Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-25 / 47. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. február 25. TEREPSZEMLE I 9 Csongrád megyét - más értelmezésben a keresztény Európát és a Balkánt - elválasztó kerítés szövetén. Állítólag maga a menekülteket megállító kerítés is neki jutott eszébe először. A betyártól az űrhajósig De vissza Toroczkai terveihez: azt ígérte, munkahelyeket hoz a faluba, ám ez egyelőre nem igazán sikerült neki. Az önkormányzat felborult gazdálkodását azonban helyre tette. Fel akarja lendíteni a faluturizmust, megnyílt a Rózsa Sándor-emlékház (köztörvényes bűnözőből csináltak sztárt, mondja a kocsmáros), valamint egy csomó szobor: a híres betyár mellett Pipás Pista és egy boszorkány is kapott emlékművet - ezeket a szobrokat azonban most fólia védi az időjárástól. Meglehetősen kömyezetidegen módon Jurij Gagarinnak is van emlékezete a faluban. Gagarin ugyan sosem járt itt, de van egy róla elnevezett utca, melynek aszfaltozása után a végében felállítottak egy kis talapzatot és egy márványtáblát. „Még az orosz nagykövetségről is voltak itt az átadón” - mondj ák a helyiek. Toroczkai azonban igazából akkor kezdte magát elemében érezni, mikor elindult a migrációs hullám. Halom a hullámok közt Az első hullám még 2014-ben volt, mondja a kocsmáros, akkor a koszovói albánok jöttek. Átszöktek a zöldhatáron, majd taxiba ültek - fejenként 100 euró volt a tarifa-és meg sem álltak Budapestig, majd Németországig. 2015-ben jött aztán a második hullám, ami megrázta Magyarországot. „Először a szírek és irakiak jöttek a háborús zónákból, később az afgánok, bangladesiek meg ki tudja, milyen népek. Papírok nélkül, csomagokkal, okostelefonokkal, térképekkel. Mind szírnek hazudták magukat” - mondja Zsolt, a kocsmáros. Elmondása szerint döbbenetes látvány volt, mikor hosszú sorokban vándoroltak át a falun. Hozzá is betértek egy kávéra vagy üdítőre, a telefonjaikat töltötték a kocsmában. „Nem voltak agresszívek. Nem erőszakoskodtak senkivel. Néhány háznál megálltak vizet vagy útbaigazítást kérni” - mondja Zsolt, aki szerint a menekültek azért ennek ellenére fenekestül felforgatták a falu életét. „Mindenhol ott voltak, minden sarkon ott ültek, csak jöttek és jöttek. Mintha állati ösztön vezérelte volna őket. Átvágtak a csatornán, el tudod képzelni, cibálták át a gyerekeket a vízen, pedig ötven méterrel arrébb volt a híd. Csak az számított nekik, hogy az EU területén vannak” - magyarázza széles gesztusokkal. A szeméten és a letaposott, megevett gyümölcsökön és zöldségeken kívül más kárt szerinte nem okoztak. A terményben okozott kárt egyébként a magyar kormány megtérítette, voltak azonban állítólag olyan gazdák is, akik kicsit több letaposott, megevett zöldséget és gyümölcsöt vallottak be, mint amennyi kár valóban érte őket. Értik a világ lüktetósét „Jöttek, jöttek, rengetegen voltak, meg kellett őket valahogy fogni” - mondja az egyik középkorú, base- ballsapkás vendég, akivel a kocsma előtt ismerkedtem meg. Addig a táblagépén játékgépezett és a barátnőjével beszélgetett intenzíven a Fa- cebookon, de aztán beszédbe elegyedtünk. Előbb a borról és pálinkafőzésről beszélgetünk, majd kérésemre politizálni kezdünk. Először a többi falubelihez hasonlóan ő is meglehetősen morcosán nyilatkozik a menekültekről, de aztán megenyhül. „Láttam köztük rengeteg kicsi gyereket és nőt, volt köztük tolókocsis és mankós is. Szegény szerencsétlenek voltak” - mondja. Az embercsempészekre nagyon haragszik, megkeményedik a hangja, mikor róluk beszél. „Ott ülnek Szabadkán a kocsmákban, van belőlük rengeteg, egész maffia. Biztos vagyok benne, hogy valaki központilag irányítja őket, és sosem tudjuk meg, hogy ki volt az. De az biztos, hogy nagyon meggazdagszik belőle” - magyarázza hevesen. A világpolitikai folyamatokról is nagyon határozottan nyilatkozik, és a helyiekkel beszélve egyébként is olyan érzése van az embernek, hogy külpolitikai szakértőket megszégyenítő maga- biztossággal látják át a körülöttünk zajló világot Trumpostul, Merke- lestül, Putyinostul, Aszadostul. A kocsmáros és a baseballsapkás vendég is egyetért abban, hogy a kerítés jó ötlet volt, mert megfogta a menekülteket - előbbi váltig állítja, hogy az ötlet alapvetően Toroczka- ié. „O indította el a militáns mezőőrséget is. Egy franciától kaptak pénzt terepjáróra, Budapestről meg további pénzek jöttek. Biztos látták a videót” - mondja Zsolt. Ásotthalom a legrosszabb A híres videón Toroczkai szigorú hangon azt üzeni a háborús zónákból, határ menti nyomorúságos menekülttáborokból érkezőknek, hogy Magyarország rossz választás, Ä- sotthalom pedig a legrosszabb. Epikus zenei aláfestés mellett pózol a mezőőrség élén, terepjáró száguld, egy mezőőr motoron robog előtte, a határkerítés felett helikopter száll. „Eljuthatott a videó a migránsokhoz is, de szerinted érdekelte ez az olyan embereket, akik több ezer kilométert gyalogoltak idáig? Ez a videó inkább ide, befelé, meg a világnak szólt” - véli a kocsmáros. Torocz- kainak egyébként később is volt egy videója: ebben arról beszél, hogy az EU nem segített megvédeni a határt a migránsokkal szemben, ezért maguk cselekedtek. „Az elmúlt hónapokban sikeresen állítottuk meg az inváziót. Ma már ismét rend és nyugalom honol Ásotthalmon, amely ma már Európa egyik legbiztonságosabb települése” - közli benne, miközben a videón keménykötésű, kopasz mezőőröket mutat. Toroczkai megemlíti, hogy a helyi erők mellett katonák és rendőrök is védik a határt. Egy félelmetes kutyával, mögötte a mezőőrség terepjárójával sétálva azt mondja, fel kell nyitni emGagarin egyébként nem járt a faluban berek millióinak szemét, mert a migráció problémája nem oldódott meg, csak elkerüli Magyarországot. „Ha ülve maradunk, áldozatokká válunk. Ha felállunk és cselekszünk, akkor győzhetünk” - teszi hozzá legalább olyan komoly hangon, mint mikor a menekülteket tanácsolta el Ásotthalomtól. Ma már kevesen jönnek A helyiek szerint manapság már csak elvétve látnak menekülteket a faluban, ha át is jönnek a határon, a falut elkerülik. Áz egyébként meglehetősen kicsi, pár tagból álló mezőőrségnek is már a „mélységben kell dolgoznia”, Toroczkai brigádját ugyanis már nem engedik oda a kerítés mellett húzódó manőverútra. A mezőőröknek egyébként sincs túl sok jogkörük, például nem foghatják el a kerítésen átszökő menekülteket. „A rendőröket kell hívniuk. Általában viszont úgy viselkednek és úgy is tekintenek rájuk a menekültek, mint hivatalos személyekre. A mezőőrök, ha rájuk találnak, leültetik őket, és megvárják a hatóságot. Egyedül egyébként sem tudták volna megállítani a több százas csoportokat” - magyarázza a kocsmáros. Toroczkai Facebook-oldala is arról tanúskodik, továbbra is dolgozik a gárdája. „Az elmúlt napokban ismét több száz migráns gyűlt össze Szabadka környékén, akik estéről estére megtámadják itt nálunk a magyar határt. A kerítés mögül még bátran üvöltöznek válogatott szidalmakat a magyar határt védő rendőrök, honvédek és mezőőrök felé, de amikor már a mi területünkön csapunk le rájuk, nyulakként húzzák meg magukat” - úja egy földre ültetett menekülteket ábrázoló kép alá, melyet pár órával azután töltött fel az oldalára, hogy kollégáimmal kétnapos kergetőzés után hazaindultunk Ásotthalomról. Új olaj a tűzre Toroczkai Ásotthalmáról ugyanakkor lassan elfordultak a kamerák, ahogy megépült a kerítés és elcsendesedett a menekülthullám. Ezért újabb olajat öntött a tűzre. A községi képviselő-testület helyi rendeletet hozott, mely szerint a faluban tilos mecsetet építeni, burkát hordani, nem hí vhatj a imára a híveket müezzin. S ha már határozat, az önkormányzat a nem hagyományos család- és házasságfelfogások melletti kiállást, tehát tulajdonképpen a homoszexualitásra utaló megnyilvánulásokat is betiltotta. „Ez az intézkedéscsomag közösségünket és hagyományainkat védelmezi” — mondta Toroczkai, aki szerint a többi magyar önkormányzatnak csak át kell venni az ásotthalmi rendeletet. „Ez a rendelet hülyeség” - nyilatkozta a kocsmáros és baseballsapkás beszélgetőpartnerem is. „Tudjuk, ki lehet meleg a faluban, de ez itt senkit sem érdekel” - mondja Zsolt, a másik pedig rákontráz: „Végül is ők is csak emberek, mint mi, csinálják azt, amit akarnak, semmi bajunk velük!” Az azonban már zavarja őket, hogy Budapestről és Szegedről érkeztek tiltakozni melegjogi aktivisták. „Felbolygatták a falut, az pedig nem kell nekünk. Minek jöttek ide?” - mondja a sapkás férfi. Iszlamizációs kísérletről azonban nem hallottak. „Itt sosem járt senki burkában, és mecsetet sem akart építeni” - mondja Zsolt, aki szerint két muzulmán él a faluban, az egyik Jordániából, a másik Algériából érkezett. Mindketten Szegedre jártak egyetemre, megismerkedtek egy-egy magyar lánnyal, elvették őket feleségül, és itt ragadtak. Egyik sem követel mecsetet. „Ez a rendelet nem a falunak szól, hanem az országnak meg a nagypolitikának. Itt ez senkit sem érdekel” - vélekedik a kocsma népe. A félelmetes drsámi A Csongrád megyei kormányhivatal az alkotmánysértő rendeletek eltörlését kérte, ám a helyi testület nemrég újból megszavazta azokat, a hivatal ezért a Kúriához fordult. Toroczkai a sajtóban arra a kérdésre, ki akarna már Ásotthalmon mecsetet építeni, azt felelte: a falutól nem messze lévő vajdasági Szabadkán márpedig van egy mecset. S ez igaz is, a harmadrészt magyarok által lakott százezres nagyvárosban valóban van egy dzsámi, még 2008-ban nyílt meg - mikor odalátogattunk, egy rendőr posztolt előtte, akinek ugyan nem tetszett, hogy fotózunk, de végül engedte. Bajtai Kornél szabadkai újságíró szerint méretes baromság, hogy az imaháznak valamiféle súlyos iszla- mizáló hatása lenne. Korábban beszélgetett a helyi iszlám közösség vezetőjével, aki elmondta neki: jártak ki terepre csomagot osztani a menekülteknek, akik azonban egyáltalán nem is jönnek a dzsámiba, azt sem tudják, hogy van itt ilyen. „Sőt, azt sem tudják, hol vannak, mennek nyugat felé” - mondja Bajtai. Még akkor sem volt tiltakozás, atrocitás, mikor megnyílt a dzsámi a városban, mely az osztrák—magyar és a balkáni hangulat igazi olvasztótégelye. „Itt több ezer bosnyák és albán él, ők járnak oda, de a beszélgető- társam szerint ők is inkább csak a pénteki imára, akkor vannak úgy százötvenen. Ezek az emberek több generáció óta itt élnek, cukrászok, pékek, nekem egyetemi tanárom is volt közülük. Ha nem tudod a nevüket, azt se tudod, hogy muzulmánok” - magyarázza az új ságíró. Útban hazafelé még megállunk az ásotthalmi határátkelőnél. A határkerítés a távolba nyújtózik, előtte a manőverúton rendőrautók járőröz- nek, sietnek valahová, egy helikopter is elrepül felettünk. A határátkelőtől nem messze valamiféle emlékpark áll, alacsony kerítéssel, vaskapuval: bent táblákkal szegélyezett ösvény. Az utacska végén egy fát mintázó oszlop tetején, szögesdrót fészekből egy turul pásztázza a tájat. Hogy mit figyel, nem tudjuk meg: a kapu zárva, bekamerázva, nem kockáztatjuk meg, hogy átlépjük a kerítést. Innen nem messze áll egyébként Toroczkai háza is, kéményéből füst száll, a gazda talán otthon van. Odáig azért nem megyünk el, hogy bekopogjunk, ha már ennyire nem akar velünk beszélni. A puszták keresztes lovagja ezt nyilván nem vette volna jó néven. A szabadkai dzsámi nem hozott muzulmán hordákat I ' >'*' AI ií t • ' v, V ' - .a-*•-V.i jfflv
