Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-13 / 60. szám, hétfő
4 | VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. március 13. | www.ujszo.corr Történelmi giccs SZALAY ZOLTÁN emléktábla-állítás minden kétséget kizáróan jól megy a szlovákiai magyaroknak, ebben a műfajban ha nem is vagyunk világelsők, de a lehetőségeinkhez képest kihozzuk magunkból a maximumot. Hagyományőrző szervezeteink úgy vetődnek bármilyen megőrizhető hagyományra, hogy gyakran azt sem győzik megnézni, ez a bizonyos hagyomány mennyire emelendő piedesztálra. így kerülhetett egy Csemadok-emléktáblára Pozsonyban egy maroknyi magyar politikus neve, akikben egyedül az volt a közös, hogy a nem épp kiemelkedő toleranciájukról híres sztálinista megszállók lágerbe hurcolták őket. Az egyik legrosszabb, ami egy zsugorodó, de azért még öntudatos közösséggel megtörténhet, hogy a saját múltját illetően a skizofrénia tüneteit kezdi tanúsítani. Ez mindenhez hozzásegíthet bennünket, csak a tartós fennmaradáshoz, az egészséges közösségi fejlődéshez nem. Egy valóban öntudatos, azaz kellő önreflexióval és világos jövőképpel rendelkező közösség körültekintően viszonyul saját múltjának olyan elemeihez, amelyek morális szempontból nem tekinthetőek megfellebbezhetetlennek. A két világháború között tevékenykedő „németbarát” politikusokról ma már senki nem fogja minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy meggyőződéses fasiszták voltak. De akinek ez már elég ahhoz, hogy emléktáblára vésse, hogy ők bizony nem voltak fasiszták, az mítoszt épít, és nem történelmi emlékezetet. Egy olyan mítoszt, ahol a mieink semmiben nem lehetnek vétkesek, ahol a mieink mindig ártatlanul megvádolt áldozatok, ahol nekünk csak sérelmeink vannak, a mi hagyományaink, múltunk, lelkünk patyolat tiszta. Azt hiszem, ezt nevezik történelmi giccsnek, amelynek a valós múlthoz vajmi kevés köze van. Érdemes megfigyelni, hogyan traumatizálja és osztja meg a közösséget a maszatolós emlékezetpolitika. A Csemadok emléktábla-avatásáról két szlovákiai magyar portál számolt be előttünk. Az egyik, amelynek vezetőségében és szerkesztőségében MKP-s politikusok is ülnek, nem tett említést arról, hogy az emléktáblára vitatott múltú politikusok neve is felkerült, sőt a cikkben arra is történik utalás, a második világháború utáni „borzalmak” egyike volt, hogy szlovákiai magyar politikusokat is megvádoltak azzal, hogy a fasiszta magyar pártban tevékenykedtek. A cikk üzenete: szlovákiai magyar nem lehet fasiszta. Egy másik hazai portál véleménycikkben foglalkozott az emléktáblával, amelyben a szerző nagyrészt Esterházy János antiszemitizmusát igyekszik igazolni. A cikk üzenete: a szlovákiai magyarok múltja fasiszta múlt. Anélkül, hogy bármelyik portál hozzáállását jóváhagynánk, fel kell tenni a kérdést: ennek a mindkét irányú ferdítéspolitikának nem lehetett volna elejét venni az árnyaltabb megközelítéssel az emléktábla-avatók részéről? Mi megkérdeztük a hozzáértőket, akkor most mit kezdjünk ezzel az egésszel. Amit Simon Attila történész mond, megszívlelendő: „Számomra az, hogy valaki 1944-ben németbarát volt, épp elég ahhoz, hogy ne legyen szalonképes. Semmiképpen sem állítanám őket példának, és ha feltenném őket egy táblára, jelezném a szerepüket.” Azaz: ha lábjegyzetet füzünk a múlt egy vitatott epizódjához, az még nem azt jelenti, hogy nem tudunk emlékezni. Akkor emlékezünk igazán, ha komplex módon tesszük, nem bármelyik mai kurzusnak megfelelni akarván. A saját múltunkkal nekünk kell elszámolnunk, de lehetőleg olyan módon, hogy ne gyarapítsuk egyébként sem kevés traumáink sorát. Ne csináljunk a múltunkból egy felszínes operettbetétdalt. Besült az olaj fegyver Az amerikai technológiai lépésváltás meglepte az arab kitermelőket SIDÓH. ZOLTÁN éáŠaätAď N em működik a világgazdaság egyik szeizmográfja. Korábban egy- egy válságos időszakban a nyersolaj világpiaci ára azonnal jelezte a bajt. Elég volt némi fegyver- csörtetés a Közel-Keleten, belviszály a gazdag országokban, vagy a kínálat mérsékelt visszafogása, s máris elszállt az energiahordozó ára. Most viszont minden másképpen van. Hiába fokozódik a bizonytalanság a világ fontos erőközpontjaiban, hiábajeleznek érezhető növekedést a méretesebb államokban, hiába tartja magát a vezető olajexportáló országokat tömörítő OPEC a januárban életbe léptetett termeléscsökkentésre vonatkozó megállapodáshoz, végezetül hiába dúlja belháború az olajban úszó Líbiát, bénítja általános sztrájk az olajtermelést Gabonban és omlik össze Venezuela, a fekete arany ára még véletlenül sem kúszik felfelé. Éppen ellenkezőleg, a múlt héten látványosan zuhant, az irányadó olajféleségek hordónkénti (159 liter) ára újra 50 dollár közelébe csökkent, amire utoljára tavaly novemberben volt példa. Korábban, ha a Közel-Keleten háború dúlt, mint napjainkban Szíriában, ha fontos olajkitermelők estek ki, mint például most az agonizáló Venezuela, vagy megállapodott az OPEC a termelés visszafogásáról, amit januártól szokásától eltérően be is tart, ráadásul Oroszország is csatlakozott az önkéntes böjthöz, nos, ilyen esetekben régen érezhetően drágulni kezdett a nyersolaj ára. Az sem változtat érdemben a helyzeten, hogy az Európai Unió éppen újabb válságos helyzetén próbál úrrá lenni. Mi történt? Csupán annyi, hogy az Egyesült Államok palaolaj-kiterme- lői csúcsra járatják a termelést, már napi 9 millió hordós szintet érnek el, az US A nyersolajkészlete pedig éppen 40 éves maximumon tanyázik. Úgy látszik, besült az arab országok olaj fegyvere, a termelés érezhető korlátozása ellenére - amire már régen nem volt példa - hosszú idő után nem ők diktálják a tempót, ehelyett az Egyesült Államok a technológiai áttörésnek köszönhetően függetlenítette magát az arab energiaforrásoktól. A felvázolt energiapolitikai fordulatnak számos következménye lehet. Elsőként említsük meg a számunkra legkedvezőbbet: március második felében a benzin literenkénti ára 1-2 centtel olcsóbb lehet. Ez bizony nem sok, azonban közismert, hogy az állam annyi adóval terheli meg az autósokat, amennyivel nem szégyelli. Egy liter benzinbe, függetlenül az éppen aktuális világpiaci ártól, már eleve közel 60 cent, váltoAz olajsejkek vakarózhatnak a burnuszuk alatt, és a rettenetes izmokat mutogató Putyin is jegelni kénytelen nagyravágyó terveit. zatosabbnál változatosabb adó van szervesen beleépítve. A másik fontos következmény, hogy az éppen nekilóduló infláció, ami három év kihagyás után most kezd szárba szökkenni, valamelyest mérséklődhet, hiszen az üzemanyag költsége szinte minden termék és szolgáltatás végösszegébe begyűrűzik. Jó esetben a nyári kirándulások költségoldalára is jótékony hatást gyakorolhat a felvázolt fejlemény. Nem érdektelenek a geopolitikai hatások sem. Korábban, például 1973-ban és 1979-ben, az OPEC simán képes volt sokkolni a fejlett országokat egy-egy drasztikus árugrással, most viszont a sejkek, szultánok, sivatagi királyok rémülten szembesülnek azzal, hogy bő két év után sem képesek érdemben fordítani a számukra módfelett kellemetlen helyzeten. Lassan elolvadnak a bőség éveiben felhalmozott pénzügyi tartalékaik, be kell fagyasztani a rongyrázó presztízsberuházásaikat, esetleg adót kénytelenek kiverni a népre, ami nagyon kínos az abszolút monarchiák világában. Donald Trump amerikai elnök eleve nem sokat akar bíbelődni az arab világgal, s ha most az olaj fegyver sem működik, akkor vakarózhatnak a humuszuk alatt. A rettenetes izmokat mutató, ám tényleges gazdasági teljesítmény nélküli Oroszország szintén megsínyli a fordulatot, hiszen ha a kőolajból és földgázból származó bevételei visszaesnek, akkor legfeljebb a vodka jövedéki adója mérsékelheti a kiesést. Magyarán Vlagyimir Putyin elnök nagyravágyó terveit jegelni lesz kénytelen (őszinte örömünkre), ha a nyersolaj világpiaci ára újfent tartósan 50 dollár körüli pozíciót vesz fel. Természetesen a mostani helyzet sem végleges. Az OPEC májusban ülésezik Bécsben, ahol megvizsgálja, hogy a novemberi ülés óta miként alakult a helyzet. Segítünk: számukra kedvezőtlenül. Tavaly ősszel az olajkartell bejelentette, hogy a maga részéről napi 1,2 millió hordónyi termeléscsökkentést vállal, ám ez sem tornázta feljebb az árakat. Nem kizárt, hogy legközelebb még erőteljesebb visszafogást vállalnak, ám ennek teljesítése döntően Szaúd- Arábiától függ. Persze, próbálkozni lehet, ám ettől függetlenül újra bebizonyosodott: a kitermelésben tapasztalt technológiai korszakváltás, az energiát kevésbé faló tudásalapú gazdaság van olyan kényszerítő erő, mint az energiafegyver. Az olaj hatalom, de a tudás is az. Egyre inkább. Fukusimai versenyfutás az olimpiával és a vaddisznókkal Japánban szombaton emlékeztek a hat áwel azelőtti szökőárra, valamint a fukusimai atomerőmű-balesetre. Idén is ezrek látogattak az északkeleti partvidék katasztrófa sújtotta több mint 500 kilométeres szakaszára. A Mijagi prefektúra egyik legtöbbet szenvedett városában, Natoriban a helyi iskolában életüket vesztő gyermekek szülei galamb formájú léggömböket engedtek fel, rajtuk az elhunytaknak szánt üzenetekkel, és virágokat dobtak az óceánba. Siettetett visszatelepítés A katasztrófában 18 446-an haltak meg, a sugárzás miatt 123 ezer embert kitelepítettek. A kormányfő most is ígéretet tett, hogy gondoskodik a lakosokról és a térség fejlesztéséről. Sok kitelepitett azonban arra panaszkodik, hogy a hatóságok siettetik a visszatérést a sugárszennyezett területre a tokiói olimpia miatt. „A kormány meg akarja mutatni a világnak, hogy a fukusimai balesetet a 2020-as olimpia előtt megoldja” - véli az áldozatokat képviselő szervezet tagja. Az üzemeltető atomkonszem, a TEPCO szerint az erőműben dolgozó hatezer embernek a telep nagy részén már nem kell védőöltözéket és maszkot viselnie. Viszont a legnagyobb kihívások megoldása még várat magára. Még ezerötszáz leégett fűtőelem van a három sérült reaktorban, és nem tudni pontosan, hogy hol van a megolvadt fűtőanyag. Nemrég beküldtek egy skorpióformájú robotot a 2-es reaktorba, de a törmelékek miatt nem tudott olyan közel kerülni a maghoz, mint remélték. Az óránként 650 si- evertet elérő, perceken belül emberhalált okozó sugárzás miatt a robot pedig hamar tönkrement. Bár a robotok bevetése eddig nem járt sikerrel, a TEPCO és a kormány kitart amellett: még a nyáron rögzíteni kell az alapvető eljárási módot a fűtőanyag kiemelésére. Az ilyen és hasonló problémák - például a radioaktív szennyezettségű víz ártalmatlanná tétele - ellenére a kormány azt akarja, hogy a vidék lakói visszatérjenek házaikba. Az elmúlt évek sugármentesítési munkái következtében állítólag már biztonságos az élet. Az állam és a TEPCO így akarja megtakarítani a kárvallottaknak járó magas kártérítést - panaszkodnak a bírálók. „A kormány elárulja a katasztrófa áldozatait és a vállalati érdekeket az emberek érdekei fölé helyezi” - mondja Susanne Neubron- ner, a Greenpeace környezetvédelmi szervezet szakértője. A Greenpeace szerint az Iitate települést körülvevő erdőkben végzett méréseik nagyjából megegyeznek a Csernobilt körbevevő 30 kilométeres tiltott övezetben mért sugárzási szinttel. Ennek ellenére Iitate nagy részén március 31-ig meg akarják szüntetni a kitelepítési rendeletet. Egy évvel később megszűnnek a kártérítési kifizetések mintegy hatezer ember számára. Még ebben a hónapban el akarják törölni a lakástámogatási hozzájárulást azok esetében, akik „önként” menekültek el kitelepítési övezeteknek nem nyilvánított területekről. Főleg gyerekes anyákról van szó. „Az állami atompolitika áldozatai vagyunk” - mondja az egyik érintett anya. A prefektúra öt településéről eddig csupán a kitelepített emberek tíz százaléka tért vissza lakóhelyére. Vaddisznók városa A katasztrófa után viszont állatok százai jöttek le a hegyekből, Namie tengerparti város üres utcáin kószálnak, az elhagyatott kertekben élelem után kutatnak. „Nem világos, kik a város urai, az emberek vagy a vadak. Ha nem szabadulunk meg tőlük, lakhatatlanná válik a város” - mondta Baba Tamocu polgármester. Március végén feloldják az evakuálási rendeletet a reaktortól alig 4 kilométerre lévő Namie egyes részein és még három városban. Tomioka városban 13 fos vadászcsapat lövi ki a vaddisznókat. Emellett hetente harminc ketreccsapdát helyeznek ki, rizsliszttel csalogatva a vadakat. ,.Miután az emberek elmentek, a vaddisznók lejöttek a hegyekből és már nem is mennek vissza. Találtak egy helyet, amely kényelmes, rengeteg a táplálék és senki sem üldözte őket” - mondta a vadászcsapat vezetője. A vadászcsapat már háromszáz állatot fogott be. Viszont Namie egykori 21 500 lakosának több mint a fele úgy döntött, hogy nem tér vissza. (MTI) Vaddisznók foglalták el Fukuslma környékén a városokat (TASR/AP-feivétei)
