Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-02 / 51. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. március 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A galántai botrány más, mint az állam kudarca A Čistý deň-ugy nem A galántai Čistý deň akk- reditációjának meghagyása nem nevezhető másnak, mint botránynak. Egyben figyelmeztetés minden szerencsétlennek, aki az állami szociális háló ölelésében találja magát: ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! A pátosz nem véletlen. A Čistý deň-iigy ugyanis az állam legsúlyosabb hiányosságára mutat rá: arra, hogy nem képes, és nem is akarja védelmezni azokat, akik nem tudják magukat védeni. Ez rosszabb, mint a korrupció, a gyenge iskolaügy vagy a tehetetlen bíróságok. Azért is, mert itt nem pénzről van szó, hanem arról, hogy nincs meg a politikai akarat ahhoz, hogy az állam felülbírálja saját szerveit, ha ezzel esetleg saját hibáira is rámutatna. Nem más ez, mint az állam kudarca, annak legkristálytisztább formájában. Mert mi is az állam legfontosabb funkciója, ha nem a gyengék védelmezése... Hibákból akad itt bőven. Mégpedig a rendszer valamennyi szintjén, s ez a legaggasztóbb. Ezt koronázta most meg a minisztérium a döntéssel, hogy nem zárja be az intézetet. Hogy hasonló döntés fog születni, azt sejteni lehetett, s jelentek is meg ilyen célzások e hasábokon. Akkor azonban azt vártuk, legalább pro forma szankcionálják az intézetet, hogy „valamelyest kielégítsék az igazságtételt követelő nyilvánosságot, de úgy, hogy az nem fog nagyon fájni a felelősöknek”. Nos, tévedtünk. Igaz, csaknem fél évig tartott Ján Richter miniszternek, míg összeszedte a bátorságot, és felmentette az intézetet. Nyilván médiatanácsadói úgy ítélték meg, elég régi már az ügy ahhoz, hogy újra felkorbácsolja a kedélyeket. A Fico-kormány ezzel a döntésével újra azt bizonyítja, semmibe veszi a polgárok érdekeit, s csakis saját gazdasági, s ez esetben inkább politikai érdekei a fontosak számára. Még akkor is, ha ennek szorult helyzetben lévő gyerekek az áldozatai.- És add, Uram, hogy ha egyszer politikusok leszünk, sose kelljen a korrupció fertelmes pöcegödrében megmerítkez- nünk, és mindig megtaláljukazegyüttműködéshezvezető utat... (TASR-feivétel) Csáky üzent - NEM az összefogásra Amikor azt olvastam, hogy az „MKP nem szeretne korrupciós pöcegödörbe lépni", azt hittem, álmodom. Nem hihető ugyanis, hogy tisztelt EP-képviselőnk az internet világában ne lenne naprakészen tájékozott. Sok kérdés merül fel egyrészt Csáky Pállal kapcsolatban, másrészt közösségünk közügyek iránt való érdeklődésével kapcsolatban. Vitán felüli, hogy az utóbbi a fontosabb. Értem én, hogy„más Csáky” a kormányzati pozícióban lévő, és más az ellenzékiben lévő. De mégis, miről van szó? Ha nem vagyok kormányon, nem érdekel, mi történik a közösségünkkel idehaza? A hangyamunka helyett elhúzok Strasbourgba a rendkívüli jövedelem és a kiemelkedő pozíció biztonságába? Te, gyalogmagyar, mezei választó pedig tűrd az otthon viszontagságait. Kit és mit képvisel Csáky Pál a konfliktus és harc politikájával? Vajon nem elsősorban saját érdekét? Kinek használ az állandósított konfliktus, és kinek az együttműködés? Melyik utat kellene közösségünk érdekében választani? Részt vállalni az ország irányításában kormányzati szerepvállalással, vagy csak ellenzéki pozícióból, csupán a markunkat tartva követelőzni? (Lásd Őry Péter MKP OT-elnök felvetését a magyar nyelvű sugárzással kapcsolatban, miszerint nem érdekes, ki fizeti, és az sem, hogy a hazai magyar médiaszakemberek szerint pillanatnyilag nem volnának képesek érdemi tartalommal megtölteni a rendelkezésre bocsátott sugárzási időt.) Vajon milyen példát követ Csáky Pál, s honnét az erő? A szomszédból? Sajnálatos módon annak a pártnak a képviselője értekezik „korrupciós pöcegödörről”, amely a mai napig nem tisztázta a magyar kormány által közösségépítésre adott több mint egymillió euró rendeltetésszerű elköltését. A sajtóból egyelőre annyit tudni, hogy MKP-közeli alapítvány, társulás kezelte a 600 ezer plusz és a 700 ezer plusz eurót, s hogy vizsgálatok folynak az ügyben. Ami rendkívül érdekes, hogy az érintettek kerülik a nyilvánosságot. A sajtó kérdéseire nem válaszolnak, vagy kitérő válaszokat adnak. Pedig egyszerű lenne: teljes körű, nyilvános elszámolás! Persze a jogszabályoknak megfelelően. Ezzel egy csapásra el lehetne oszlatni a gyanút, miszerint kampányfinanszírozásról, netán „magánmutyiról” is szó van. Csáky Pál gáncsot vetett. Az üzenete egyértelmű NEM az együttműködésre, az összefogásra. Sajnálatos egy EP-képviselőtől, talán sokan mást vártunk. Az együttműködés módozatainak kidolgozása a pártvezetők dolga. Engem választóként nem kell érdekelnie az összefogás módjának. Az eredménynek annál inkább! Igaz, most a megyei választások vannak napirenden, de az eredményes együttműködés előrevetítheti a parlamenti választások eredményeit is. Nem mindegy ugyanis, ha a parlamentben 8—10, vagy 20-22 képviselőnk van, ami szinte automatikus kormányzati részvételt biztosít. Ami azt jelentené, „tényezők” lehetünk, beleszólásunk lesz az ország irányításába, s ily módon sorsunk alakításába. De ha nem vállalunk kormányszerepet, ellenzékben is a parlament lehet érdekérvényesítésünk terepe. Ezt csak az összefogás, a korrekt együttműködés hozhatja el. Többször leírtam, elmondtam, hogy az összefogásnak nincs alternatívája! E tekintetben mindannyiunknak van felelőssége és feladata. Vok- sunkat az együttműködésre képes demokratákra adjuk, ez közösségünk elemi érdeke. Zászlós Gábor Hol végződik Közép-Európa? FELEDYBOTOND 7 hol kezdődik? Megkértem a hallgatóimat, hogy egy vaktérI ,1 képen rajzolják be Közép-Európa határait. A húsz térkép közül egyetlenegyen sem voltak azonos helyen a vonalak. Vol- M..U tak, akik egész Németországot is ide sorolták, mások kihagyták, megint mások besatírozták az egykori NDK területét. Egy pillanatra gondolkodjon el az olvasó is: hol húzná meg Közép-Európa határait? Régen a vallások mentén húzódott, ortodox-katolikus vonalon. Ennek rég vége, a cirill betűket használó Bulgária és az ortodox többségű Románia is az Európai Unió tagja. A hidegháború idején politikai választóvonal volt, maga a vasfüggöny. Korábban a porosz-osztrák elképzelések versenyeztek, hogy kiket is kéne „Mitteleuropa” címén egyesíteni. Mindennek azért van jelentősége, mert ma egy hajszálnyit túlfutöttek az elvárások azzal kapcsolatban, hogy „Közép-Európa” vagy akár csak a visegrádi négyek egységesen lépjenek fel. Soha nem volt a terület egységes a történelem során, leszámítva, amikor éppen nagy birodalmak foglalták el és békében voltak egymással. Az orosz kérdés kiválóan mutatja, hogy a mai napig elképesztően különböző a felfogásunk a közvetlenül minket körülvevő valóságról. Szij- jártó Péter magyar külügyminiszter február utolsó hétfőjén az orosz állami propagandacsatomának, a Szputnyiknak nyilatkozta, hogy Oroszország nem jelent veszélyt - bár ebben eltér a véleménye Varsótól és a balti államoktól, és az ő álláspontjukat is elfogadj a. A balti államokat csak egyetlen hallgató rajzolta be Közép-Európa térképére. Nem is gondolunk ezekre a hídföállamokra, amelyek a lengyelekhez hasonlóan hosszan küzdöttek azért, hogy ma önállóak lehetnek. Nem könnyű Oroszország közvetlen(!) szomszédjának lenni. Ennyiben érthető, hogy Prága, Pozsony és Budapest másképp fogja fel az orosz kérdést, hiszen nem közvetlen szomszéd, míg a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő, orosz fennhatóságú Kalinyingrád a baltiak számára teljesen más stratégiai helyzetet teremt. A románoknak ugyanúgy közvetlen geopolitikai ügyük van Moszkvával Moldova és Transznyisztria miatt. így a földrajz is különválaszt minket, akik Ukrajnára ütközőzónaként tekinthetünk, azoktól, akik az orosz fenyegetést közvetlenül látják, ha egy pillantást vetnek saját határaikra. A közelség-távolság relációja érvényes a balkáni migrációs útvonalra a következő évek várható emberáradata miatt, megemlíthető a középeurópai országok orosz energiafüggőségének alakulása, és még lehet sorolni a különbségeket. Tehát a közép-európai bélyeg ugyan segít tájékozódni azoknak, akik messziről szemlélik Európa térképét, de nekünk, itt élőknek arra kell figyelni, hogy koalíciókat teremtsük a közös ügyek mentén, hogy tudjuk egymást támogatni stratégiai ügyekben, még ha érintettségünk eltérő is. De ne higgyük, hogy ez az együttműködés adott pusztán azért, mert a térképen nagyjából egy kupacban vagyunk. Nem az. FIGYELŐ Trump új rendeleté a beutazási tilalomról Donald Trump amerikai elnök felülvizsgált rendelete a beutazási tilalomról várhatóan a napokban jelenik meg, és valószínűleg jogilag megalapozottabb lesz, mint aja- nuári változat, amelyet több szövetségi bíróságok felfüggesztett - írta a The Wall Street Journal. A tilalom valószínűleg csak a megjelölt országok amerikai vízummal még nem rendelkező állampolgáraira vonatkozik majd, ideiglenesen. Az eredeti rendelet azokra is vonatkozott, akiknek már volt vízumuk. Az új rendelet viszont a muzulmán többségű országokból menekülő keresztényekre is vonatkozni fog, és úgy kezeli a szíriai menekülteket, mint másokat. Az eredeti rendelet hét muzulmán ország állampolgárainak tiltotta meg a beutazást terrorveszélyre hivatkozva. Az új tervezetet ismerők közül többen azt mondták, hogy az országok köre nem változik, de egyikük szerint Irakot leveszik a listáról, mert Irakban sokan segítették az amerikai haderőt, vagy ezeknek az embereknek valamelyik rokona szeretne beutazni az Egyesült Államokba, illetve mert Irak részt vesz az Iszlám Állam elleni harcban. A listán szereplő többi ország: Szíria, Irán, Szudán, Líbia, Szomália és Jemen. Az eredeti rendelet szerint nem térhetnek vissza az Egyesült Államokba azok a nem amerikai állampolgárok sem, akiknek van állandó tartózkodási engedélyük. Az új rendelet egyértelművé teszi, hogy ők bármikor visszatérhetnek. Áttért zsidó fórfi az Iszlám Államnál Feltartóztattak a tel-avivi repülőtéren egy, az iszlám vallásra áttért izraeli zsidó férfit, aki az Iszlám Állam oldalán akart harcolni Szíriában -jelentette a Jediót Ahronót izraeli újság. A 39 éves Valentin Mazalevski 1996-ban érkezett Fehéroroszországból Izraelbe zsidó származású bevándorlóként, de négy év múlva, katonai szolgálata alatt áttért a muzulmán vallásra. Sibi Um al-Ganam arab faluban telepedett le, ott élt-arab feleségével és öt gyerekével. Januárban üzenetet küldött a dzsihádista szervezet orosz nyelvű csoportjának, hogy harcolni akar. Azt az utasítást kapta, hogy utazzon Törökországba, az Iszlám Állam egyik tagja vásárolt neki repülőjegyet. Maza- levskit még januárban tartóztatták fel a repülőtéren, eddig hírzárlat volt elrendelve ügyében. A kihallgatáson beismerte, hogy csatlakozni próbált az Iszlám Államhoz. A rendőrség már régóta megfigyelte, sőt tavaly júliusban figyelmeztette is, hogy szakítsa meg kapcsolatát az iszlamistákkal. (MTI)
