Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-11 / 35. szám, szombat

fl6 SZALON ■ 2017. FEBRUAR 11. www.ujszo.com ÍGY irtunk mi Nem engedjük felforgatni a köztársaságot! Hazánk dolgozó népe egyöntetűen elítéli a reakciós elemek próbálkozásait Országszerte felemelik tiltakozó szavukat dol­gozóink a nemzetközi reakció csehszlovákiai segítőinek maroknyi csoportja ellen, akiknek legutóbbi szennyes akciójáról tegnapi számunk­ban a Hajótöröttek és önjelöltek című cikk­ben beszámoltunk. Ezek pz emberek, akikre em­lékszünk az 1988—69-es válság idejéből, sőt né­hányra 1948 februárjából le, gyűlölik a szo­cializmust és minden eszközzel be akarják mocs­kolni azokat az eredményeket, amelyeket tár­sadalmunk a párt vezetésével elért és elér. A „Charta 77“-nek nevezett sxennyiratukban to­vább folytatják köztársaságunk és népünk for­radalmi vívmányainak rágalmazását. Ezzel is­mét bizonyítják, hogy semmi közük ennek az országnak a népéhez és a nép törekvéseihez. Az emberi jogokra és a politikai szabadságra hivatkoznak. Csakhogy a valóságban az állam­ellenes tevékenység, az antikommunizmus ter­jesztésének „szabadságát" akarják megvalósí­tani", a burzsoá kizsákmányolok és elnyomók „jogait" akarják kiharcolni. Dolgozóink egyön­tetűen elítélik ellenforradalmi kísérleteiket, s az üzemekben, tudományos intézetekben és más munkahelyeken nyilatkozatokban válaszoltak az ellenforradalmárok szennyiratára. 1977.január 14. A művészek egységes fellé­pése és o nyilatkozat nagy visszhangra talált hazánk dol­gozóinak körében. Mindenki úgy értékeli, mint a művészek és a nép szoros kapcsolatá­nak kifejezését, de egyidejűleg az emberek azt is kiemelik, hogy a nyilatkozat méltó vá­laszt adott azoknak, akik azt hiszik, hogy a kultúra képvi­selői körében szövetségesekre találhatnak szoclallstaellenes támadásaikhoz, és ahhoz a szé­gyenteljes kísérletükhöz, hogy megzavarják a lakosság építő- munkáját és a népek békés együttműködését. „Kifejezték a munka Iránti megbecsülésüket" — ezt mon­dotta a művészek nyilatkoza­táról Bohumír Honig, a Szo­cialista Munka Hőse, a Huslo- peőei Uép- és Traktorállomás művezetője és kombájnosa. 1977. február 4. Ladtslav früher, a Hofice na Sumave-1 Hnb elnöke a cseh­szlovákiai művészek és kultu­rális dolgozók pénteki nagy­gyűlésével kapcsolatban meg­állapította: „Bebizonyosodott, hogy virágzó kulturális és mű­vészeti ftlettlnk képviselői hűek hazájukhoz, a CSKP po­litikájához, a nemzetközi for­radalmi és békemozgalomhoz, s ennek mindannyian csak őszintén örülhetünk." Jozef Bulla mérnök, a ro- hožnlkl Cementgyár és Mész­égető üzem dolgozója össze­hasonlítást tett: külföldi uta­zásai során észrevette, hogy a dekadens nyugati művészet iránt egyre csökken a közön­ség érdeklődése. Angál büsz­kébbek vagyunk szocialista művészetünkre, amely alkotó értékeket hoz létre, .s ezek az értékek az emberi haladás, a népek megértésének és a vi­lágbéke megőrzésének ügyét szolgálják. w I I Dolgozóink egyöntetűen elítélik ellenforradalmi kísérleteiket.,. Az emberek véleményét ki- gézeteket szinte vég nélkül folytathatnánk csak­úgy, mint azon művészek ne- vének a felsorolását, akik alá- f művészeti szövetségek csehszlovákiai bizottságainak nyilatkozatát. Ebből követke b°SY a művészek és a dolgozók tisztelik egymás .hisznek Szocialista hazánk sokoldalú fejlődésében f,. az ,1 léren «iűrendő újabb A ‘»«•»szlovákiai 8 "űPPel vállvetve küzdenek a haladásért. A nép «w™ értékeli a művészeket, k/w«kel együtt haIad «lőre a közös szocialista eszmék meg­valósításának útján. 8 1977. február 4. A charta szerzői most telefo­nálgatnak mecénásaiknak, leve­leket irkáinak nekik, „sajtóér­tekezleteket" szerveznek n pol­gári lapok tudósítói számára és panaszkodnak, hogy „Ok ezt nem így gondolták" és hogy „kemény támadást" vezetnek ellenük. Nincs ínyükre, idege­síti őket. hogy népünk Inggal ügynököknek nevezi őket. De hát hogyan lehet nevezni az olyan embert, aki népünk el­lenségének rágalmazó pamfle­tokét ad át. és szövetkezik ve­le saját népe, a szocializmus, a haladás ellen? Ma, amikor az osztrák kan­cellár nagyvonalúan politikai menedékjogot ajánlott fel ne­kik, és a csehszlovák hatósá­gok értésükre adták, hogy nem fogják megakadályozni távozá­sukat. azt a „suttogó* propa­gandát bocsátották szélnek, hogy „deportálni" akarjuk őket. Politikai akamokok ezek. akik felfuvalkodottan fölébe he­lyezik magukat a népnek, hajó­törést szenvedtek politikailag, nir-áldulmikig ás erkölcsileg. Ugynnugy. mint a burzsoázia, amely már régen elveszítette történelmi kezdeményezését, és nem képes a saját országa dol­gozóinak pozitív prograinol nyújtani, ugyanígy ügynökei és szekértőiéi nem képesek ná­lunk semmi pozitívval hozzájá­rulni a szocialista társadalom fejlesztéséhez. Programjuk dóst rukció. felforgatás és káosz. Nem ismerik cl párt- és állami szerveinket, fgnorálják a riép- hatalmi szerveket és a szocia­lista törvényeket. Ha azonbah ebben az országban akarnak él­ni. tudomásul kell venniük, hogy a végtelenségig nem játszhatnak népünk türelmével és nagylelkűségével. 1977. február 7. 1t r Programjuk destrukció, /elforgatás és káosz. 40 éves a Charta 77 Negyven évvel ezelőtt, 1977. januárjában adták ki csehszlovákiai értelmiségiek a Charta 77 néven ismertté vált nyilatkozatot, amelyben a kommunista államhatalomtól az emberi jogok tiszteletben tartását követelték. A szerzők és az első aláírók között olyan személyiségek voltak, mint Jan Patočka, Jiŕí Némec, Václav Benda, Václav Havel, Ladislav Hejdánek, Zdenék Mlynár, Pavel Kohout, Petr Uhl, Ludvík Vaculík vagy Jiŕí Hájek. A nyilatkozat szövegét 1977. január 6-án és 7-én közölte néhány nyugat-euró­pai napilap; Csehszlovákiában szamizdatként terjesztették. Az állambiztonság azonnal haza­árulásnak minősítette a történ­teket, Václav Havel és Ludvík Vaculík írót, Pavel Landovský színészt a rendőrség már január 6-án letartóztatta. A kommunista csehszlovák kormányzat a nyilatkozatot felforgatónak, szocializmus­ellenesnek minősítette, és hatalmas ideológiai, propagan­dakampányt indított ellene, így jött létre az úgynevezett Anticharta, amelyet kényszer­ből százezrek írtak alá, köztük általánosan ismert és megbe­csült korabeli személyiségek is. A propagandából a korabeli Üj Szó is kivette a részét, bár a dokumentum megjelenése után még két hétig hallga­tott róla. Az eredeti szöveget sohasem közölték le, úgyhogy az olvasó az sem tudta, mit is kellene olyan vehemensen elutasítania, (mult-kor, czk) titi ti* ti*­ti* ti*­ti* Ukj'b iák élt ttk M uk iík ■ Uk Uk Iáé Iáé Iáé 1áé Iáé Iáé Iáé ftáé Iáé y r f r n áll ífffffíMífíff Iái iáé iáé Emlékszünk a koalíciós válsá­gokra. Mečiar, Slota, Eupták A világ legerősebb koalíciója, amelyet az antidemokratikus kormányzás köteléke tartott egyben. Mégis voltak köztük villongások, annak rendje és módja szerint. Gondoljunk csak vissza a mondásra, hogy Slota nemzeti büszkesége és Lupták mukásbecsülete is csak a Szlovák Biztosító ajtajáig ér. Az első de­mokratikus koalíció: Dzurinda, Migaš, Hamžík, Bugár... Hány­szor oldották a válságokat, késő éjszakákig. És a nyilvánosságot ismét - talán csak tudat alatt - irritálta a tény, hogy a színfalak mögött, hátul a sötétben tár­gyaltak valamiről. A koalíciós krízisek a második Dzurinda- kormányt, de a Fico-Slota- Mečiar-hármas fogatot sem A HET ESEMENYE kerülték el. Minden koalíciónak megvannak a gyenge pillanatai, s az előző felsorolás szolgáljon vigasztalásul a választónak, aki esetleg azon búsulna, hogy a történelem ismédődik. Egy új, ki nem próbált felállásban. Fico ezredes és Danko százados végül megoldotta viszályait. Fico még viccelődött is, hogy ha Danko csinos nő lenne, több figyel­met szentelne neki. És Danko megértette, hogy - az elsietett előléptetésével ellentétben - nincs ok a sietségre, elérkezik az ő ideje. A zöld trikós kodebások is vár­ják, jöjjön el az idejük. Mízik és Mazurek képviselő 1000 eurós büntetést kapott a parlamenti megnyilatkozásai miatt. Az összeg alighanem csődbe viszi őket. És a rendőrség a kodebás Žáčiknál razziázott Trencsénben. Ám a szélsőségek elleni harc sokban hasonlít a korrupció elleni harchoz. Következetesnek kell lennie, és nem csak a kis halakat szabad kifogni. Az egyes eseteket pedig a bíróságoknak kellene méltóképpen lezárniuk. A relatív büntetlenség, amit a szélsőségesek és bundázók élveznek nálunk, csökkentette érzékenységünket a jelenségek iránt, így azok normává váltak. Mikor fog már egy koalíció azon a kérdésen összekapni, hogy hogyan másszunk ki ebből a mocsárból? MÁRIUS KOPCSAY a SME publicistája A hét külföldi eseménye a ro­mániai antikorrupciós lázadás, ami akkor is példát mutat a térségnek bátorságból, polgári öntudatból és kitartásból, ha netán kiderülne, hogy a hivatalos propagandának igaza van, és Soros, a titkosszolgálat, az illuminátusok és a globalista szabadkőművesek állnak a háttérben. A tüntetők sikerrel torpedózták meg a korrupció elkövetőit mentegetni szándé­kozó Btk-módosítást, lemon­datták az igazságügyi minisztert, de továbbra is kitartanak, kormányváltást akarnak - és ezzel erőt önthetnek mindazok­ba, akikre hatott a ká-európai átok, az „á, úgyis reménytelen” kór. Magyarország ingerküszöbe félelmetesen megemelkedett az elmúlt években: csöndben tűrünk olyan ügyeket, amelyek töredéke pár éve még közfel­háborodás tárgya lett volna. A legérdekesebb a korrupció szin­te nyílt kormányzati felvállalása: Magyarországon szinte nincs olyan állami döntés, ami ne egy szűk, kormányközeli brancsnak kedvezne, de mi a tévé vagy a net előtt ülünk, és közönyösen Bukarestet nézzük. Most még. * * * A hét hazai (ál)eseménye ezzel szemben csak a közönyt és a frusztrációt erősíti, azt a lappangó gyanút, hogy a Fidesz még száz évig fog kormányozni, hiszen nincs, akit a helyére állíthatnánk: Gyurcsány Ferenc kiderítette, hogy Lengyel László MSZP-közeli politológus áskálódik ellene, hogy nélküle valósítsa meg a többi párt az ellenzéki együttműködést. Egy év van hátra a választáso­kig, és ezek egészen komolyan ilyenekkel pöcsölnelc együtt vagy külön? Gyurcsánnyal vagy nélküle, mi hoz/visz többet? Az ellenzéki pártok a mai napig nem állapodtak meg semmilyen minimális elvi konszenzusban, semmit nem tudunk arról, mit is akarnak elérni. Miközben a pozícióőrző helyezkedés, a fantáziádanság és a beletörődés mérge lassan felfalja a szerveze­tünket. Kár értünk SERES LÁSZLÓ a HVG publicistája

Next

/
Thumbnails
Contents