Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-21 / 17. szám, szombat
8 I KULTÚRA 2017. január 21. | www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Kékes Zoltán gitáros Budapest. Elhunyt Kékes Zoltán (Sziszi), a Hungária együttes egykori gitárosa, a Dolly Roll vezetője. A zenészt 67 évesen, tegnap érte a halál. Kékes tizenévesen, középiskolás társaival alapította meg első zenekarát. 1973-tól tíz éven át a Hungáriában játszott, 1983-tól napjainkig gitárosa, vezetője, egyben menedzsere volt a Dolly Rollnak, amellyel több mint harminc lemezt készített. Olyan népszerű dalok zenéjének társszerzője volt, mint a Vakációóó, az Arri- vederci Ámoré, a Modem románc vagy az Eldoradoll. (MTI) Kékes Zoltán (Képarchívum) Nemzeti szavalás - a YouTube-on is Cegléd. A ceglédi Református Nagytemplom és a város főtere ad helyet az Együtt szaval a nemzet központi rendezvényének vasárnap. A magyar kultúra napjához kapcsolódó program idén is a Himnusz versszakaival indul, majd a reformáció évéhez kapcsolódva Füle Lajos Tégy, Uram, engem áldássá című versével, valamint a Kossuth- nótával folytatódik. A rendezvényt rendhagyó módon Kossuth Lajos 1848. szeptember 24- én elmondott híres ceglédi to- borzó beszéde zárja. A szavalatokat idén is Jordán Tamás színművész és rendező vezényli, all óra 30 perckor kezdődő nemzeti szavalás a Youtube-on és a magyar közmédiában is követhető lesz. (MTI) Költői Mohácsok Mizser Attila új versei a leginkább rejtvényekhez, enigmákhoz hasonló szövegek CSEHY ZOLTÁN Mizser Attila új verskötete már különleges címében - cselek hallgatásra - is jelzi azt a költői alapállást, mely a nyelvi helyzet szokatlan- ságára alapozva teremt egyedien költői világot. A hang kiemelt szerepet kap a kötetben, melynek dramaturgiai íve a halkulástól vezet az emlékezés csendjébe: a ciklusokba sajátosan adagolt történelmi alapanyag elsősorban a mohácsi eseményekre utal (Csele, Tömöri Pál, Szapolyai János), a megosztottság, az Interregnum korára. Egy belső Mohács költői pszichodrámájára is joggal gyanakodhatunk, de talán erőteljesebb egy olyan mentális térképet feltételezni, melynek akár aktuálpolitikai színezete is lehet. Akárhogy is van, a korábban meglehetősen esztétikumközpontú szerző nem véletlenül nyúl történelmi analógiákhoz. A határok agresszív megváltozása, a mindent elnyelő közéleti mocsár, a minduntalan megbontott és megbomló arcvonal mindmind olyan képzeteket kelt, melyek a megváltozott kommunikáció és a hatalmi kiszolgáltatottság alapképleteit hozzák helyzetbe. Az első vers Sil- vanusa, az antik világ erdőistene, aki mellesleg a határok meg- és betartását is felügyelte, elveszti önmagát, tengerre, sőt óceánra vágyik, holott „nem ismert még csak egy uszodát sem”, s feladatkörét, isteni territóriumát odahagyva belefullad az új territóriumba, az ismeretlenbe. Benne testesül meg a visszavonhatatlan veszteségeket generáló ábrándok negatív hatása. Ha Mizser nem is fest minden versében apokaliptikusán sötét víziót, a kötet alaphangja ilyesmit sejtet. A nyelvi megoldások intarziás játéka, a sok elharapott mondat, a számtalan előreutalás vagy utólag értés kalandja csak elsőre sejtet valamiféle neoavantgárd, szervetlen metaforákból vagy minimalista elemekből építkező koncepciót. Mizser versei a leginkább rejtvényekhez, enigmákhoz hasonló szövegek: „az egésznek lesz végül rendje, / a szabályzat mindenütt ki van / téve viszonyoknak, körülményeknek”. Ahogy az idézetből is kitetszik: rengeteg a finom nyelvi elmozdulás, a jelentéstulajdonító olvasói játék pedig ennek megfelelő érzékenységet kíván. A tandoris terheléspróbák leplezetlen agressziója („Soron kívül, / minden soron” vagy „Talán fél éve vége van. / Talán fél éve, éve van”) azonban nem uralkodik el a köteten. Ez a technika valójában nem a nyelvi anyagot kedvére formálgató játékeffektus következménye, hanem többnyire pontosítási kísérlet. Az imagizmus vakító öröksége és a Mamo János-féle Nárcisz készül című kötet pazar jelentéskisiklatása- inak ereje is delej ez némi fényt az olyan sorokra, mint például: „Zátonyok között / parttalan vita. / Nyitott hajónapló, / alvó tintahal”. Mizser költői világában erőteljesen ott van a tőzséri poétika fentieket is szintetizáló ereje: a jelezés című Tőzsérköszöntő demonstratívan fel is mutatja azt a technikát, ahogy „méretik / az arány, az ethosz, az ébredés”. Nem idegen a szerzőtől a humor sem; a kedvencem például ez az abszurd sor: „akinek négy lázmérője van, magányos”, illetve az az abszurd helyzet, ahogy a nárcisztikus önmagába forduló főhős a különféle mért értékeket összeveti, és tulajdonképpen felrója a létezés abszolút és relatív hibáit. A kinek című vers ereje nem pusztán ebben a speciálisan kifejlesztett szemléletmódban van, hanem a zenei ismétléstechnikában is. A zeneiség sokfélesége külön érdekesség Mizser költészetében: szonettjeiben korábban a rímet egyfajta öntővázként használta, formálisan regulázva meg a szövegáradást, melynek kezdő- és végpontjai gyakorta ismeretlenek voltak. Rímbravúrokkal most is találkozunk (kenyérszelet / rec-et, posta nyom / timpanon), ám a rím most elsősorban a vers materiális anatómiáját mélyíti el, felbukkanása rendszertelenebb, és nem csak a sorvégre korlátozódik. E versek sokkal inkább természeti képződmények a szonettek csiszoltságához képest: ez a természetesség az új kötet egyik nagy erénye. A veszteségek katalógusához ez sokkal jobban illik. A cselekéhez még inkább, hiszen a könyv nagyrészt az emlékezet, a történelem, a nyelv kicselezéséről szól, s a cselezés lételeme a megtévesztő kiszámíthatatlanság. Mizser új kötete életképes, energikus verseskönyv fantáziadús olvasóknak. Mizser Attila: cselek hallgatásra. Kalligram, 2016.60 oldal. , Szerintem, ha valaki kézbe vesz egy kötetet, például az enyémet, egyfajta kalandként kell felfognia. Olvassa el, próbáljon megoldást, megoldásokat találni, úgy kezelje, mint egy jó krimit, aminek azonban több megfejtése van - más dolga nincs is. ” Mizser Attilával hétfői számunkban olvashatnak interjút Indulatok egy elmaradt koncert körül JUHÁSZ KATALIN Az elmúlt napokban végigszántott az interneten egy bulvárlufivá fújt hír, mely szerint szülővárosa, Rimaszombat nem kíváncsi a szu- perfenomán dzsesszgitáros, Andreas Várady koncertjére. Az ifjú gitáros családi zenekarával lépett volna fel Rimaszombatban tegnap. Juhász Dósa János, a koncert szervezője kibérelte a kultúrház nagytermét, de mivel nem kelt el elegendő jegy elővételben, végül lemondta a koncertet. Andreas Várady családja 10 éve az írországi Limerick városában talált új otthonra, ahol a fiú édesapja kíséretében egy ideig utcazenéléssel kereste a pénzt a mindennapi betevőre. Az internetnek köszönhetően viszonylag hamar felfedezték, mert arrafelé így megy ez. Elég, ha egy országos hírű zenész rákattint egy YouTube- videóra, fantáziát lát a srácban, és máris egyeneseben van a bevándorló család élete - ezt Andreas mesélte egy lapunknak adott interjúban, 2014- ben. Andreasról tudni lehet, hogy pár éve maga Quincy Jones állította róla, hogy nála jobb fiatal dzsesszgitárost nem hallott még. A fiú azóta bejárta a világot, fellépett a montreux-i dzsesszfesztiválon, és nagy példaképével, George Bensonnal is zenélt. Andreas Várady Talán ezért gondolta a főszervező, hogy Rimaszombatban is kíváncsian lesznek rá legalább százan. „Csak jegyet kellett volna venni” — állítja Juhász Dósa János, aki korábban hónapokig győzködte a városi művelődési központ illetéseseit, hogy hívják meg a fiatal tehetséget. Ok azonban úgy vélték, hogy a lokálpat(Képarchívum) riotizmus Gömörben jelenleg nem mozgat meg tömegeket, a dzsesszze- nének sincs akkora tábora, hogy a koncert rentábilis legyen, és a veszteséget sokáig nyögnék. Információink szerint egy héttel a koncert előtt 14 jegy fogyott el 10 eurós darabáron, miközben száz fős közönség jelentette volna a nullszaldót. A lefújás pillanatában 40 eladott jegyből meríthetett volna erőt a szervező. Az országos szinten évek óta folyamatosan a legmagasabb munkanélküliségi rátát produkáló Rimaszombatban sok családban tíz euró a heti étkezési költségeket fedezi. A dzsessz pedig, akárhogy is nézzük, rétegműfaj, nem sokan értik arrafelé (sem), és nem is volt alkalmuk megszeretni az utóbbi években, mivel a koncertszervezők nem kockáztatnak, inkább a garantáltan sikeres mulatós műfajból vagy az évtizedek óta ismert sztárok közül hívnak fellépőket. Elképzelhető, hogy kevés energia és pénz jut a zenei ízlésformálásra. És kevesen fizetnek olyasmiért, amit nem ismernek, vagy amit nem látnak nap mint nap a kereskedelmi tévécsatornákon. „A koncert azonnali lemondása helyett feltettünk egy újabb közleményt, kérve az érdeklődőket, hogy váltsák meg a belépőjegyüket záros határidőn belül. Nos, mindösszesen 40 jegy talált gazdára, s mivel a támogatókkal se sikerült egyezségre jutni, a koncert lemondása mellett döntöttem. Nagy-nagy meglepetésemre a legnagyobb közösségi oldalon kommentelők egész sora reagált a döntésre, előkerültek régi vagy vélt és valós sérelmek, mindenki a koncert mellett kardoskodott, s úgy tűnt, mintha a művelődési központ 500 férőhelyes színházterme is kicsinek bizonyulna a hihetetlen érdeklődés miatt. Sőt, még vállalkozók is jelentkeztek, hogy támogatnák a koncert megrendezését” - mondta Juhász Dósa János, hozzátéve, hogy a művésszel és zenekarával már egy új időpontról tárgyalnak. Azaz van remény, hogy a rimaszombati érdeklődők mégiscsak láthatják élőben az utóbbi évek egyik legnagyobb zenei tehetségét.
