Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-25 / 71. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. MÁRCIUS 25. 32 Pénzes Tímea: Bacilusokkal menekülők A mióta bejöttek a menekültek, minden betegség három hétig tart, állapítja meg a biztonsági őr a sarki élelmiszerboltban. Mert magukkal hozták a bacilusaikat. Régen három nap alatt kigyógyultál mindenből, most meg még az a gyáros csávó se bír, tudod. A hatvanas éveiben járó, elnyűtt arcú elárusítónő csak bólogat, és hozzáfűzi, hogy már a retkes meg a gyömbéres tea se segít... Sőt a pálinka se, egészíti ki egyetértőén az őr. Sajnos közben sorra kerülök, beütötték a pénztárgépbe a vásárolt árut, előhúzom a pénztárcámat és fizetek. Visszaléphettem volna még valamiért, jut eszembe hazafelé, hogy tovább hallgassam ezt a kis informatív párbeszédet. Hátha többet megtudtam volna a menekültekről és a bacilusaikról. Mondjuk azt, miként terjesztik a menekültek a bacilusaikat, és az a sok ismeretien bacilus hogyan tudja legyőzni a jól felvértezett, ám más baktériumokhoz, vírusokhoz és egyéb kórokozókhoz szokott magyarok immunrendszerét, miként tudják felvenni a versenyt ezek a messziről jött és sokat látott bacilusok a mi bacilusainkkal, milyen úton-módon férkőznek a szervezetünkbe, és mekkora veszélyt jelentenek. Igazán gondolhattak volna ránk is, folytatom magamban a biztonsági őr eszmefuttatását, nem kellett volna idejönniük olyan bacilusokkal, amelyektől úgy nyúlnak a betegségeink, mint a rétestészta. Miért nem maradtak nyugton odahaza? És már pereg is előttem egy kis- film, ahogy a biztonsági őr kényelmesen hátradőlve ül otthon a kanapéján, sörrel a kezében a menekültekről szóló híradót nézi szintén sört kortyolgató barátjával, közben pedig mindketten köhögnek, immár három hete. A feleségnek is feltűnik, hogy a környezetében mindenki mintegy három hétig beteg. Ő is két hete köhög, és sejti, hogy még egy hét köhécselés vár rá. Az őrnek felrémlik, hogy mintha az apja is sokkal tovább nyomta volna az ágyat a szokásosnál, amikor bejöttek az oroszok, hányszor felemlegette az anyja! Szóval az idegenek. Ok az okai. És ha messzebbről érkeznének, és még nagyobb tömegekben, akkor előfordulhatna, hogy egyszerűen nonstop dögrováson lennénk! A törököt és a tatárt is túléltük, legyint a barátja. Azok meg talán még messzebbről jöttek, mint ezek a menekültek, fűzi hozzá. Honnan is jöttek tulajdonképpen, teszik fel a kérdést. A fene tudja, de itt vannak, bólogatnak nagyokat. Aztán bekukkantunk egy orvosi rendelőbe, a doktor úr a kórlapokat vizsgálja, ilyet még nem tapasztalt, rázza gondterhelten a fejét. A kamera aztán egy menekülttáborba téved, és kiderül, hogy elsőként az őrök betegedtek meg. A köhögés világméreteket ölt, köhögnek hivatalokban, üzletekben, utcán, parkokban, vécén és kádakban. Hogy a háromhetes köhögés és egyéb betegségek miként végződnek, az már a rendező dolga. Mindenesetre megadhatom neki az üzlet elérhetőségét, kedvére konzultálhat. Készülhet az apokaliptikus horrorfilm. Én persze más oldalról közelíteném meg a témát. Vajon a menekültek is megfogalmaznak kérdéseket a mi bacilusainkkal kapcsolatban? Ok vajon nem félnek a mi bacilusaink- tól? És tartanak-e mástól is az idegen környezetben? A nézeteinktől w De mégis miért jönnek ide, és miért hozzák magukkal a bacilusaikat? Miért nem hagyják hátra mindenüket? és a nézésünktől, a kultúránktól és a hagyományainktól? Vagy minden csak jobb lehet annál, amit hátrahagytak? Az otthon hagyott jelen félelmetesebb, mint a rájuk váró? Vannak-e kérdéseik menekülés közben, vagy csak és kizárólag menekülnek? Az indulás és a megérkezés sürgetőbb, mint a kérdések megfogalmazása? Netán csak kérdéseik vannak, és menekülés közben csak sodródnak? Közben sorra záporoznak a fejemben a filmszereplők kérdései: De mégis, miért jönnek ide, és miért hozzák magukkal a bacilusaikat? Miért nem hagyják hátra mindenüket? Miért hoznak magukkal egyáltalán bármit? Miért nem vetkőznek le mindent, mielőtt átlépik a határokat? Miért nem érkeznek meg testileg-lelkileg- szellemileg pucéran? Mindig is voltak látogatók és meglátogatónak, hódítók és menekülők, irtok és kiirtottak, letelepedők és elűzöttek, megegyezésre jutók és kényszerből vagy önszántukból távozók. Persze, más dolog hódítani vagy megszállni, és megint más száműzetésben élni vagy menekülni. Az emberiség története azonban emberek és népek vándorlásáról is szól. És egy dolog biztos: sem a hódító, sem a menekült nincs otthon ott, ahol van. Na de akkor valójában hogyan is állunk a biztonsági őr és társai betegségét háromhetesre duzzasztó migránsokkal? Talán az országuk nevét sem tudjuk, és hogy itt van- nak-e még, vagy már továbbálltak, de bűnbakot találnunk sikerült. Mert az ujjal mutogatáshoz nagyon értünk. Mit olvas? Németh Zoltán költő Az utóbbi hetekben több kortárs magyar irodalmárral is megismerkedhettek a nyitrai egyetemisták, a Szépírók Társasága és a Jugyik szervezésében Nyitrára látogatott többek között Hajtman Kornél, Bedecs László és Kábái Lóránt. Mivel én moderáltam ezeket az akciókat, néhány könyvüket szükségszerűen olvastam, illetve újraolvastam. Ezek közül Hajtman Kornél Katakomba (2016) című verseskötetét szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani. Fiatal, párkányi származású szerzőről van szó, ez a költő első könyve. Tipikus első kötetnek is nevezhetnénk, ha van ilyen meghatározás, mert költészete sokszínű, sokhangú, tele erős, merész képekkel, de gyakran a megszólalás bizonytalanságaival is szembesülhetünk. A „májam helyet cserélt a tüdőmmel”, a „hallom az örömtől repedni koponyád”, az „otthagyom melleidtől délre / csókom fekete tükörképét”, a „szeretem a nagybőgőt, mert ez az egyetlen hangszer / amiben egy ember is elfér” típusú sorok azonban minden elhasznált metaforáért kárpótolnak bennünket. Sötét erejű, mégis játékos, bizarr, mégis ösztönös, szimpatikusán meghökkentő költészet lép működésbe a kötet legjobb verseiben. Úgy gondolom, ha Hajtman Kornél jó értelemben dolgozik még magán, további, erőteljes versesköteteket várhatunk tőle. SAROKPONT Holtbiztos A nnyira nem értek a pénzügyekhez, hogy azt már az égiek is megsokallták. Banki szaktanácsadóknak, biztosítási ügynököknek álcázott angyalkák révén folyamatos gondviselésben részesülök. Még egy közönséges társasjáték szabályait se tudom megjegyezni. A Gazdálkodj okosan-t is olyan kaotikus felfogásban játszom, hogy mindenki valamilyen fifikus stratégiára gyanakszik, és ez annyira leköti a figyelmüket, hogy az eltaktikázott húzásaik miatt kénytelen vagyok nyerni. Az elmúlt nyáron több banktól is kaptam hitelfelvételi ajánlatot. Újabb hitelre nem volt ugyan szükségem, másrészt nem volt pénzem nyaralásra. Gondoltam, legalább hűsölök egy kicsit a nagy kánikulában. Sorra jártam hát a légkondicionált bankfiókokat. Türelmesen végighallgattam mindenkit, mindenhol megittam egy-egy kancsó citromos vizet, és hogy ne nézzenek kukának, megmutogattam nekik a konkurencia ajánlatát. így ment ez egy hétig körbe-körbe, mígnem az egyik tanácsadónál elszakadt a cérna, és konszolidáció címén felére csökkentette a korábban felvett hitelem kamatát. Mivel itt mentalevelet is tettek a vízbe, beleegyeztem. Úgy látszik, most másnemű egzisztenciám forog kockán, mert életbiztosítási angyalkát küldtek a készletből. A megbeszélés első percei még normális keretek között zajlottak, de miközben szabványkérdéseire válaszolgat- tam, egyre sűrűbben ráncolta homlokát, egyre gyakrabban szökött fel ápolt szemöldöke. Majd letette a szemüvegét, és között ebből a gyatra fizuból hosszan nézett a szemembe, hogy nem lehet minden istencsapására nem viccelek-e vele. Mivel nem felkészülni. Biztosra kell men- vicceltem, kénytelen volt han- nünk. gosan felnevetni. Aztán közölte Nézzük, mi a zicher? Első körben velem, hogy ilyen körülmények a halált húztuk ki. Arra nem költünk. Aki szeretett életünkben, az temessen el a saját zsebéből, no, nem? No, de! Tetszett, ahogy szembeszállt a halállal. A többes számmal pedig teljesen lekenye- rezett. Mit nekem a temeteden hullánk!? Fő, hogy ketten nézünk szembe a bizonytalan jövővel. A java viszont csak ezután következett. A lehetséges egészségkárosodások hosszú listáját tárta elém, akárcsak egy étlapot. Hát, mit mondjak? Nem vagyok válogatós, de képtelen voltam választani a sok ínyencség közül, úgyhogy egy hét halasztást kértem. Most pedig azon vívódom, hogy mit tudnék jobban kiélvezni ezen a világon, anélkül hogy haló poraimban megbánnám. A maradandó egészségkárosodással járó autóbalesetet vagy a hosszan tartó, súlyos betegséget? Csak nehogy infarktust kapjak közben, mert menten megüt a guta. Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
