Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-09 / 57. szám, csütörtök
vww.ujszo.com I 2017. március 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Csak írásban \ médiajelenlét nélküli politikus egyenlő nem létező politikus A héten újabb magyar politikus közölte lapunkkal, hogy csak írásban hajlandó válaszolni a ké- íyes kérdésekre. Ebből leginkább az ierül ki, hogy a politikusok nagyon íincsenek tisztában azzal, mi is a nunkájuk lényege. Nevet azért nem rok, mert sajnos nem ő az első hazai nagyar politikus, aki csak írásban íajlandó kommunikálni velünk, s íogy kis felvidéki kétpólusú valóságunkban igazán politikailag korrek- ek legyünk (bár ez sokak szerint már íem cool), tegyük hozzá azt is, hogy nindkét pártban megtalálhatók a de- ikvensek. (Érdekes, hogy bizonyos dolgokban mennyire egyformán Gondolkodik az MKP és a Híd, ké- lezhetné akár ez is az alapját a jövőjeli együttműködésnek, akkor biztos jlajozottan menne...) De nézzünk szét a saját portánkon is. Igen, természetesen előfordul, hogy az újságírók tévednek, helytelen vagy hiányos információkat közölnek. Ez természetesen nincs rendben, és saját érdekünk, hogy a lehető legkevesebbszer forduljon elő. Ám vannak objektív körülmények, amelyek ezt nagyon megnehezítik. Az újságírók munkájának például - s ez hatványozottan érvényes a napilapoknál és az online médiáknak dolgozó kollégákra - állandó jellemzője az időhiány. Ez állandó stresszt jelent, s mint tudjuk, ilyen helyzetekben az ember hajlamosabb hibázni. S az újságíró ember. (Ha valakiben kétségek lennének efelől.) Szóval, hibák mindig is lesznek, persze nem mindegy, milyen mértékben. Az megint más eset, ha egy- egy politikus nyilatkozatát nem közöljük le teljes egészében - ez a legtöbbször teijedelmi okokból nem lehetséges. Ilyenkor is lehet dohogni, s azon vitatkozni, hogy lényegileg megváltozott-e a nyilatkozat üzenete a rövidítés által, ennek ellenére tudomásul kellene venni végre, hogy azok az idők már elmúltak, amikor húszsoros politikusi idézetek tették olvashatatlanná a politikáról szóló cikkeket. Nincs mese, kedves politikusainknak meg kellene tanulniuk úgy kommunikálni, hogy röviden foglalják össze mondanivalójukat. Apropó, kommunikáció. Merthogy ez az alapja mindennek. Ha egy politikusnak nem tetszik, ahogy az újságíró megírta a cikket, az lenne a jó, ha venné a fáradtságot, s kulturált módon elmondaná az illetőnek, mi a baja a szöveggel, s az újságíró akár igazat is adhatna neki, vagy ismét csak kulturált módon elmondaná, miért nem tartja helyénvalónak a kifogást. Ám az a reakció, hogy akkor aztán nem kommunikálunk a médiával, vagy csak írásban, az abszolút tévút. Politikusaink ugyanis elfelejtik, hogy munkájuk közszolgálat, aminek kulcsfontosságú része a nyilvánossággal való kommunikáció, ami a médián keresztül történik. Nem az újságírókkal, hanem a választóikkal szembeni kötelességük válaszolni a sajtó kérdéseire. Ebből kifolyólag nem velünk, a sajtó képviselőivel, hanem saját választóikkal tolnak ki, ha nem kommunikálnak. Illetve saját magukkal, mert a virtuális valóság korában a médiajelenlét nélküli politikus egyenlő nem létező politikus. HOGY A TÖBBSÉG AZ AMNESZTIÁK ELTÖRLÉSÉT AKARJA? HÁT VALAMI ÓCSKA POPULISTA VAGYOK ÉN, AKI A TÖBBSÉGRE HALLGAT? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A félelmetes négyek FELEDY BOTOND ___A é tszer is találkoznak az uniós állam- és kormányfők márciusban. Az első uniós szerződés aláírásának hatvanadik évfordulóján, március 25-én Rómában szeretnének egy picivel világosabb jövőképpel szolgálni a vezetőink. Áz az érdekes, hogy az eseményeket megkezdő sorozatjegyében most hétfőn nem a huszonnyolcak (vagy inkább már huszonhetek) találkoztak. Négyen jöttek össze: Merkel, Hollandé, a spanyol Rajoy, illetve az olasz Gen- tiloni. A négy legnagyobb tagállam vezetője találkozott Versailles-ban, Párizs mellett. A négy nagy egységesen kiállt amellett, hogy a többsebességes Európa elinduljon, hogy akik szeretnének bizonyos területen több közösséget, mélyebb integrációt, azt egy-egy vétó ne akadályozhassa meg. Ez eddig rendben is lenne, ezt többszintű Európának hívjuk magyarul, és egyébként már régóta létezik, csak most politikai színezetet kap ez a technikai megoldás. De hogy miért épp Versailles-ba szervezi az a francia államfő a találkozót, aki nem is mert újraindulni a posztjáért? Nem túl jó emlékű hely ez, nemcsak Budapestről nézve, de német szemmel sem. Ott lett volna Fontainebleau, ahol a korábbi európai közösségek első csúcstalálkozóit rendezték, és adta volna magát az államfői Élysée-palota is. A politikai erő felmutatása szempontjából gyenge kísérlet volt ez: Merkel sorsa ősszel dől el, a római kormányról soha nem tudni, meddig marad a helyén, a spanyoloknál is sok a bizonytalanság. Á négy nagy komoly hepehupák előtt áll. Ha már szimbólumok, az is fontos üzenet, hogy kik nem voltak ott a találkozón. Egyfelől nem hívták meg az európai intézmények vezetőit, sem a parlament elnökét, vagy Junckert, még Tuskot sem. Ez világos kép arról, hogy most az államok kezében van az intézmények sorsa. A visegrádiak egy kicsit mindig szeretnek berzenkedni az ilyen találkozók miatt, hiszen nélkülük dőlhetnek el dolgok. Pont ez az üzenete a nagyok megállapodásának: lesz több sebességű Európa, lesz több terület, ahol nem muszáj együttműködni, csak hát aki kimarad, az kockáztatja a lemaradást is. Vajon kiüresednek-e a korábbi területek? Ha a németek az uniós pénzeket is átirányítják az új együttműködések felé, az mindenkit átgondolásra kényszerít. A négyek találkozója egyben jó hír is. Ha nincs összefogás a csúcson, olyankor siránkozunk, hogy nincs vezetője az uniónak. Hogy nem működik a Párizs-Berlin tengely. Ha van, akkor meg az a baj, hogy van és elnyomják a többieket. Most jobb, ha van politikai akarat, mert másképp nem jön ki a kátyúból ez a szerkezet. És ha van irányítás, nekünk is kell tolni a szekeret, mégpedig ugyanabba az irányba... Csatornabűz FINTA MÁRK F eltehetően sok lakást kellett kiszellőztetni a TA3 kedd esti vitaműsora után, melyben Vladimír Mečiar, az „ország atyja” magyarázta véres bizonyítványát az amnesztiái ügyében. Á műsorban ugyanis olyan intenzitással böffentette vissza a 90-es évek toxikus gázait, hogy ember legyen a talpán, aki ebben a bűzben aludni tudott. Mečiar ugyan már kisbárányokat simogat kacsalábon forgó palotájának udvarán, ám kedden este bebizonyosodott, hogy a bukása óta eltelt évek nem sokat vettek ki belőle, és jót tesz neki a vidéki levegő. Bár hangja kicsit remeg, kicsit karcos, arroganciája ugyanolyan nyilvánvaló, mint régen volt. A hazugságokat pedig pont ugyanolyan intenzitással tudja köpködni, mint fénykorában. A volt kormányfő nagyon alaposan felkészült önmagából, és arra még a fiatalabbak is jól emlékezhetnek, hogy húsz éven keresztül önmaga megvédésében volt a legjobb. A Bugár Bélával való vita során csak úgy ontotta magából a féligazságokat és teljesen nyilvánvaló hazugságokat, de nagyon átgondoltan és logikusan felépítve. Ráadásul mindezeket egy igaztalanul megvádolt szent magabiztosságával adta elő - megvillantotta, miért is volt ő a 90-es évek megrendíthetetlen despotája, aki mögött a „demokrata nagymamák” osztaga és operatív egységként ott állt a SIS és a rendőrség is. Mečiar most szemrebbenés nélkül adta elő például azt, hogy mennyire gyűlölte Jaroslav Svéchotát, a SIS akkori második emberét, aki tulajdonképpen levezényelte ifj. Michal Kováč elrablását - holott teljesen egyértelmű, hogy sosem hagyta volna, hogy a posztot ne egy hozzá feltétlenül lojális csahos töltse be. Vagy például azt, hogy legnagyobb ellensége, Michal Kováč akkori államfő problémáit az okozta, hogy szerette a pénzt - holott az elnöknek élete alkonyán az állam volt kénytelen fizetni a gyógykezelését, míg Mečiar elképesztő luxusban él. Vagy azt, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Robert Remiás felrobbantásához köze volt az Ivan Lexa-féle SIS-nek, holott nemcsak új bizonyítékok léteznek (ezek alapján indították újra tavaly a nyomozást), hanem még Mikuláš Čemák, a 90-es évek maffiájának atyaistene is Mečiarra mutat véres ujjával. Mečiar majdnem felrobbant, amikor Remiášról kérdezték a műsorban. Abban a robbanásban benne volt minden, ami szégyenteljessé, az önálló Szlovákia történetének legsötétebb időszakává teszi a 90-es éveket. Ám most már nem a 90-es éveket éljük, Mečiar pedig már nem despota, csak egy hadonászó nyugdíjas, akitől most már nem kell félni, hanem végre az arcába kell ordítani, köpni az igazságot. Ha valaki még nem tudta, nem értette volna, miért nevezzük ezeket az amnesztiákat a szlovákiai politikum legagresszívabb rákfenéjének, annak Mečiar elég alapos diagnózist mutatott be kedden este. S ha most ez a társadalmi nyomás, ez a ziccer nem lesz elég ahhoz, hogy kivágjuk ezt a daganatot az ország testéből, akkor semmi. Akkor tényleg ideje lesz lekapcsolni a villanyt. FIGYELŐ Nincs befogadás - nincs támogatás Csökkenteni kell a menekültek befogadásától elzárkózó európai uniós tagállamok közösségi pénzügyi támogatását - mondta Christian Kém osztrák kancellár a Die Welt című német lapnak. Kiemelte, „az eddiginél igazságosabban kell elosztani az uniós költségvetés pénzét a tagállamok között”. Nem kaphat többé milliárdos támogatásokat egyetlen tagország sem, amely „továbbra is következetesen elhajol a migrációs kérdés közös megoldása elől, és szomszédjai kárára folytat piacrabló adópolitikát” - mondta az osztrák kancellár. Kifejtette, hogy amikor a gazdaság fejlesztéséről, biztonságpolitikai érdekekről vagy az Oroszország elleni szankciókról van szó, egyes tagországok igényt tartanak a közösség szolidaritására, de más fontos kérdésekben hallani sem akarnak róla. E szelektív szolidaritás azzal jár, hogy a közös költségvetés nettó befizetői részéről megjelenik a „szelektív fizetési hajlandóság” - mondta a nettó befizetők közé tartozó tagállam kormányfője. Hangsúlyozta, nem fenyegetőzni akar, csak az összefüggésekre kíván rávilágítani, de ha nem lesz változás, Németországnak vagy Ausztriának nehezére esne milliárdokat átutalni a közösbe. (MTI) Müezzin törvény Izraelben Egy különösen viharos vita után első olvasatban megszavazta az izraeli parlament a mecsetekbe imára hívó müezzinek hangerejét korlátozó törvényt - jelentette az izraeli közszolgálati rádió. Este tizenegytől reggel hétig tilos vallási célokra a hangszórók használata, és magas pénzbírságot kap, aki ezt megsérti. A müezzin- törvényről heves vita alakult ki az ülésen a közös arab lista parlamenti frakciójának tagjai és a kormánypártok képviselői között. Az arab lista politikusai rasszistának nevezték a törvényjavaslatot és .Allah akbar!”-t (Isten a leghatalmasabb!) kiáltottak ajobboldali honatyák felé, Oded Forer, a Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) nevű ult- ranacionalistajobboldali izraeli párt képviselője pedig terroristának nevezte az arab frakció tagjait. Aj- man Ode, a közös arab listavezetője a vallásszabadság elleni támadásnak nevezte és széttépte a törvényjavaslatot egyik példányát. Az arab képviselők felszólították az indítványt benyújtó Robert Ilato- vot, hogy „menjen vissza Oroszországba”, mire ő válaszul Szaúd- Arábiába küldte őket. A javaslatot beteijesztő politikusok visszautasítják, hogy az iszlámellenesség vezérelte őket. (MTI)
