Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-16 / 63. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. március 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Fordulat, kérdőjellel A mečiari amnesztiák eltörlése a Híd egyik legnagyobb sikere lenne CZAJLIK KATALIN tényleg sikerül eltörölni a mečiari am- JBL JE-. nesztiákat, a Hídnak lesz egy erős érve, mire volt jó szövetkezni a Smerrel és az SNS- szel. A feltételes mód egyelőre több mint indokolt, ugyanis a kacifántos jogi megoldás több buktatót is rejthet magában. így felmerül, hogy a Smer és az SNS részéről ez esetleg csak egy látszatmegoldás, amivel kifelé a rút mečiari múlttal való leszámolás szándékát bizonyítják, abban a biztos tudatban, hogy a bonyolult folyamat során valahol megakad a dolog. Például az Alkotmánybíróságon, ahol a Smemekjelentős a befolyása. Ám tegyük fel, hogy nem így van, s Fico és Danko elhatározása őszinte. Ebben az esetben a Híd eddigi legjelentősebb politikai sikeréről beszélhetnénk, amely kis szerencsével a történelemkönyvekbe is bekerülhet. A mečiari amnesztiák ugyanis történelmi terhet jelentenek, amit fiatal országunk a legsötétebb korszakából hozott magával, s azóta is Damoklész kardjaként lóg a hazai igazságszolgáltatás felett. Fico és Danko, akik eddig hallani sem akartak az eltörlésükről, ezzel most szimbolikusanjelzik: szakítanak a mečiarizmus örökségével. Bár a kezdeményezés nem a Hídtóljött, s Fico és Danko pálfordulását alighanem az amnesztiák eltörléséről szóló közvélemény-kutatás határozta meg, melyből kiderült: a lakosság többsége támogatja a vitatott dekrétumokkal való leszámolást, Bugárék érdeme a mostani döntésben így is vitathatatlan. Ha ugyanis nincs a Híd nyomása, a Smer és az SNS minden bizonnyal nem foglalkozott volna a témával. S az amnesztiák további évekre érvényben maradnak. A Smer eddig kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy engedjen koalíciós partnereinek, pláne ilyen fontos kérdésekben. A mečiari amnesztiák kapcsán látott fordulat ezért figyelemre méltó. Ha a Híd ügyesen kommunikálja a dolgot, jelentős politikai tőkét kovácsolhat belőle, amelyből a párt hosszú távon is profitálhat. Török világ Európában # ez a balhé Tö- l^k /I ~m rökországés I W ■ I Hollandia kö- T Y zött? Mit mutatott meg a holland választási kampány a nyugati társadalmakról? Fontos tanulságokat lehet levonni a holland választási kampányból és a török elnök Európában folytatott népszavazási kampányából. Erdo- gan államfő alaposan be szeretné biztosítani, hogy a törökországi népszavazáson átmenjen az az alkotmánymódosítás, amely szinte korlátlan hatalmat adna neki. Ezért aztán az Európában élő, szavazati joggal még rendelkező törökök közt is komolyan kampányol. A felmérések szerint ugyanis nagyon megosztottak az Európában élő törökök azt illetően, hogy jó-e, ha egyetlen ember kezében ekkora hatalom összpontosul. A kampányon túl cirkuszt is csinált Erdogan. A németeket és hollandokat lenácizta, ismét a holland békefenntartókat tette felelőssé a szerbek által elkövetett srebrenicai mészárlásért, Ausztriában is meredek kampányt folytat. A török kormány egyértelműnek veszi, hogy az európai törökök nem elsősorban annak az államnak a polgárai, ahol évek, évtizedek óta élnek, ahol adót fizetnek, és amelynek a schengeni útlevelét élvezik. A nagyobb gond, hogy a török kisebbség jelentős része ezt ugyanígy gondolja. Ez mutatja igazán, micsoda problémát jelenthet a párhuzamos társadalmak jelenléte Európában. Az államok nem diszponálnak a saját polgáraikkal, a kettős- és többes állampolgárság felülírja a régi, szuverén állami elképzelést, miszerint megkövetelhető az - egyetlen - állam iránti hűség. Ahogy például egyes cégek kihasználják adózási ügyekben az államok közötti különbségeket, úgy az emberek is másmás útlevelet vesznek elő a zsebük- bőlj ha ezt megtehetik. Önmagában nem ez a konfliktus forrása - bár láttuk, hogy a szlovák-magyar diplomácia is megküzdött rendesen a kérdéssel. A gond az, ha teljes közösségek csak az előnyöket akarják egyes államokban élvezni, míg a kötelezettségeiknek, az adott állam szabályainak esetleg nem akarnak teljesen megfelelni. Ez most az erdoganista török kisebbség esete, amely nem kíván osztozni az európai aggodalmon, hogy Erdogan autoritet államot épít. Ellenkezőleg, az autoriter rendszer kiépítését támogatja Törökországban, miközben az európai törökök a számukra kényelmes demokráciában élnek. Ugyanez a gond azzal, ha orosz kisebbségeket moszkvai szobákból lehet mozgami az unióban (mint az történt a híres Lisa-ügyben Németországban), vagy ha más államok törekednek arra, hogy alattvalókat szerezzenek más államok polgárai között; legyen szó vallási fanatizmusról, katonai verbuválásról (gondoljunk azokra, akik elmentek harcobi az ukrán szakadárokhoz a mi országainkból), más hadoszlopokról. A 21. század elején egyre nehezebb egyszintű állami térben gondolkodni. Fenntartani és megőrizni szinte lehetetlen lesz a frag- mentált, sokfelé osztódó identitások közepette. Az orosz propagandán át az Iszlám Állam toborzójáig sokan szemezgetnek az európai polgárok között. A mi dolgunk, hogy ezt fel-, ismerjük. Miért tűztem mégis a kokárdát? FINTA MÁRK K örülbelül 25 éve minden március 15-én a ruhámra tűzöm a kokárdát. Mióta az eszemet tudom, sosem volt ez kérdés, mindig feltűztem reggel - enélkül úgy éreztem magam, mintha meztelenül indulnék el otthonról. A suliban, ha nem csabak meg az emlékeim, kvázi kötelező volt. Hiszen ha nem volt valakb kokárda március 15-én, meg fehér ing és élére vasalt nadrág, miközben kicsit sem értelmezve, de annál nagyobb átéléssel szavaltuk bele az iskola aulájának dohos ájerébe a talpramagyart, nagyon rosszallóan nézett az osztályfőnök. Aztán, mbt mrnden 18. életévét betöltő gyerek, aki már szabadon vásárolhat alkoholt, és addig marad ki éjszakánként, ameddig akar, igyekeztem megszabadutai az iskolában rám erőltetett dolgoktól. A kokárdát viszont mégis felvettem minden évben. És mrnden évben kimentem Klapka szobrának megkoszorúzására is Komáromban, akár esett, akár fújt. Nem valami kényszermagyarságból, hanem mert úgy éreztem, ezzel adós vagyok. És igen, feltűztem ma is, mikor Pozsonyba indultam dolgozni. Pedig sok dolog szólt amellett, hogy idén ezt ne tegyem meg. Már az is, hogy Pozsony azért mégsem Komárom, itt nem a jól ismert arcok jönnek szembe velem, hanem esetleg olyanok is, akik a „čosimaďart“ láthatják majd bennem, aki büszkélkedik, sőt, provokál itt a piros-fehér-zölddel. Jó, persze, már nem 2006-ot vagy 2008-at írunk, de azért jobb, ha óvatos az ember, ki tudja, ki tudja, milyen szemetet sodor elé a szél. Aztán itt a másik ok, valamivel nyomosabb. Az, hogy a kokárda ott virít azoknak a mellén is, akikkel nem akarok közösséget vállabi. Akil^ Budapesten a Nemzeti Múzeum előtt vagy a Kossuth téren egymást komcsiz- zák, hazaárulózzák, sorosbérencezik vagy épp nácizzák és nyilasozzák. Akik egymás arcába ordítanak úgy, hogy fröcsög a nyáluk, vagy a sípjukat fújják, nem tiltakozásképpen, csak a balhé kedvéért, és mrnden vágyuk egy jó kis pofozkodás. Ákik fent a színpadon nemzeti egységről beszébek, de nem nemzetben, csak csókosokban, csahosokban gondolkodnak. Akik szellemi műhelyeket szántanak be, és hbtik be sóval a helyüket, csak azért, mert azok a műhelyek rámutatnak a galádságaikra. Akik elkúiják, és hazudnak reggel, éjjel meg este. Akik fütyülnek, és élvezik a kamerák kereszttüzét. Akik vak komondorokra fogják, mikor megverik a feleségüket, és akik úri passzióból helikoptereznek, építenek kisvasutakat, vagy indí- tanak gyűlöletkampányokat. Akik milliárdokat lopnak el a metróépítésen, aztán úgy tesznek, mintha semmi közük sem lenne hozzá. Akik zsidókat listáznak, akik romákat ötaek, akik mrnden menekültben terroristát látnak. Ezek az emberek pedig elértéktelenítik a kokárdát, és mbdent megtesznek azért, hogy a valós üzenetét valami mással próbálják meg felváltani. Beszennyezik az érintésükkel, a nyálukkal, az izzadságukkal. Ez pedig azért hatalmas baj, mert a kokárda talán az utolsó olyan jelképek egyike, ami valamilyen módon még összefogja az egy nyelvet beszélő, azonos kulturális gyökerű embereket, akik ennek a földnek a népét alkotják. A kokárda ugyanis a magyarok legkomolyabb teljesítményét ünnepli, azt, hogy képesek voltunk egymással és sorstársainkkal összefogva felállni az ebyomással szemben, megtalálni a közös nevezőt, és harcolni valamijéért, valami igazán fontosért. S erre lenne szükség ma is, hogy megszabaduljunk az álszabadságtól, amiben élünk, legyen az határon innen, vagy túl. Hogy lemossuk a gyalázatot, amit már rég le kellett votaa. Ezen a tájon nincs helye a horogkeresztnek, a sarlónak és kalapácsnak, az egyenlő szárú kettős keresztnek, a nyilaskeresztnek, vagy a vörös csillagnak. A kokárdának azonban van. Én ebben hiszek: ezért tűztem ki idén is, és ezért fogom jövőre is. De rettegek, hogy eljön a nap, amikor már nem lesz miért kitűzni. FIGYELŐ „Mohamed próféta pedofil hadúr volt" Mohamed prófétát hadúrnak és pedofibak, az iszlámot erőszakos vallásnak nevezte Geert Wilders, a bevándorlásellenes, holland Szabadságpárt (PW) eböke a parlamenti választások előtt, kedd este tartott utolsó tévévitában., Az iszlám a legnagyobb fenyegetés. Az országunk jövője a tét, az iszlám és a szabadság nem fér meg egymás mellett” - jelentette ki Wilders, és söpredéknek nevezve a rotterdami török konzulátusnál néhány napja kitört csetepaté török résztvevőit. Emellett „ócska, woodstocki szövegnek” minősítette a szociáldemokrata irányultságú Munkapárt jelmondatát, amely szerint „Hollandia mindannyiunké”. Leszögezte, ezt olyanok találták ki, akik „túl sokat vízipipáztak”. (MTI) „Lelövetem, felakasztatom!" Agyonlövetéssel és akasztással fenyegette meg az orosz kormánypárt képviselőit Vlagyimir Zsiri- novszkij, a Liberális Demokrata Párt elnöke az Állami Dumában. , Jövőre beköltözöm a Kremlbe, és agyon fogom lövetni és felakaszt- tatom magukat” - fogadkozott a botrányos kijelentéseiről ismert nacionalista politikus, borítékolva magának a győzelmet az elnökválasztáson. Optimizmusát a felmérések nem támasztják alá. A képviselőt az hozta ki a sodrából, hogy a kormányzó Egységes Oroszország párt képviselői bekiabálásokkal tiltakoztak, amikor korruptnak és maffiózónak nevezte a párt Moszkva megyében megválasztott politikusait, és követelte, fosszák meg őket mandátumuktól. (MTI)
