Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-01 / 50. szám, szerda

201 SPORT 2017. március 1.1 www.ujszo.com n Nőként mindig kisebbségben vagy" Lisa Edwinsson, a Svéd Sportújságíró-szövetség első női elnöke szerint ma is sok az előítélet a nőkkel szemben Lisa Edwinssonnak a téli sportok képviselőivel vannak a legjobb tapasztalatai (Képarchívum) BŐDTITANILLA A sportújságírás hagyomá­nyosan férfi szakma, ám tavaly a Svéd Sportújságíró­szövetség ólére - a szervezet fennállása óta először - nő került. A 33 éves Lisa Edwinssont e-mailben kérdeztük nőként megélt szakmai tapasztalatairól, elnöki terveiről és a svéd sportújságírókat érintő legégetőbb kérdésekről. Hogyan lett sportújságíró? Sportolt valamit? Soha nem sportoltam profi szin­ten. Gyerekként kipróbáltam több sportot is, de a fő szenvedélyem mindig is maga az újságírás volt. Bár az elején még nem ezt terveztem, rá­döbbentem, hogy a sportújságírás a hivatásom. Már tíz éve dolgozom sportújságíróként, és majdnem min­den napot élveztem munkában. Az elején a sportújságírás nem volt iga­zán tervben, bár természetesen ér­dekelt a sport. Stockholmban tanul­tam újságírást, majd egy helyi lapnál helyezkedtem el. Néhány hónappal később a sportrovatból megkérdez­tek, volna-e kedvem sporttal foglal­kozni. Igent mondtam, és nagyon hálás vagyok, hogy esélyt kaptam tőlük. Nagyon szeretem a sportúj­ságírás művészetét, ha érthető, mire gondolok. Hogy gyorsan kell írnod és gondolkodnod, mert egy másod­perc múlva lapzárta. Továbbá azt is nagyon élvezem, hogy olyan embe­rekkel találkozhatok, akik szenve­délyesen végzik a munkájukat, megtudhatom, mi inspirálja őket, hogy még jobb teljesítményre sar­kallják magukat, mi a háttere egy- egy éremnek. 2007 óta dolgoztam sportújságíróként az Upsala Nya Tidning helyi lapnál, a TT svéd hír- ügynökségnél, a legnagyobb svéd bulvárlapnál, az Aftonbladetnél, 2011 óta pedig a Dagens Nyheter­nél, az ország legnagyobb reggeli napilapjánál vagyok. Milyen sportágakkal foglalko­zik? Majdnem mindennel, de a fő te­rületem a futball és a téli sportok - az alpesi sí, a sífutás és a biatlon. Há­rom olimpián jártam, Londonban, Szocsiban és Rióban, voltam két foci-Eb-n, 2012-ben és 2016-ban, a 2015-ös női fútball-vb-n, valamint a 2013-as női foci-Eb-n, néhány biatlon-vb-n, az idei alpesisí-vb-n, a tavalyi műkorcsolya-Eb-n és sífutó- Eb-n, valamint sok-sok kisebb eseményen... Kezdőként volt hátránya abból, hogy nő, vagy a férfi kollégák azonnal elfogadták? Sportújságírónőnek lenni mindig azt jelenti, hogy kisebbségben vagy. Hogy őszinte legyek, ez egy férfi vi­lág. Svédországban azonban sze­rencsére egyre több és több nő dol­gozik a sportban. Már csak az elmúlt tíz évre visszatekintve is látom a kü­lönbséget. Viszont a sportújságíró­nőknek még ma is sokszor régimódi hozzáállással, általánosításokkal és előítéletekkel kell szembesülniük. Ezek a megjegyzések jöhetnek sportolóktól és edzőktől, kollégák­tól és főnököktől, de olvasóktól és tévénézőktől is. Milyenek a személyes tapaszta­latai? Én úgy érzem, sokkal jobb lett a légkör, mint amikor kezdtem a szak­mát. Nem tudom, hogy a világ lett-e jobb hely, vagy én lettem tapasztal­tabb, és több tiszteletet vívtam ki magamnak, de az is tény, hogy a sportújságírásnak még dolgoznia kell a nőkkel szembeni hozzáállá­son. Sokszor tapasztaltam, hogy a férfiak el akartak magyarázni nekem dolgokat, a szárnyaik alá akartak venni, úgy viselkedtek, ahogy egy férfi kollégával szemben sosem. Ezek fontos dolgok. A szexizmus még mindig létezik. És csak úgy ér­hetünk el változást, ha beszélünk ezekről a dolgokról. Milyen ma a sportújságírónők aránya Svédországban? Egyre gyakoribb, hogy egy nő sportújságíró lesz. A Svéd Sport­újságíró-szövetségnek 700 tagja van, és 10-15%-uknő. Kételkedett valaha önmagában amiatt, hogy nő? Nem. Sokszor kételkedtem ma­gamban újságíróként - nem va­gyunk így ezzel mindannyian? Van- nakjobb és rosszabb napok. De azért, mert nő vagyok? Soha. Került vicces vagy kínos hely­zetekbe a női mivolta miatt? Ezekről könyvet lehetne írni. Sokszor apróságokról van szó. Pél­dául, ha egy nagyobb csoportban ál­lok, és úgy köszönnek nekünk, hogy „Helló, fiúk”, vagy úgy köszönnek el: „Köszönöm, uraim”. Mintha az, aki beszél, nem is látná, hogy ott va­gyok. Aztán persze benne van az is, hogy nem kapjuk meg ugyanazokat az interjúkat, mint a férfi kollégák, mert mi nem sétálhatunk be csak úgy az öltözőbe. Vagy a játékosok illet­len megjegyzéseket tesznek - ezek inkább szexisták, mint viccesek. Másrészt viszont - a sportpályákon sosincs sor a női mosdó előtt! Vannak egyéb előnyei is a do­lognak? Sok előnye van. Szerintem az egyik legjobb dolog, hogy nőként nem csak egy vagy atömegből. Ottvan sok száz fiatal férfi újságíró, de csak néhány nő. A sportolók, edzők vagy sajtófe­lelősök sokkal jobban megjegyzik, ki vagy, és ily módon könnyebb, ha új­ra találkozunk, vagy ha valamilyen információt kérek tőlük. Mit tart a legnagyobb sikerének újságíróként? Számomra a sport sokkal több számoknál és eredményeknél. A sport a mindennapi élet része, és nem csak a legjobb sportolókról és az aranyérmekről szól. Sokat írok a gyerekeknek, tinédzsereknek szer­vezett sporteseményekről, kihívá­sokról is. Néhány éve nagyon sok energiát fektettem egy oknyomozó sorozatba, amikor megtudtam, hogy az ország egyik legjobb tomaklub- jában kislányokat zaklattak lelkileg és fizikailag is. Ezek az írások nagy figyelmet kaptak. Sok bátor lánynak volt meg a mersze ahhoz, hogy el­mondják, mi történt velük, és végül sok minden meg is változott ennek köszönhetően. Erre büszke vagyok. Ez azt mutatja számomra, hogy a sportújságírás is megváltoztathatja a fiatalok életét. Tavaly - a szervezet történeté­ben az első nőként - a Svéd Sportújságíró-szövetség elnökének választották. Mit jelent ez önnek? Nagyon sokat. Igazán megtiszte­lő, hogy engem választottak a poszt­ra. A 700 tagú Svéd Sportújságíró­szövetség jelenleg sok változáson megy keresztül. Uj, fiatal elnöksé­günk van, amelyet olyan újságírók alkotnak, akik most aktívak a szak­mában. Azon vagyunk, hogy mo­dernebb szervezet legyünk, és fő­ként az újságírók biztonságára fóku­szálunk a stadionokban, mivel főleg a fútballstadionokban voltak ezzel gondok az utóbbi időben. De fonto­sak a genderkérdések, az előadások, képzések stb. Egy átszervezést is el­kezdtünk. A Svéd Sportújságíró­szövetség korábban sok kis helyi szövetségből állt szerte az ország­ban. Mi most úgy gondoljuk, hogy egy nagy, egyesült szövetség erő­sebb lehet. Mi a fő probléma az újságírók biztonságával? Az elmúlt időszakban megtörtént például, hogy egy újságírót egy szurkoló bántalmazott egy stock­holmi stadion sajtótribünjén. Ősszel pedig több fotós közelében is hanggránát landolt a stockholmi derbin, ami halláskárosodást is okozhatott volna nekik. A sajtótri­bün a mi munkahelyünk, az ilyen in­cidensek elfogadhatatlanok. Sokat tárgyaltunk a fútballklubokkal, és sikerült elérnünk sok mindent, ami javít a helyzeten. Azt szeretnénk, ha biztonsági kérdésekről és a tagjaink számára biztosított munkakörülmé­nyekről eleve a sportújságíró­szövetséget keresnék tárgyalópart­nerként a klubok. Milyen a svéd válogatott futbal­listák hozzáállása a sajtóhoz? Ján Kozák szlovák szövetségi kapi­tány olykor megjegyzéseket tesz, szerinte hogyan kellene dolgozni­uk az újságíróknak, egyes játéko­sok pedig nem hajlandók nyilat­kozni a meccsek után. Svédor­szágban is volt hasonlóra példa? Ez érdekes kérdés. Úgy tűnik, né­hány játékos, csápat vagy edző még ma is azt hiszi, hogy a sajtónak az a dolga, hogy szurkolóként vagy pomponlányként viselkedjen. Svédországban már sok év óta nem ez a helyzet, de néhány játékos vagy edző nem érti, miért kritizáljuk néha őket. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nagy a felelősségük a sajtófőnököknek, nekik kell elma­gyarázniuk a sportolóknak a sajtó és a sportvilág közötti viszonyokat. Mely sportág képviselőivel van­nak a legjobb tapasztalatai? A téli sportokéival. Mit gondol, mik a sportújság­írás fő feladatai ma, amikor az emberek szinte azonnal hozzájut­nak minden eredményhez, és sok információt egyenesen az egyesü­letek vagy a sportolók Facebook- oldaláról tudnak meg? A sportújságírásnak ki kell talál­nia, hogyan lehet akár másnap is re­leváns egy napilap. Akit érdekel a sport, addigra rég tudja, milyen eredménnyel ért véget a mérkőzés, ki mit nyilatkozott utána. Egy na­pilapnál azt kell kitalálnunk, mi ér­dekelheti az embereket még egy nappal a verseny vagy a meccs után is? A saját sztorik, az éles elemzé­sek vagy az ismert tények új pers­pektívába helyezése ezért ma fon­tosabb, mint valaha. Mit tanácsolna azoknak a fiata­loknak, főleg a lányoknak, akik sportújságírók akarnak lenni? Csak kövessék az álmaikat - és dolgozzanak keményen. Sajnos a sportújságírás világában nőnek len­ni néha még ma is azt jelenti, hogy keményebben kell dolgoznod, mint a férfi kollégáidnak, állandóan bi­zonyítanod kell, hogy tényleg te vagy amegfelelőemberaposztra. De remélem, ez meg fog változni. A fő tanácsom az lenne - bár az újságírás világa változóban van, és a megszo­rítások, példányszámcsökkenések miatt keményebb, mint valaha -, hogy mondjanak igent minden adó­dó lehetőségre, mert sosem tudhat­ják, hová vezeti végül őket. FOLYTATÓDIK il TIPPELŐK IJJ S/Ó FOCILIGÁJA Figyelje az alacsonyabb osztályú bajnokságokat, olvassa a régiófocit, játsszon az Új Szóval! Március 3-án játékszabály Március 4-én és március 6-án az 1. tavaszi tippszelvény! A tippszelvényt mindig a szombati és a hétfői számban keresse!

Next

/
Thumbnails
Contents