Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-04 / 29. szám, szombat
2017. február 4., szombat, 11. évfolyam, 5. szám Űrfilmek Oscar-közelben 13. oldal Lassan visszatérnek az emberek Aleppó keleti részébe, amelyet decemberben foglaltak vissza a kormánycsapatok (Fotók: TASR/AP) Emberek gyülekeznek a súlyosan megrongálódott aleppó) nagymecset udvarán. Háttérben a Citadella. ■fi iHK Visszatér az élet a romok közé Lakásából csak egy szoba és néhány bútor maradt, de Abdel-Haji mégis úgy döntött, hogy visszatér egy hónappal a harcok után, amelyek rommá változtatták Aleppó egykoron felkelők uralta részeit - írja a helyszínről az AFP. M ost biztonság van. Ez elegendő ok, hogy visszatérjek a családommal - mondja a 38 éves férfi. Kelet-Aleppó több tízezer lakójához hasonlóan Abdel-Haji és családja is elmenekült a negyedből december elején, a hadsereg által a felkelők ellen indított nagyszabású offenzíva kellős közepén. „Víz és áram nélkül voltunk, víz és áram még mindig nincs. Lehet élni alapvető cikkek nélkül, de nem lehet együtt élni a halállal” - magyarázza a férfi. A damaszkuszi rendszer december 22-én hódította vissza a várost, az élet lassan újraéled a szétrombolt negyedekben. „Újra berendezem az egyeden szobát, majd apránként renováltatni fogom a többit” - mondja Abdel- Haji, aki nem árulja el családja nevét. Lakását többször is találat érte Aleppó 2012-es felosztása óta. Ablaküvegek már rég nincsenek, deszkalapok helyettesítik őket. A becsapódások eltorzították az épület homlokzatát, a falak megrepedeztek. A helyi hatóságok kártérítést ígértek a tulajdonosoknak. Am „tulajdonunkat bizonyító dokumentumokat kell bemutatnunk, aztán várni a sorunkra, mígnem egy bizottság felméri a károkat” - mondja az óraárus Abdel-Haji. Ahmad Jasszem és felesége, Oum Imád számára a helyzet még bonyolultabb, mivel lakhelyükből csak törmelékhalom maradt. Barátjuk lakásában laknak, fájdalmas látniuk onnan egykori házukat. w Semmi sem maradt a lakásomból ,Amikor kimegyek az erkélyre, s elém tárul a látvány, sírni kezdek” - mondja a fejét fekete fátyollal letakaró Oum Imád. „Azt mondogatom magamban: nincs víz, nincs áram, a házam szétrombolva, mikor lesz minden úgy, mint volt azelőtt?” Ő, a férje és 15 éves fiuk Kelet- Aleppóban, ebben az ideiglenes lakásban maradt a csata idején. Egykori lakásuk fele az utcára rogyott, s még mindig látni egy szárítókötelet, rajta néhány ruhadarabbal. Mivel nincs áram, az átmeneti lakhely hideg és sötét, fáklyát kénytelenek használni, ennek a segítségével gyújtanak be a kályhába. „Még mindig elég hideg van, alapvető szolgáltatások hiányoznak, de legalább a fiam biztonságban van”- mondja Jasszem, kinek közeli hozzátartozóit megölték a háborúban. „Megnyugtat az a tény, hogy a fiam teljes biztonságban járhat iskolába és normális életet élhet” - örül a felesége. Az egyik szomszédos utcában Fuad asz-Szaka szívja cigarettáját a lakása bejáratát eltorlaszoló törmelékhalom előtt. „Semmi sem maradt a lakásomból, sem ablakok, sem ajtók. Csak a törmeléket szemlélhetem” - mondja rezignáltan a 65 éves férfi. Reggel óta várja a törmelékeket elhordó önkormányzati teherautót, de még várhat egy darabig, akkora az igény a törmeléktakarításra. Az egyik szomszédos épületben, a harmadik emeleten, egy férfi és gyerekei takarítják a törmeléket, porfelhőt kavarva az utcában. Távolabb Imadeddin asz-Szuda vegyeskereskedő ismét kirakja a retket és az almát. „Két hónappal ezelőtt az ember félt a kirakodóhely közelében maradni, félt, nehogy megsebesüljön a bombázásokban. Manapság a tálcák ismét tele vannak, és az árak 75 százalékot estek”- mondja a 37 éves férfi. „A biztonság a legfontosabb, mindent újra lehet építeni” - mondja a jövőről. (MTI) Abdul-Hamid Khatib, felesége, Hasszana és két unokájuk lakásuk erkélyén. A környék, ahol élnek, szét van bombázva, a hatemeletes épület lakhatatlan, kivéve a második emeleten levő lakásukat. Abdul-Hamid KhatÉ) feleségével és az unokákkal a félig Hétbombázott lakás nappalijában
