Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-20 / 42. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. február 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Kétnyelvű pozsonyi tömegközlekedés Ifjú Szivek Táncszínház - hallhatnánk magyarul a Štúr utcán LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ étnyelvűsítették a po­zsonyi tömegközleke­dést. Ez nem vicc, de nem is teljesen igaz. Egyrészt aki rögtön szlovák-magyar kétnyelvűsítésre gondolna, az téved. Több pozsonyi portál átvette a hírt a tömegközlekedési vállalattól, amely a Bratislava Tourist Boarddal valósított meg közös projektet, hogy a külföldi turistákjobban tájékozód­hassanak a fővárosban. Az idegen- forgalmi társaság megjelölte azokat a megállókat, amelyek fontosak lehet­nek a turisták számára, például a nemzeti színházat, a nemzeti galériát, a filharmóniát. A villamosokon, bu­szokon nemcsak a megállók nevét közli angolul a hangszóró, hanem arról is elhangzik információ, hol kell átszállni, ha valaki a repülőtérre vagy a pályaudvarra megy, vagy arról, milyen turisztikai látványosság ta­lálható a közelben. A turistanyelv az angol lett, bár a statisztikák szerint a legtöbb turista Csehországból érke­zik Pozsonyba, és aztán következnek a német nyelvterületek. Másrészt, ami még meglepőbb, hogy szó sincs kétnyelvű informáci­óról, mivel az extra információ csak angolul hangzik el. Például a Žilin- skán a megálló neve után csak ango­luljön az „Exit fór the Slovák rádio building” szöveg, azaz, leszállás a Szlovák Rádióhoz. Vagy a Malá scéna megállónál angolul halljuk, hogy „Exit fór the Blue Church”, az­az leszállás a Kék templomhoz. Sok szlovák sem mozog annyira ottho­nosan a fővárosban, hogy rögtön tudná, hol kell leszállni, ha a Kék templomot keresi. Azok az informá­ciók, amelyeket most a turistákhoz próbálnak eljuttatni, sok esetben ér­dekesek lennének a fővárosiak szá­mára is. Sőt, sok helyen jó lenne közérdekű dolgokról is tájékoztatni. Például jól jöhet, ha az ember tudja, hogy a Blumentál megállónál van az adóhivatal és a munkaügyi hivatal. Nem rossz ötlet, hogy új informá­ciókat és új nyelvet hoztak be a tö­megközlekedésbe, csak az a baj, hogy kevés logikát és nyelvi mene­dzselést látok a projektben. Mivel a „kétnyelvű” pozsonyi közlekedés még nagyon friss, lehet változtatni a rendszeren. Nekem tetszene, ha egy­re több információ hangzana el egyre több nyelven. Sőt, az lenne a legjobb, ha minden nyelven más-más hang­zana el, a nyelvi és kulturális kötő­dések szerint. Például a Námestie Ľudovíta Štúra megállónál ezt hall­hatnánk: Vystupujte k Slovenskému národnému divadlu, Slovenskej fil­harmónii a Slovenskej národnej ga­lérií. Exit fór the Main square and the city centre. Ifjú Szivek Táncszínház. Aussteigen für das ehemalige Deut­sche Stadttheater und das Zentrum. Ez lenne az igazi, modem, többnyelvű 21. századi Pozsony! (Cartoon izer) A diktátorok úgy kezdik, mint Tmmp John McCain republikánus szenátor védelmébe vette a sajtót Donald Trump amerikai elnök támadásaival szemben. „A diktátorok is így kezdik. Ha megnézzük a történelmet, a diktáto­rok első dolga, hogy ellehetetlenítik a sajtót. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy Trump elnök diktatúrát akarna kiépíteni, csak azt mondom, hogy tanulnunk kell a történelemből” - fejtegette. A szabad sajtót elenged­hetetlennek nevezte a demokrácia fenntartásához az NBC tévécsator­nán. Az arizonai szenátor arra reagált így, hogy Trump a Twitteren kijelen­tette: „a hamis híreket közlő média az amerikai nép ellensége”. „Én ki nem állhatom a sajtót. Ma­gukat például különösen utálom” - mondta John McCain az inteijút ké­szítő Chuck Toddnak, majd így foly­tatta: „Viszont az igazság az, hogy szükség van önökre. Szükség van a szabad sajtóra. Ez létfontosságú.” Az amerikai elnök legfőbb repub­likánus párton belüli kritikusaként számon tartott McCain leszögezte: ha fenn akarjuk tartani a demokráciát je­lenlegi formájában, akkor szükség van a szabad, sőt esetenként ellensé­ges hozzáállású sajtóra. Az amerikai elnöknek a médiával szembeni kirohanásaival kapcsolat­ban több más, a müncheni biztonság- politikai konferencián tartózkodó amerikai szenátor véleményét is megkérdezték újságírók. A demok-' rata párti Chris Murphy szenátor el­fogadhatatlannak nevezte, hogy Trump „teljes letámadást” intézett a szabad sajtó ellen. A szintén demok­rata párti Jeanne Shaheen szerint a szabad sajtó nem jelent veszélyt, a valódi veszélyt éppen az elnök bírá- latajelenti. A republikánus Lindsey Graham az amerikai törvényhozás pártokon át­ívelő támogatását ígérte a szabad saj­tónak, hozzátéve, hogy a sajtó sem­miképp sem az amerikai nép ellen­sége. „Olykor ugyan okoznak bosszúságokat, de egy demokratikus társadalomnak akkor is szüksége van a szabad sajtóra” - szögezte le Gra­ham szenátor. Donald Trump legutóbbi nyilvá­nos szereplésén, egy floridai gyűlésen is kitartott amellett, hogy a hamis saj­tóhírek és tudósítások áldozata, s le­szögezte, hogy a média nem az igazat mondja róla. Trump nyíltan a The New York Timest, illetve a CNN, az NBC News, az ABC és a CBS tévé­csatornákat vádolta. (MTI) Kezdődik a görög dráma végjátéka SIDÓH. ZOLTÁN megint megpróbálják menteni a menthetetlent. Az euróövezet pénzügyminisztereinek találko­zóján újra megpróbálják rávenni Athént, hogy ismételten hajtson végre megszorítást, cserébe további részletet kap a harmadik, 86 milliárd eurós mentőcsomagból. Ismerős a történet. Görögország már hét éve vergődik, csak éppen Trump megválasztása, a brexit megszavazása vagy éppen a francia el­nökválasztás viharos előjátéka forgatagában elfeledkeztünk kissé a pénzügyileg haldokló hellénekről. Vajon most mennyiben más a helyzet, mint 2015-ben? Akkor a Ciprasz-kormány még népszavazást is kiírt a takarékossági intézkedések ellen, majd ezt követően megbénult az ottani bankrendszer és jöttek az újabb megszorítások. Látszólag nincs lényegi változás, hiszen múlt csü­törtökön a görög kormányszóvivő kijelentette, már minden létező taka­rékossági lépést megtettek, többre nem hajlandóak, ezért a fő hitelezők, ezen belül Németország, térjenek vissza a realitás talajára. Jelenleg úgy tűnik, ha Athén záros határidőn belül nem kap újabb mé­retes szeletet a 86 milliárdos tortából, akkor júliusban képtelen lesz tör­leszteni a lejáró 7,2 milliárd eurós törlesztőrészletét, ez pedig állam­csődhöz vezet. Ne feledjük, voltaképpen az eurózóna egyben tartása a tét, a mi fizetőeszközünkkel is játszanak, arról nem is szólva, hogy Szlo­vákia 1,5 milliárdos garanciát vállalt eddig a helléneknek folyósított hi­telekből. A mostani helyzet újdonsága az, hogy időközben mindenki összeve­szett mindenkivel, ráadásul a fő hitelezőknél kulcsfontosságú választá­sok jönnek-márciusban Hollandiában, áprilisban és májusban Francia- országban, szeptemberben pedig Németországban. Az eddig minden adósságválságban tüsténkedő Nemzetközi Valutaalap (IMF) most csak a partvonalról okoskodik, a mentőcsomagból egyelőre nem vette ki'a ré­szét. Az IMF ugyanis úgy látja, a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, Athén képtelen a tartós talpra állásra, ezért újabb adósságelengedésre lenne szükség. Ha ez nem történik meg, akkor egyre valószínűbbé válik, hogy Görögország elhagyja az eurózónát. Az eurózóna tagjai szerint viszont nem ennyire komor a helyzet, hi­szen idén már növekszik a görög gazdaság. Szerény véleményünk sze­rint az eurózóna most az önáltatás gombját nyomta be. Még pontosabban arról van szó, hogy a legendásan takarékos hollandok és németek, illető­leg a legatyásodott franciák a közelgő választások előtt nem akarnak a pénztárcájukba nyúlni, nem akarnak engedményeket tenni a jövőjüket felélő görögöknek, mert az a populisták, unióellenesek malmára hajtaná a vizet - konkrétan a hidrogénszőke Geert Wilders (Hollandia), a nacio­nalista Marine Le Pen (Franciaország) és az idegenellenes Alternatíva Németországnak párt profitálna ebből. Nos, ilyen kiélezett helyzetben Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, mint a kis Lobi Karinthy klasszi­kusában, a Röhög az egész osztályban, bár nem a padok alatt kúszva, de egyenként belecsíp a drámában részt vevők bokájába. Azzal a különb­séggel, hogy a vége nem kirobbanó röhögés lesz, hanem újabb keserve­sen kiizzadt, megint végsőnek szánt átmeneti megoldás. Hiába, itt nem Kelemen, Roboz, a szorgos Auer, a szemétládában kuksoló Zajcsek, na és Kökörcsin tanár úr a főszereplő, hanem a Valutaalap technokrata pénzügyér hada, a minden centre ráülő holland és német pénzügymi­niszter, a népének sokat ígérő Ciprasz és az immár végletesen kifacsart görög társadalom. FIGYELŐ Világméretű járványra kellene felkészülnünk A nemzetközi közösségnek fel kell ismernie, hogy valódi a ve­szélye egy világméretű járvány­nak, és a lehető leggyorsabban fel kell készülnie rá-jelentette ki a Microsofit-alapító Bill Gates szombaton, az 53. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencia (MSC) második nap­ján elmondott beszédében. A 2014-15-ös nyugat-afrikai ebolajárványt és az 1918-as spa­nyolnáthát felidézve, valamint megemlítve annak veszélyét, hogy terroristák kifejlesztenek valamilyen vírust, Gates „valószínűnek” nevezett egy világméretű katasztrófát. „A járványügyi szakemberek azt mondják, hogy egy levegőben terjedő vírus kevesebb mint egy év alatt elpusztíthat 30 millió embert, és valószínű, hogy a következő 10-15 évben fel fogja ütni a fejét egy ilyen járvány. Azáltal, hogy nem veszünk tudomást az egész­ségügyi és a globális biztonság közötti kapcsolatról, veszélybe sodorjuk magunkat” - mondta. Bill Gates ezért arra kérte az or­szágokat, hogy fektessenek be az olyan technológiák kifejlesztésé­be, amelyekkel néhány hónap alatt le lehet gyártani nagy mennyiségű vakcinát. Ezenkívül azzal a felhí­vással fordult a nemzetközi kö­zösséghez, hogy ugyanolyan ko­molyan készüljöh fel egy világméretű járványra, mint ami­lyen komolyan készült egy eset­leges atomtámadásra a hideghá­ború idején. „Egy világméretű járványra való felkészülés költségét évi 3,4 mil­liárd dollárra becsülik. Egy pan- démiával azonban évente akár 570 milliárd dollár kár érheti az em­beriséget” -jelentette ki. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents