Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-05 / 4. szám, csütörtök

101 KULTÚRA 2017. január 5. | www.ujszo.com Filmnek kevés, reklámnak drága Az Assassin's Creed nem mutat semmi olyasmit, amiért érdemes lenne kiereszteni a kezünkből a játékkart Asszaszinoka 15. századi Spanyolországban: Lynch (Michael Fassbender) és Maria (Ariane Labed) (Fotó CinemArtSK) LAKATOS KRISZTINA Nem tudnék egyetlen épkézláb érvet sem felhozni, hogy az átlagos nézőnek miért kellene pont az Assassin's Creedre jegyet váltania a mozik pénztáránál. Másrészt: a Ubisoft videójátékának rajongóit nyilván semmilyen érvvel nem lehetne ettől a tettől eltántorítani. Justin Kürzel friss rendezése filmként evidens bukás, a jelenség mégis megér egy misét. Mértékadó médiaelemzők az utóbbi években rajta tartják a sze­müket a videojáték-piacon, és a prognózisaikat érdemes megfontol­ni: azt mondják, az ágazat egyre ko­molyabban a filmipar nyakába li­heg. Az egyre igényesebb grafiká­nak, a mind több lehetőséget kínáló programozásnak, a kidolgozott tör­téneteknek — valamint nem utolsó­sorban az élményt közvetítő és egy­re elérhetőbb eszközöknek - kö­szönhetően a tinik, fiatal felnőttek korosztályában a videojáték lassan beelőzi a mozit. Végső soron: a mo­nitorokon megnyíló virtuális vilá­gokban mindenki a saját filmjének a főhőse lehet. Most azonban, úgy tűnik, még átmeneti időket élünk: a két szórakoztatóipari ágazat nem játszik kiszorítósdit, hanem él a csa­tolt termékekben rejlő lehetőséggel. Nem az Assassin's Creed az első, mozikba küldött játékadaptáció - az elődök között olyan, inkább többé, mint kevésbé kínos próbálkozásokat említhetünk, mint a Mortal Kombat, a Tömb Raider vagy legutóbb a Warcraft. Érthető az Ubisoft elkép­zelése is, hogy igyekezett kimaxolni a nagy sikert aratott játékaiban rejlő esélyt. A gonosz, világuralomra törő Templomosok és az asszaszinok, az­az az orgyilkosok titokzatos rendje között évszázadokon át zajló háborút megrajzoló, időugrós-szupemin- dzsás AC-univerzum bővítéseivel előbb egy könyvsorozatban talál­kozhattak a rajongók, most pedig itt a Kurzel-féle filmváltozat, amely sok szempontból felcsillantotta a re­ményt, hogy valami érdekes is tör­ténhetne a mozivásznon. A rendező előző filmjéből, a lát­ványos és akciódús Macbethből ma­gával hozta korunk két sztáiját, Mi­chael Fassbendert és Marion Cotillard-t, akikhez húzónévként Je- remy Irons is csatlakozott. A forga­tókönyvíró csapat nem a már ismert Assassin's Creed-történeteket adap­tálta, hanem a szériába illeszkedő, új epizóddal, új hőssel állt elő. Ez utób­bi Callum Lynch (Michael Fassben- der), egy elítélt gyilkos, akit mére­ginjekcióval végeznek ki, hogy utána Madridban, egy titokzatos kutató- központban térjen magához. Az azt működtető alapítványt egy Templo­mos (Jeremy Irons) és tudós lánya (Marion Cotillard) vezeti, Lynchet pedig azért szerezték meg, hogy az Animus nevű gépezettel szinkronba hozzák a 15. századi Spanyolország­ban élt ősével, az asszaszin Aguilar de Nerhával, így hozzáférve ez utóbbi emlékeihez. A tét nem kicsi: az Éden Almája az ember első lázadásának, a szabad akaratnak a magját rejti. Az orgyilkosok elrejtenék, a Templo­mosok megszereznék, hogy... Nos, erre a kérdésre már nem ad választ a mozi. Ahogy érdemben arra sem, kik FILMKOCKA Assassin's Creed ■ Amerikai-angol-francia akciófilm, 2016, 115 perc ■ Rendező: Justin Kürzel ■ Forgatókönyvíró: Bill Collage, Adam Cooper, Michael Lesslie ■ Operatőr: Adam Arkapaw ■ Szereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jeremy Irons, Brendan Gleeson, Michael Kenneth Williams, Callum Turner, Ariane Labed, Matias Varela ©•pr®’’ A film előzetesét megnézhetik M, azujszo.com-on. is a szemben álló főszereplők, mi­lyen motiváció vezérli őket, amikor meghozzák végső döntéseiket. A kétdimenziós figurák, a szinte nem létező cselekmény követése he­lyett a közel kétórás játékidőben egy darabig türelmesen elnézegetjük a valóban hatásos látványt (például a középkori spanyol városképeket), valamint a szinte klipszerűen felpör­getett kardozós, ugrós, menekülős akciókat - ezekre tényleg nem lehet panasz, már csak azért sem, mert iz­galmasan idézik meg az AC- videójátékok grafikáját. A második félidőre azonban nyilvánvalóvá vá­lik, hogy ez az „univerzumbővítés” bizony vérszegényre sikeredett. Az Assassin's Creed című film nem mu­tat, nem mesél semmi olyasmit, ami­ért érdemes lenne felállni a fotelból és kiereszteni a kezünkből a játékkart. Talán a leginkább úgy értelmezhető, mint egy jó drágán elkészült reklám- film, amely a játék rajongói körében az érdeklődés újabb hullámát gene­rálhatja a Ubisoft termékei iránt. A Kaliforniai álom sikere PENGE New York. Az idei díjszezon fa- voritja, Damien Chazelle Kalifor­niai álom című musicalje zsebelte be kedd este a legjobb filmnek járó elismerést a New York-i Filmkri­tikusok Egyesületének 82. díját­adó gáláján, amelyen Kenneth Lonergan A régi város, valamint Barry Jenkins Holdfény című drá­mája is tarolt. A Ryan Gosling és Emma Stone főszereplésével készült romanti­kus történetet, amely hét kategó­riában esélyes a Golden Globe díj­ra, az idei Oscar-várományosok között tartják számon. A New York-i filmkritikusok Casey Afflecknek ítélték a legjobb férfi főszereplő díját A régi város című családi drámában nyújtott alakításáért. Kenneth Lonergan drámájában egy nagybácsi arra kényszerül, hogy gondját viselje árván maradt unokaöccsének. A legjobb női főszereplő díját Isabelle Huppert kapta meg Paul Verhoeven Elle című thrillerének, valamint Mia Hansen Love Az el­jövendő napok című drámájának főszerepéért. Michelle Williams a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést kapta meg A régi város, valamint Kelly Reichardt Egyes nők című drámájában nyújtott alakításáért. Mahershala Ali a Holdfény című drámában nyújtott játékával győzte meg a kritikusokat arról, hogy ő érdemli a legjobb férfi mel­lékszereplőnek járó díjat. Barry Jenkins rendezése egy fekete fia­talember életét ábrázolja, aki Mi­ami egyik zord kerületében él. A mozi Jenkinsnek a legjobb rende­ző, James Laxtonnak a legjobb operatőr díját hozta meg. A mértékadó ítészeket tömörítő New York-i Filmkritikusok Egye­sületét (NYFCC) 1935-ben alapí­tották, értékítéletét a díj szezon so­rán fontos jelzésként veszik figye­lembe. Kihűlt lelkek Jászberényi Sándor író, haditudósító első, külföldön is elismerő kritiká­kat kapott novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya magasra tette a lé­cet, olyannyira, hogy a most megje­lent A lélek legszebb éjszakája című kötetet a debütáló könyvnél is na­AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA gyobb várakozás előzte meg. Féle­lemre nincs ok, a végeredmény ma­gáért beszél: a most kiadott könyv a korábbihoz hasonlóan idegrázó, nyugtalanító és felforgató elemek­ben bővelkedő darabra sikeredett. A most tárgyalt opust a Jászberényire jellemző kemény, érzelmességet és giccsromantikát kerülő, erős mon­datokból felépített, izgalmasan bra­vúros szövegek teszik ki. Hősünk, ha illethető ezzel a megnevezéssel, az altatók és alkoholok veszélyes szerpentinjén közlekedve a (nem)minöennapi élet fenyegetően süllyedő mélységeibe merül alá és bukkan fel a józanság egy másik pontján, hogy önmagát mintegy kellékként használóan hírt adjon az egyiptomi napokról vagy a szürke háború sújtotta övezetek színes for­gatagáról, a nemi szerve környékén megcsonkított prostituáltról, vala­mint az ISIS-ről. Az Európától messze eső országokban történő tragédiák, háborús események, rob­bantások jobbára tényékké szegé­nyedve érnek el hozzánk, anélkül, hogy megérintenének, nem más­képp, mint számok és adatok for­májában. Jászberényi húst és vért kölcsönöz a hideg tényeknek, húz emberi arcot a sorsokat alakító és megnyomorító események vázára. Jászberényi hideg fejű novellista, míg dokumentumokba oltott tény­anyagát más hajlamos lenne rosszul, a szenzáció végénél megfogni, ad­dig a szerző matematikusi pontos­sággal dolgozza fel, teszi irodalom­má, kivonatolja a vélhetően való­ságközelítő megannyi eseményt, mindazonáltal egy felesleges mon­datnem sok, annyi sem zavarja az olvasást. Személyes kedvencem az eredetileg December címen a Szombatban megjelent, Tél az ígéret földjén című novella, amely egy gázai be­vetést mutat be egy karácsonyra szánt játék ürügyén. A Dögevő és Marhanyelv című novellák túlsá­gosan nem tesznek hozzá a kötethez, inkább gyengítik azt, pedig az olyan remekre sikerült szöveg, mint pél­dául a Varjúleves visszafogott hangvételével, finomságaival ülté­ben csapja agyon az olvasót. Tetszik, hogy a szerző merészen mer élni az elhallgatásokkal, semmit nem tol feleslegesen az arcunkba vagy mond ki szájbarágósán, tet­szik, hogy nem nézi hülyének az ol­vasót, hagyja, szépen jöjjön rá min­denre magától. Úgy, ahogy van, a nyers valóság hever előttünk, csak merjünk bátran élni vele. Jászberényi Sándor: A lélek leg­szebb éjszakája. Kalligram Ki­adódóié. Értékelés: 8/10 A New York-i filmkritikusok Casey Afflecknek ítélték a legjobb férfi főszereplő díját A régi város című családi drámában nyújtott alakítá­sáért (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents