Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-04 / 3. szám, szerda

101 CSALLÓKÖZ ÉS MÁTYUSFÖLD 2017. január 4.1 www.ujszo.com „Bízzunk benne, hogy a jövő jobb lesz" ——■will,, i ... M agyar iskolából is lehet sikereket elérni - Földváry Veronika ennek ékes bi­zonyítéka (Somogyi Tibor felvétele) BARTALOS ÉVA A sárosfai Földváry Veronika magyar iskolában tanult, a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatója, idén megnyerte a Szlovákia diákszemélyisége verseny egyik különdiját. Mit kutat és hogyan képzeli el a jövőt? Mi az amerikai oktatási rend­szer egyik negatívuma? Erről is kér­deztük. Mióta vagy a neves amerikai egyetem munkatársa, és hogyan kerültél a Szlovák Műszaki Egye­temről a tengerentúlra? 2016 augusztusában védtem meg a doktori munkámat a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán. Másfél évig Pozsonyban voltam, másfél évig Dániában. Az utolsó évemet már kint töltöttem a Berkeley-n. Egy hong­kongi nemzetközi konferencián ke­rültem kapcsolatba a Berkeley mun­katársaival. Az egyetem professzora néhány hónappal később szólt, hogy szakembert keresnek arra a projektre, amellyel a doktori disszertációmban foglalkoztam. Elfogadtam az ajánla­tukat, és náluk folytatom a projek­tem, amely a házak belső környezetét vizsgálja. Július végéig szól a szer­ződésem az egyetemmel. Mivel foglalkozol? A doktori disszertációmban az épületek belső környezetének mi­nőségével foglalkoztam. Most rész­letesebben dolgozom a témán. Épü­letgépészetet tanultam, azt, hogyan működik a szellőztetés, a hűtés, a vízrendszerek és a szennyvízelve­zetés. Szlovákiában sok a panelház és a belső levegő minőségével ná­lunk keveset foglalkoznak. Míg Skandináviában és Észak-Ame- rikában ez nagyon felkapott téma. Ezért a munkavezetőmmel úgy dön­töttünk, felmérjük az itthoni helyze­tet. Hőmérsékleti és levegőminőségi adatokat gyűjtünk a világ minden tá­járól. Az együttműködésünk kezde­tén felajánlottam a saját adatbáziso­mat, így Szlovákia és Somoija is be­került a projektbe. Főleg arra fóku­száltunk, mi változott azóta, hogy beléptünk az Európai Unióba. Ná­lunk az épületek természetes módon szellőznek. Meg akartuk nézni, mi­lyen hatással van a felújítás a belső környezetre és az emberek közérze­tére. Miben más az amerikai környe­zet és az egyetemi élet? Úgy működik kint a felsőoktatás, ahogy a filmekben látjuk? Olyan a kampusz, ahogy az ame­rikai filmekből ismeijük. Egy nagy területen megtalálható az egyetem összes tanszéke, az irodák és a kol­légium. Vannak sportcsapatok, tán­cos lányok és diákházak. Jelentős különbség az, hogy díjköteles az ok­tatás és nagyon magas a tandíj. Ez az emberek műveltségén is meglátszik. Évente több tízezer dollárt is elkér­hetnek az egyetemek a képzésért, a hallgatók diákhitelből fizetik a költ­ségeket. így a szegényebb környe­zetben élő okos emberek nehezen kapnak lehetőséget. A mi kampu- szunk nemzetiségileg sokszínű. Po­zitívum, hogy van pénz a kutatásra, ennek köszönhetően könnyebben le­het eredményeket elérni, mint itthon. A tanszékek együttműködnek a vál­lalatokkal, így a hallgatóknak a ta­nulmányaik befejezése után egy­szerűbb elhelyezkedni. Nagyobb hangsúlyt helyeznek a gyakorlati oktatásra, ezzel jó eredményekre ösztönzik a diákokat. Aki elvégzi az egyetemet, annak megfelelő ismere­tei vannak, jól képzetten állhat mun­kába. A hazai egyetemek általában a lexikális tudást kérik, nem a gyakor­latot részesítik előnyben, pedig ez na­gyon fontos. Hogyan sikerült beilleszkedni a kampuszon? Már otthonosan mo­zogsz? Ügy érzem, hogy megtaláltam a helyem ott. Bizonyos idő után vá­gyom haza, itthon viszont az egye­tem hiányzik. A barátom már kint volt előttem, ennek köszönhetően nem volt nehéz a beilleszkedés. De néhány hónapig így is eltartott, míg megszoktam az új környezetet. Az Egyesült Államokban más a kultúra, mások az üzletek, a közlekedés. A válaszaid alapján úgy tűnik, mintha a világ egyik legegysze­rűbb dolga lenne egy elit amerikai egyetemen tanulni. Valóban így érzed? Ez elsősorban nagyon jó tapaszta­lat, és remélem, hogy egyszer vissza­jöhetek Európába. Az utazás által le­het jobban megismerni a többi nem­zetet. Az iskolában tanultunk törté­nelmet, földrajzot, de ezt könnyű el­felejteni. Itt nemzetközi barátságokat alakítunk ki, így többet megtudunk más nemzetekről, megismerhetjük mások kultúráját. Nagyon jó baráto­kat szereztem, akikkel összetartunk, és nem azt nézzük, kinek mije van, vagy milyen a gazdasági helyzete. A díjátadó előtt is annyi örömet szerez­tek nekem a lelkesedésükkel, amit itt­hon ritkán érzek. Hogyan lesz valaki a Szlovákia diákszemélyisége cím jelöltje? A díjra a kar dékánja jelöli az arra érdemes személyeket. Engem e- mailben értesítettek, másodszor je­löltek. A tizenkét kategória jelöltjei közül a zsűri választja ki a legjobbat. A fődíj mellett a BMW különdiját is kihirdették, amelyet én vehettem át. A szüleimmel együtt nagyon meg­lepődtünk. Az internetes szavazáson kategóriámban én kaptam a legtöbb szavazatot, de a közönségdíj meg­nyerésében nem értékelték külön az ágazatokat. Milyen érzés volt átvenni a má­sodik legrangosabb elismerést? Nagyon örülök, mert látom, hogy megbecsülik a munkánkat. A kivá­lasztásban nincs helye a politikának. Szakmai bizottság döntött a díjról, így senki nem befolyásolhatta az eredményeket. Sok nehéz munka és küzdelem áll az elismerés mögött, amely a doktori tanulmányaim mél­tó lezárása. A díjjal az egyetemnek is meghálálhatom azt, amit értem tett. Hogy emlékszel vissza a diák­éveidre? Egy elismert kutató munkája bizonyára nem könnyű. A kulcs az, hogy élni kell a lehe­tőségekkel, bezárkózva nem lehet várni a sikereket. Nyitottnak kell lenni az emberek felé, próbálni tár­salogni és kapcsolatokat építeni, mert ez visz előre a jövőben. A ta­nulmányaim elején nem tudtam jól angolul, nyaranta Londonban dol­goztam bébiszitterként, így csi­szoltam a nyelvtudásom. Gyerek­ként visszahúzódó voltam. Ameri­kában viszont megnyíltam, mert ott el kell adni magad. Határozottnak kell lenni és kérdezni kell. Dániá­ban sok ösztöndíjat kaptam, ennek köszönhetően tudtam utazni kon­ferenciákra is. Közben bejártam a világot. Voltam Prágában, Brazíli­ában, Moszkvában, Torinóban és Chicagóban is. A tanuláson és a munkán kívül a szórakozásra is mindig volt idő. Említetted, hogy júliusig szól a megállapodásotok. Hogyan to­vább? Kicsit nehéz helyzetben vagyunk, mert a barátom belgrádi, így nehe­zebb megtalálni azt a munkát és helyszínt, ahol együtt dolgozhatunk. Örülnék, ha mindketten visszajö­hetnénk Európába, de itt még gye­rekcipőben jár a téma, amellyel fog­lalkozom. Mit tanácsolnál a hazai diákok­nak, akik hozzád hasonlóan ma­gyar iskolából indultak, nem tö­kéletes a nyelvtudásuk, de egy ne­ves egyetemről álmodoznak? Elsősorban azt, hogy legyenek cél­tudatosak, és ne legyenek szégyen­lősek. Nagyon sok sikeres diák ma­gyar iskolában kezdte a tanulmánya­it, és mindig hangsúlyozom az anyanyelvű oktatás fontosságát. A lehetőségek adottak, csak nyitottnak kell lenni és élni velük. Jó példa erre az egyik ösztöndíjam is, amelyre a határidő előtti utolsó napon jelent­keztem. Egy amerikai épületgépész társaság évente meghirdeti a tízezer dolláros ösztöndíjat, amelyet több száz jelentkezőből csupán húsz diák kaphat meg. Tavaly utoljára pályáz­hattam, nem gondoltam, hogy sike­rülni fog, mégis megkaptam az ösz­töndíjat. Ez is bizonyíték arra, hogy minden lehetséges. Az nem megol­dás, ha otthon a szobámból keresgé­lek. Adjunk lehetőséget magunknak, vegyünk részt továbbképzéseken és bízzunk benne, hogy a jövő jobb lesz. Kiosztották Galánta város kitüntetéseit SZAKÁL KINGA Galánta város díját Tomi Kid Kovácsnak ítálték oda. EBOm Minden év decemberében kioszt­ják a város kitüntetéseit. Galánta vá­ros díját 2016-ban Tomi Kid (Ko­vács Tamás) kapta. A polgármester díját tizenkét személy és egy csoport vette át. A reneszánsz kastélyban osztotta ki Peter Paška, Galánta polgármestere a városi díjakat. A legmagasabb városi kitüntetéseket olyan személyek kap­hatják meg, akik kiemelkedő teljesít­ményükkel képviselik a várost itthon vagy külföldön. Tomi Kid ökölvívó kapta a város díját, aki idén befejezte profi pályafutását, és életét a fiatalok tanításának szenteli. Peter Paška úgy határozott, hogy a polgármester díját tizenkét személy és egy csoport kapja meg. Díjazták Iveta Baloghovát, a Clis táncegyüttes vezetőjét, koreo­Tomi Kid befejezte profi pályafutását, fiatal bokszolókat nevel (Fotó: Facebook) gráfusát, Jozef Butkót a tekeklub ve­zetőjét, a Galántai Járási Hivatal volt elöljáróját, Júlia Gálovát, az Egész­ség Világa (Svet zdravia) által mű­ködtetett galántai kórház igazgatóját, Marian Haviemiket. Roland Hegedűs világbajnok erőemelő és a Samaritán szociális otthont hosszú évekig ve­zető Mária Hudáková is megkapta a polgármester díját. Juraj Pekarovič, a város krónikása, Katarína Pétervár- iová, a Calma táncstúdió vezetője, Vladimír Príbelský, a Galántai Mun­kaügyi Hivatal volt igazgatója, Miro­slav Psota, a városi hivatal vezetője, a Galántai Neogótikus Kastély Polgári Társulás igazgatója Takáč Zsolt és Anna Jonásová könyvtáros, író is át­vette Peter Paška díját. Az Sznf la­kótelep alapiskolájának 8. B osztálya is megkapta a kitüntetést önzetlen gyermeki tettért, egy osztálytársuk megsegítéséért. Az ünnepélyes ese­ményen a polgármester köszönőle­veleket is kiosztott. Többek között Patrik Kupec, a kerületi rendőrkapi­tány vette át a plakettet. Javaslat a város díjaira DUNASZERDAHELY A városi hivatal felhívással fordult a lakosokhoz, a hónap vé­géig tegyenek javaslatot a város díjára a hivatal honlapján levő formanyomtatványon. Idén is a Szent György napi ün­nepségen adják át a város elis­meréseit: a díszpolgári rangot, a Pro Űrbe díjat, a Pro Űrbe Ju- venstis díjat, a polgármester díját és emléklapját. Azok a szemé­lyek vagy közösségek kaphatnak elismerést, akik vagy melyek hozzájárultak a város fejlődésé­hez, öregbítették hímevét, vagy kiemelkedő eredményt értek el a sport, az oktatás, a nevelés, illet­ve társadalmi tevékenység terén. A díszpolgári címet az kaphatja meg, „aki tartósan és különösen kiemelkedő módon eredményt szerzett a város fejlődésében” - áll a közleményben. A 26 éven aluliak Pro Űrbe Juvenstis díjat kaphatnak. A kitüntetettekről a képviselő-testület dönt. (béva)

Next

/
Thumbnails
Contents