Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-23 / 45. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. február 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Asztalra csapni végre A fasizmus tisztességes politikus számára nem elfogadható FINTA MÁRK *T" omasztó érzés j ""W T lehet bolhának m/ lenni egy meg- X ^ y veszett, saját (/ farkát kergető bernáthegyi, amolyan vérgőzös Cujo bundájában. Jozef Šimko, Rimaszombat polgármestere azonban, úgy tűnik, önként vette magára a szerepet, amikor teljes magabiztossággal vállalt egy kört Kotlebáék kutyaródeojában. Sőt, mintha csak erre várt volna. Az persze már egy ideje világos — nemcsak a helyieknek, hanem országosan is - hogy Šimko régóta szimpatizál Marián Kotleba pártjával, és magával a hetyke bajszú nagyfőnökkel is. Itt-ott együtt mosolyognak kerékpárút-átadókon, máskor egy színpadon szerepelnek menekültellenes rendezvényeken. Összeköti őket az is, hogy együtt fújnak a Smerre és Robert Ficóra - bár arról Šimko hajlamos elfeledkezni, hogy nem is olyan régen még Ivan Gašparovič választási csapatában is szerepet vállalt, Gašparovičról pedig tudjuk, hogy annak idején „gyakorlatilag a Smer tagja volt”. De hát kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda. A rimaszombati polgármester tehát mindig érezte, mikor kell le- szállni egy lóról, és felülni egy másikra. Ujjait most is a kor ütőerére tévé, és megértette lüktetéseit. Facebook-falán érdemes elidőzni egy kicsit, ha az embert érdeklik a manapság oly trendi alternatív tények, az orosz propagandagépezet szlovákiai működése vagy a helyi szélsőjobb legújabb agymenései. A rimaszombati polgármester úr meglehetősen aktív a közösségi hálón, jobb napjain akár egy féltucatnyit is posztói, legyen szó eltitkolt tényekről, vérszomjas migránshor- dákról, vagy épp arról, hogyan emelkedik Kotlebáék támogatottsága. így tulajdonképpen teljesen természetes, hogy Kotlebáék taktikusan nála kopogtattak, amikor helyszínt kerestek a Tisót és a fasiszta szlovák bábállamot éltető gálájukhoz - Šimko ugyanis egy régiós központ vezetőjeként nyitja nekik az életteret már egy ideje. Šimko úr egyelőre nem mutatkozik olyan gyenge akaratúnak, mint az érsekújvári Klein Ottokár, aki, miután a Soros véres sékeleitől megrészegedett liberálfasiszta sajtó nekiesett, lefújta Kotlebáék kultúr- házba tervezett akcióit. Nem, Šimko úr szíve szerint nem engedné hogy a megyeelnök uraimék valamiféle csehóban szorongjanak. Ha a tágas parlamentben van helyük, akkor van helyük a rimaszombati kultúrház- ban is. S gyaníthatóan Šimko úr volt az, aki Primátor nicknéwel az egyik régiós portál vonatkozó cikke azzal kifacsart, érthetetlen érvvel védte Kotlebáék akcióját, hogy hát Rimaszombat zsidóságának és romáinak likvidálásában Tiso végül is nem is felelős, hiszen a város akkor Magyarországhoz tartozott... Šimko úron tehát semmi nem múlik, legfeljebb arcának megőrzése végett másra próbálja tolni a felelősséget, de ez nem változtat a tényen: Šimko úrnak nem ártana kézbe venni, és szorgalmasan forgatni egy Vidkun Quisling-életraj zot. De azok is olvasgathatják Quisling történetét, akik a rimaszombati képviselő-testületben Šimko támogatói, köztük több magyar nemzetiségű városi képviselővel és egy alpolgármesterrel. Tisztáznunk kell, sokadjára: a fasizmus tisztességes - pláne kisebbségi - politikus számára nem elfogadható, semmilyen szinten, még akkor sem, ha valóban parlamenti képviselete van, ha választópolgárok egy csoportja támogatja. És ha arra kerül a sor, hogy ki kell állni ellene, nem elég, ha csak elhatárolódgatunk tőle, az legfeljebb a homokozóban ér valamit, nem más, mint gyenge sumákolás. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Mitől magyar a magyar, lengyel a lengyel? FELEDY BOTOND fe inden beszélgetésben visszatérő kérdést kutattak a Pew Research Centerben februárban. Mégpedig azt, vajon mit gondolnak az egyes nemzetek, mitől érezheti valaki a tagjának magát? Az első csoportja a válasznak a nyelvtudáshoz kapcsolódott, ez Európában fontos faktor volt, de még izgalmasabb a többi kategória. A magyarok (majd a görögök) vezetik 68 százalékkal azt a kérdést, mely szerint a hagyományok és a tradíciók ismerete „nagyon fontos” a nemzeti identitás szempontjából. A népi nyelvben nemzeties érzelmű olaszok közül is csupán 50 százalék mondta, hogy „nagyon fontos”, míg a szintén patrióta franciáknál ez az arány 45 százalék lett. Érdekes lenne persze szűkíteni, hogy mit is értünk a hagyományokon. Az augusztus húszadikai tűzijátékot vagy a Szent Jobb körmenetet? Petőfi-vers szavalását március idusán vagy a magyar focit? Ebben azért alighanem vastag eltérések lehetnek a nemzeten belül is. A korosztályos megoszlás hozza az egyre több jelenségben megszokott generációs szakadékot. Az USA-ban ugyanebben a kérdésben az 50 év felettiek 55 százaléka mondta, hogy nagyon fontosak a tradíciók ahhoz, hogy valaki amerikainak érezhesse magát; míg a 18-34 év közötti korosztálynál ez csak 28%. Az oktatásbeli háttér is meghatározó volt a válasznál: a középfokú oktatást végzettek 54%-ban tették le emellett voksukat, míg az egyetemet végzettek mindössze 33 százaléka. Bár a kutatás most erre nem tért ki, a sok hasonló, immár felmért adat alapján meg kell vizsgálni, mi alkotja a fiatalok identitását. Nem tudnak belehelyezkedni a felmenőik kereteibe - ez mondjuk gyakran volt így, bár épp nem a nemzet(iség)i identitás kapcsán. A sokkal puhább részek, több összetevő, globálisabb puzzle-darabok alkothatják, hiszen egy Word of Warcraft számítógépes játék ifjúsági közössége a Föld bármely pontján tud azonosulni az online térben. Valószínűleg még nem tudjuk kellőképpen értékelni azt, mit jelent az internettel együtt felnőni. Nem megtanulni később, nem betárcsázós modemekkel pár bit adatért várakozni, hanem a szupersztrádán születni. A fizikai tér és a nemzeti identitás viszonya is sokatmondó terület. A magyarok 52%-a, a görögök 50%-a mondta azt, hogy a magyarsághoz és a görögséghez nagyon fontos, hogy az adott személy magyar vagy görög területen szülessen. Ezzel a két nemzet vezeti a felmérés listáját, mindenütt máshol ennél jóval alacsonyabb adatokat hoztak. A németeknél például 13 százalék. A honfoglalás, illetve Kárpát-medencei történelemre épített identitás ennyiben láthatóan sokkal jobban térhez kötött, mint a nyelvében vagy szokásaiban élő nemzeteknél, amelyek akár gyarmattartóként megélték, hogy összefüggő távoli vidékeken is meg tudják teremteni a nemzeti identitást. A menedékkérők révén kialakult európai politikai csatározásokban sokan keresztények lettek, akik eddig nem is nagyon ejtették ki e szót a szájukon. Tanulságos, hogy a felmérés ezt nem igazolja vissza. A magyarok mindössze 32 százalékának adja „nagyon fontos” részét a kereszténység a nemzeti identitásnak. Ezzel az olaszok, a lengyelek és az amerikaiak is nagyobb része ért egyet, tehát a vallás nálunk jobban kiszorult az identitáselemek közül, amely nyilván a kommunizmusnak is köszönhető, de biztos, hogy ennél sokkal több tényező eredménye. Mindenesetre az ország kevésbé tartja magát kereszténynek, mint a politikusai szavaiból időnként kitűnik. Vagy ha megfordítjuk: a politikusok építeni szeretnék a hazai keresztény hagyományokat. A fentiekre mindig érdemes emlékezni, amikor európaiakkal vitatkozunk a történelmünkön: máshol nem a területiség vagy a hagyományok a meghatározók, hanem egész másban „mérik” az emberek az identitást. Nem a magyar mátrix a domináns ebben, tehát a jó párbeszédhez meg kell értenünk, hogy a másik fél - franciák, németek vagy olaszok - milyen szemüvegen keresztül is szemlélik a világot. És az egy egész új felfedezés lesz! Közel 6 millió menekült vár arra, hogy Európába jusson A német biztonsági szervek szerint csaknem 6 millió menekült áll készenlétben arra, hogy a Földközi-tengeren bejusson az Európai Unióba - írta a Bild. Egyedül Törökországban 2,95 millió ember él menekültszállásokon, Líbiában pedig 1,2 millióan várnak arra, hogy átkelhessenek Európába - írta a német lap egy bizalmas jelentésére hivatkozva. A német biztonsági szervek adatai szerint Jordániában mintegy 710 ezer, Egyiptomban nagyjából 500 ezer, Tunéziában körülbelül 150 ezer, Algériában 400 ezer, Marokkóban 60 ezer menekült készül az EU-ba. További mintegy 80 ezer ember a balkáni migrációs útvonalon vesztegel, köztük 63 ezren Görögországban vannak. Sok menekült a középafrikai térségből származik, és Malin, illetve Nigeren keresztül vándorol északra a Földközi-tenger felé. Ezért a német szövetségi kormány igyekszik elérni a bamakói és a niamey-i vezetésnél, hogy zárják le a migrációs útvonalakat, és lépjenek fel az embercsempészek ellen. Az észak-afrikai térség államaival kapcsolatban Berlin az EU-Törökor- szág migrációs megállapodás mintájára épülő egyezmények kidolgozását szorgalmazza. Ezért látogatott volna Angela Merkel kancellár kedden Algériába, de az utat Abdel-Azíz Buteflika elnök betegsége miatt az utolsó pillanatban le kellett mondani - írta a Bild. Thomas de Maiziere német belügyminiszter elmondta, hogy már látszanak a Malival és Nigerrel kezdett együttműködés első eredményei, mert csökken a Nigerből Líbiába átkelő emberek száma. Azt viszont még nem tudni, hogy ez valódi csökkenés-e, vagy az útvonalak átrendeződését jelzi. Líbiáról szólva rámutatott, hogy a 2011-ben megbuktatott diktátor, Moammer Kadhafi idején tömegesen dolgoztak vendégmunkások az északafrikai országban, és most mind menekültként tartják számon azokat, akik nem távoztak. Nem világos, hogy közülük mennyien akarnak átkelni az EU-ba, és mennyien maradnának Líbiában. Az viszont biztos, hogy az észak-afrikai országban több külföldi van, mint amennyien tavaly a Földközi-tengeren átkeltek Olaszországba - 180 ezren jutottak be így 2016-ban az EU-ba -, ezért a líbiai hatóságokkal kezdett együttműködés ellenére nem lehet kizárni, hogy az időjárás javulásával ismét sokan nekivágnak majd az EU felé vezető tengeri úrnak - mondta a német belügyminiszter. Év eleje óta 340 ember fulladt a Földközi-tengerbe Európa felé igyekezve - közölte Genfben a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM). Az IOM kiemelte, 250-nel több, mint 2016 azonos időszakában. Az áldozatok többsége elefántcsontparti, nigériai, guineai, szenegáli és gambiai volt. Hétfőn 74 holttestet sodort partra a tenger Líbia partjainál. Az IOM kiemeli, hogy az utazást épségben át- vészelők közül sokan azt mondják: sokkal veszélyesebb volt az átkelés, mint amire számítottak. Sokukat annyira megrázzák a történtek, hogy beszélni sem akarnak róla, még Afrikában levő társaikat sem figyelmeztetik a veszélyre. Az IOM ezért az olasz belügyminisztériummal 15 országban indított tájékoztatási kampányt, hogy felhívják a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek a Szahara és a Földközi-tenger átszelése- kor leselkednek azokra, akik útnak akarnak indulni. (MTI/Hszinhua)
