Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-20 / 66. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. március 20.1 www.ujszo.com "T újuk le a miniszterelnököt! Nem levegőért kapkodó I fuldokló, hanem vérprofi spíler, aki sarokba szorított I m helyzetből is képes gyilkos ellentámadást indítani. Jl ^ Annak ellenére, hogy a Smer népszerűsége az utóbbi két évben megzuhant, és minimum az elbukott államföválasztás óta Robert Fico sem tűnik annak a legyőzhetetlen vezérnek, mint korábban, a mečiari amnesztiák eltörlése körüli taktikázás megmutatta, hogy ő a legprofibb játékos a szlovák extraligában. Még mindig. A mocskos amnesztiák eltörlése örökzöld sláger, a jobboldali pártok szinte félévente tévesztették be az erről szóló alkotmánytörvény-terveze- teket, hogy azok a HZDS és az SNS, illetve később a Smer ellenállásán megbukjanak. Az istenadta nép pedig mintha már unta volna is a témát. Mígnem tavaly ősszel Michal Kováč halála ismét a gaztettre fókuszálta a figyelmet. Közben bemutatták az exelnök fiának elrablásáról készült játékfilmet is - nézőcsúcsokat döntöget a mozikban -, a téma pedig elkezdte reneszánszát élni. Ebben a helyzetben kellett a mečiari szélhámosságot eddig védelmező Smemek újítania, és vérprofi munkát végzett. Első lépésként úgymond disszonáns hangok érkeztek a párt háza tájáról, Marek Madarič például azt volt képes mondani, ha képviselő lenne, már megszavazná az eltörlést. A közvélemény tesztelését szolgáló „őszinteségi rohamok” közben figyelemelterelő akciókat is bevetettek, eredménytelenül. Végül jött a megoldás, ami az egykor karrieije csúcsán álló Fico zseniális taktikai érzékét idézi. Miközben az ügyet el lehetne intézni a szokásos, a parlamentben sokszor meghurcolt alkotmánytörvénnyel, a kormányfő testeseit alkalmaz: hatalmazzuk fel az Alkotmánybíróságot a kérdés megvizsgálásával! A csomagolás szinte hibátlan: a képviselők esetleg tévedhetnek, amikor eltörlik az amnesztiákat, de ha az AB is rábólint, akkor biztos minden rendben van. Úgymond független szakmai felügyelet - egy ideális világban még akár tökéletes is lenne. A trükk lényege természetesen pont ez: a sima alkotmánytörvény ugyanis Andrej Kiska ceremoniális aláírása után egy pillanat alatt visszavonhatatlanul megfosztaná hatályától a mečiari ármányt. A ficói út viszont kiveszi a döntést a képviselők kezéből, s belehelyezi - na hová is? Természetesen a szűkén smeres többségű, több zűrös, Ficóéknak kedvező döntést maga mögött tudó Alkotmánybíróság kezébe. Innentől kezdve pedig minden azon múlna, Fico mit akar (ezt jelen pillanatban nem tudjuk, és talán még ő sem). Ha az eltörlést, az AB áldását adja, ha az elkaszálást, az AB azt is megteszi. A kormányfő pedig moshatja kezeit: mi megszavaztuk a jogilag legkorrektebb megoldást, majd eltöröltük az amnesztiákat, ám az alkotmánybírák másként látták, s nekünk, akik tiszteljük a demokráciát, nem marad más választásunk, mint fejet hajtani a döntés előtt. Sőt, van még egy kényelmesebb út is, ha ismét meg akatják erőszakolni az igazságtételt: átengedik az AB-n, majd a rendőrségen, az ügyészségen vagy a bíróságon, s ezek Bermuda-háromszögében elveszej- tik az ügyet. A hivatalos szervek kifutnak az időből, vagy egyszerűen nem lesz elég bizonyíték, és az amnesztiatörlés ellenére ad acta kerül az ügy. A végeredmény ugyanaz: Fico moshatja kezeit. Az ellenzék mindeközben erősen gondolkodhat, de nincs jó választása. Megbuktathatja a javaslatot, ám onnantól kezdve a koalíció rákeni az amnesztiák el nem törlésének felelősségét. S még ha a tényeket értelmezni tudó választók többsége ezt nem is veszi be, a megosztó kétség mégis megmarad: j ó, persze, F ico bitang, de hát talán mégis, ha akkor megszavazzák, esetleg Lexáék még rács mögé is kerülhettek volna. Ha viszont az ellenzék átsegíti a parlamenten a koalíciós agy szüleményt, Ficóék megoldásához asszisztál, másrészt saját kezűleg küldi a bizonytalanba az ügyet. Könnyen lehet ugyanis, hogy ha most nem megy át az amnesztiátlanítás, 2020 után még lenne esély azt civilizáltan megtenni (már 20 éve várunk, mi az a három év). Ám ha most győz a Smer-féle javaslat, és az AB elkaszálja, jogilag és politikailag örökre hullámsírba kerül az ügy. A fentiekből könnyű levezetni a cikkindító tételt, miszerint Fico egy zsigeri politikai zseni, akit nem szabad idő előtt leírni. Egy nagy baj van ezzel: ha túlmegyünk a leíró s magyarázó jellegű politikai elemzésen, és történelmi kontextusba helyezzük tetteit, rémülten tudatosítjuk újra és újra, hogy politikai zsenialitását még egyszer sem az ország, a társadalom javára használta fel. Az pedig vigasznak is kevés, hogy mindezekért a történelemkönyvekben majd negatív figuraként fog szerepelni: áttételesen az azokat a könyveket forgató generációk életét is pont olyan negatívan befolyásolta eddigi tevékenységével, mint a mostaniakét. FIGYELŐ Angola „Hitlernó", a „csúnya néni" A török kormányhoz közeli Günes napilap címlapján fotomontázs jelent meg Angela Merkelről, akit Hitler-bajusszal, náci egyenruhában, pisztollyal a kezében, horogkereszttel ábrázoltak, németül a „Hitlemé”, törökül a „csúnya néni” szöveggel. A Sabah kormánypárti napilap európai kiadása címlapján is hasonló stílusú szöveg volt németül: „Hiába harcoltok. Erőtök nem elegendő Törökország megállításához. Hej, Európa!... Hej, Németország !... Hej, Hollandia!.. . Hej, fasiszták!... Hej, náci maradványok! ... Azt hiszitek, hogy or- dibálásötoktól, felindultságotok- tól és erkölcstelen rágalmaitoktól félni fogunk?” A Sabah török nyelvű változata pedig azt írta: A keresztes sajtó hadat üzent. Piszkos kampányuk nem ismer határokat. (MTI) Köp, rúg, utast szállít A taxisok aztán tudják, mitől döglik a motor VERES ISTVÁN emtanúk állítják, hogy pozsonyi taxi- i m sok szervezett csoíLÁ portja inzultálja az Uber nevű személyszállító szolgálat kötelékében személyeket szállító sofőröket. Magyarul az uberes taxikat. Az egyik beszámoló szerint a hívott Uber-kocsi leparkol, hogy felvegye ' az utasokat, mire megjelenik néhány autó, köztük egy taxi, az arrogáns sofőrök pedig köpködik, ütlegelik és rugdossák a konkurens gépjárművet, kiabálnak, és matricákat ragasztanak rá, STOP az illegális szállítóknak! felirattal. Vélhetően így szeretnék tudtára adni a jelenlegi és jövőbeni Uber-soföröknek meg a világnak, hogy neheztelnek rájuk, mivel az emberek most már nemcsak a hagyományos taxikat hívják, hanem az ubereseket is. Ami az előbbieknek bevételkiesés. Eltartott egy darabig, míg erre rájöttek, hiszen az Uber már 2015 nyarától itt van. (Illegális akkor lenne, ha be lenne tiltva, de Szlovákiában nincs.) Milyen érdekes, hogy a taxisokat afféle kemény fickóknak tartjuk. Lelkiismeretesen dolgozó családapáknak, akik ha kell, rácsapnak az asztalra (vagy a motorháztetőre). A taxisok élete nem habos torta, láttuk Robert de Nirót a Taxisofőr című filmben, meg a Szomszédokban is Taki bácsit, vagyis Zenthe Ferencet, akinek alakján keresztül betekintést nyertünk a városi személyszállítás sűrűjébe. Akinek ez nem volt elég, az láthatta a tavalyi budapesti taxis blokádokat, ahol kimutatták, mennyire tudják, mitől döglik a motor. Ott is volt köpdösés, meg rugdosás, meg STOP UBER matrica. Érdekes belegondolni, mit gondolnánk mondjuk a pékekről, ha a városukban megnyílt új pékségbe többedmagukkal elmennének, és leköpködnék, szétrugdosnák a berendezést, és kiragasztanának néhány matricát, hogy takarodj innen, te mocskos konkurencia, ne vedd el a kenyerünket. Nyilván másnap azzal lenne tele minden, hogy ez elfogadhatatlan, és a péklapáttal támadó pékeket büntessék meg. Konkurencia minden ágazatban van, és az marad meg, aki jobb. Ha nincs konkurencia, az ügyfelet is könnyebb átvágni. Mert azért ne felejtsük el azt sem, hogy az Uber- taxiban is szlovákiai családapa a sofőr. És ha hívják, nyilván azért hívják, mert meg vannak vele elégedve, vagy foglalt a hagyományos taxi. Nem tudom, mit tennék, ha Uber- soför lennék, vagy ha taxis. Nem is igen járok taxival, évente talán kétszer. De ha egyszer ilyesmi megesne velem utasként, valószínűleg már csak Uber-taxit hívnék. Hogy miért? Csak. Ki akar beülni egy olyan sofőr autójába, aki úgy viselkedik, mint a fenti esetnél? LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ mikor a pozsonyi nyilvános magyamyelv- használatot kutattam, majdnem minden adatközlőnek volt olyan története, hogy a buszon vagy a villamoson rákiabáltak, „Na Slovensku po slovensky”, vagy „Maďari za Dunaj”, és hasonlók. Ami viszont megnyugtató, hogy ezek a történetek jobbára a 90-es évekből származtak, az utóbbi években ritka az ilyesmi. Ezért gondolom, hogy a politikai légkörön is múlik, hogy egyes embereknek egyáltalán van merszük nyilvánosan ilyesmiket kiabálni más embereknek. Sajnos mostanában újra zaklatják az embereket a tömegközlekedési eszközökön. A legismertebb egy Szomáliái nő, Khadra Abdile esete, aki Fehér Holló díjat kapott azért, mert a nyilvánosság elé tárta a történetét. A magyarok helyett most mintha az idegenek lennének soron. Az afgán srác, akit szlovákul tanítok, múltkor kicsit szomorúan jött órára. Azt kérdezte, nem túl sötét-e a bőre, tán úgy néz ki, mint egy Szomáliái? Nem értettem, mit akar ezzel, aztán elmondta, hogy a buszon perzsa nyelven telefonált, és valaki rákiabált, hogy menjen vissza Szomáliába. Szegény srácot nem is az sértette igazán, hogy elzavarnák, hanem hogy nem látják: ő afgán. Eléggé foglalkoztatja a külseje, mert már romának is nézték többször. Akkor tudta meg, hogy Szlovákiában nem jó romának lenni. Kérdezi tőlem, hogyan néz ki, mit mondanék róla én. Hát, mondom, egy Szomáliáival nem kevernélek össze, és aki rád kiabált, még biztosan nem látott egyetlen Szomáliáit sem. De ha nem ismerném, nem tudnám megmondani, honnan származik. Lehetne olasz, török, magyar (félig kun, vagy tán egészen az), iraki, roma, szíriai és még sok minden más. Nem tudom, mennyire megnyugtató számára, hogy nehéz megmondani róla, milyen származású. Nekem ez abban a meggyőződésben segít, hogy nem lehet ismeretlenül embereket megbélyegezni, mielőtt nem tudnánk, kicsodák, mert nagyon könnyen tévedhetünk. Szerintem elfogadhatatlan bárkinek is megmondani egy buszon, hova menjen, kivéve ha esetleg azt kérdezné, hol kell leszállnia. De akinek mégis van kedve az embereket különböző égtájakra küldözgetni, az legalább kicsikét nézzen utána a dolgoknak, hogy pontosabb útmutatást tudjon adni. Esetleg próbálja megkülönböztetni a Szomáliái meg a perzsa nyelvet. Tudom, régebben kényelmesebb volt, hogy csak a magyar volt az ellenséges nyelv, azt elég egyszerű felismerni Szlovákiában. Hát, most egy kicsit körül kell nézni az interneten, hogyan néznek ki az emberek Szomáliában és hogyan Afganisztánban, Szíriában, Irakban és Iránban. Aki ezek közül az ordibálók közül esetleg már online, olvasgathat is a felsorolt országokról. Lehet, hogy utána már nem is lenne kedve hülyeségeket kiabálni. Fico, a mihaszna zseni Menj vissza Szomáliába, te afgán! Trump-Merkel-találkozó
