Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-01 / 26. szám, szerda
2017. február 1., szerda Csak a tehetség nem elég, szorgalom is kell Pár száz évvel ezelőtt az emberek örültek, ha iskolába járhattak, a 19. századig a tanulás a gazdagok kiváltsága volt. A tankötelezettséget Mária Terézia vezette be, s a fő cél az volt, hogy a gyerekek - származásra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül — bizonyos minimális alapműveltségre tegyenek szert. R égen az iskola volt a műveltség és az információk egyedüli forrása, és nem volt nagy választék - a gyerekek a legközelebbi iskolába jártak, főleg a szegények, akiknek nem volt pénzük ruhára, cipőre, s rossz időben, hóban, fagyban gondot okozott eljutni bárhová. Jelenleg 10 év a tankötelezettség, ami azt jelenti, hogy nem elég csak az alapiskolát elvégezni, hanem még legalább 1 évet el kell tölteni valamilyen középiskolában is - és szerencsére, ha már elkezdi a gyerek a középiskolát, az esetek túlnyomó többségében sikeresen be is fejezi. A kérdés csak az, hogy az alapiskola elvégzése után a 14-15 éves fiatal melyik intézményben folytassa a középfokú tanulmányait? Manapság végtelen sok lehetőség van a továbbtanulásra. Néha éppen ez okozza a problémát: oly széles és sokrétű a kínálat, hogy képtelenek vagyunk választani. A megfelelő szakma, iskola kiválasztásakor számos szempontot kell figyelembe venni. Egyes családok számára manapság is az egyik legfontosabb kritérium, hogy az iskola közel legyen, ne kelljen érte fizetni, ne kelljen a szűkös családi költségvetésből kigazdálkodni az útiköltséget, a menza és a kollégium árát. Vannak, akik a szerint osztályozzák az intézményeket, hogy melyiknek van presztízse, illetve melyik mennyire népszerű. Megint mások olyan foglalkozást képzelnek gyermeküknek, mellyel 4 év múlva gond nélkül érvényesülhet a munkaerőpiacon, nem pedig a munkaügyi hivatalban fog kikötni, és eszerint választanak szakközépiskolát. Jó esetben a szülők és a gyerekek elképzelése összhangban van, rosz- szabb esetben a felnőttek ráerőltetnek csemetéjükre valamit, amihez egyáltalán nincs kedve. Ez utóbbi kockázattal jár, mén nem biztos, hogy a gyerek beletörődik, és a dolog visszafelé is elsülhet: rosszul fog tanulni, iskolakerülővé válhat, az iskolánál sokkal érdekesebb hobbijai lesznek, s elsősorban annak szenteli majd az idejét, miközben gyanús társaságba is keveredhet. A középiskola kiválasztása fontos lépés az egész család életében. Szakemberek szerint a döntésből nem szabad kihagyni a gyereket, sőt egyes pszichológusok úgy vélik, teljesen rá kell hagyni a választást. Lehetőleg olyasmit kell továbbtanulni, ami érdekli őt, amihez van tehetsége. Vannak gyerekek, akiknél már kiskoruk óta nyilvánvaló, mit szeretnek csinálni, mihez értenek a legjobban, például jó a nyelvérzékük, gyönyörűen rajzolnak, kitűnő sportolók, kiváló matematikusok, zenészek stb., s van elképzelésük arról is, felnőttként mivel szeremének foglalkozni. Sok tinédzser azonban tanácstalan, s fogalmuk sincs, mihez van kedvük. Van, aki túl sok mindent akar csinálni egyszerre, s van, akit semmi sem érdekel. A középiskola kiválasztása előtt először is azt kell kideríteni, hogy a gyereknek mihez van tehetsége. A tehetség lényegében az, amiben igazán jók vagyunk, amit mindenféle nehézség nélkül, természetesen csinálunk - olyasmi, ami közben elveszítjük az időérzékünket, ami szinte magától megy. Persze előfordul, hogy némi önreflexió után a serdülőkorú rájön, mihez lenne kedve, ám attól való félelmében, hogy a választását miként fogadja majd a közveden környezete, illetve hogy képes lesz-e majd vele pénzt keresni, inkább előre feladja, s meg sem próbálja megvalósítani álmait. Az is tény azonban, hogy a tehetség önmagában nem elég. Fontos a motiváció, a szorgalom és a fejlődni, tökéletesedni akarás. Az igazi művészet abban rejlik, mennyire vagyunk képesek kihasználni az erős oldalunkat. Például abból, hogy valakinek van egy zenei együttese, nem feltédenül következik, hogy popsztár lesz. A zenei együttes nemcsak zenélést jelent," hanem számos más tevékenység is összefügg vele, melyeket a pályafutása során a tehetséges ember ügyesen kihasználhat. A középiskolákba a jelentkezési lapokat április elején kell eljuttatni, az iskolaválasztást azonban nem tanácsos az utolsó pillanatra hagyni. Mivel a döntés hosszú időre befolyásolhatja a gyermek, s közvetve az egész család életét, nem szabad elhamarkodni. A nyolcadikos, kilencedikes gyerekekkel ezt alaposan meg kell vitatni, s érdemes már most elkezdeni tájékozódni a lehetőségekről, a középiskolák típusairól és főleg arról, mit kínálnak a fiataloknak. Mellékletünkben bemutatunk több középfokú intézményt, így próbálunk segítséget nyújtani a megfelelő iskola kiválasztásához, az egész család számára a lehető legjobb döntés meghozásához. (sza) Jó esetben a szülök és a gyerekek elképzelése összhangban van, rosszabb esetben a felnőttek ráerőltetnek csemetéjükre valamit, amihez egyáltalán nincs kedve.
