Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-04 / 29. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON 2017. FEBRUAR 4. 21| TARCA A SZALONBAN Péterfy Gergely Nekem akkor is ez a véleményem! René Magritte: A megfenyegetett merénylő (1927) „Nekem akkor is ez a véleményem!” - olvassa gyakran az ember a kommentekben, vagy hallja mak- rancoskodó embertársától. Általában akkor hangzik el ez a mondat, amikor elfogynak az érvek, amikor fehéren-feketén bebizonyosodott, hogy a vélemény tulajdonosa nem az igazat mondja. Vagyis rábizonyosodott, hogy vagy nem ismeri egy adott helyzetben a tényeket, vagy szánt szándékkal hazudik. Ez utóbbi eseben a „vélemény” azt jelenti, hogy az illető ragaszkodik a hazugsághoz, de valamiért úgy tesz, mintha még mindig neki lenne igaza. Ez az egyszerűbb, bár bosz- szantóbb eset. Ilyenkor az illető a „vélemény” szót, bár nem tud róla, az „előítélet” — durvább esetben a „hazugság” - szinonimájaként használja, ahonnan már csak egy fél sasszézásra esik az ostobaság és tudadanság fenekeden kútja.- Kétszer kettő öt. — Uram, Ön téved. Foguk a kezét, két, majd megint két ujját, egyenként megszámoljuk. — Ez bizony négy.- Nekem akkor is az a véleményem, hogy öt. Ez egy viszonylag egyszerű eset. Ebben a helyzetben még azzal is nehéz behelyettesíteni a „vélemény” szót, hogy „előítélet”. Ehhez az előítélet túl összetett képzeteket takar. Egy ilyen helyzetben a „vélemény” nyilvánvalóan nevetségessé válik, még csak azt sem lehet rá mondani, hogy hamis vagy téves vélemény, mert, a példából úgy tűnik, még ahhoz is szükséges valamiféle előzetes információhalmaz - legalább előítélet -, hogy valaki azt mondhassa, hogy valamiről van véleménye. Vegyünk egy példát. A minap a magyar közrádióban valaki azt találta mondani, hogy a Kitömött barbár hazug könyv, mert a négerek (sic!) nem is képesek tanulni. Az mármost a kérdés, hogy ez a kijelentés micsoda? Vélemény? Vagy hazugság? Előítélet? Egy vélemény, ami ráadásul igaz? Egy igaz vélemény? És ha azt mondom, hogy „igaz vélemény”, miért súgja azt a nyelvérzék, hogy oxymoront, önellentmondást tartalmaz ez a mondat? És amikor azt mondom, hogy „hamis vélemény”, mért nem jelez a nyelvérzék önellentmondást? Jaj, de nehéz kérdések! Megpróbálok rendet tenni. Az idézett kijelentés hallatán én, nem is csak mint író, hanem mint egyszerű hallgató, nyilván azt fogom mondani, hogy egy hazug, náci propagandarádióban egy hazug náci hazudott. Kérdezem a tisztelt olvasót, hogy ez most vajon vélemény-e, előítélet, netalán olyan kijelentés, ami telibe találja a valóságot? Vagy - na jó - esedeg hazugság? Úgy tudjuk, hogy „mindenkinek joga van a véleményéhez”. Ezt valami olyasféle mondatnak érezzük, amit a demokrácia alapjának, a szólásszabadság alapvetésének is tekintünk. Egyeseknek az a véleményük, hogy van Isten, másoknak az, hogy nincs, de egy demokráciában képviselhetik, elmondhatják, leírhatják, hirdethetik ezt vagy amazt a véleményüket. Olyasvalamiről, amit nem tudunk teljes bizonyossággal megítélni, amiről tehát nincs tudásunk, csak véleményünk lehet. Ugyanígy állunk még rengeteg mindennel, gazdasági elméletekkel, esztétikai kérdésekkel, ésatöbbi. Ahol nem állnak ott a cáfolhatadan tények, ott a vélemények egyenrangú vetélkedése folyik. A baj tehát ott kezdődik, amikor valaki olyasvalamit nevez véleménynek - és bújik el ezáltal a demokrácia minden véleményt védelmező s a véleményszabadság támadóit megbélyegző márványoszlopai mögé -, akinek nem véleménye van, hanem egyszerűen csak hazudik. Hiszen a cáfolhatadan tényékhez való viszonyunk kétféle lehet: vagy a valósághoz hűen kimondjuk és igeneljük, vagy vele ellentétesen hazudunk. Az igazság nem ismerete nem ment fel a hazugság alól, akárcsak a törvény nem ismerete a bűn alól, legfeljebb enyhítő körülmény lehet. Nyilván valakit, aki valamilyen kérdésben nem kompetens - akárcsak egy kisgyereket kétszer kettő kérdésében -, nem kérdezünk. Igaz, le is torkoljuk, ha a „véleményét” túlságosan erőszakosan képviseli. Tehát a tényekkel kapcsolatban nem is lehet véleményünk... ? Kérdezheti most a nyájas olvasó. Dehogynem! Az első példán szemléltetve, nyilván mondhatjuk azt, hogy „Nekem az a véleményemé végső soron fájdalmas az a tény, hogy kétszer kettő négy”. Ez egy rezignált, bizonyos tekintetben poétikus, eszképista vélemény a dolgok megváltoztathatatlansá- gáról, és minden joga megvan a demokratikus létezéshez - mint ahogy az ellenkezőjének is. „Ne- _ kém az a véleményem, hogy bizonyos tekintetben örvendetes, hogy kétszer kettő négy.” Ez már kétség kívül nem annyira költői, de a maga suta optimizmusában helye van a nap alatt. Szóval, hogy ne kerülgessük itt a forró kását, a vélemény az olyasféle szubjektív kommentár a dolgokhoz- akár valóságosak, akár képzeltek, akár igazolhatók, akár igazolhatada- nok -, amely csak az igazság előzetes elfogadása - vagy, mint Isten léte, az esztétikum mibenléte, a helyes gazdaságpolitika kérdésének esetében az igazság eldönthetedenségének belátása - után hangozhat el. Az összes többit úgy hívják, hogy előítélet, meg hazugság, (felmentő körülmények esetén: tévedés). Akinek a tényeket tagadó „véleménye” van, az egyszerűen hazudik. Hazugoknak viszont semmi keresni- „ valójuk egy demokráciában, meg úgy egyáltalán, az emberek között, s a civilizáció évezredei sok egyéb mellett arról is szóltak, hogy minél kevesebb legyen az életünkben a tudadanság, a tévedés, a hazugság és az előítélet, s minél több dologgal kapcsolatban tudjuk végre meg, mi az igazság. Ráadásul a hazugság- mondja Szent Ágoston - a Sátán találmánya, aki „miután önmagát becsapta, mások becsapására kezdett vágyakozni”. A fentiekből aztán már logikusan következik, hogy amit a közrádióról mondtam, micsoda. Segítségképpen annyit, hogy nem, nem vélemény. Ha meg legközelebb valami hőbör- gő idióta a tényekkel szemben még mindig az ő véleményszabadságáról pampog, nyugodtan linkeljék oda neki ezt a cikket. Még ahhoz is szükséges valamiféle előzetes információhalmaz - legalább előítélet- hogy valaki azt mondhassa, hogy valamiről van véleménye. Mit olvas? Csanda Máté művészettörténész 1. Kazimir Malevics és Piet Mondrian elméleti szövegeit (ehhez kapcsolódóan Yve-Alain Bois The Iconoclast c. tanulmányát, amely Mondrian kiforrott, késői stílusának genézisével foglalkozik, ill. annak egy strukturalista olvasatát kínálja) - most ez van, most ezt kell (szeretni). 2. Amúgy pedig (főként és mindenekelőtt) Pnyin professzorral vagyok éppen elfoglalva, egyik kedvenc szerzőm, Nabokov egyik legremekebb regényével. Most olvasom másodszor, bár az az igazság, ha tehetném, kétévente egyszer mindig újra elővenném (elő is fogom). Az otthonkeresés és az otthontalanság regénye, meg még persze sok minden másé. Az emigráns orosz profesz- szor (egy vidéki, nem túl jó hírű college tanára valahol az Egyesült Államokban) a maga jámbor félszegségével, hiányos angoltudásával, csetlés-botlásaival, esetlenségével, kihasználhatóságával, megmosolyogtató indulataival és ambícióival egyik kedvenc irodalmi hősöm. Most is, mint múltkor is, megszakad a szívem Pnyin tanár úrért. Néha, ha nagyon belemerülök és megfeledkezem magamról, hajlamos vagyok egykét pillanatig azt hinni, hogy Pnyin Vladimír Nabokov pjiYlN l>ROťBSS?OR (Somogyi Tibor felvétele) tanár úr én vagyok. A szövegben finoman kirajzolódó, filigrán szövésű viszonyhálók és érzelmi sokszögek (no meg az elbeszélő és az elbeszélés viszonyának rafinált szerkezete, tisztázatlansága) még emberibbé, még megha- tóbbá és varázslatosabbá teszik a könyvet. Arról nem is beszélve, hogy minden fejezetben rendre megjelenik egy mókus. SAROKPONT Hátra arc M egvezettek, be- paliztak, becsaptak. Pitiáner ügy. Mondhatnám, szóra se érdemes, no de pont ez a bajom. A szóbeli érdemtelenség. Miközben a sebeimet nyalogatom, becézgetem magam, döbbenek rá, hogy akkor én most mi is vagyok? Egy balek, egy palimadár, maximális önszeretettel is csak ildipintyőke. Hát nincs nekem elég bajom? Még az a jó édes anyanyelvem is a hazug oldalán áll? Még neki sincs hozzám egy jó szava? Hol itt az igazság? Mondjuk, az igazság se járt jobban. Állítólag szeretjük, állítjuk, küzdünk éne, állandó jelzője mégis az, hogy kegyetlen. A kegyes már foglalt, odadobtuk a sokszor kárhoztatott hazugságnak. No, szépen állunk. Hogy fogom én így befejezni a bibifújást? Nem vagyok ám mindig ilyen nyűgös, most is főleg az bosszant, hogy képtelen vagyok kidolgozni egy hasznavehető stratégiát. Résen lenni, gyanakodni. Persze ha előre tudom, hogy valaki hazudni fog, bebiztosítom magamat: bezárkózom, kikapcsolom a telefont, betegségre hivatkozom. Ha- zudok, hogy ne hazudhassanak nekem. Ezt most tényleg nem dicsekvésből mondom. Még önvédelemnek is gyerekes megoldás, amit egy kis Kifogással szamaritánusnak is mondhatnánk. Hazudni rossz, viszont sokkal könnyebb elviselni, mint a balekségünket. És ebben nyilván konszenzus van köztünk, mert míg a hazugra van egy semleges stílushatású szavunk is, az elviselőjére csak elmarasztaló. Nyelvileg is magára hagyjuk az áldozatot. Miért nem volt fifikásabb a kishülye? Pedig ugye milyen kegyedenül nehéz a hazug szemébe nézni, még ha kegyes is hozzánk? Lángba borult arccal hallgatni a simlis dumát. Szégyenkezni helyette, holott minket szégyenít meg. Lelki mankóként szolgálni. Színlelni a minden okét, csakhogy megőrizzük emberi méltóságunkat. Sovány vigasz, hogy hamarabb utolérhető, mint a sánta kutya. Fusson utána a rosseb! Én aztán egy tapodtat se. Hisz pont az a bajom, hogy ott van, ahol én. Egyszer dolgozatjavítás közben észrevettem, hogy többen is plagizáltak. (Hú, de vacak étzés.) “ Mielőtt kiosztottam volna a munkákat, a diákoknak hátat fordítva kértem, hogy álljon fel az, aki csalt. A székcsörgés alapján ítélve valakik felálltak. Nem tudom, kik és hányán, de a legközelebbi alkalommal már nem ők csaltak. Nem akartam a szemükbe nézni, vigyék el a balhét egyedül. Titkon persze abban bíztam, hogy hátra arcommal szembenézve leesik nekik a tantusz: nem akkor vagyunk hazugok, amikor kitudódik, és nem a velejáró szégyen a legnagyobb gáz. És hogy szembesülni saját gyöngéinkkel olyan pillanat, amikor az áhított (kegyes?) igazság is jól jár. Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
