Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-07 / 31. szám, kedd
14 AFRIKA-KUPA FOCITIPP ■ 2017. FEBRUAR 7. www.ujszo.com Dráma: Kamerun egy ismeretlen edzővel lett ötödször is Afrika bajnoka Végy egy interneten pályázó, évek óta semmilyen eredménynyel nem rendelkező edzőt, hagyd, hogy egy klubszinten teljesen rutintalan kapusra és fiatal játékosokra építse a csapatot, és máris kész az Afrika- bajnok válogatott. Kamerun idei diadalmenete azonban nem csupán Hugo Brooson és Fabrice Ondoán múlt, kellett hozzá egy szimpatikus, de roppant balszerencsés másik szakember, az örök másodikká kárhozott Hector Cúper is. n ■ nem látott a világ JkHector Cúperhez hasonló peches embert. Az elátkozott fagyialtos után az argentin futballedző egész pályafutását a pechszéria kíséri nyomon, és szegénynek már minden jóérzésű szurkoló azért szorít, hogy végre kilépjen az örök második szerepköréből. A 61 éves szakembernek edzői pályafutása negyedik évében, 1996-ban sikerült megnyernie a Lanús csapatával a Copa Conmebolt (a jelenlegi Copa Sudamericana elődjét), azaz a második számú dél-amerikai kupasorozatot, azóta azonban semmi sem jött össze neki. A Mallorcával 1998-ban a Király-kupában, majd egy évvel később a Kupagyőztesek Európa Kupájában, a Valenciával 2000-ben és 2001-ben a Bajnokok Ligájában lett második, 2003-ban pedig az Interrel is csak ezüstérmet nyert a Serie A-ban. Ettől kezdve már a sors nem is igazán kényeztette, dolgozott a Betisnél, a Parmánál, az Arisz Sza- lonikinél (kapaszkodjanak meg, 2010-ben második lett a csapattal a Görög Kupában), a Racing Santandernél, az Orduspornál és az emirátusokbeli al-Wasl csapatánál, volt grúz kapitány, és 2015- ben Egyiptom nemzeti csapatának élére nevezték ki. A válogatott pedig egyszer csak előbukkant a semmiből, kiharcolta az Afrika-kupa-részvételt, de mindenki jobban járt volna, ha a veretlenül megvívott pazar sorozat után a döntőre más kapitány ül le a kispadra. Egyiptom mégsem verhetetlen Kamerun ellen története kilencedik Afrika-kupa-döntőjét vívta az egyiptomi válogatott, amely addig mindössze egyszer bukott finálét. 1962-ben is esélyesként lépett pályára, de hiába vezetett kétszer is, végül a jugoszláv Szlavko Milosevics által irányított Etiópia hosszabbításban 4-2-re megfordította a mérkőzést. Szakemberek azt elemezték, hogy mekkora meglepetést okozna, ha az idei döntő több gólt is hozna, a sorozat legutóbbi hat fináléjában ugyanis összesen három találat esett (három 0-0 mellett három 1-0- s eredmény született). Ráadásul Egyiptom öt mérkőzésen négy gólig jutott (igaz, mindössze egyet kapott), de a kameruniak se lehettek büszkék túlzottan az öt mérkőzésen elért 5-2-es gólkülönbségükre. „Az az érzésem, óriási csata és drámai mérkőzés előtt állunk” - mondta a meccs előtt Cúper, és nem tévedett. Nem úgy, mint akik bekkelős 90 percre számítottak. A meccsen ugyan csapata szerzett vezetést a 22. percben az Arsenalban szereplő Mohamed el-Neni révén, de az 59. percben a lyoni Nicolas Nkoulou fejes góllal egyenlített. Már a hosszabbításra gyúrtak a felek, amikor a Besiktas 25 éves csatára, Vincent Aboubakar a kapunak háttal állva előbb megeser- nyőzte védőjét, majd a hulló labdát a bal sarokba küldve az ötödik aranyérméhez juttatta Kamerunt. Ezzel egy átok is megszakadt: a négyszeres bajnok két finálét bukott korábban, 1986-ban és 2008- ban is Egyiptom ütötte el a végső sikertől. Ez lehet a harmadik csúcskorszak kezdete Kamerun futballtörténelme tökéletesen példázza az afrikai szemléletet: a botrányokkal és világsztárokkal átszőtt egyszer fenn, egyszer lenn életérzést. A csapat eddig hétszer képviselte kontinensét a világbajnokságokon (1982, 1990, 1994, 1998, 2002, 2010, 2014), többször, mint bármely más afrikai nemzet, és első afrikaiként jutott el vb-negyeddöntőbe (1990-ben). Az első fénykorát 1982 és 1990 között élte: a spanyolországi világbajnokságon három döntetlennel (Peru 0-0, Lengyelország 0-0, Olaszország 1-1) veredenül esett ki a csoportkörben, majd 1984-ben és 1988-ban Afrika bajnoka lett, 1990-ben pedig kivívta mindenki szimpátiáját. Az olasz- országi világbajnokságon Valerij Nepomnjacsnij irányításával a csoportkörből elsőként, de - a vb-történelem első csapataként - negatív gólkülönbséggel ment tovább (az argentinokat 1-0-ra, a románokat 2-1-re verte, de a szovjetektől kikapott 4-0-ra), majd a nyolcaddöntőben Roger Milla duplájával Kolumbiát verte 2-1- re. A nyolc között Anglia ellen a 83. percig 2-1-re vezetett, de Gary Lineker két büntetővel végül megfordította az állást. ff A játékosok pályán és pályán kívül egyaránt szenzációsak, mindent megérdemelnének. Egy visszaesést követően 2000-ben és 2002-ben ismét Afrika-bajnok lett, sőt még 2008-ban is döntőt vívhatott, hogy aztán ismét eltűnjön évekre a süllyesztőben, és idén egy újabb aranyéremmel jelezze, talán felébredt Csipkerózsika-álmából. Prémiumharc mindenáron Ugyan az utóbbi években a pályán nem jöttek a sikerek, azért a helyi futball mindig tett arról, hogy halljunk felőle. Vagy a játékosok pénzügyi elégededensége, vagy a helyi kormány erőszakossága adott okot arra, hogy a Szelídítheteden Orosz» A kameruni válogatott Afrika-kupát nyert kerete: ■ Kapusok: Fabrice Ondoa (Sevilla), Jules Goda (Ajaccio), Georges Mbokwe (Coton Sport) ■ Védők: Nicolas Nkoulou (Lyon), Ambroise Oyongo (Impact Montréal), Mohamed Djeitei (Nastic Tarragone), Fai Collins (Standard), Michael Ngadeu Ngadjui (Slavia Praha), Adolphe Teikeu (Sochaux), Jonathan Ngwem (FC Progresso), Ernest Mabouka (MŠK Žilina) ■ Középpályások: Sébastien Siani (Oostende), Georges Mandjeck (Metz), Arnaud Djoum (Flearts), Franck Boya (Apejes) • Csatárok: Vincent Aboubakar (Besiktas), Benjamin Moukandjo (Lorient), Jacques Zoua (Kaiserslautern), Edgar Salli (Nürnberg), Karl Toko-Ekambi (Angers), Clinton Njie (Marseille), Robert Ndip Tambe (Spartak Trnava), Christian Bassogog (Aalborg). Kamerun szinte teljesen esélytelenül, sztárjait nélkülözve nyerte a tornát lánok a nevükhöz méltó körítéssel bekerüljenek a hírekbe. 2011- ben a kétségbeesett algériai szövetség a FIFA-boz fordult jogorvoslatért, mert a kameruniak egy barátságos válogatott meccset 24 órával a kezdés előtt mondtak le. A hivatalos indoklás belső adminisztrációs problémáról szólt, de mindenki tudta, a játékosok azért tagadták meg a fellépést, mert egy Marokkóban megnyert négyes tornáért nem kapták meg fejenként 30 ezer dollárnyi pluszjárandóságukat. 2012- ben a hazai elnökválasztás okozott problémát, a FIFA elnöke levélben gratulált a régi-új elnöknek, Iya Mohamednek, aki éppen börtönbüntetését töltötte sikkasztás miatt. Ugyan a helyiek megpróbálták elhalasztani a választást, de a FIFA azzal fenyegetőzött, hogy felfüggeszti Kamerun tagságát. így jött a blama, a börtöntöltelék elnök megválasztása. 2013 júliusában aztán a FIFA csak beváltotta újbóli fenyegetését, mert az afrikai ország kormánya beavatkozott a futballszövetség ügyeibe. Szerencsére az áldadan állapot mindössze két és fél hétig tartott, így a csapat a vb-selejtezők utolsó meccsén már ismét játszhatott, és ki is vívta a világbajnoki részvétel jogát. 2014-ben a lehető legjobbkor zsarolták meg a futballisták a vezetőket: a játékosok közölték, addig nem utaznak el a brazíliai vébére, amíg a 100 ezer dolláros prémiumot kicsit nem emelik meg. A hazaszeretet fejenként 10 ezer dollárba került, a szövetség gyorshitelt vett fel, fizetett, a játékosok pedig elmentek Brazíliába, ahol végül három vereséggel, 1-9-es gólkülönbséggel az utolsó helyen zártak. Véleden pályázattól az aranyéremig Ezek után ki hinné, hogy a mostani Afrika-kupát is hasonló botrányok előzték meg? Tavaly februárban a belga Hugo Brnos lett a szövetségi kapitány, aki 1992-ben és 1996-ban az FC Bruges, 2004-ben pedig az Ander- lecht edzőjeként nyert bajnoki aranyat, négyszer az év edzőjének választották, de tíz éve csak kóborolt a világban, utoljára két nevenincs algériai csapamái próbálkozott. Elmondása szerint véledenül látta meg a kameruni szövetség internetes, kapitánykeresős hirdetését, és miután egy éve munkanélküli volt, pályázott rá. De a helyiek az öt legbiztatóbb szakember közé sem sorolták be, csakis annak köszönhette a munkát, hogy a többiek kipotyogtak előtte különböző okok miatt. Bross kapott egy tapasztaladan, de dinamikus, látszólag engedelmes játékosokból álló csapatot, de tisztában volt azzal is, hogy a kameruni válogatott élén nálánál nagyobb neveket is megettek már az ádagosnál nagyobb önérzettel és egoval bíró sztárocskák - erről Winnie Schäfer, Paul Le Guen és Volker Finke is tudna mesélni. Ezúttal nyolcán most úgy próbáltak keresztbe tenni neki, hogy a keret kijelölésének utolsó szakaszában mondták le a válogatottságot. A liverpooli Joel Matip arra hivatkozott, hogy az utóbbi években rossz tapasztalatai voltak a kapitányokkal, és nem kér a válogatottságból, a többiek-Andre Onana (Ajax), Guy Roland Ndy Assembe (Nancy), Eric Choupo-Moting (Schalke), Allan Nyom (West Bromwich), Maxime Poundje (Bordeaux), Andre-Frank Zambo Anguissa (Marseille) és Ibrahim Amadou (Lille) - pedig a helyüket féltették a klubjuk kezdőcsapatában. Broosnak ilyen alapokról kellett építkeznie, és közben számára is egyértelművé vált, ha valakit nem becsülnek meg anyagilag, nehéz motiválni. „Csapatként nem vagyunk elégedettek a vezetőinkkel, hiányzik belőlük a tisztelet. Annak ellenére, hogy a jutalom mértékével nem értünk egyet, mindig jó teljesítményt nyújtunk a pályán. Az biztos, hogy 29 éve vagyok edző, de még sohasem dolgoztam ilyen fantasztikus csapattal. A játékosok pályán és pályán kívül egyaránt szenzációsak, mindent megérdemelnének” - üzente. Nemzeti hős bajnoki rutin nélkül A tornán a szerencse sem hagyta el az Oroszlánokat, a válogatott úgy jutott el a döntőig, hogy öt mérkőzése közül mindössze kettőt nyert meg a rendes játékidőben. A csoportban a Burkina Faso elleni 1-1 után 0-1-ről fordítva verte 2-1-re Bissau-Guineát, majd jött egy ki-ki mérkőzés a házigazda Gabonnal. A meccs 0-0-s döntedennel ért véget (ezzel a hazaiak kiestek), a meccs hőse pedig Joseph Fabrice Ondoa kapus lett, aki a 93. percben a földön ülve óriási bravúrral védte a ga- boni Didier Ndong ziccerét. Brnos kapitány többször is érteden- kedve nyilatkozta, hogyan lehet egy ilyen istenáldotta tehetséget mellőzni. Ondoa csak azért kerülhetett be a keretbe, mert Ndy Assembe és Onana lemondta a válogatottságot, Carlos Kameni (Málaga) behívása pedig szóba sem került. Hogy a nemzeti hősről senki sem hallott még? A 28-szoros válogatott játékos gyakorlatilag nem szerepelt még felnőtt bajnokin, a Barcelona 13 évesen lecsapott rá, de fiatal kora miatt nem is adhatott neki okáig profi szerződést. Később a negyedosztályú Pobla Mafiimet csapatánál öt alkalommal pályára lépett, de se a másodosztályú Gimnastic, se a Sevilla B csapatában nem jutott előrébb a kispad- nál. Ügy, hogy közben végigvédte a legutóbbi két Afrika-kupát. A siker titkát Brnos világította meg. „Miután tíz alapemberre nem számíthattam, új játékosokat hoztam, elmondtam, milyen belső szabályok és fegyelmi irányelvek vonatkoznak mindenkire. Megváltoztattuk a mentalitást, ennek köszönhetően a futballistáim rendkívül motiváltak lettek, és büszkén képviselik az országot. Mindez pozitív hatással volt az eredményekre is.” Printz László i Hector Cúper ezúttal is hiába mutogatott, csak ezüst lett a vége
