Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-05 / 4. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. január 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nem látni a nyilvánvalót A lehetetlen is lehetséges - ha van politikai akarat CZAJLIK KATALIN héten újabb pofont kap­tak azok, akik abban hisznek, hogy az állami igazságszolgáltatásnak fel kellene lépnie a politikai korrup­ció ellen. ANAKA, avagy a szerve­zett bűnözés ellen létrehozott „szu­perkommandó” azzal zárta le Peter Plavčan jelenlegi oktatásügyi mi­niszter ügyét, hogy az ellene megfo­galmazott beadvány megalapozatlan. Magyarán, minden rendben volt, törvénysértés nem történt. Emlékeztetésképpen, Plavčan ki­nevezését megelőzően az állami Di­ákhitel Alap vezetője volt, amiért például 40 ezer eurós jutalmat vágott zsebre, holott a törvény szerint állami alkajmazottként ezt nem tehette vol­na. Ám a jelenlegi oktatási miniszter nagyon sajátosan értelmezte a tör­vényt, mert attól sem ódzkodott, hogy 5,5 milliót adjon kölcsön az alap pénzéből annak a Slavia Capi- talnak, ahol a felesége igazgatótaná­csi tag volt. Mondanunk sem kell, hogy állami alap eleve nem adhat kölcsönt kommersz cégeknek, erre egészen más intézmények lettek ki­találva. Ám a lehetetlen is lehetséges, ha megvan hozzá a kellő politikai akarat. Hát megvolt. Ez azonban nem mondható el a rendőrségről - vagy mégis? Mert ahhoz nagyon nagy akarat kell, hogy az ennyire nyilvánvaló törvénysértést ne lássák. A szövegíró most azon töpreng, hogy azok, akik ilyen dön­tést hoznak, teljesen elszakadtak-e a valóságtól, vagy csak teljesen hülyé­nek nézik az embereket... Bármelyik politikus komolyan gondolhatja-e, hogy ilyen nyilvánvaló ügyben azzal áll a kamera elé, hogy a rendőrség kivizsgálta az ügyet, nincs mit tenni, s ezt a választó befalj a neki... A kompügy és az Evka-botrány után rövid időn belül ez a harmadik csapás az igazságra vágyók arcán. S ha az illetékesek azt hiszik, majd ez is nyomtalanul eltűnik a mindennapok zajában, nagyon tévednek. A társa­dalomban olyan indulatok lüktetnek, amelyek teljesen kiszámíthatatlanul és váratlan helyeken törhetnek elő. A Kotleba-jelenség ennek csak az egyik megnyilvánulási formája, még mondhatnánk, az ártalmatlanabb vagy legalábbis kezelhetőbb. Az igazi veszély az emberek teljes kiáb­rándultsága magából a rendszerből, ami olyan erőknek adhat teret, me­lyek a fennálló rend teljes feldúlására törekednek. Ez nem fikció, ezek az erők reálisan itt vannak, elég meg­nézni néhány álhírportált, vagy be­ülni egy falusi kocsmába, és meg­hallgatni, miről beszélnek az embe­rek. Elképesztő a politikusok rövid­látása és az, hogy nem képesek fel­mérni tetteik következményeit. En­nek ellenére az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy továbbra is számon kéijük rajtuk az igazságot. Uj év, új bizonytalanságok FELEDY BOTOND ögtön felvillantotta az új esztendő, mi készül kijönni a csö­vön. Egyáltalán nem az, mint amire számítunk. Donald Trump a Twitteren osztotta ki a re­publikánus kongresszusi képviselő­ket, akik az etikai felügyelet jogát szűkítették volna. A javaslatot gyor­san el is tették a fiókba, miután leen­dő elnökük az orrukra koppintott, 140 karakterben. Inkább úgy lehetett sejteni, ez a viszony fordítva fog in­dulni: a kampány során a Trumpra förmedő képviselők kárörvendezé­sével, amikor Trumpot megszoron­gathatják a jogalkotásban. Persze csak a színfalak mögött, hogy a re- pulikánusok szétziláltságát ne erő­sítsék tovább. Obama az utóvédharcokban el­szántabb, mint a nyolc év alatt bár­mikor. Harmincöt orosz diplomata kiutasítása azt jelenti, hogy messze a legsúlyosabb incidensnek tekinti a kiköltözőben lévő fehér házi csapat a Moszkvából vezérelt kiberbeavat- kozást a választási időszakban. Bár pontosan soha nem fogjuk megtudni, hogy enélkül is nyert-e volna Trump, az viszont biztos, hogy a Demokrata Párt szerverének feltöréséhez néhány óvatlan felhasználó fertőzött linkre való kattintása bőven elég volt. Oba- mától nem vártunk ilyesmit, a végére csak rájött, hogy lehetett volna ke­ményebb külpolitikát csinálni. Amire végképp nem számítottunk, hogy Putyin nem úgy használja ki a lehetőséget, mint eddig. Nem verte el a port az U S A-n és nem zavart haza látványosan háromtucatnyi amerikai diplomatát. Ehelyett Trumpot hozta kényelmetlen helyzetbe, hiszen az új elnök kénytelen lesz kezdeni valamit ezzel a „kedvesnek” kommunikált putyini gesztussal: ha elfogadja, ak­kor azzal szerez sok ellenfelet; ha el­utasítja, akkor pedig Putyin használja fel a helyzetet orosz belpolitikai ha­szonszerzésre. Ennyire látványos összeütközésre sem számítottunk a Washington- Tel-Aviv fronton, a palesztin telepek miatt, ez a pillanat is eljött. És arra sem számítottunk, hogy a Jobbik be­lebonyolódik a hanukaköszöntésbe a magyar zsidóság egyik vezetőjével. Arra sem számítottunk, hogy a Pen­tagon szigorúan titkos hozzáféréssel rendelkező beszállítója két dolgozó­jának teljes egészségügyi kartotékja elérhető lesz mindenki számára az interneten. A helyzetet csak rontotta, hogy órákkal az értesítés után is fent volt az anyag. A litvánok pedig épp most találtak egy orosz kémszoftvert a kormányzati gépeken. Na jó, erre számítottunk. De ez a pár nap is mu­tatja, mennyire nem érdemes beska­tulyázni az új évet, mert egészen új mumusok bújnak elő egészen új he­lyekről. A lényeg a felkészültség és az, hogy a pozsonyi és budapesti mi­niszterelnökségen legyen forgató- könyv a legtöbb eshetőségre. Vajon mi mindenre gondolnak...? Hivatali ravatal FINTA MÁRK R obert Fico és társai dísztelen, de mindenki számára jól lát­ható katafalkra helyezték az úgynevezett politikailag korrekt nyelvet, és jó néhány szlovákiai magyar arc is felbukkant a „gyászoló” tömegben. Pedig nekik nem a polkorrekt beszéd temetésére kellett volna elmenni kárörvendezni, inkább a saját nyelvük védelméért tehettek volna valamit. A kisebbséginyelv-használati jelentés néven futó monstre adathalmazt böngészgettem az elmúlt hetekben, és mit mondjak, talán még egy Romana lányregényt is szívesebben olvasgattam volna. Ott legalább édes, romantikus, rózsaszín felhőben lebegnek a főszereplők, a gazdag és csapodár fiú rátalál igaz szerelmére a szerény, de szép lányban, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A nyelvhasználati jelentés ennél sokkal szárazabb, de ami nagyobb baj, tragikusabb olvasmány. Főleg annak fényében, hogy emlékszünk, néhány évvel ezelőtt mekkora lelke­sedéssel reklámozta a Híd a kisebbségi nyelvtörvényt. Mert jó és szép ez a törvény, lehet vele villogni, hogy itt, kezitcsóko- lom, téve volt a szlovákiai magyarságért, a következő lépés kerítés lesz kolbászból, a Duna meg tokajit fog folyni. Csakhogy az egyszerű ember a hivatal helyett továbbra is az úradra jár potvrgyenyiet intézni a zsivnosztyhoz, vagy beadni a papírokat a prí­davok na gyietyához. Jó, persze, okos ember nem hitte, hogy a törvény elfogadásával édes­ékes anyanyelvűnk vonatkozó szakkifejezéseit automatikusan a pillangó röptének kecsességével formálja majd a nép ajaka. Csak hát itt állunk évekkel később böngészve a jelentést, és 2012-höz képest nem nagyon bővült, egyes területeken pedig még szűkült is, dacára a törvénynek, a hivatali anyanyelvhasználat lehetősége. Ez pedig a szlovákiai politikum 25 évének tipikus kortünete. Nem ju­tott eszébe senkinek, hogy a törvény elfogadásával csak a jogok bővülé­sének magját ültették el a jogérvényesítés szikes talajába, és az elkövet­kező években a politikusoknak és az értelmiségieknek gondos kis ker­tészlegényekként kellett volna gondozniuk, míg kihajt. Akinek ugyanis gondoznia kellett volna, annak vagy terve nem volt, vagy lehetőségei, vagy ideje - a szégyenletes végeredmény szempontjából tulajdonképpen teljesen mindegy, mije nem volt. Az elmúlt években nem nevelt ki a szlovákiai magyarság öntudatos állampolgárokat, akik használnák a nyelvüket és élnének ajogaikkal. De nem neveltünk ki komoly, felké­szült hivatalnokréteget sem, amely ki tudná őket szolgálni. Nem jutot­tunk szinte semmire, ami látható előrelépést jelentene. S most itt állunk, és szemlesütve hallgathatjuk a szlovák minisztériu­moktól, hogy minek nekünk kétnyelvű formanyomtatvány, meg ma­gyarul is beszélő hivatalnokok, ha úgysem kéri senki. Az egyszerű em­ber meg majd elhabog a hivatalban poszlovenszki. Eközben azok, akiknek tennie kellett volna azért, hogy ne ez legyen a helyzet-társadalmi nyomást kifejteni, egyengetni a törvény útját, rek­lámozni a nyelvi jogokat - inkább gigászi liberális-konzervatív vitákat folytatnak, mint a nagyok, egymást marják és vádolják. Á ravatalra pedig eközben a polkorrekt nyelvezet mellé kiteríthetjük a magyar hivatali nyelvhasználatot is. Csak legyen, aki eljön a temetésre. FIGYELŐ Vita a német szigorításokról Angela Merkel német kancellár támogatja belügyminisztere ter­vezett biztonsági intézkedéseit- közölte Georg Streiter helyettes kormányszóvivő. Thomas de Maiziere hamarosan közzéteszi reformjavaslatait a belbiztonság javítására. A Frankfurter Allgemeine Zei­tungban már vázolta elképzeléseit a szövetségi állam jogkörének bővítéséről a fokozott terrorfe­nyegetettség miatt. A belügymi­niszter egyebek mellett a bizton­sági hivatalok munkájának haté­konyabb összehangolását és a tar­tományi alkotmányvédelmi hiva­talok megszüntetését sürgette a szövetségi hatóságok javára. A belügyminiszter tervét számos bírálat érte a tartományok részé­ről. Horst Seehofer bajor minisz­terelnök határozottan elutasította azt a javaslatot, hogy az alkot­mány védelmét Németországban teljes egészében vonják a szövet­ségi állam jogkörébe., A bajor tartományi alkotmány védelmi hi­vatalt soha nem fogják megszün­tetni” - szögezte le Seehofer. (MTI) Még három lap a pakliban A Népszabadságot bezáró Hein­rich Pecina veheti meg Borsod, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye napilapjait - írta a 444.hu. Az osztrák Russmedia CEE eladja magyarországi vállalatát, a vevő Heinrich Pecina cége, a Vienna Capital Partners lehet. A cég a po­litika számára a három megyei lap miatt érdekes: az Észak-Magyar- ország 35 ezer, a Hajdú-Bihari Napló 38 ezer, a Kelet-Magyaror- szág31 ezer példányban jelenik meg, online lapjai s működnek. Pecina nem kívánt reagálni a 444.hu értesülésére, hogy az első negyedévben sor kerülhet a tranz­akcióra. A portál emlékeztet: a Pannon Lapok Társaságának őszi felvásárlásával a Mediaworks már a megyei napilapok kétharmadát birtokolja. Ha ez az üzlet is meg­valósul, alig marad nem Fidesz- közeli megyei lap. A Délmagyar- országot(35 ezer példány), a Kis­alföldet (57 ezer példány) és a Bors napilapot kiadó Lapcom Zrt.- ről már néhány hónapja írják, hogy fideszes médiaemberek környékezték meg. (444.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents