Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-04 / 29. szám, szombat
8 KULTÚRA 2017. február 4. | www.ujszo.com Popriscsin köztünk él Egy őrült naplója - jól sikerült előadás pozsonyi magyar színművészetisektől Béhr Mártonnak azt is elhisszük, hogy negyvenkét éves (Sara Arrigotti felvétele) Három díjat is kaptak Emelláék Budapest. A fődíj mellett a legjobb rendezésért és a legjobb forgatókönyvért járó díjat is megkapta Hajdú Szabolcs Emelláék Farkaséknál című filmje a Magyar Filmkritikusok Díjának tegnapi átadásán Budapesten. Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje két díjat vihetett haza: Szabó Gábor operatőri munkáját ismerték el a film fényképezésért, míg Szamosi Zsófia A legjobb női epizódalakítás díját érdemelte ki - A martfűi rém mellett a Mindenki című, Oscar- díjra jelölt rövidfilmben nyújtott játékáért. A legjobb férfi epizódalakítás díját Kulka Jánosnak ítélték oda a kritikusok a Félvilág és a Halj már meg című filmekért. A legjobb női főszereplő Stefanovics Angéla lett a Liliom ösvényben látott alakításáért, a legjobb férfi főszereplő díját Thuróczy Szabolcs, a Tiszta szívvel „kerekesszékes hőse” vehette át. A tegnapi díjátadón a magyar filmkritikusok életműdíját sok évtizedes kimagasló művészi munkájáért Tóth János, a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, dramaturg kapta. (MTI) Munkatáborokba hurcolt nőkről forgat Szász Attila Budapest. Szovjet munkatáborban játszódó játékfilmet készít a Félvilág és Ä berni követ alkotópárosa, Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró. Az Örök tél két főszerepét Gera Marina és Csányi Sándor alakítja. Nem tablószerűen szeretnénk megmutatni a korabeli eseményeket, hanem személyes történetet mesélünk el egy családjától elragadt nőről-mondta el Szász Attila. Kiemelte azt is: színészközpontú filmet terveznek. Az Örök tél története 1944-ben kezdődik, amikor szovjet katonák egy dél-dunántúli sváb faluból elhurcolják a munkaképes nőket „egy kis munkára”, három hét kukoricatörésre. A férjét a frontról hazaváró Irén (Gera Marina) abban a tudatban válik el hatéves kislányától és szüleitől, hogy hamarosan újra találkoznak. Azonban a megszállók marhavagonokban egy ukrán munkatáborba szállítják a nőket, ahol a helyi szénbányában kell kényszermunkát végezniük. Irén itt találkozik egy Rajmund nevű férfival (Csányi Sándor). Az ember mindig, mindenhol élni akar, akár teljesen elember- telenedett körülmények között is. Erről érdemes filmet csinálni - fogalmazott Csányi. Hozzáfűzte: a film főhősei között olyan szerelmi viszony alakul ki, amely szinte minden nagy érzelmet nélkülöz, egyszerűen van egy férfi, aki megtanít egy nőt a túlélésre. „A túlélés első számú szabálya, hogy arra kell gondolni, mi innen soha nem megyünk haza. Se gyerek, se feleség, se férj, se szülő nincs, arra kell koncentrálni, ami itt van” - fogalmazott a színész. Az Örök tél forgatása február 26-án kezdődik, és várhatóan 28-30 napon keresztül tart majd. A film bemutatója várhatóan 2018 februárj ában lesz. (MTI) JUHÁSZ KATALIN Gogol, akinek köpönyegéből oly sokan kibújtak, majdnem kétszáz éve írta meg a kilátás- talanságba beleőriilő hivatalnok naplóját, amelyen ma is ugyanannyit lehet nevetni, mint szomorkodni vagy éppen filozofálni. A novellából készült monodrámával most egy pozsonyi színinövendék, Béhr Márton lepett meg minket. Az Egy őrült naplója jutalomjáték a színésznek, igazi one man show, amiben sok mindent meg lehet csillogtatni - technikai fogásokat, érzelmi libikókázást, beleélő képességet, színpadi rutint. A Popriscsin fejében növekvő káosz kicsapódásának mértékével is jól lehet játszani, ezért szeretik annyira a rendezők (is). Ráadásul a szöveg abszolút mainak hat. Viszont Gogol Popriscsinja 42 éves. Általában középkorú színészek kapják ezt a szerepet. Egyszerűen azért, mert - ahogy a regényírókkal kapcsolatban szokták mondogatni - ehhez meg kell érni, tömérdek tapasztalatra kell szert tenni, szenvedni és szeretni kell, sokat, sokszor. És persze fenn kell tartani a néző érdeklődését egy-másfél órán át. A monodráma tehát olyan kihívás egy színésznek, mint a nagyregény egy írónak. Fiatalok kizárva. Kivételek persze akadnak. Itt van például Béhr Márton, a pozsonyi Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Amikor rizsporral őszesí- tett hajjal, pápaszemesen megjelenik a színen, majd kimondja az életkorát, a nézők kuncognak. Tíz perccel később viszont már senkit sem zavar, milyen pimaszul fiatal ez a mi Pop- riscsinunk. Negyvenkét év? Hiszen ez a legjobb kor a karrierépítés megkezMOZIJEGY A ketchupos amerikai álom Nincs abban semmi rendkívüli, hogy film készült a világ legismertebb gyorsétteremláncáról. Az viszont már tényleg meglepő, hogy Az alapitó sokkal több lett szimpla életrajzi filmnél - okosan provokatív dráma. Bár tegyük hozzá: aMcDonald’s désére - mondja a színinövendék a gogoli mondatot, és mindenki érzi benne a dupla csavart. Szegény főhős még nem tart sehol, legnagyobb munkahelyi sikere, hogy ő hegyezheti ki a főnök lúdtollait. Valószínűleg nem is lenne képes sokkal többre. Totál lúzer, mondanánk rá a 21. században. Ráadásul beleszeret a főnök lányába. Aki persze észre sem veszi. Egy nemeshez készül hozzámenni. De mitől nemes egy nemes, ha a lelke semmivel sem nemesebb, mint Pop- riscsiné, akinek nem telik jobb ruhára, rendes cipőre? Ezért nézik őt levegőnek? Vagy amúgy is jelentéktelen? Minden másképp alakulhatna, ha mondjuk ő lenne a spanyol király? Ebbe bele lehet őrülni! A címzetes fogalmazó végül is szerethető fickó, csupán a körülmények áldozata. Sőt, talán a fejében is rend van. Odakint nincs rend. Ezt érzem végig, pedig nem először találkozom a művel. És ez Béhr Márton érdeme, aki szerethető fickó. Sok történetét feldolgozó mozi címe csalóka. Ez nem a szokásos életrajzi film, nem azt nézzük, hogyan indult a gyorsétterem. Valójában Ray Krocról, a gátlástalan ügynökről szól ez a két óra, és arról, miként csinált franchise-t egy San Ber- nardinó-i kis gyorsétteremből, amelyet úgy hívtak, hogy McDonald’s. John Lee Hancock vérbeli „karriertörténetet” rendezett: Ray nem zseni, a sajt- és hamburgereket mindent megtanult már, például tudja, mekkora jelentősége van egy grimasznak, egy tétova fejvakarásnak, egy ideges felnevetésnek a hömpölygő monológban. V égig természetes és közvetlen hanghordozással beszél hozzánk. Úgy kommunikál velünk, mintha gondolatolvasó lenne. Ritka képesség ez. Például amikor nagyjából a huszadik percben hirtelen kezet nyújt egy nézőnek, tudja, hogy az illető viszonozni fogja a kézfogást, és összenevethet vele, amikor kijelenti, hogy az ő főnöke olyan ember, aki mindig csak két ujját nyújtja. A díszlet egy kisebb és egy nagyobb fadobozból áll, utóbbi pódiumként és ketrecként is fünkcionál, jól ki van találva. A kellék egy vörös posztó (a későbbi palást) és néhány lúdtoll (a későbbi királyi korona alkotóelemei). A minimalista tér gyakran megnehezíti a színész dolgát, sokan a monodráma műfajban is szeretik az aprólékos díszletet, a kapaszkodóként funkcionáló kellékemásodpercek alatt elkészítő technika nem az ő találmánya volt, hanem Mac és Dick McDonald fejéből pattant ki, csak hát hősünk kiforgatja az amerikai álmot, és a cél érdekében simán átgázol rajtuk is. Éppen azért tud működni Az alapító, mert nem a szokásos mesét kapjuk a tehetséges vállalkozóról: a rendező egy árnyalt figurát rak elénk, és hagyja, hogy mi döntsük el, mit is gondolunk Rayről. Erről az ötvenes két, az átöltözéseket. Mások pont fordítva vannak ezzel, náluk a látványos körítés hiánya azt üzeni, hogy csak rájuk kell figyelnünk. Ebben persze a rendező (is) hivatott dönteni, neki kell felmérnie, mennyire boldogul a színész puritánabb körülmények között. Az előadás rendezője a szintén pozsonyi színművészetis Rédli Károly, a jelmez- és díszlettervező, Molnár Ágnes ugyancsak egyetemista. Az Egy őrült naplója egyetemi produkció magyar nyelven, ami azért számít ritkaságnak, mert a pozsonyi Színművészeti Egyetem hallgatóinak szinte nincs szabad idejük. Reggeltől estig tanulnak, próbálnak, készülnek az elméleti és gyakorlati vizsgákra. Szóval ez nem egy „ebédjegy szak”, aki tengni-lengni akar Pozsonyban, nem ide felvételezik. Ezt a jól sikerült előadást a következő hónapokban meg is tuméztat- ják, Érsekújvártól Rimaszombatig. Figyeljék a plakátokat, érdemes látni. fickóról, aki a film elején trikóban, whiskyvel a kezében hallgatja az életmódtanácsokat, majd később már a McDonald’s igazi alapítójának hazudja magát. Nehéz eldönteni, kedveljük-e vagy tiszta szívből vessük meg az eredetileg turmixgépekkel házaló ügynököt, aki Mac és Dick autója előtt ordítja nekik, hogy franchise-t kell csinálni az étteremből, aztán néhány jelenet múlva arról beszél, miként kell megszabadulni a testvérpártól. Persze, azért itt is találkozni az életrajzi alkotásokból ismert elemekkel -nagy veszekedések, párkapcsolati válság -, de alapvetően mégiscsak egy remek színészfilmet nézünk, mivel Michael Keaton úgy játssza Rayt, hogy nincs olyan jelenete a mozinak, amikor unatkoznánk. Nem tudunk nem odafigyelni rá, amikor például arról beszél, hogy a McDonald’s lesz az új amerikai templom. Egyik percben még gyűlöljük, a következőben már imádjuk. És pont emiatt olyan remek Az alapító. Gera Márton Az alapító (The Founder). Amerikai életrajzi dráma, 115 perc, 2016. Rendezte: John Lee Hancock. Szereplők: Michael Keaton, Nick Offerman, John Carroll Lynch. Alapvetően egy remek színészfilmet nézünk, Michael Keatonnal a főszerepben (TASR/AP-feivétei)
