Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-18 / 41. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. február 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Megáll az ész Tanfolyamok tanítanivalóan naiv embereknek O lvasom, hogy csalók verik át az idős embereket. Hát nem csak őket. Mert többféle csaló van. Egyszer beiratkoztam egy borsos árú jobb agyféltekés rajzkurzusra. Nagyon kíváncsi voltam, utánaolvastam, és olyan hihetőnek tűnt! Tízen voltunk, nők, harminc és ötven között. A lektomő lakásán zajlott a kurzus. Kérdezés nélkül letegezett bennünket, majd kijelentette, hogy csak kevés elmélet lesz, mert fölösleges a sok duma, ez nem iskola. Ez vicc akart lenni, a többiek nevettek is. Aztán a nő elkezdett beszélni az agyról. Bődületes marhaságokat. De nem sokáig, mert eszébe jutott, hogy fontos dolga van a konyhában. Kövessetek, mondta. Kimentünk a lyuknyi konyhába. Egy kis lábasban ételt melegített magának, közben folytatta az agyról szóló értekezést, aztán a kajás lábassal a kezében visszaterelt minket a szobába, elkezdett enni, és két falat között elcsámcsogta, hogy rajzoljuk le magunkat a személyinkben található kép szerint. Néha megnézte a rajzokat és megjegyzéseket fűzött hozzájuk. Te nagy fiilet rajzoltál, tudod, hogy ez mit jelent? Az illető nem tudta. Hát azt, hogy szexuális problémáid vannak! Nekem aztán nincsenek, csodálkozott a nő. Mert elnyomod magadban, nem akarsz róla beszélni, erőszakoskodott a lektor. A kurzus végig ilyen stílusban folyt. Természetesen nem tanultunk meg rajzolni. Amikor megkérdeztem, ez hogyan fordulhat elő, nem ezt ígérte, azt válaszolta, hogy sérült (!) az agyunk, ezért nem megy a rajz, és erről ő nem tehet. Azóta gyűjtöm mások tanfolyamos tapasztalatait. Biztosan vannak komoly kurzusok is, de rengeteg a szélhámos. A „kedvencem” a kéthetes életvezetés - divatosan coach - kurzus. Nyilvánvalóan problémás embereknek, akik a saját életüket nem tudják rendbe hozni, azt ígérik, hogy két hét alatt megtanítják őket nemcsak a saját, hanem a mások életét is sikeresen révbejuttatni! Büntetni kellene az ilyet. Vagy legutóbb egy hormonálisjóga-kurzus nőknek. Másfél órával később kezdték, mert a lektomő elaludt! Összehalandzsázott valamit a hormonokról, majd megkérdezte, kinek milyen problémája van. Mire vadidegen nők a vadidegen lektornak elmondták például, hogy szex közben véreznek. Két óra ebédszünet után a lektor illóolajakat ámít, de nem volt szabad hozzájuk érni, nehogy kiillanjon belőlük az energia. Mindezen kurzusok sok pénzbe kerülnek. Ennyire gazdagok vagyunk? Vagy ennyire naivak? Az agyas rajzkurzus után, már kinn az utcán, megszólalt az egyik nő. Nagyon bölcs dolgokat mondott a lektor. Igen? És mégis, mit, kérdeztem. Például, hogy az életedet magadnak kell kézbe venned. És erre eddig nem gondoltál? Nem. Én nem szoktam gondolkodni, válaszolta vállat vonva. Hát ez az. JARŐREINKNE KÖSZÖNHETŐ HOGY NEM TÖRTÉNT ERŐSZAK Kotleba (Cartoonizer) €M VOLTAK OTT A VONATON Igazság és hatalom BEKEZSOLT V eszett fejsze. Most tekintsünk el attól, hogy spekulatív módon relativizáljuk az igazság fogalmát, fogadjuk el azt, hogy adott körülmények között rá lehet találni. Viszont a hatalommal szemben mégiscsak nő a relativitásfaktor. Ismerjük például Zuzana Hlávková történetét. Ő az a kultúraszervező, aki a szlovák külügyminisztérium munkatársaként rávilágított a szlovák uniós elnökség alatt a tárcánál folyó korrupciógyanús ügyekre. Álpályázatokra, sok ezer eurós csalásokra. Ismerős, ugye? Azokról a dolgokról van szó, amelyek az olvasók településén, megyéjében és országában zajlanak kicsiben, nagyban. A többséggel ellentétben Hlávková először a felettesei, majd azok elutasító magatartását látva a nyilvánosság előtt beszélt az általa tapasztaltakról. Úgy tűnik, nem jár sikerrel, kísérletei lepattannak az ilyen típusú ellenállásban már gyakorlott kormányról. A botrányok feltárása során mégis sokan támogatták, és végig kitartanak mellette. A Transparency International szinte a kezdetektől fogva segíti, tizenötezer ember írta alá a petícióját. Tele van energiával, csatlakozott a Transparen- cyhez, közösen új projektet indítanak, a fiatalokat fogják bátorítani a tiszta és határozott civil szerveződésre, hogy ők legyenek a korrupció elleni harc jövőbeni kulcsfigurái. Ismerjük például Sándor Mária, a fekete nővér történetét. Ő az a nővér, aki kórházi dolgozóként rávilágított az ágazatban tapasztalható visszásságokra. A munkaerő- és eszközhiányra, a rendszer fenntarthatatlanságára. Ismerős, ugye? Azokról a dolgokról van szó, amelyek az olvasók településén, megyéjében és országában zajlanak kicsiben, nagyban. A többséggel ellentétben Sándor Mária a nyilvánosság előtt beszélt az általa tapasztaltakról. Úgy tűnik, nem jár sikerrel, kísérletei lepattannak az ilyen típusú ellenállásban már gyakorlott kormányról. Bátor kiállását mégis sokan támogatták, de sajnos nem tartottak ki mellette végig. Néhány szakmai szervezet a kezdetekben segítette, mellettük együttműködött más, a rendszer problémáira rámutató szervezettel. Mára egyedül maradt, a szakma is eltűnt mögüle, ő pedig abbahagyta. Nincs munkája, nem merik alkalmazni. Öngyilkosságot kísérelt meg, a harc kikezdte egészségét. Szeretne távozni a közéletből. Két, eltérő irányt vevő történet, amelyek természetesen nem a két ország közti mentalitásbeli különbséget mutatják. Mindkét országban találni mindkét történetből jócskán. Téma pedig van: korrupció, csalás, önkényeskedés, a társadalmi rendszerek problémái... Ami a két esetből fontos számunkra, hogy a civil társadalom valódi erejét az egyének és csoportok igazság melletti kiállásán túl az is mutatja, milyen véget érnek a szereplők történetei. Megvan-e az ellenállás kultúrája. Közép-Európa középosztályától, úgy tűnik, csak eseti kezelésre telik. Pedig fontos volna. FIGYELŐ Nem lehet mindent Trump orrára kötni? Mike Pompeo, a CLA igazgatója közleményben szögezte le, hogy a hírszerzés nem hallgat el semmit Donald Trump elnök elől. A The Wall Street Journal írta korábbi és jelenlegi hírszerzési tisztségviselőkre hivatkozva, hogy bizonyos „érzékeny információkat” nem közölnek az elnökkel, mert attól rettegnek, hogy azok kikerülnek Trump környezetéből, például az oroszok is tudomást szereznek róluk. A lap hozzáteszi: az információk visszatartása az elnök és a hírszerzői közösségek között kialakult mély bizalmatlanságot tükrözi, ami részben az elnök csapata és az orosz kormány közötti feltételezett kapcsolatok, részben pedig Trumpnak a hírszerzői közösség iránti kritikus megnyilvánulásai miatt alakult ki. (MTI) A trumpi apokalipszis vagy Trump apokalipszise? FELEDY BOTOND .....-..........—— A K iszivá rogtatási botránytól hangos Amerika. Már megint el kell dönteni, azoknak van-e igazuk, akik félreverték a harangokat, még ha jogtalanul szivárogtattak is információkat, vagy azoknak, akik a törvényességre ugyan látszólag ügyelnek, de a harangot nem verik félre. Lényegében erre a dilemmára hegyezik ki az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael Flynn altábornagy lemondását. Az álhíreket (fake news) és az alternatív tényeket (alternative facts) már jól ismeijük az amerikai elnök- választási kampányból és az utóharcokból, egy korábbi epizód pedig éppen Flynnhez fűződik. 2012-ben Obama az altábornagyot nevezte ki a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) igazgatójává, amely a legfontosabb amerikai katonai titkosszolgálat. Két év után nyugdíjba küldték, mert „lazán viszonyult a tényékhez”, vezetői stílusa meg sokszor agresszív volt. Munkatársai „Flynn-tények- nek” hívták a ma alternatív tényékként ismert valótlanságokat. Ezt az embert hozta vissza Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadónak, méghozzá úgy, hogy közben Flynn nemegyszer orosz vezetők társaságában mutatkozott. 2015-ben egyenesen az orosz állami médiagépezet csatornájának ünnepségén, az RT gálaestéjén mondott beszédet, holott akkor már túl voltunk az ukrán háború kitörésén. Ha ez sem lenne elég, nyugdíjazása után privát hírszerző céget indított, amely, úgy tűnik, Erdoganhoz közel álló török üzleti köröktől kapott megbízást a török ügyért való lobbizásért Washingtonban. Ekkor már Trump stábjának tagja volt, bizalmas információkhoz is hozzáférhetett. Flynn végül gyanús magabiztossággal szaladt saját végzete felé. Decemberben többször beszélt az orosz nagykövettel telefonon, amit jó hidegháborús beidegződések és birodalmi reflexek alapján nemcsak Moszkvában, hanem Washingtonban is rögzítettek. Telefonon egyezkedett az Oroszország elleni szankciók feloldásáról, majd ezt nyilvánosan letagadta, és még azt is hagyta, hogy az alelnök az ő hazugságait védelmezze. A katonai titkosszolgálat egyik vezetőjeként viszont tudnia kellett, hogy telefonját figyelhetik. Ezt még mi, mezei polgárok is tudjuk. Lehet, hogy Flynn nem is a saját szakállára telefonált, hanem megbízták? Vajon Trump is előre tudott Flynn lépéseiről? Ha tudott, az óriási probléma, ha nem tudott, az is. Egykét puzzle-darab még hiányzik ebből a történetből, épp emiatt számíthatunk arra, hogy lesz folytatás, új adatok, elhallgatott dolgok kerülnek napvilágra. Lehet, hogy Flynn csak az első „áldozat”, és továbbiak lesznek. Az elnöki kampány időszakkal kapcsolatban még folyik a kongresszusi vizsgálóbizottság nyomozása, és az a legújabb kérdés, hogy a Flynn-ügyből lesz-e önálló szál. A Fehér Ház azt a védekezést alkalmazza, hogy folyamatosan az amerikai titkosszolgálatokat vádolja szivárogtatással. Iszonyatos dilemma lehet, hogy egy folyamatban levő ügyről hogyan tájékoztassák az elnököt, ha a jobbján és balján is érintettek ülnek. Veszélyeztetheti-e ez a nyomozást? Lehet-e mással, mint a nyilvánossággal védekezni? A harangokat félreverők, vagy ahogy angolszász területen mondják, a sípfú- jók (whistleblower) általában nem árulók, hanem az intézményekben hívő, azok értékeit komolyan vevő emberek. A karrieijüket kockáztatva fordulnak a választókhoz, és a saját bőrüket is vásárra viszik. Annyit legalábbis megérdemel minden ilyen sípfújó, hogy figyeljünk rá: hátha mégis lenne oka az oroszok befolyásától tartania azoknak, akik most a trumpi apokalipszisnek tapsolnak.
