Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-22 / 44. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. február 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egyre kevesebb Az SaS továbbra is küzd saját komolyan vehetőségéért VERES ISTVÁN V an egy régi, levakarha- tatlannak tűnő viszke- tegségem, mely abban merül ki, hogy időről időre szükségét érzem, hogy elmélázzak az SaS nevű párt sorsának alakulásán. Próbáltam már megmagyarázni magamnak, mi okozza ezt, pontosabban, hogy mi nem okozza más pártokkal kapcsolatban ugyanezt, de nem jön a magyarázat. A többi párt odüsszeája kapcsán rezignált ajakbiggyesztésre futja maximum, midőn hírek szivárognak felőlük, miként billegnek-ballagnak a politikai univerzum uncsi beltengerein, várva, hogy szembejöjjön egy kipukkadt gumidelfin, amit felpumpálva ismét tematizálhatják a közéletet. Az SaS, vagyis a Szabadság és Szolidaritás nevű formáció többször megmutatta, hogy politikai küklop- szokból nem szenved hiányt. Olyan, esetenként tehetséges embereket hozott a közéletbe, akik nem félnek fejjel menni a problémának és az ellenségnek, de néha kétségkívül hasznukra válna, ha lenne még egy szemük, vagy ha van, akkor nézésre használnák. Tudjuk, hogy ellenzékben nem könnyű a létezés (talán csak kormányon a nehezebb, bruhaha), a pártok látványosan erodálódnak, de a nem túl hosszú létezése óta (2009- ben alapították) több decimáción is átesett SaS az utóbbi hónapokban kezd úgy kinézni, mintha néhány, világról többé-kevésbé ugyanazt gondoló pozsonyi értelmiségi és vállalkozó baráti köre lenne, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem hajlandók összeveszni egymással. Egy párt komolyan ve- hetőségénél mindenesetre fontos szokott lenni, ha rendelkezik komolyan vehető szakemberekkel, akik a napi parlamenti kakitenisz mellett másban is jeleskednek, tehát értenek is valamihez. Jozef Mihál egy ilyen képviselő volt, szociális kérdésekben Szlovákiában ő az egyik atyaúristen, ráadásul blogja is van, lehet neki kérdéseket írni, de most figyeljenek: még válaszol is. Mihál most elhagyja az SaS-t, állítólag, mert nem egyezett meg a pártelnökkel, Richard Sulikkal, meg mert egészségügyi problémái vannak. Egyértelmű, hogy az erős párt erőssége az erős vezetőn áll és bukik, az SaS viszont vélhetően ebben a ciklusban is elhalasztja a lehetőséget, hogy vezető jobboldali ellenzéki erővé nője ki magát. Nem elég Ficót szidni, kellene is kínálni valamit helyette, kiszámíthatóságot, szakmaiságot, amit komolyan tudunk venni. Az SaS továbbra is küzd saját komolyan vehetőségéért, Mihál távozása ebben a folyamatban nem segít. Mindenesetre halálra ítélni még korai lenne őket, hiszen a politikai stand up comedy korszakát éljük, Sulik pedig a hazai és a nemzetközi mezőny élvonalába tartozik. De a tényleges alternatívához ez kevés. Sőt, egyre kevesebb. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kezdenek félni a britek a brexittől A briteket mostanra jobban aggasztja a gazdaság helyzete, mint a bevándorlás vagy a terrorizmus - derül ki egy felmárés eredményéből. A Reuters brit hírügynökség értékelése szerint ez annak a jele, az emberek egyre jobban aggódnak amiatt, hogy az Egyesült Királyság el fogja hagyni az Európai Uniót. A Nielsen felmérése azt mutatja, hogy a britek 28 százaléka nevezte meg a gazdaságot az őket leginkább aggasztó két dolog között; 12 százalékponttal többen, mint egy évvel ezelőtt. A bevándorlást és a terrorizmust a válaszadók 20-20 százaléka említette a két legaggasztóbb dolog között, ami 2 illetve 12 százalékpontos csökkenés 2015 végéhez képest. A brit kormány bejelentette, hogy az uniós kilépéssel együtt az Egyesült Királyság az egységes piacról is távozik. A brit Nielsen vezetője pedig úgy véli, emiatt egyre többen aggódnak amiatt, hogy munkahelyek fognak megszűnni. Egy másik felmérés januárban azt mutatta, a britek számára fontosabb, hogy az ország ellenőrizni tudja a bevándorlást, mint a szabadkereskedelem az Európai Unió többi országával. Londoni pénzügyi elemzők számításai szerint a hazai össztermék (GDP) 4 százalékának megfelelő veszteség érné a brit gazdaságot, ha a külföldi munkavállalók távoznának Nagy-Britanniából. A New Economics Foundation (NEF) gazdasági-társadalmi kutatóintézet számításai szerint, ha az összes külföldi munkavállaló csak egyetlen napra letenné a munkát, az 328 millió font (387 millió euró) veszteséget okozna a brit gazdaságnak. A ház szerint ez a naponta megtermelt brit GDP-érték 4 százaléka. A cég, amely az általa e hétre szervezett, One Day Without Us (Egy nap nélkülünk) című figyelemfelhívó rendezvénysorozat keretében tette közzé számításainak eredményeit, kimutatta, hogy a teljes nagy-britanniai munkaerő 10,9 százalékát adják külföldi munka- vállalók. Az átlagon belül azonban például a takarítási és egyéb háztartási feladatok ellátására alkalmazott külföldiek aránya 31 százalék, az élelmiszer-feldolgozásban és a vendéglátós szektorban dolgozók körében 30 százalék, a szakképzett egészségügyi dolgozók közül 29 százalék. A NEF szakértői szerint ez egyértelműen azt jelenti, hogy ha a külföldi munkavállalók csak egy napra beszüntetnék a munkát, működésképtelenné válna a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) és a brit gazdaság sok más kulcs- fontosságú ágazata is. A brit választók szűk többsége tavalyjúniusban tette le a voksát amellett, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. (MTI) Ellenzék, de nem alternatíva MARIÁN LEŠKO M ár majdnem egy év telt el a parlamenti választások óta, de ez idő alatt nem történt semmiféle csoda. Az ellenzéki tanácsot kialakító két párt még mindig nem képvisel reális politikai alternatívát ajelenlegi kormánykoalícióval szemben. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) aNo- vával megerősítve továbbra is ugyanaz, ami mindig is volt. Személyek szabad társulása Igor Matovič körül, hogy ő a hobbijának tudjon élni: személye prezentációjának és az ezzel járó személyes konfliktusoknak. Ha az OĽaNO Csehországban tevékenykedne, komoly problémái lennének, mert ott nem jöhetnek létre olyan pártok vagy mozgalmak, „amelyeknek nincs demokratikus alapszabályuk vagy nincsenek demokratikusan választott szerveik”. Pusztán az a tény, hogy az OĽaNO- nak négy tagja van, jelzi, hogy sem demokratikus alapszabálya, sem demokratikusan választott szervei nincsenek. „Szabad emberek szabad klubja”, ahogy Matovič nevezte termékét, ami azt eredményezte, hogy parlamentbejutott néhány szorgalmas és felelős képviselő, ám a dolgok lényegéből eredően ez nem lehet egy politikai alternatíva alapja. Elnökük a következőképpen definiálta legnagyobb politikai érdemeit: „Kicsináltam Procházkát, elment a búsba. Kaliňákot meztelenre vetkőztet- tük, koronahercegből a Smer megtűrt vakbele lett, és ki provokálta ki Dankót, hogy megcsókolja a rangjelzését?” Politikai orvlövésznek elég, de alternatívának kevés. Richard Sulik sokkal komolyabban veszi magát, mert azt állítja, hogy a Szabadság és Szolidaritás (SaS) „jobboldali párt, amelytől a választó azt vátja, hogy kormányt hoz létre, és átveszi a felelősséget Szlovákiáért”. Mindannyian tudjuk, hogy a választók eddig milyen típusú pártoknak adtak bizalmat, hogy leváltsák Vladimír Mečiart vagy Robert Ficót és átvegyék a felelősséget az országért. Oľga Gyarfášová szociológus szerint általánosságban olyan polgári pártokról beszélünk, amelyek egyértelműen a liberális demokrácia alapjait és elveit vallották magukénak, integráció-, Európa- és reformpártiak voltak. Sulik pártja ezek közül csak reformpárti. Sulik nem oly régi önleleplezése, hogy nem európai liberális, csak igazolta az évek óta ismert, de elhallgatott tényt, de nem volt teljes leleplezés. Ha valaki megkeresi Sulik első felindulásból létrehozott posztjait a Facebookon, amelyeket aztán kínosan visszavon, rájön, hogy az SaS elnöke nemcsak a liberalizmustól, hanem óvatlan pillanatokban a liberális demokráciától is távolodik. Noha az orosz Izvesztyijával folytatott vitájában az Európai Unió mellett tette le a garast, egy szintre helyezte Tiso elnök bűnös pragmatizmusát saját „pragmatizmusával”, amit akkor követett volna el azon az emlékezetes 2011 -es napon, ha megszavazta volna a „pénzt a görögöknek”. Az a politikus, amelyik ilyen párhuzamokat von, egy párhuzamos világban él, amelyben a,,Szlovákiáért érzett felelősség” egy gyógyíthatatlan rögeszmének van alárendelve. A parlamenti ellenzéki székek foglaltak, de az alternatíva fotelje huzamosabb ideje üres. Szlovákia továbbra is Godot-ra vár. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Robert Mugabe a sírból is kormányozni fog Mugabe zimbabwei elnök 93. születésnapja alkalmával adott interjújában kizárta, hogy lemondjon tisztségéről. Az állami televízióban sugárzott beszédében a zimbabwei elnök úgy vélekedett: a nép többsége úgy gondolja, nem léphet a helyébe senki, nincs senki, aki utódjaként szóba jöhetne. Hozzáfűzte, hogy csak akkor mondana le tisztségéről, ha erre őt pártja - a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió — Hazafias Front (ZANU-PF) - felszólítaná. A ZANU-PF ugyanakkor azt akarja, hogy továbbra is jelöltesse magát a választásokon. „Ha úgy érezném, hogy ez többé már nem megy, szólnék a pártomnak, hogy találjanak valakit a helyemre. Jelenleg azonban nem mondhatom ezt” - mondta Robert Mugabe. Az előre rögzített, egyórás interjú során a tegnap 93. életévét betöltő Mugabe egyes mondatai között hosszú szüneteket tartott, a beszélgetés során pedig egyre fáradtabbnak mutatkozott, például időnként alig tudta nyitva tartani a szemét. Mugabe 1980 óta van hatalmon, ő a világ legidősebb államfője, de közölte, hogy a 2018-ban esedékes elnökválasztáson is indulni akar. Mugabe bírálói szerint diktátorként, autoriter módon kormányozza országát, ahol az utóbbi időben szinte mindennapossá váltak a kormányellenes megmozdulások. Az 1980-ban kivívott függetlenséget követő néhány sikeres év után a dél-afrikai ország súlyos gazdasági válságba süllyedt, amely ma is tart. A zimbabwei nemzeti valutát hiperinflációt követően kivonták a forgalomból, és az országban jelenleg is amerikai dollárt használnak. A fehéreket szinte kiüldözték az országból. Mugabe felesége, Grace a múlt héten közölte: szükség esetén kerekesszékben fogja tolni kampányrendezvényekre férjét, tavaly pedig kijelentette, hogy férje „még a sírból is” kormányozni fog. (MTI)
