Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-04 / 53. szám, szombat

Kukorelly Endre tárcája a Szalonban 2017. március 4., szombat, 11. évfolyam, 9. szám Ha létezik a Trump- elnökségnek pozitív oldala, akkor az újon­nan létrejött szolida­ritás az, amely olyan alapvető értékeken alapul, mint a tole­rancia és az egyenlő­ség - véli a Nobel- díjas közgazdász. F ergeteges gyorsaság­gal, szűk egy hónap alatt sikerült Donald Trump elnöknek ká­oszt és bizonytalansá­got gerjesztenie, s olyan mértékű félelmet, hogy azért egy terroris­tának sem kellene szégyenkeznie. Nem csoda hát, hogy a polgárok, csakúgy, mint az üzleti világ, a ci­vil társadalom és az államigazgatás vezetői, megpróbálnak megfelelő és effektiv módon reagálni a helyzetre. A valóság tagadása Hogyan élj ük túl a Trump-érát? Bármely, a jövőbeli irányultságot illető vélemény szükségszerűen provizórikus, mivel Trump egyelő­re nem állt elő semmilyen részletes törvénytervezettel, és a kongresszus, valamint a bíróságok még nem rea­gáltak teljes mértékben az elnök eddigi végrehajtó rendeletéire. Am a bizonytalanság elismerése nem lehet mentség a valóság tagadására. Ellenkezőleg, világossá vált, hogy amit Trump mond vagy tweetel, azt komolyan kell venni. Novemberi megválasztását követően ugyanis az az univerzális remény ütötte fel a fejét, hogy az új elnök felhagy azzal a szélsőségességgel, amely a kampá­nyát jellemezte. Az volt a feltétele­zés, hogy Trump mint az irrealitás nagymestere előveszi egy másik arcát, amint átveszi azt a hiheteden felelősséget, ami a világ leghatalma- sabbjának nevezett tisztséggel jár. Hasonló folyamat zajlik minden új amerikai elnök esetében: függet­lenül attól, hogy rá szavaztunk-e vagy sem, olyan ember képét ve­títjük rá, akit a helyén szeretnénk látni. Ám míg a legtöbb megvá­lasztott tisztségviselő szívesen veszi, ha mindenki számára mindenné válhat, Trump nem hagy kétséget afelől, hogy meg is akarja való­sítani, amiről beszélt: a muszlint bevándorlás betiltását, a falat a me­xikói határon, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény újratárgyalását, a 2010-es Dodd- Frank pénzügyi reform eltörlését, és sok egyéb olyan lépést, amit még »Joseph E. Stiglitz a támogatói is elutasítottak. Több alkalommal bíráltam a II. vi­lágháború után létrejött, az ENSZ- re, a NATO-ra és az EU-ra épülő gazdasági és biztonsági rendszer egyes elemeit és politikáit, vala­mint e rendszer intézményeit és kapcsolatait. Ám nagy különbség van a rendszer jobb működését célzó reformokra irányuló igyeke­zet, és az intézményeket egyenesen lerombolni akaró agenda között. A globalizáció pozitív lehet Trump a világot egy nullszaldós játszmaként szemléli. A valóságban a globalizáció, ha jól menedzselt, pozitív értékű erő: Amerika is nyer azon, ha barátai és szövetségesei - legyen az Ausztrália, az EU vagy Mexikó - erősödnek. Ám Trump álláspontja azt a veszélyt hordozza magában, hogy a folyamat negatív végkimenetelűre változik, s ezzel Amerika is veszíteni fog. Ez a hozzáállás tisztán kiviláglott az új elnök beavatási beszédéből, amelyben a fasiszta történelmi konnotációktól sem mentes .Amerika mindenek előtt” (America first) jelszó ismételgetésével Trump vi­lágossá tette, hogy ragaszkodik a legvisszataszítóbb sémáihoz. Az előző amerikai adminisztrációk is komolyan vették felelősségüket az amerikai érdekek védelmében. Ám politikáik keretét a nemzeti érdek felvilágosult értelmezése képezte. Úgy gondolták, hogy az ameri­kaiak a jobban teljesítő globális gazdaságból profitálnak, valamint olyan szövetségek hálójából, amely a demokrácia, az emberi jogok és a joguralom iránt elkötelezett álla­mok közt köttetett. Ha létezik a Trump-elnökségnek pozitív oldala, akkor az újonnan létrejött szolidaritás az, amely olyan alapvető értékeken alapul, mint a tolerancia és az egyenlőség, s amelyet a Trump és csapata által nyíltan vagy burkoltan megteste­sített bigottság és nőgyűlölet tart A valóságban a globa­lizáció, hajói menedzselt, pozitív értékű erő: Amerika is nyer azon, ha barátai és szövetségesei erősödnek. életben. Ez a szolidaritás globálissá vált, hiszen Trumpnak és szövetsé­geseinek az egész demokratikus vi­lágban elutasítással és tiltakozással kell szembesülnie. A bátorság hiánya Az Amerikai Polgári Jogokért Egye­sület (ACLU) azzal az elvárásával, Nobel-díjas amerikai közgazdász, a Columbia Egyetem professzora és a Roosevelt Intézet vezető közgaz­dásza. Korábban a Világbank szakértőjeként és Bili Cinton elnök tanácsadójaként dolgozott. 2000-ben alapította meg a Kezdeményezés a Politikai Párbeszé­dért nevű think tank-et, amely nemzetközi fejlődés­sel foglalkozik és a Columbia Egyetem mellett működik. Legfrissebb könyve az Euró: hogyan veszélyezteti a közös pénznem Európa jövőjét. hogy Trump hamarosan elkezdi tiporni az egyéni jogokat is, világo­san kinyilvánította, hogy készen áll minden korábbinál elszántabban védeni az alapvető alkotmányos elveket, amilyen a rendes bírósági eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség, és a vallásokkal kap­csolatos hivatalos semlegesség. Áz utóbbi hónapban az amerikaiak több millió dollárnyi adománnyal támogatták a szervezetet. Hasonlóképpen, amerikai cégek alkalmazottai és ügyfelei ország­szerte aggodalmukat fejezték ki a Trumpot támogató igazgatók és igazgatótanácsi tagok kapcsán. Éppen az amerikai cégek veze­tői és a befektetők tették ugyan­is Trumpnak lehetővé, hogy azt tegye, amit tesz. Az idei davosi Világgazdasági Fórumon sokan közülük a mancsukat dörzsölték Trump adócsökkentő és deregu­lációs tervei hallatán, miközben gond nélkül ignorálták a bigottsá- gát - egyetlen találkozón sem em­lítették meg azok közül, amelyeken ott voltam - s a protekcionizmust. Am ami még nyugtalanítóbb volt, az a bátorság hiánya: nyilvánva­ló volt, hogy sokan azok közül, akik tartanak Trumptól féltek megszólalni, nehogy ők maguk (valamint cégük részvényeinek értéke) tweetelés célpontjává válja­nak A mindent átitató félelem az autoritárius rezsimek sajátja, s most - felnőttkorom óta először - az Egyesült Államokban is jelen van. Az amerikai értékek tagadása Mindebből következően a jogura­lom fontossága, amely nemrégiben még sok amerikai számára absztrakt fogalom volt, nagyon is konkréttá vált. Ott, ahol a joguralom érvénye­sül, a kormány - ha meg akarja előz­ni a cégek kiszervezését és külföldre telepítését - olyan szabályokat fogad el, amelyek megteremtik a szüksé­ges feltételeket, és elveszik a cégek kedvét a nem kívánt magatartástól. Semmiképpen sem zaklat vagy fe­nyegetőzik egyes cégeknek, s nem tünteti fel biztonsági kockázatként a traumatizált menekülteket. Amerika vezető sajtóorgánumai, mint a New York Times vagy a Washington Post egyelőre nem haj­landók új normaként elismerni azt, ahogy Trump tagadja az amerikai értékeket. Az USA számára sem­miképp sem normális, hogy olyan elnöke van, aki tagadja a bíróságok függetlenségét, egy szélsőjobboldali mediális fanatikust helyez a nem­zetbiztonsági politika magját képe­ző tapasztalt katonai és titkosszol­gálati tisztségviselők helyére, s lánya vállalkozását népszerűsíti, amikor Észak-Korea végrehajtotta legújabb ballisztikus kísérletét. Azonban ha folyamatosan szembe­sülnünk kell olyan eseményekkel és döntésekkel, amelyek túllépték a határt, könnyen megesik, hogy el­tompulunk, és elkezdjük ignorálni a túlkapásokat abban a várakozás­ban, hogy még durvább visszaélé­sek jönnek majd. Ezért az előttünk álló időszak egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy éberek ma­radjunk, és tanúsítsunk ellenállást, amikor és ahol ez csak lehetséges. Joseph E. Stiglitz © Project Syndicate, 2017

Next

/
Thumbnails
Contents