Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-23 / 69. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. március 23. ISKOLA UTCA 113 „Arannyal” fényeztük március idusát Gál Tamás A nagyidai cigányok című Arany-vfgeposzt tolmácsolta (Fotó: PPG) BESZÁMOLÓ A 200 éve született Arany János művével is emlékezett az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium a magyar szabadságharcra. „169 éve forradalmi hullám söpört végig Európán, amelyik elérte Magyarországot is, reményt adva egy elnyomott nemzetnek arra, hogy kivívja szabadságát, és elinduljon a polgári fejlődés útján. Március 15-e sok ember számára eggyé vált Petőfi Nemzeti dalával, a márciusi inakkal, a Jókai Mór által megszövegezett 12 ponttal. Egyszerű polgárok, vidéki emberek, akik nevét meg sem őrizte az emlékezet és a korszak ismert történelmi személyiségei, művészei egy emberként álltak ki a szabadság eszméje mellett, ki-ki a maga módján, volt, aki karddal, volt, aki tollal vívta meg a harcot. Költőink, íróink a harcok során buzdítottak, s ha kellett, fegyvert ragadva életüket is áldozták, a szabadságharc leverése után, az önkényuralom éveiben pedig a lelket tartották egy reményvesztett nemzetben. (...) Idén márciusban azonban nem csak a forradalomra emlékeztünk, március 2-án volt ugyanis 200 éve annak, hogy Nagyszalontán megszületett a 19. századi magyar irodalom egyik költőnagysága, Petőfi jó barátja, Arany János. Feltehetnénk a kérdést, vajon mi kötötte össze a heves vérű, forradalmár Petőfit, aki életét is kész volt áldozni eszméiért azzal az Arannyal, aki a harci dicsőség, a néptömegek buzdítása helyett inkább a nyugalmas családi életet választotta. Igaz, tevékenykedett nemzetőrként, ezenkívül azonban nem vállalt olyan aktív politikai szerepet, mint költőtársai. Talán a közös cél tette őket elválaszthatatlan barátokká: mindketten az egyszerű szülők gyermekeként próbáltak tenni azért, hogy saját társadalmi csoportjuk is irodalmi-politikai tényezővé váljon. A walesi bárdok költője immár Montgomery város díszpolgára is lett. Az Edward királlyal szembeforduló urak, a hitvány „vélsz ebek” utódai méltón őrzik emlékét a walesi bárdok tragédiáját, az elbukott walesi szabadságharcot megéneklő magyar bárdnak. (...) A mindenki által elismert, követendő költői mintának tartott és fontos társadalmi funkciókat betöltő Arany János élete a valóságban nem volt irigylésre méltó. A tisztségek elől a Margitsziget magányába menekülve próbálja megtalálni lelki békéjét, nyugalmát. Szeretett lányának korai halála és unokájának elvesztése soha nem gyógyuló seb számára. Úgy érzi, nem méltó a hírnévre, az ünneplésre, mindent megkapott az élettől, kivéve azt, amire mindig vágyott: a nyugodt, békés, öregkort, a családi boldogságot. Balladái, elbeszélő költeményei azonban halhatatlanná tették őt. (...) Egy költő számára a legnagyobb elismerés nem az, ha szobrokat állítunk neki vagy ódákat zengünk róla, hanem az, ha olvassuk és szeretjük a verseit, és azok szere- tetét átadjuk a következő generációknak is” - ezzel a beszéddel nyitotta meg Dózsa Roland, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára Gál Tamás A nagyidai cigányok című, élvezetes előadását. Ezután Marosz Diána előadása követett. A magyarországi háromcsaládos fiatal anyuka mesélt életéről, arról, hogyan szeretett bele a szlovák nyelvbe, hogyan került a nyitrai egyetemre, ahol megismerkedett zsolnai leendő főijével, mesélt elhatározásukról, hogy gyermekeiket kétnyelvűén nevelik majd. Azt sem hallgatta el, milyen viszontagságokon mentek keresztül, milyen nehézségekbe ütköztek és ütköznek. A diákokat foglalkoztatja a kétnyelvűség, a magyar identitás megőrzésének lehetőségei szlovák környezetben. Szükségük van pozitív példákra magyarságuk megerősítésére, ezért is hívunk Szlovákiában élő sikeres magyarokat, akik helyi érvényesülésre mutatnak példát. Dózsa Roland Peternai Zsuzsanna Szabadságharcos projektnap A megemlékezések kopjafájánál a gyerekek által készített nemzeti színű virágokat tűztek le (Fotó: MFAI) Ebben a tanévben rendhagyó módon, projektnapon emlékeztünk meg a szabadságharcról iskolánkban, a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskolában. A projektnap célja, új ismeretek szerzése közösen végzett tevékenység révén, jó csapatszellem építése az osztályokban, s nem utolsósorban magyarságtudatra nevelés. Napokkal az ünnep előtt az osztályokban a faliújságokon megjelentek a történelmi esemény legfontosabb mozzanatai. Március 15-én a gyerekek többsége kokárdával érkezett az iskolába. Két óra tanulás után kezdődtek projektnapi tevékenységeink. Közös ünnepségen méltatta a nap jelentőségét Majer Anna igazgatónő, majd a 7. osztály megemlékezése után kezdődött a tanulás munka által. A feladatokkal már napokkal előbb megismerkedtek az osztályfőnökök, így módjukban állt felkészülni, hogy az osztályuk eredményesen dolgozhasson. Minden osztálynak egy 12 pontos úgynevezett Petőfi-minimu- mot kellett írnia, s ezt a nap hangulatát hűen visszatükröző, kézzel írt plakáton megjeleníteni. A további feladat egy emléksarok készítése volt az osztályban március 15-e nevezetes színtereiből. Kreatív módon berendezték a Pilvax kávéházat, Länderer nyomdáját, a Nemzeti Múzeum bejáratát. Az egyes helyszíneken korabeli személyek képei, sajtótermékek, rajzok, korabeli szövegek, legóból megalkotott csatajelenet is volt. Iskolánk udvarán áll a megemlékezések kopjafája, ahol ebben az évben kivételesen nem koszorút helyeztünk el ezen a napon, hanem a gyerekek által készített nemzeti színű virágokat tűztük le. A felsősöknek prezentációt is kellett készíteniük Petőfi költészetének különböző megközelítése alapján. Ezek bemutatásával zárult iskolánkban a szabadság- harc tiszteletére szervezett projektnap. Tanulóink 1848-ról szerzett ismeretei az általuk végzett élményszerű tevékenység által bővültek — ez is tanulás egyik formája. Magyarics Erika 1848 bátor hősei 1848 bátor hőseire emlékeztek a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Sportgimnázium diákjai. A zenés irodalmi műsorban elsősorban a márciusi ifjak aznapi tetteivel foglalkoztak, naplóikból részleteket felolvasva megidézték a dicső nap történéseit, és képzeletben végigjárták a forradalom főbb állomásait. A Petőfi, Vasvári, Irinyi, Vajda, Jókai, Táncsics és Länderer történelmi jelentőségét bizonyító sorok mellett elhangzottak a naphoz fűződő versrészletek is, az alkalmi diákkórus tolmácsolásában pedig felcsendült a híres Kossuth-nóta, a Talpra magyar megzenésített változata és a Tavaszi szél vizet áraszt című dal is, néptánc kíséretében. A megemlékezés forgatókönyvében megfértek egymás mellett a hagyományos és a modem felfogásban interpretált költemények, így Petőfi Föltámadott a tenger című költeményét formabontó rap- pelő előadásban, A nép nevében címűt pedig klasszikus feldolgozásban hallgathatták meg a diákok. Bánházi Dóra, az iskola tehetséges énekese a Három harang című dal előadásával emelte az ünnep fényét. A műsort Heltai Jenő Szabadság című versének néhány sorával - „Szabadság! Ezt a megszentelt nevet / Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd! / Tudd meg: szabad csak az, / Aki oly áhítattal mondja ki, / Mint Istenének szent nevét a jó pap. / Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.” - és a Himnusz el- éneklésével zárták. (-ki-) Megidézték a dicső nap történéseit (Fotó: VSZS) Ünnepi megemlékezés A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola idén is ünnepi műsorral emlékezett meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról. A rendezvény a helyi Csemadokkal együtt koszorúzással kezdődött a temetőben a kopjafánál. Renczés Ágoston egy Petőfi-verset szavalt el, utána Vígh Piroska, a könyvtár vezetője mondott ünnepi beszédet. A koszorúzás alatt a Rozmaring vegyes kar énekelt, a megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult. A kultúrházban az iskolai műsort Szabados Viktória szavalata nyitotta meg, majd a Mészáros Magdolna és Lénart Krisztina vezette Csalogány énekkar lépett fel. Az iskola igazgatónője, László Ildikó beszédének központi gondolata a magyarság összefogásának fontossága volt. Az iskola tanulói szép sikereket érnek el a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen, idén is többen továbbjutottak az országos elődöntőbe. Március 15. alkalmából Lénart Dóra és Mihalovié Veronika lépett közönség elé. Nagy sikert aratott a legkisebbek énekkara is. A Palotást ugyancsak az alsó tagozatos táncos kedvű apróságok, a Topogók adták elő. A felső tagozatosok tánccsoportja, a Höcögők - amelyet idén meghívtak a budapesti táncháztalálkozóra - Garant menti táncokat mutatott be. Kellő vidámságot csempészett a műsorba a legkisebbek irodalmi színpada. Ezúttal gyermekjátékokat és tavaszi verseket adtak elő .Játsszunk még mást...” címmel. A széchenyisek műsorát mindig a legnagyobbak irodalmi színpada zárja. A kreatív megoldásokban bővelkedő zenés-verses összeállításuk legfőbb üzenete szívhez szóló volt: jó itt magyarnak lenni! A gyermekkonferálók Mihalovié Veronika és Erdélyi Bálint hatodikos tanulók voltak, a technikáért több rátermett fiú segítségével Nagy Flórián felelt. Az iskolai műsor végén a zsúfolásig megtelt teremben a gyermekek a felnőttekkel együtt énekelték el nemzetünk himnuszát. Megható és felemelő, hogy a falu magyarsága az iskola tanulóival és pedagógusaival együtt minden évben együtt emlékezik meg március 15-ről, ezzel nyilvánítva ki hovatartozását. Jakubecz Márta Alegkisebbekvidámságotcsempészteka műsorba (FotóSZiAi)
