Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-03 / 28. szám, péntek
8 I KULTÚRA 2017. február 3.1 www.ujszo.com RÖVIDEN John és Yoko szerelme a vásznon Los Angeles. Megfilmesítik John Lennon és Y oko Ono szerelmének történetét. A forgatókönyvön az az Anthony McCar- ten dolgozik, aki a kissé mese- szerűre sikeredett Stephen Hawking-életrajzi filmet, A min- denség elméletét is jegyzi, és aki producerként is beszállt az Ono- Lennon projektbe. A másik producer, Michael De Luca hangsúlyozta, hogy „a szerelemről, bátorságról és amerikai aktiviz- musról” szóló film reményei szerint arra ösztönzi majd a fiatalokat, hogy álljanak ki azért a jövőért, amit elképzeltek maguknak. A film bemutatja Len- nonék kapcsolatát, a zenész eltávolodását a Beatlestől és azt is, hogyan működtek együtt zenészként Onóval - egészen Lennon 1980-as meggyilkolásáig. Emellett a 70-es évek Amerikájának társadalmi mozgalmairól is képet kapnak a nézők. John Lennon életéről több játékfilm is készült már, például a Nowhere Boy (2009), amelyben Aaron Taylor-Johnsonjátszotta Lennont, vagy a Chapter 27, amelyben Jared Leto alakította Mark David Chapmant, Lennon gyilkosát. (MTI, juk) Maratoni hosszúságú előadás Budapest. Ötórás előadást készített Thomas Mann József és testvérei című regényéből az Örkény Színház. Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezését holnap mutatják be. A színház igazgatója bízik a közönségben, szerinte vannak történetek, amelyekhez hozzá tartozik maga az idő, amíg elmeséljük. Mácsai úgy gondolja, a szerző nem azért írta élete fő művét húsz éven át, másfélezer oldalon, mert nem volt más regényötlete, hanem mert így tartotta azt elmondha- tónak. (MTI) Hét nap Patersonéknál Jim Jarmusch drámája arról szól, hogyan lehet megtalálni a szépséget a mindennapokban TALLÓSI BÉLA Türelem kell a Patersonhoz, Jim Jarmusch legutóbbi filmjéhez, és türelem Patersonhoz, a főszereplőhöz. A helyszín Paterson város. Paterson buszsofőr a Paterson 23-as járaton. Ebben az opusban - melyet nálunk a filmklubok hálózatában forgalmaznak - minden Pater- sonrél szél. Paterson egyetlen hetéről, hátfőtől vasárnapig. Türelem kell hozzá, de érdemes megélni az egy hetet. A New Jersey-beli Patersonban - a városéval azonos néven - élni és hétfőtől péntekig reggeltől estig a Paterson 23-as buszt vezetve az utcákat szelni, bele-belehallgatni az utasok beszélgetésébe a semmiről, nem felemelő. A befelé forduló, sótlan Paterson (Adam Driver) is csak úgy tudja elviselni a hétköznapokat, hogy megpróbál a szürkeségben színt, szépséget találni. Hétfő reggel, miután kibújik a hitvesi ágyból, kis ele- mózsiás bőröndjével (benne körkörös mintákkal festett narancs) elindul a kocsiszínbe, beül a Paterson 23-as busz vezetőfülkéjébe, elővesz egy tiszta füzetet, és verset költ a gyufás- dobozról, amellyel reggelizés közben játszadozott. A műszak után a reggeli útvonalat megteszi visszafelé, a ház előtt egyenesbe állítja a megdőlt postaládát (a hét közepe táján kiderül, mitől dől meg minden nap), vacsora után pedig sétálni viszi a saját fotelében trónoló, szörcsögő ebet, és beül a legközelebbi bárba. Öt napon át ismételődik ez a tevékenység. Aztán eljön a szombat, munka és rendszeresség nélkül, ami családi tragédiához vezet. Úgy tűnik azonban, a házaspárnak sikerül kikászálódnia a hétvégi nagy csapásból, mert Paterson hétfőn megint tiszta füzettel (az üres lapoknak jelentőségük van) ül be a Paterson 23-as busz volánja mögé. Patersonék: a férj (Adam Driver) a volán mögött, a feleség (Golshifteh Fa- rahani) díszfüggönyt alkot, a házi kedvenc az asztalfőről figyel (Fotók: asfk) Paterson monoton napjainak motorja a felesége, Laura (Golshifteh Farahani), aki félje ellentéte. Az ő idejét a kreatív álmodozás és alkotó tevékenység tölti ki. Fest. Körkörös mintákat fest mindenre: falakra, függönyökre, térítőkre, férje ebédre csomagolt narancsára. Ha nem lenne Laura, Paterson megaludna, mint a tej. Na, meg, ha nem lenne az eb. Igazi főszereplő! Baljós, mogorva hangulat árad körülötte. Jarmusch úgy szerepelteti a mindig mindenbe be- lemorgó ebet, hogy érezzük, övé lesz a „döntő szó”, amitől a férj és feleség sztereotip élete romokba dől, s amitől Paterson világgá megy. Az útján találkozik egy fiira figurával, egy jaFILMKOCKA Paterson ■ Amerikai filmdráma, 2016,118 perc ■ Rendező: Jim Jarmusch ■ Forgatókönyvíró: Jim Jarmusch ■ Operatőr: Frederick Elmés ■ Zene: Jim Jarmusch, Carter Logan ■ Szereplők: Adam Driver, Golshifteh Farahani P A film előzetesét megnézhetik az ujijo.com-on. pán turistával, egy igazi költővel, aki átad egy füzetet Patersonnak, mondván „A tiszta lapok nyújtják a...” És indul a következő hét, a néző számára meglepő felismeréssel. Jarmusch mindent elmond, és mindent elhallgat. Mert amit mond, az nem azt jelenti, ami hallunk-látunk. Hanem valami olyasmit, aminek mögöttes jelentésére nekünk kell rájönnünk. Türelem kell hozzá, hogy végigéljük az öt munkanap unalmát. De ebben a stilizált „aktív” unalomban, a félj és a feleség együttlétei- ben, Paterson és kollégája párbeszédeiben, az utasok közléseiben, a film minden rezdülésében - finoman elrejtve - súlyosan benne van a valós élet drámája. És a poézise is, mert Jarmusch a Paterson-jelenséget az ismétlődések piszkálódó rímeivel és ritmusával meséli eL.Türelem kell a mindennapok látszatra felszínes (a bárban töltött estek helyzetei és szereplőinek gondjai idegesítően jelentéktelenek a kívülállónak), monoton zajlását követni, de ha ráérzünk a jarmuschi ábrázolás ízére - és nem lehet nem ráérezni -, megértjük, hogy bombasztikus, amit kockáról kockára adagol az emberi jellemről, viszonyokról, az életről, a mindennapok szürkeségében rejlő színről. A szépségről. Amit - ahogy a film mutatja - talán nem is mindig akarunk, mert jobb a szürke: a lent maradás a kiemelkedés helyett. Jarmusch igazságai egyszeri nézésre rögzülnek. Nagy film. A szlovák főváros mint inspirációs forrás Magyarországi írók pozsonyi törzshelyükön: Totth Benedek, Czinki Ferenc, Babiczky Tibor és Lengyel Diána, az est moderátora. (A szerzó felvétele) JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Szerda este három fiatal magyarországi íré, Babiczky Tibor, Totth Benedek és Czinki Ferenc volt a helyi magyar találkahelynek számító Zöld Kocsma vendége. Az bennük a közös, hogy mindhárman hónapokat töltöttek a szlovák fővárosban, irodalmi ösztöndíjasként. Sok helyi lakos örülne a lehetőségnek, hogy három hónapon át sétálgathat Pozsonyban, bejárhatja a város minden zegzugát, ingyen lakhat, kipróbálhat sörözőket, éttermeket. Nem kell rohannia, nem kergeti a tatár. És mindezért még pénzt is kap. Egyetlen feladata, hogy újon valamit, illetve dolgozzon egy megkezdett köteten. Czinki Ferencre például akkora hatással volt a város, hogy az idei könyvhétre megjelenő regényének A pozsonyi metró címet adta, és a történet a ligetfalusi lakótelepen játszódik. „A cím szimbolikus. Elindult valaha egy kezdeményezés, ami nem valósult meg. Fotós kollégámmal, aki az előző könyvemet is illusztrálta, ma hóban-fagyban elmentünk Ligetfalu határába, az egykor tervezett metró végállomásához, hogy ott készíthessen rólam néhány fotót. Ez a különbség a fényképész és az író között. Amit én a meleg szobámban szépen elképzeltem és papírra vetettem, azt Gergőnek mindenképp látnia kellett” - mesélte a jó hangulatú esten a fiatal író. Babiczky Tibort elsősorban az nyűgözte le, hogy egy Debrecen nagyságú város egyben egy ország fővárosa is, amely méreténél fogva jobban „kézben tartható”, jobban szervezett, mint a kétmilliós Budapest. „A belvárosban megvolt az az ismerős érzésem, ami a Monarchiának köszönhető, és annak ellenére jelen van, hogy más nyelvet beszélnek körülöttem. Működik a közösségi dinamika, sok az inspirativ hely. Én nem írtam pozsonyi történetet, de ez alatt a három hónap alatt megváltozott a világlátásom, ami persze meghatározza az írásaimat is” - állítja Babiczky Tibor, akit főleg költőként ismerhetnek az olvasók, de prózával is sikeresen próbálkozott már, emellett dalszövegeket is ír, és a slam poetry- be is belekóstolt. Totth Benedek, a szerény műfordító, aki eddig több mint negyven angolszász regényt ültetett át magyarra, 2014-es Holtverseny című első saját regényével alaposan meglepte a szakmát. Pozsonyban tudta meg, hogy ő nyerte a legjobb elsőkönyvesnek odaítélt Margó-díjat. Második könyvén dolgozva itt kezdte elhinni, hogy tényleg író lehet belőle. „Három-négy fejezet született meg belőle az itt töltött három hónap alatt, ami az én tempómhoz képest rekordnak számít, hiszen a Holtverseny majdnem tíz évig készült” - árulta el Totth Benedek, akivel hamarosan in- teíjút is olvashatnak lapunkban. A hatodik éve működő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő VRLP irodalmi rezidensprogram hazai partnere a Literárne informačné centrum, Magyarországon pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum fogadja az ösztöndíjasokat, hók, költők, kritikusok, fordítók, kulturális újsághók jelentkezhetnek a négy visegrádi országból, a sikeres pályázók Budapesten, Krakkóban, Prágában vagy Pozsonyban tölthetnek hat hetet, illetve három hónapot. A szlovák fővárosban a szerdai élménybeszámoló résztvevőin kívül Horváth Viktor és Tóth Kinga inspirálódhatott Magyar- országról, lengyel és cseh kollégák társaságában.
