétlenül oximoron). Az első lépéseket már mi is megtettük, az, hogy az amnesztiák ügye ismét ennyire nagy témává vált, a társadalmi nyomásnak is köszönhető, és ez egy nagyon pozitív eredmény. Most nem szabad visszakozni. A felmérések megmutatták: az emberek le akarják zárni a kilencvenes éveket, el akarják söpörni Mečiar bandáját. Ha most nem tesszük meg, akkor ez már alighanem örökös traumája marad ennek az országnak, és egyre többen fogják úgy gondolni, a bűnök errefelé nem járnak együtt a bűnhődéssel. FIGYELŐ A világhálón is harcolni kell a terrorral A brit belügyminiszter szerint a közösségi médiaportáloknak aje- lenleginél aktívabban fel kell lépniük az online felületeikkel visszaélő terroristák ellen. Amber Rudd a The Sunday Telegraph- nak írt cikkében közli: a brit kormány hamarosan közzéteszi felülvizsgált terrorizmusellenes stratégiáját, amelynek sarkalatos eleme lesz a fellépés az online felületeken terjedő radikalizáló tartalmak ellen. A szerdai londoni merényletre utalva azt írta: minden támadás újból és újból igazolja az internet szerepét az erőszakra uszító tartalmak és a szélsőséges ideológiák minden létező formájának terjesztésében. A brit hatóságok máris komoly erővel lépnek fel ez ellen: 2010 óta, az erre szakosított rendőrségi ügyosztály jelzései alapján több mint 250 ezer olyan internetes tartalmat távolitottak el, amelyek valamilyen módon a terrorizmushoz kötődtek. A hatóságok azonban ezzel a feladattal nem tudnak egyedül megbirkózni, ehhez szükség van az olyan közösségi médiavállalatok segítségére is, mint a Google, a Twitter, a Facebook, vagy a kisebb platformok közül például a Telegram, a Wordpress és a Just- paste.it - írta a brit belügyminiszter. Amber Rudd szerint ezeknek a cégeknek új technológiákat kell kidolgozniuk a globális fenyegetés elleni fellépéshez. Mindezek megvitatása végett a héten találkozik e cégek képviselőivel. Egy tévéinterjúban arra a kérdésre, hogy a brit kormány kész lenne-e akár törvénnyel rákényszeríteni a közösségi médiacégeket például az üzenőfelületek titkosságának feloldására, Rudd kitérően válaszolt, mondván: mindenképpen szükséges, hogy a biztonsági szolgálatok bejuthassanak a terroristák közötti kommunikációba. (MTI) Van élet az unión kívül. De milyen? Európa eldöntötte, hogy aki nem akar haladni, annak nem kell MOLNÁR NORBERT E urópa jelenti a közös jövőnket - így végződik a 27 európai uniós vezető által aláírt római nyilatkozat. Hatvan éve próbálja Európa fejlettebb és értelmesebb része egységbe kovácsolni a kontinens államait. Próbál közös nevezőt találni, amelynek alapja a béke, a szabadság, a fejlődés, az igazságosság, legyen az társadalmi vagy gazdasági, és az egység. Lehet ezt blöffhek, marketingszövegnek nevezni, de egyet tudnunk kell: nincs más alternatíva, és ezt jobb, ha tudatosítja minden politikus és minden választó. Az unión kívül nincs élet - ezt már Robert Fico miniszterelnök mondta. Ritka pillanat, amikor teljesen egyet lehet érteni vele. Azzal a kiegészítéssel, hogy van élet az EU-n kívül, csak bele kell gondolni, milyen. Az olyan kelet-közép-európai országok, amelyek a szovjet medve fojtogató öleléséből nagy nehezen kiszabadultak, amelyeket dekapitalizált a létező szocializmus, amelyek esélyt kaptak, hogy részesei legyenek az európai integrációnak, amelyek méreteik miatt is sebezhetőek, nem gondolkodhatnak másban, mint az uniós jövőben. Brüsszel nem az ördögtől való, nem akar marhaságokat tőlünk. Aki másként gondolja, lebegjen előtte az, hogy lehetnénk olyan helyzetben is, mint Moldávia vagy Ukrajna. Persze az is tény, hogy az unió válságban van. De a megoldás nem az, hogy a válságot tovább mélyítjük. A válságok arra jók, hogy az addig nem működő vagy nem jól működő dolgokat kijavítsuk. Nagy-Britannia távozása talán a legdurvább mélyütés volt az unió hatvanéves történetében. De az uniónak az a tagja távozik, amely a mélyebb integráció leghevesebb ellenzője volt. Az, hogy most is vannak kormányok, amelyek kifelé kacsintgatnak, csak pillanatnyi állapot. Kormányok jönnek, mennek. Az unió viszont olyan stabil alap, amin kívül itt, Európában nem nagyon van levegő. Végül a lengyelek is aláírták a római nyilatkozatot. Rómában gyakorlatilag papírra vettetett, hogy az unió kétsebességes lesz. És nem a folyton akadékoskodó britek miatt, mert ők már az uniós múlt részei, hanem az olyan országok miatt, amelyek nem akarják tartani a lépést. És itt a lényeg: tudnák tartani, de nem akarják. Mert kormányaik helyi hatalmi érdeke éppen azt kívánja, hogy Brüsszelbe rugdossanak, vagy erősebbnek mutatkozzanak azzal, hogy Moszkvával kokettálnak. Az az ország, amely nem lesz része az első csoportnak, vagyis a gyorsabb integrációt és fejlődést választókénak, definitiven lemarad. Önsors- rontás magas fokon. De csak az a politikus tudja az ország és ezzel az egyszerű emberek sorsát rontani, akit megválasztanak. Nem lehet mindig csak a politikusokra mutogatni. Történelmi időket élünk, dönthetünk, hova akarunk tartozni, mert Európa egyértelműen eldöntötte, hogy aki nem akar haladni, annak nem kell. Hát akkor haladjunk. i~"-' Szentatyám, választási kampány alatt én is mindig mélyen katolikus vagyok! (TASR/AP-felvétel) Merkel elutasítja a renitenskedő tagállamok anyagi szankcionálását Angela Merkel elutaeítja, hogy az uniós támogatások csökkentésével büntessék a közös döntések végrehajtásától elzárkózó vagy a jogállamiság ellen vétő tagállamokat. A német kancellár erről az ARD országos köztelevízióban vasárnap sugárzott interjúban beszélt. Arra a kérdésre, ésszerű megoldás-e, hogy a közösség alkalmazza egyetlen nyomásgyakorlási eszközét, a fejlesztési támogatások csökkentését a menekültek szétosztásáról hozott döntéssel szembeforduló Magyarországgal vagy Lengyelországgal szemben, ahol az igazságszolgáltatást és a médiát érintő kormányzati törekvések nem illeszkednek a római nyilatkozatban is hangsúlyozott jogállamisághoz, Angela Merkel azt mondta: először a lényegről kell tárgyalni a tagországokkal, és ezt a feladatot az Európai Bizottság végzi el. Utána a többi tagországnak is állást kell foglalnia. Németország álláspontjáról szólva kiemelte: „nem tartom nagyon jónak, hogy egyszerűen pénzre váltsuk az aggodalmat okozó fejleményeket, és fenyegetni sem szeretnék”. Mint mondta, „a fenyegetés nem helyes, a jogállamiság és a szabadság pedig olyan érték, amelynek tisztelete az uniós tagság feltétele, éppen ezért beszélnünk erről a tagjelölt Törökországgal, de Lengyelországgal is tárgyalni kell, ha vannak értékelések, amelyek szerint nem válaszolták meg kielégítően a jogállamiságra vonatkozó kérdéseket. Arra a kérdésre, hogy mindennek alapján valóban nem akarja az uniós támogatásokat nyomásgyakorlási eszközként használni, Merkel azt mondta, hogy „ebben az interjúban nem szeretnék fenyegetni, hanem tenni szeretnék azért, hogy a jogállamiságot az elvárásainknak megfelelően betartsák mindenütt Európában”. A német kancellár arról is beszélt, hogy az EU-nak bizonyos területeken az eddiginél többet kell tennie, mindenekelőtt a külső határok védelmében, a védelmi képességek fejlesztésében és a biztonság erősítésében. (MTI)