Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-17 / 64. szám, péntek
8 I KULTÚRA 2017. március 17. | www.ujszo.com A kuflikupac újra hódít Megjelent Dániel András mesesorozatának újabb része, magas mohatartalommal JUHÁSZ KATALIN eL awpR*s RÖVIDEN A Disney nem alkuszik Kuala Lumpur. A Walt Disney filmstúdió elutasította, hogy kivágják a malajziai hatóságok által kifogásolt melegjelenetet A szépség és a szörnyetegből, és inkább lemond a forgalmazásról a délkelet-ázsiai országban. Az Emma Watson főszereplésével forgatott mesefilmet tegnaptól játszották volna a malajziai mozik, de a bemutató elmaradt. Az 1991 -es animációs mesefilm élőszereplős változatának egyikjelenetéről maga a rendező, Bili Condon mondta el, hogy abban „egy meleg pillanat” látható, amikor az egyik mellékszereplő megpróbál tisztába jönni az intri- kust játszó Gastonhoz fűződő érzelmeivel. A Malajziához hasonlóan muszlim többségű Indonéziában vágás nélkül engedélyezték a forgalmazást, de csak 13 éven felülieknek, Oroszországban pedig 16 éven aluliakat nem engednek be a moziba. (MTI) Ridley Scott ismét forgat Los Angeles. Május közepén érkezik a mozikba Ridley Scott Szárnyas fejvadászának folytatása, ám a 79 éves rendező már újabb filmterven dolgozik, John PaulGetty 1973-as elrablását viszi vászonra. Az All the Mo- ney in the World (A világ minden pénze) című film forgatása májusban kezdődik Olaszországban. A brit olajmilliárdos Jean Paul Getty akkor 17 éves unokáját 1973-ban rabolták el, és öt hónapig tartották fogva. Hozzátartozóira úgy akartak nyomást gyakorolni, hogy levágták a fiú fülének egy részét és elküldték az II Messaggero című olasz napilapnak. A család végül 2,7 millió dollár váltságdíj ellenében érte el a fiú kiszabadulását. John Paul Getty annak idején édesanyjával és testvéreivel Rómában élt. Az anya szerepére Natalie Portalant kérték fel, akinek március elején született meg második gyermeke. (MTI) A kuf likról szóló sorozat az utóbbi óvek egyik legszellemesebb, legbátrabb magyar meseprojektje. Dániel András nemcsak merőben újfajta lényeket talált ki, hanem saját mitológiát teremtett. Mint minden mitológia, ez is folyamatosan gazdagítható úgy, hogy a már ismerős szereplők, formai és szerkezeti megoldások felvonultatásával mindig valami újat mond. Azt már tudjuk, hogy a kufli nem kifli, nem kukac, nem bab és nem is kavics. Igazából semmihez sem hasonlítható, Barba papa családjához és Pom-Pomhoz sem, mert nem tudja bámulatosan változtatni az alakját. Viszont van belőle kicsi, nagy, sovány, kövér, fiatal és öreg jói kitalált nevekkel, saját egyéniséggel. Néhány hete jelent meg a hatodik kötet, A kuflik és a mohamanyi, amely (a sorozat előző darabjaihoz hasonlóan) 3-6 éves gyerekeknek ajánlott, de a nagy tesók és a szülők is remekül szórakozhatnak rajta. Mivel ezt a könyvet nehéz az előző részek nélkül elemezni, kezdjük ott, hogy a verbalitás és a vizualitás harmonikus egysége szempontjából az a lehető legjobb kombináció, ha a szerző maga illusztrálja meséjét (lásd például Milne Micimackóját). Nagy ritkán az is előfordul, hogy a dús fantáziájú meseíró eredeti szakmáját tekintve képzőművész. Nos, Dániel Andrással pont ez a helyzet. A rengeteg nyelvi lelemény mellett a képi humor is erőssége a könyv(ek)nek, például csak úgy mellékesen vannak benne magasan szálló vagy épp egy felhőn pihenő repülők, üregekből kikandikáló létrák, illetve fiira bogarak. Ez utóbbiak ráadásul szövegbuborékokban trollkodnak, folyamatosan kommentálják a történéseket, fikázzák a szereplőket, vagy megjegyzik, hogy ők csak véletlenül kerültek a képre. Ezt a már-már posztmodem módon önironikus, kikacsintós megoldást legalább annyira imádják a gyerekek, mint magát a történetet. Ezúttal már a belső borítón kezdi a trollkodást az egyik apró mellékszereplő: „Micsoda nevetséges cím!” Igaz, ami igaz, mohamanyival eddig még senki sem találkozott, de az előző részekben megszokhattuk, hogy Dániel András sok érdekes, kitalált állatot és növényt szerepeltet (lábas csiga, lókutya, cakkos tüskefü, ormányosbokrok, zselécserjék, bö- hömtölgy, lófülfü stb.). Itt most a legfontosabb a moha, amiből alig van az elhagyatott réten. Pedig ha egy mohamanyi három napig nem jut mohához, először elszürkül, aztán töpörödni kezd, végül eltűnik. A segítőkész kuflik hiába kutakodnak moha után, itt már csak egy titokzatos mondóka segíthet, amelyet egy fatuskó prezentál. (A fatuskók nem tudnak beszélni, kivéve a beszélő fa- tuskókat.) A gyerekekben megbúvó gyűjtőszenvedélyt hivatott előcsalogatni a másik mese, a Gyüjtsél te is Fityir- cet. Valémak van egy érdekes alakú doboza, amely tökéletes hely lenne egy gyűjtemény számára. Úgyhogy a többiek segítségével ki kell találnia, mi az, amit szívesen gyűjtene. Közben arra a komoly filozófiai kérdésre is választ kapunk, hogy mitől pocsolya egy pocsolya. A víztől vagy a mélyedéstől, amiben a víz benne van? Egy ilyen sajátos mitológia csak akkor működik, ha sikerül megfelelő, ovisoknak való nyelvet találni hozzá. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy túlfogalmazzák a mesét, telerakják nehéz szókapcsolatokkal vagy jópofizós dialógusokkal. Ezzel elsősorban a felolvasó felnőtteknél szeretnének pontot szerezni, miközben elfeledkeznek a célközönségről. De előfordul az is, hogy egyszerűen rosszul lövik be a kicsik szókincsét. Dániel András kuflime- séinek nyelvezete viszont pont annyira bonyolult, hogy megmozgassa az ovisok fantáziáját. A vicces növény- és állatnevek mellett ilyenek a nyelvi és képi humor találkozási pontjai is, például amikor egy lyuk fölé „Vészkijárat” táblát helyez a szerző, vagy amikor az állandó képi toposzként működő repülő felett megjelenik egy szövegbuborékban az idegenvezető szövege: „Balra lent apró kufli látható a gombóckövek között...” Egy mondaton belül nincs két ismeretlen szó, arra az egyre pedig nyugodtan rákérdezhet a gyerek anélkül, hogy ez zavarná a szórakozásban. A mesék tehát az utolsó betűig tudatosan komponáltak, ami ritka dolog manapság. Ezt a képességet egyébként Dániel András is fokozatosan sajátította el és vitte tökélyre, első mesekönyveiben ugyanis (Matild és Margaréta, Kicsibácsi és Kicsinéni meg az Imikém) még akadt pár zavaró tényező. A kuflik hatalmas sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy animációs filmek is készültek az első két részből, és nagy örömünkre hamarosan jön a többi: az alkotók nemrég kaptak támogatást erre a sorozatra. Dániel András: A kuflik és a mohamanyi. Pozsonyi Pagony, 2017.52 oldal. Creme de la Creme - jön a francia filmhét Pozsony. Március 22. és 29. között Creme de la Creme címmel francia filmhetet rendez Pozsonyban a Film Európe és a Francia intézet. A mustra idei, negyedik évfolyamán hét premierfilmet láthat a közönség. A Premierek szekciójában Andre Téchiné Tizenhét évesen című filmjét az egyik főszereplő, Corentin Fila jelenlétében vetik. Két tizenhét éves kamasz viszonyát ábrázolja, akik kezdetben ott bántják egymást, ahol lehet, ám az ellenségeskedés lassan- lassan eltűnik a kapcsolatukból, és szoros barátság alakul ki közöttük. A 150 milligramm című drámában egy tüdőspecialista rájön, hogy közvetlen kapcsolat van több titokzatos haláleset és egy, a kormány által engeIsabelle Huppert és Roman Kolinka Az eljövendő napokban (Fotó: Film Európe) délyezett gyógyszer használata között. Az orvos elkeseredett harcba kezd, hogy kiderítse az igazságot a gyógyszercégről. A Portré szekcióban idén Isabelle Huppert-filmeket láthat a közönség. Köztük Az eljövendő napok című drámát. A film főhőse, Nathalie filozófiát tanít egy párizsi középiskolában. Élete egy pillanat alatt összeomlik, amikor férje bejelenti, hogy 25 év házasság után elhagyja egy másik nőért. A tanárnő megijed, amikor rájön, hogy újra kell kezdenie életét. Aztán kiderül, hogy az ismeretlen út csak elsőre tűnik rémisztőnek. Ezenkívül az Elle és Az apáca című drámát vetítik Isabelle Huppert főszereplésével. A Best of... Creme de la Creme szekció a szemle elmúlt évfolyamának legsikeresebb filmjei közül válogat. Üjraláthatjuk az Örök szerelem című drámát, amely egy testvérpár különös kapcsolatát mutatja be. Arisztokrata családjukat és az egész társadalmat hátrahagyva menekülnek, hogy mentsék a számukra egyedüliként fontosat: szenvedélyes, mindent elsöprő szerelmüket, amely minden erkölcsi normánál, de még a halálnál is erősebb. A DokuFrance szekcióban látható egyebek mellett Raymond Depardon Franciaország című filmje, amely nagy körutat tesz az országban, és bemutatja a mai francia életet. Jean- Pierre Devillers és Pierre Pochart arról a férfiről forgatott, aki a második világháború idején megmentette a Louvre műkincseit a fosztogató nácik elől. A francia filmhétnek Pozsonyban a Film Európe, a Mladosť, a Lumiere mozi, valamint a Cine- Max Bory ad otthont. (tb)
