Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-02 / 27. szám, csütörtök

I Koleszterin WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM ■ VASARNAP@fyASARNAP.COM ■ WWW.VASARNAP.COM lyos, akkor legjobb lenne, ha értékei optimálisak lennének, vagyis a rossz koleszterin szintje 2,6, de még jobb, ha 1,8 mmol/l alatt lenne. Bizo­nyítékaink vannak arra, hogy ha a beteg együttműködik az orvossal, valóban meg tudja hosszabbítani az életét és elkerülheti az infarktust. Fel­tételezem, hogy ha véget ér az egyik most folyó kutatás, a rossz koleszterin optimá­lis értéke még alacsonyabb szintre tolódik. Ezeket az értékeket mindig tudomá­nyosan megalapozott isme­reteink alapján csökkentjük. Egyébként aki cukorbeteg, óriási a kockázat, hogy idő előtt hal meg szív- és érrend­szeri betegségben vagy az érelmeszesedés valamelyik szövődményében. A kezelésben kulcsfon­tosságú szerepet játszik egy gyógyszercsoport, az úgynevezett sztatinok. Mellékhatásaikról elretten­tő legendák keringenek. Melyek a legerősebb tények ezen állítások ellen? Mint már mondtam, a normális koleszterinértékek ' azok, amelyekkel a csecse­mő a világra jön. Ahhoz a felismeréshez, hogy minél alacsonyabb, annál jobb, az után a kutatás után jutottunk, amely a koleszterinszintet, valamint a szív- és érrendsze­ri betegségek számának és a hatásukra bekövetkezett ha­lálozást csökkentő gyógyszer hatásfokát mérte. Sorsdöntő épp a sztatinokkal folytatott kutatás volt. Minél hatáso­sabb volt a hatóanyag, a koleszterinszint annál ala­csonyabb és annál jobban hatott az ember túlélésére. Ezekben a kutatásokban több százezer ember vett részt. Meg kell jegyeznem: az utóbbi években nagy megle­petésemre és is találkozom olyan betegekkel, akik heten­te többször jönnek hozzánk a rendelőbe, s amikor látom, hogy a koleszterinszintje magas, pedig korábban jó volt, s megkérdezem, miért nem szedi a gyógyszert, azt mondja: azt olvasta, hogy a sztatinoktól demenciát, agyi érelmeszesedést és más betegségeket lehet kapni. Szívesen elbeszélgetnék vele, tényekkel bizonyítanám az ellenkezőjét, de a váró­terem tele van betegekkel. Felteszem a kérdést: miért hisznek az emberek bárme­lyik népszerű folyóiratnak vagy „Doktor Coogle-nak", és miért nem bíznak az or­vosban? Amit olvasott, az természetesen butaság, mert az Európai Unióban, így Szlovákiában is, a bete­gekhez jutó gyógyszereket független állami intézmé­nyek hagyják jóvá. A daga­natos betegségek kezelésé­re használt kemoterápiának is sok mellékhatása van, de vele meghosszabbíthatja az életét. Egy gyógyszer nem kerül forgalomba anélkül, ne menne át a bizonyítékok és kutatások folyamatán. És persze a gyógyszergyárak­nak sem érdekük, hogy egy­részt jó hírüket tönkretegyék, másrészt hogy a bíróságok zaklassák őket. Visszatérve a sztatinokhoz: az esetek 8 szá­zalékában enyhe izomfájda­lom jelentkezhet. Természe­tesen ez nem ok arra, hogy abbahagyjuk a kezelést. A gyógyszerek mennyiségével és a betegségek számával megnövekedésével párhuza­mosan a mellékhatások elő­fordulásának valószínűsége is megnő, de minden beteg profitál a kezelésből. A vilá­gon semmi sem fekete és fe­hér, s így van ez a gyógysze­rekkel is. Mint mondtam, a preparátumok regisztrációja és orvosi ajánlásának lehető­sége mindig attól függ, hogy milyen jótékony hatása lesz. A sztatinok és általában a gyógyszerek ellenzői gyak­ran azzal érvelnek, hogy a sok preparátum a gyógy­szeripar megabiznisze... Az eredeti és a generikus sztatinok között nincs kü­lönbség. Ára 3-4 euró között mozog, tehát ez senkinek sem megabiznisz. Természe­tesen semmi nincs ingyen. Nem könnyű kifejleszteni egy gyógyszert, aminek ek­kora gyógyászati súlya van nemcsak az egyén, hanem a teljes népesség egészségére is. Először a molekulát kell feltalálni, amiről feltételezik, hogy hatásos, ezután kö­vetkezik a szintézis, majd a sejtkultúrákon és az állatmo- delleken, az egészséges ön­kénteseken végzett kísérlet, és csak azután kezdődnek a kísérletek a betegeken. Ah­hoz, hogy valamilyen isme­rethez jussunk, legalább 10 év kell. Kutatók, orvosok, pá­ciensek vesznek részt ebben a munkában, aminek ára van. Abban, hogy ma Szlová­kiában a férfiak átlagéletkora 73, a nőké 78 év, de Francia- országban például 10 évvel több, óriási szerepe van az orvostudománynak. Az em­beri élet ugyanis jelentős mértékben az érelmeszese­dés és szövődményei meg­felelő kezelésének köszönhe­tően hosszabbodik. Ha nem lenne kutatás és fejlődés, nem lenne gyógyszer sem. S ne felejtsük el, hogy biz­nisz mindenhol van, de az az érték, amit a gyógyszeripar teremt, összehasonlíthatat­lanul nagyobb, mint például valamely autótípus értéke. Mennyire hatásosak a „házi gyógyszerek”? Én a bizonyítékokra épü­lő orvostudomány híve vagyok. Ha valamely házi szer hatása beigazolódik, azt mondom: igen, ez mű­ködik, tudományosan bizo­nyított. Ám ilyen bizonyíté­kaink nincsenek. A média óriási feladata, hogy a köz­véleményt elsősorban az orvostudomány bizonyított vívmányairól tájékoztassa. A koleszterinszintet hatá­sos gyógyszerrel már tudjuk csökkenteni, de hogyan védekezzünk a dezinformá- ciók ellen? Elsősorban tanulással, amit már a bölcsődében el kell kezdeni. A kicsiket abban az értelemben kell tanítani, hogy elmondjuk, hogyari jutottunk azokhoz az isme­retekhez, amelyeket átadunk nekik. Rengeteg egyéb infor­máció is eljuthat hozzájuk, de mindig fel kell tenniük a kérdést, hogyan született az az ismeret, és kutatni, hogy az, ami új és meglepő, való­ban igaz-e. Szerintem ez az egyedüli védekezési mód a féligazságok és dezinformá- ciók ellen. KovAcs Ilona AZ EMBERI ÉLET JELENTŐS MÉRTÉKBEN AZ ÉRELMESZESEDÉS ÉS SZÖVŐDMÉNYEI MEGFELELŐ KEZELÉSÉNEK KÖSZÖNHETŐEN HOSSZABBODIK. Illusztrációs felvétel MEGTÖRTÉNT A férjem és az angyalok vigyáznak rám Huszonnyolc évig voltunk házasok a férjemmel, két fiunk született. Nagyon szerettük és minden téren megértettük egymást, amikor az idill véget ért. 47 évesen 1999 karácsonyának napján szívinfarktus­ban elvesztettem őt. Egy világ dőlt össze benne. Halála megviselte felnőtt fiainkat is. Sírtam utána és még ma sincs a napnak olyan órája, hogy ne gondoljak rá. Nem segítettek a szép szavak sem. A barátok, volt munkatársak, ismerősök nem merték tőlem megkérdezni, hogy vagyok, mert pánikba estem. Nem lehetett őt megemlíteni sem. A doktornő, aki járt hozzánk, azt javasolta a fiaimnak, hogy vigyenek el pszichiáterhez, mert nem tudom feldolgozni a történteket. A fiam azt válaszolta, hogy nem visz sehová, mert „az anyukám nem bolond, csak sír az apu után". Egy évig szenvedtem, alig tudtam magamról. A mai napig csak foszlányok maradtak meg abból az évből. Egy év és három hónap után jött a kegyetlen csapás: baj van a jobb mellemmel. Hosszú idő után oivoshoz fordultam, és sok ki­vizsgálás után az orvos kimondta: rosszindulatú daganat. Ott álltam és azt kérdeztem: miért? Az orvos azt mondta: műteni kell! A család segített. Eltávolították a beteg mellemet. Kegyetlen műtét volt. Utána jött a kemoterápia, majd a rádiotera­pia és tovább kellett élnem. Elsősorban a két fel­nőtt fiam volt a támaszom, utána a háziorvosom és az onkológusom, aki a mai. napig felügyeli az egészségemet.. Kezdetben félévente ellenőrzés, vizsgálatok, de most már csak évente. 14 évvel ezelőtt műtötték, egészségem kielégítő. Tavaly először elmentem, el mertem menni a tenger­partra és fürdőruhában fürödni. Volt epitézisem és úgy éreztem magam, mint a többi nő. Jó érzés volt. Köszönöm a gútai háziorvosomnak és a komáromi onkológus doktornőnek, akik vigyáznak rám. A családomnak, aki sokat segített és a 4 szép unokámnak, akik szeretnek. Segít a jóba vetett hit, és még valami: a pozitív gon­dolkodás. Odafentről meg az égi angyalkák a férjemmel együtt vigyáznak rám. E. R., Gúta Egészség EXTRA 2017. Február

Next

/
Thumbnails
Contents