Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-22 / 68. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. március 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kömény világ Mindennapi kenyerünkben semmi keresnivalója muszlim jelképnek VERES ISTVÁN egy igen-igen kemény, kemény világ, rikácsolja 1982-es lemezén az Európa Kiadó nevű, ma is létező magyar zenekar. Sajnos nekünk, szlovákiai magyaroknak néha ezt a szép dalt okunk van ö betűsen énekelni: mi ugyanis kömény világban élünk. Az itteni pékségek, mint azt nyilván olvasóink is tapasztalták már, valamilyen megmagyarázhatatlan okból köménymaggal szórják tele a kenyerek többségét. Nem arról van szó, hogy része a kínálatnak a köménymagos kenyér, hogy aki szereti, azt vegye, hanem alapból az van a legtöbb kenyérben, beleértve a legolcsóbbakat. Szlovákia lakosai tehát alapvetően köménymagos kenyereket fogyasztanak, és bár nem rágtam át magam minden hazai régión ilyen szempontból, a tapasztalatom az, hogy ez alól csak a déli régiók képeznek kivételt. Itt a népi alapkenyerek, legyenek fehérek vagy barnák, nem tartalmazzák ezeket az aromás kis magvakat. Ilyen szempontból tehát a déli régiók kiváltságos helyzetben vannak. Legalább ilyenből, ha másból nem is. A minap meg úgy jártam, hogy burgonyás kenyeret kérvén rákérdeztem az eladónál, van-e kömény a választott termékben, ő pedig azt mondta, nincsen. Persze volt. Mert azért gondoljunk bele, milyen az, amikor álmos februári reggeleken ráküldünk egy kis vajat meg egy kis málnalekvárt arra a darab kenyérre, arcunkba helyezzük, a színvonalas lekvár tavalyi nyarat idéző íze pedig kénytelen összetalálkozni a köménymaggal. Van olyan, akinek ettől nem támadna kedve építkezési telket vásárolni a Holdon? Modem világunkban szerencsére nincs veszve minden, hiszen a masszív sajtóellenőrzés alatt gá- lyázó kormányok semmitől nem riadnak vissza annak érdekében, hogy választóikat, a mindenkori fogyasztókat a létezés magasabb lépcsőfokaira segítsék. Ami rossz vagy ártalmas, vagy egyszerűen csak bajunk van vele, azt be lehet tiltani. A köménymagos kenyér szerintem rossz és ártalmas, az én életminőségi mutatóimat legalább is rontja. Szeretném, ha betiltanák. Ennek érdekében utcai zavargásokat is hajlandó vagyok gerjeszteni. Remélem, lesz annyi emberség választott vezetőinkben, hogy megteszik ezt a fontos jogi lépést. Dolguk könnyű, hiszen a köménymag, ha nagyon közelről és sokáig nézzük, félhold alakúnak tűnik, ami ugye, mint tudjuk, egy muszlim jelkép, úgyhogy semmi keresnivalója a mi mindennapi kenyerünkben (ahogy a vörös csillagnak sem a sörön, amit ugye folyékony kenyérnek is hívnak). Már a rómaiak is tudták, hogy a népnek kenyeret kell adni, meg cirkuszt. Cirkusz az van, színvonalas, de a kenyér sokszor ehetetlen. Nem baj, majd eszünk kiflit. Richter és Fico (Cartoonízer) Tiszta ügy, napnál világosabb MARIÁN LEŠKO R itkán ír nyílt levelet egy köztársasági elnök. A Čistý deň nevelőintézet ügyében Andrej Kiska megtette, hátha sikerül észhez térítenie Ján Richter szociális ügyi minisztert. Richter a levéllel kapott még egy esélyt. Ha ezzel sem él, akkor olyan elviselhetetlen kolonccá válik a Smer nyakán, mint Kaliňák. Richter első reakciója az volt, hogy „alapjában véve egyetért az elnök úrral”. Aztán hozzátette, csak azt sajnálja, hogy „a köztársasági elnök úr a levelében nem tesz említést arról, hogy mit művelnek az ellenzéki képviselők ebben az ügyben”. Ezzel próbálta úgy beállítani a helyzetet, hogy a Čistý deň vezetése és az ellenzéki képviselők között megy a sárdobálás, a minisztérium pedig a mértéktartó, semleges résztvevő ebben az egész botrányban. Csakhogy ez a beállítás alapjaiban véve hamis. Kiabálhatna itt bármit bármelyik ellenzéki képviselő, az semmit nem változtat a helyzeten és a tényeken, hogy a törvényből kifolyólag a galántai intézet vezetése és a szociális minisztérium felel a létesítményben elhelyezett fiatalkorúakért és törvény adta jogaik biztosításáért. És minden jel arra utal, hogy ennek az elvárásnak sem a Čistý deň vezetése, sem a minisztérium nem felelt meg. A helyszíni vizsgálódás után a minisztérium akkreditációs bizottsága azt javasolta Richtemek, hogy vonja be az intézet működési engedélyét. Indoklását pedig a törvényi szabályozásra alapozta, mely szerint „a minisztérium bevonja a működési engedélyt, ha egy adott intézetben veszélyeztetve van a gyerekek egészsége, pszichikai, fizikai és szociális fejlődése”. A minisztériumi bizottság véleménye szerint tehát ilyen szempontból veszélyeztetve vannak az ott elhelyezett fiatalkorúak. Richter pedig nem is vitatta ezt, a veszélyeztetést, hanem kijelentette, hogy a működési engedély bevonásához meg kell várnia a rendőrségi vizsgálat lezárását. Holott a törvény alapján világos, hogy egyáltalán nem kell megvárnia a nyomozás lezárását, hanem ő akarta megvárni azt. Hátha az immár szokásos eredménnyel végződik, hogy „nem került sor bűncselekmény elkövetésére”. Nem valami ellenzéki ellenség, hanem a szociális hivatal megbízott pszichológusa jelentette ki, hogy a Čistý deň vezetői megkömyékezték és megpróbálták manipulálni, hogy csak formális ellenőrzést tartson az intézetben, ahol szerinte egyébként a félelem és a megfélemlítés légköre uralkodik. Jana Dubovcová emberjogi biztos szögezte le az ellenőrzés alapján, hogy „az intézetben az egyik 14 éves lánynak szexuális kapcsolata volt egy alkalmazottal”, továbbá hogy „a vezetés eltúlzott büntetési módszereket alkalmaz, köztük a megszégyenítést, és ezek a praktikák nemhogy összeegyeztethetetlenek a reszocializációs intézet küldetésével, hanem sértik a fiatalkorúak alapvető jogait”. Richter miniszter egyedien viszonyul ahhoz a statisztikához is, hogy a Čistý deňbôl szökik meg a legtöbb gyerek. „Feltehetjük azt a kérdést is, hogyan tud megszökni néhány rab a börtönből. És bezárattuk ezeket a börtönöket?” A Čistý deň ügye már nem is az intézet vezetőinek ügye. Richter olyan elszántan és vakon védi a Tománek házaspárt, hogy ez az egész most már a miniszter botránya. Egy szociális ügyi miniszter botránya, aki gyerekekkel és fiatalkorúakkal szemben elkövetett törvénysértéseket akar eltussolni. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ A bortól a szalámiig minden First Lady F irst Lady márkanéven helyi termékekkel rukkolt elő Melánia Trump szülővárosa, a szlovéniai Sevnica. A város idegenforgalmi szervezete kékfrankos száraz vörösbort, különleges szalámit, süteményeket, kozmetikai készítményeket, csokoládékat, szárított almaszeleteket, gyógyteákat, porceláncsészéket, de papucsot és ruhaneműket is piacra dobott. Rok Pe- tancic, az intézet munkatársa elmondta: a brit Decanter bormagazin már írt a kékfrankosról, az amerikai Time pedig a szalámiról. A megrendelőket pedig egyáltalán nem érdekli az ár, az első 300 palack bor két nap alatt elfogyott. (MTI) Brüsszel egy évvel a terrortámadások után Egy éve hajtottak végre iszla- mista merénylők terrortámadásokat Brüsszelben. A belga sajtó szerint az élet már visz- szatórt a rendes kerékvágásba, de a félelem jelen van. Tavaly március 22-én, négy hónappal a 2015. novemberi párizsi merényleteket követően a belga fővárosban is öngyilkos robbantásokat hajtottak végre, először a Zaventem repülőteret, majd az európai uniós negyed közelében lévő Maelbeek metróállomást vették célba. Harminckét ember életét vesztette, háromszáznegyvenen megsebesültek, két magyar állampolgár is. A robbantások elkövetőjeként az Iszlám Állam jelentkezett, a hatóságok szerint bizonyított a kapcsolat a párizsi és a brüsszeli merénylet elkövetői között. Sajtóhírek szerint a brüsszeli merénylők eredetileg franciaországi vagy hollandiai támadást terveztek, de a mielőbbi cselekvés mellett döntöttek, miután a hatóságok március 15-én felfedezték a búvóhelyüket a belga fővárosban, majd őrizetbe vették Salah Abdeslamot, a párizsi terrortámadások feltételezett főszervezőjét. A hatóságok még ma is hármas, azaz súlyos fokozaton tartják az ország terrorkészültségi szintjét. Ez azt jelenti, hogy a fenyegetés jelentős, lehetséges és valószínű a terrortámadás. A merényletek a kollektív emlékezet részévé váltak Belgiumban, mindenki vissza tudja idézni, hogy mit csinált azon a bizonyos márciusi reggelen, amikor értesült a történtekről. Bemard Rimé pszichológus professzor szerint a hasonló katasztrófák után nagyjából két-három hétig tart a kezdeti sokkhatás, ezután az emberek próbálnak visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Viszont azóta is fokozott a katonai és a rendőri jelenlét, gyakoriak a terrorizmus gyanúja miatti házkutatások, megfigyelés alá vontak több tucat radikális iszlamis- tát Brüsszel hírhedt Molenbeek negyedében, és merényletre készülő dzsihádistákat vettek őrizetbe. Kétezer intelligens térfigyelő kamerát szereltek fel, fokozták az atomerőművek és a vallási épületek védelmét. A belga sajtó szerint még mindig hatalmas a nyomás a rendőrségen, meglehetősen túlterhelt, a terrorveszély szinte minden mást háttérbe szorított. A Le Soir című napilap arról írt, hogy az elmúlt évben elfogadottá vált a katonák utcai jelenléte. A támadások óta sokan megköszönik, de legalábbis némán tudomásul veszik, amikor kinyittatják a táskájukat, míg korábban gyakran méltatlankodtak - mondta Bob Verbe- eck, a G4S biztonsági cég vezetője. Michael Dantinne kriminológus azonban leszögezte, minden intézkedés ellenére hiú ábránd, hogy teljesen kiküszöbölhető egy terrortámadás. A felmérések szerint összességében nem nőtt jelentősen az iszlámel- lenesség Belgiumban, a muzulmánok közül sokan mégis romló helyzetről számoltak be. Patrick Charlier, az esélyegyenlőségi hivatal igazgatója elmondta, egyre többeket ér hátrányos megkülönböztetés az álláskeresés során. Sokakat gyaníthatóan a származásuk miatt nem vettek fel a hadseregbe, atomerőművekbe, repülőtéri munkára. Valami megváltozott, felütötte a fejét a gyanakvás. „Pár napja egy plázában szakállas muzulmán férfit motoztak meg a katonák, egy vásárló bejelentésére. A jelenet pár éve felháborított volna, most megnyugtató volt. De ennek nem lenne szabad így lennie”—mondta egy brüsszeli nő a Le Soimak. (MTI)
