Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-21 / 17. szám, szombat
14 RIPORT PRESSZÓ ■ 2017. JANUAR 21. B iztosan sokan emlékeznek a hírre, hogy 2015 áprilisában pusztító erejű földrengés sújtotta Nepált, amely során közel 9000 ember vesztette életét. A távoli ázsiai ország azonban durván másfél év alatt magához tért, és bár a katasztrófát követően megcsappant a látogatók száma, a 2016-os őszi szezonban már közel annyi turista volt Nepálban, mint a földrengést megelőzően. Mivel Nepál már soksok éve álmaim országa volt, ősszel én is felkerekedtem, hogy felfedezzem ezt a távoli, Kína és India közé ékelődő csodálatos országot. Mivel még nem vagyok túlságosan tapasztalt utazó, az egyéni helyett inkább a szervezett utazásra voksoltam. Ügyes túravezetőnk volt, aki évente több hónapot tölt Nepálban, úgy ismeri az országot, mint a tenyerét, ennek köszönhetően végtelenül felkészült, talpraesett, és egy pillanat alatt meg tudja oldani a felmerülő komplikációkat. Pillanatkép Pokharából Egy szabály van: dudálj! Indulás előtt szerencsére felkészültem Nepálból, így nem ért kultúrsokk, amikor tízórányi re(A szerző felvételei) pülés után, egy rövid dubaji pihenővel megérkeztünk Nepál nyüzsgő fővárosába, Kathmanduba. A taxizás a reptérről a belvárosba nagy élmény. Közlekedési szabályok Nepálban gyakorlatilag nincsenek: útra festett jeleket nem lámi, útjelző táblát is alig, így minden előzést, elsőbbségadást és fékezést dudával jeleznek az emberek. Kétnapnyi bóklászás után aztán már különbséget lehet tenni az „engedj be magad elé”, illetve a „beengedlek” üzenettartalmú dudálások között. Az egészben az a legkülönösebb, hogy itt senki sem mérges senkire: Nepálban a sofőrök még a hajmeresztő előzések és egyéb manőverek közepette is barátságosan integetnek egymásnak, és a turisták rövid úton rádöbbennek, hogy a látszat ellenére itt nagyon is vigyáznak egymásra az emberek. A káosz is csak látszólagos, valójában rend van (és ez nemcsak a közlekedésre, hanem az egész országra igaz). Kételkedtem benne, de a közbiztonság is kiváló, turistákkal szembeni bűntényekről egyáltalán nem hallani. Bár a híradások ezt sugallták, az igazság az, hogy Kathmandu nem vált a földdel egyenlővé a földrengés után. Való igaz, hogy a Durbar Square-en, a város királyi terén sok minden megrongálódott, és több épület alá volt dúcolva, de nehezemre esett elhinni, hogy másfél éve itt a 21. század egyik legszörnyűbb katasztrófája történt. Érkezésünk napján a fővárosra még a túravezetőnk szerint is szokatlanul erős szmog telepeden. Megnéztük a Swayambunath sztúpát és a körülötte élő majomkolóniát, majd másnap máris to- vábbálltunk, és hosszabb buszozás után megérkeztünk Pokharába, Nepál második legnagyobb városába. Pokhara Kathmanduhoz képest tisztább, rendezettebb és „nyugatiasabb” hatást kelt: a déli városrész a turisták első számú A krokodilok a partról bámultak minket www.ujszo.com Nepálban az ember egyik nap még nyolcezreseket bámul, pár nappal később pedig egy orrszarvú állja el az útját a dzsungelben. Hogy egy változatos és gyönyörű országról van szó, az már ebből világos. A repülőút hosszú, de megéri a fáradságot.
