Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-24 / 19. szám, kedd

201 SPORT A TV-BEN 7.00 - EUROSPORT 1: Tenisz Australian Open 9.15 - EUROSPORT 2: Alpe- sisí-Vk, Kronplatz, női óriás­műlesiklás 10.30 - SPORT 2 (cseh): Habarovszk-Slovan Bratislava jégkorong KHL-mérkőzés 12.00 - SPORT 2 (magyar): Lósport, futam 12.15 - EUROSPORT 2: Al­pesisí-Vk, Kronplatz, női óriás­műlesiklás 15.15 - SPORT M: Lósport 16.30 - DIGISPORT 1 (szlo­vák): Galatasaray-24 Erzin- canspor foci Török Kupa-meccs 17.00 - SPORT 1 (cseh, ma­gyar): Magyarország-Norvégia férfikézilabda vb-negyeddöntő 17.00 - DIGISPORT 2 (ma­gyar): Unics Kazany-Fener- bahce férfikosárlabda Euroliga- mérkőzés 17.15 - SPORT M: Lósport 17.30 - SPORT 2 (cseh): Joke- rit Helsinki-Asztana jégkorong KHL-mérkőzés 17.30 - EUROSPORT 1, ČT SPORT: Alpesisí-Vk, Schlad- ming, férfiműlesiklás 18.00 - M4 SPORT: DVSC- Dunaújváros NB I-es női kézi­labda-mérkőzés 18.00 - SPORT 2 (magyar): Usak-Lyon férfikosárlabda BL- mérkőzés 18.00 - DIGISPORT 1 (ma­gyar): Fehérvár-Pau-Orthez férfikosárlabda Európa-kupa­mérkőzés 19.00 - SPORT 1 (cseh, ma­gyar): Franciaország-Svédor- szág férfikézilabda vb-negyed­döntő 19.00 - ARENA SPORT 1: Frölunda-Karlskrona svéd baj­noki j égkorongmérkőzés 19.00 - DIGISPORT 2 (ma­gyar): Zalgiris Kaunas-CSZKA Moszkva férfikosárlabda Euro- liga-mérkőzés 19.00 - NOVA SPORT 1: Sirius-Storvreta svéd bajnoki aszfalthoki-mérkőzés 19.15 - DIGISPORT 3 (ma­gyar): Aláves-Alcorcón labda­rúgó spanyol Király-kupa-ne- gyeddöntő, visszavágó 20.00 - M4 SPORT: Magyar- ország-Olaszország női vízi­labda Világliga-selejtező 20.30 - EUROSPORT 1, ČT SPORT: Alpesisí-Vk, Schlad- ming, férfiműlesiklás 20.45 - DIGISPORT 1 (ma­gyar): Napoli-Fiorentina foci Olasz Kupa-negyeddöntő 20.45 - SPORT 1 (cseh, ma­gyar): Horvátország-Spanyol- ország férfikézilabda vb-ne- gyeddöntő 20.45 - SPORT 2 (magyar): Szlovénia-Katar férfikézilabda vb-negyeddöntő 21.00 - DIGISPORT 2 (ma­gyar): Bordeaux-PSG labdarú­gó francia Ligakupa-elődöntő 21.00 - ARENA SPORT 1: Oostende-Charleroi belga baj­noki focimeccs (csúsztatva) 21.30 - DIGISPORT 3 (ma­gyar), DIGISPORT 4: Basko- nia Vitoria Gasteiz-Crvena zvezda férfikosárlabda Euroliga- mérkőzés 1.00 (szerda) - EUROSPORT 1: Tenisz Australian Open 1.05 (szerda) - NOVA SPORT 1: Pittsburgh-St. Louis jégko­rong NHL-mérközés 1.05 (szerda) - NOVA SPORT 2: Washington-Boston kosár­labda NB A-mérkőzés SPORT 2017. január 24. | www.ujszo.com Spotákovának aranyat ér a bronz KUBÁNYÉVA Tavaly március végón megsé­rült, de így is ott lehetett negyedik olimpiáján Rióban. Parádés ötödik dobásával végül bronzérmet szerzett, ezzel örökre beírta nevét az olimpiai játékok történeté­be: ő lett az első női gerelyhají- té, aki zsinórban három olim­pián érmes lett. Az év legjobb cseh atlétájával, Barbora Špotákovával beszélgettünk. Hogyan tekint vissza csaknem fél év elteltével a riói szereplésére? Számomra már maga a tény, hogy a negyedik olimpiámon indulhattam Rióban, siker. Főleg azért, mert sze­rencsére sikerült behoznom a csak­nem három hónapos lemaradást az edzésekben a kellemetlen sérülésem miatt. Teniszezés közben sérültem meg, a jobb lábfejemben az egyik kisebb csont el is tört, így két hétig gipszben volt a lábam. Ha belegon­dolok, hogy csak másfél hónappal a riói játékok megkezdése előtt kezd­hettem el teljes nekifutásból dobálni az edzéseken, valóban nagyra érté­kelem ezt a bronzérmemet. Jól em­lékszem, hogy a riói döntőben, az ötödik dobásom előtt - amely végül is a harmadik helyet hozta meg szá­momra -, azt mondtam magamban: most vagy soha, és mindent beleadtam... Nagyon boldog va­gyok, hogy sikerült a bronzérmet ki­harcolnom, ami nekem a sok nehéz­ség legyőzése után valóban aranyat ér. Milyen érzés a legsikeresebb olimpikonnak lenni női gerelyha­jításban? Három egymást követő játékokon sikerült érmet szereznie. * Felemelő érzés, csak számomra még mindig hihetetlenül hangzik az egész... A cseh atléták közül Rióban csak ön állhatott dobogóra, így érthe­tően ön kapta a legtöbb szavazatot a sportszakemberektől a Cseh At­létikai Szövetség nagy tekintélyű ankétján. Mit érzett, amikor át­vette az év atlétájának járó díjat? Nagyon örülök, hogy hároméves szünet után ismét sikerült győznöm. Ez az elismerés újabb motivációt je­lent számomra, annak ellenére, hogy már harmincöt éves vagyok, még ér­demes egy darabig élsportolói szin­ten foglalkoznom az atlétikával... Immár nyolcadszor nyerte el Csehországban az Év atlétája megtisztelő címet, ami az ankét csaknem hatvanéves történetében eddig senkinek sem sikerült. Az elsőségek számában így megelőzte a legendás gerelyhajítót, a három­szoros olimpiai és háromszoros világbajnok Jan Zeleznýt-aki né­hány évig az ön edzője is volt - és Helena Fibingerovát, aki súlylö­késben nyert világbajnoki címet. Mindketten hét-hét alkalommal voltak az év atlétái... Ez is szinte hihetetlennek tűnik számomra, csakúgy, mint a három olimpiai érmem... Ha összehasonlítja az ankéton eddig elért nyolc elsőségét, me­lyikre emlékszik vissza különösen szívesen? Nehéz választanom, mert mind­egyik elsőség más volt, ám mind­egyiknek megvolt a maga varázsa is. Mégis talán az marad a legemléke­zetesebb számomra, amikor 2012- ben, a londoni olimpia után, hatod­szor lettem az Év atlétája. Az emlí­tett ankét gálaestjén - amelyre ha­gyományosan már jónéhány éve a prágai Ambassador szálló nagyter­mében kerül sor, és a Cseh Televízió is élőben közvetíti - egy gyerekkó­rus a színpadon külön csak nekem énekelt. Nagyon megható volt az egész, mivel akkor már a párommal, Lukášsal tudtuk, hogy kisbabát vá­rok. Ám mivel csak a második hó­napban voltam, az orvosom taná­csára nem akartam ezt még nyilvá­nosságra hozni. Hiszen annyi min­den közbejöhet a terhesség első há­rom hónapjában, tényleg nem akar­tam elkiabálni a dolgot... A kisfia, Janek, május végén lesz négyéves. Már látszik rajta, hogy örökölt-e valamit a sportgének­ből? A nagyszülei, az ön édesanyja és édesapja is élsportolói szinten atletizált... A kis Janek valóban igen mozgé­kony és ügyes gyerek. Persze egy négyéves gyereknél még korai meg­ítélni, hogy melyik sportághoz van tehetsége, de azt már most is látom, hogy igen jó a kézügyessége. Meg­látjuk, hogy majd valamikor a jövő­ben lesz-e kedve ezt valamelyik sportágban is kamatoztatni... Az ötkarikás játékok egyik nemzetközi partnere tavaly is út­jára indította a „Koszi, Anyu!” kampányát, amelynek alapgon­dolata, hogy minden sportoló mö­gött áll egy csodálatos édesanya is, s ők igencsak megérdemlik a kö- szönetünket. Ön és az édesanyja, Ľudmila, már másodszor voltak nagykövetei e kampánynak Cseh­országban. Számomra anyu mindig nagy ins­pirációt jelentett. Az ő támogatása és bizalma nélkül soha nem értem vol­na el a nagy sportsikereimet. A jab- loneci alapiskolában testnevelést ta­nított, így ötödiktől négy évig ő volt az edzőm. Amikor pedig 1995-ben, 14 éves koromban Prágába költöz­tünk, hogy jobb körülmények között sportolhassak tovább, nagyon sokat segített nekem. Az első években bi­zony kevés volt a pénzünk, anyu rengeteget dolgozott, és csak egy­másra számíthattunk. Viszont a ne­hézségek rendkívül megerősítették a kapcsolatunkat, és erőt adtak nekem a későbbi nagy versenyeken is. Ezért is örültem annak, hogy tavaly már másodszor lehettünk anyuval Cseh­országban az említett kampány nagykövetei. Persze tudom, hogy az édesapák szerepe is milyen fontos az élsportolók nevelésében, és én is so­kat köszönhetek apunak, de leg­többször az anyukák azok, akik a legtöbb áldozatot hozzák a gyereke­ik sportsikereiért. Amióta a kisfiam megszületett, azóta anyu abban segít nekem a legtöbbet, hogy a kis Ja- nekra vigyáz, ha edzéseken vagy versenyeken vagyok. T avaly is, amíg Rióban voltunk a párommal, Lu­kášsal, anyu vigyázott a kisfiúnkra. Nagyon hálás voltam érte! Magyarországon a „Koszi, Anyu!” kampány nagykövete Hosszú Katinka volt, aki három aranyérmével és egy ezüstérmével a riói játékok egyik hőse lett. Si­került vele személyesen is talál­koznia? Sajnos nem jött össze, hogy sze­mélyesen is találkozzunk Rióban, mert Katinkának érthetően nagyon sűrű volt a programja, és a gerely­hajítás döntőjéig nekem is elég kö­tött volt a napirendem. Ám nagy fi­gyelemmel kísértem Katinka sze­repléseit Rióban, és nagyon örül­tem, milyen rendkívüli eredménye­ket ért el. Természetesen drukkol­tam a többi magyar sportolónak is, és az immár ötszörös olimpiai bajnok kajakos, Kozák Danuta teljesítmé­nyét is megcsodáltam. Ahogy arról már korábban ír­tunk lapunkban, a magyar nyelv és Magyarország igen közel áll ön­höz. Az édesapja, Špoták Ferenc magyar származású, egy kassai járásban lévő faluból, Szentand- rásról való — az ő édesanyja, az ön nagymamája volt magyar... Valóban mindig nagyon szívesen emlékszem vissza a szentandrási ki­rándulásokra és az itt töltött remek szünidőkre. Tizenöt éves koromig a szüleimmel és a bátyámmal Jab­lonec nad Nisouban laktunk, de évente legalább kétszer az egész családdal ellátogattunk Szentand- rásra a nagymamámhoz. Amikor még gyerek voltam, ő tanított engem magyarul. A nyelvek engem külön­ben is mindig érdekeltek, ezért is iratkoztam be még gimnazista ko­romban egy kétéves magyar nyelv- tanfolyamra a Prágai Magyar Kul­turális Központba, aminek főleg a nagymamám örült. Sajnos, a nagy­mamám már pár éve meghalt, de mindig szeretettel gondolok vissza rá. Habár azóta, hogy az említett nyelvtanfolyamra jártam, már a ma­gyar nyelvből jó pár dolgot elfelej­tettem, de ha magyar környezetben vagyok, még mindig elég sokat megértek. Ezért ha csak van rá le­hetőségem, szívesen frissítem fel a tanultakat Magyarországon, a deb­receni edzőtáborokban vagy a ter­málfürdőkben, ahová szintén szere­tünk visszajárni a családommal, ha szabadságon vagyunk. A riói játékokra való felkészü­lése során tavaly kétszer is edző­táborozott Debrecenben, az ottani Sportcentrumban... Sokszor jártam már Magyaror­szágon, és mindig szeretek oda visszatérni. Különösen Debrecenbe, mert régi sportbarátság fűzi a csalá­domat az elismert magyar mester­edzőhöz és sportvezetőhöz, Orendi Misihez. A szüleim már akkor is­merték Misit, amikor én még a vilá­gon sem voltam... Anyu mesélte, hogy amikor 1981. június végén megszülettem Jablonecben, Misi és a leendő felesége el is jöttek minket meglátogatni. így tényleg elmond­hatom, hogy ők már születésemtől kezdve ismernek. Egyéves korom óta pedig a szüleimmel és a testvé­remmel mi is rendszeresen jártunk hozzájuk látogatóba Nyíregyházára, ahol Misi korábban dolgozott, majd később Debrecenbe is. Az itt lévő Sportcentrumban, amit egyébként Orendi Misi tizenöt évig vezetett, mindig ideális körülmények között készülhetek a nagy versenyekre. Ezért a debreceni edzőtáborozást természetesen az ezévi felkészülé­sembe is beterveztem, és már előre örülök a kedves magyar barátaim­mal és ismerőseimmel való találko­zásoknak. A 2017-es év legjelentősebb at­létikai világversenye az augusztu­si londoni világbajnokság lesz. Van-e konkrét célkitűzése, milyen eredményt szeretne itt elérni? Számomra a legfontosabb, hogy jól szolgáljon az egészségem, és to­vábbra is örömömet leljem az atlé­tikában. Ezért nincs is különösebb konkrét célkitűzésem. Nekem a nagy versenyeken mindig az a legfonto­sabb, hogy mindent kiadjak ma­gamból, és elégedett lehessek a tel­jesítményemmel. Meglátjuk, ez mi­re lesz elég... Úgy néz ki, kitűnő vi­lágbajnokságra számíthatunk Lon­donban, hajói tudom, már csaknem minden jegy elkelt. A londoni olim­piáról a lehető legjobb emlékeim vannak, az idei vébét is kíváncsian várom. Špotáková még nem gondolkodik a visszavonuláson (iva Roháčková felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents