Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-18 / 14. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2017. január 18. I www.ujszo.com Hegedűs D. Géza Márai bőrében Pozsony. A magyar kultúra napja alkalmából lép fel a pozsonyi Kis Színpadon (Malá scéna, Dosztojevszkij sor 7.) Hegedűs D. Géza, a budapesti Vígszínház művésze egy Márai Sándor írásaiból összeállított önálló esttel. Marton László rendezése szombaton 19 órai kezdett tekinthető meg. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött, a Pozsonyi Magyar Intézetben, a következő telefonszámon lehet jelentkezni: 02/52442961,02/52442962. A Hallgatni akartam című müvet az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánta Márai Sándor, 2013-ig azonban az író hagyatékában, kiadatlanul kallódott. A kéziraton 1950-es dátum szerepel befejezés gyanánt, vagyis ez a mű tekinthető Márai első, emigrációban írt, befejezett művének. Az író maga választotta kezdődátum az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, amellyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. „A Hallgatni akartam vallomás egy értékvesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak. A végeredmény szívszorító, paradox módon egyszerre elszomorító és reménykeltő kritika a mindenkori polgárságról. Hegedűs D. Gézánál jobb Márai Sándort pedig nemigen tudunk elképzelni” - írja az elődadásról Stermeczky Zsolt. Quk) Hegedűs D. Géza mint Márai (Képarchívum) „A művészet igenis politika" A B Street Band rádöbbent, hogy Trump beiktatási bálján zenélni nem jó reklám nekik JUHÁSZ KATALIN A rockzene történetében velészínűleg még sosem foglslkozott annyit a sajtó egy feldolgozásokat játszó csapattal, mint a B Street Band nevű Bruce Spring- steen-emlékzenekarral. Ők játszottak volna Donald Trump beiktatási bálján. Tegnapra virradóra visszamondták a szereplést. Gondolta a fene, hogy egy bulizenekar ekkora indulatokat vált ki. Ez a lényege annak az interjúnak, amelyet a B Street Band alapító tagja adott a Rolling Stone magazinnak. Napok óta azon csámcsogott az amerikai sajtó, hogy a hangos Hillary-fan Bruce Springsteen ugyan nem, dalai viszont igenis elhangzanak a Donald Trump beiktatásának előestéjén szervezett bálon, és hogy ez mekkora pofon a „Főnöknek”, azaz Springstennek. Most derült ki, hogy ezt a holnapi bulit már 2013- ban lekötötték, mivel a banda kétszer is remek hangulatot csinált Obama elnök beiktatási bálján. „Hetek óta úgy érezzük, egy tomboló vihar közepén állunk. És ki akarunk kerülni ebből a viharból” - kezdte a magyarázkodást Will Forte, a Bruce Springsteen sikereiből élő, 1980 óta működő B Street Band alapítója. „Mindenkinek jár az a bizonyos tizenöt perc hírnév, de talán nem ilyen áron. Tudatni szeretnénk, hogy nem akarunk hálátlannak tűnni. Bruce Springsteen és zenéje sokat jelent nekünk. Iránta érzett hálánk és tiszteletünk jeléül lemondtuk ezt a fellépést” - jelentette be Forte, aki vállalja a szerződésbontás esetleges anyagi terhét is, dacára annak, hogy saját bevallása szerint nincs túl jól eleresztve. A zenész mindeddig azt ismételgette, hogy a B Street Band egy sima bulizenekar, amelynek semmi köze a politikához. A napokban azonban az általuk szentként tisztelt E Street Band két zenésze is véleményt nyilvánított az üggyel kapcsolatban a Twitteren. „Ugye ez valami álhír? Bolond, aki politikai rendezvényen lép fel? (Képarchívum) Vagy legalábbis egy vicc” - írta ki üzenőfalára Garry Tallent, Springsteen hivatalos kísérőzenekarának basszusgitárosa. Steven Van Zandt alapító gitáros pedig a következőket twittelte hétfőn: „Ezek jó srácok. Találkoztam velük. Ez az ő döntésük. De naiv dolog azt nyilatkozni, hogy a művészet leválasztható a politikáról. A művészet igenis politika.” Feltehetően ez a bejegyzés volt az utolsó csepp a pohárban Forte és csapata számára, akik 37 éve élnek (meg) Springsteen dalaiból, és akik álmukban sem gondolták volna, hogy szereplésük ekkora indulatokat vált ki az amerikai sajtóban és a közösségi médiában. „Égyszerűen belefáradtunk ebbe a felhajtásba. Hagyjanak minket békén!”- zárta az interjút a zenekarvezető, aki társaival együtt valószínűleg most szembesült először azzal a ténnyel, hogy a politikai kampányokban vagy az egyes jelöltek rendezvényein való szereplés nyílt politikai állásfoglalásnak tekinthető. Hogy ma már nem működik az a fajta hárítás, amikor a művész laikusnak tetteti magát, és kijelenti, őt csak a zene érdekli. Az utóbbi hetekben rocksztárok tömege fejezte ki érzéseit, gondolatait Trump megválasztása kapcsán, a kampány során pedig a legnagyobb nevek próbálták Hillary Clinton felé terelni a szavazókat. Éredménytele- nül. (Illetve, ha a számokat vesszük alapul, eredményesen, hiszen a demokrata jelölt több szavazatot kapott, mint republikánus ellenfele. Az USA-ban azonban az elektorok száma a mérvadó.) Aművészet politikai súlyátmi sem demonstrálja jobban, mint az, hogy Donald Trump pénteki beiktatásával egy időben Washingtonban egy ingyenes „elleninaugurációs szuperkoncert” zajlik majd az USA-ban hatalmas névnek számító The National zenekar szervezésében, megannyi közreműködővel. A vendég- művészek a Pitchfork magazin információi szerint igencsak törik magukat, hogy részt vehessenek a koncerten, legalább egy dal erejéig. Számukra ugyanis ez a jelenlét szimbolikus. Ha úgy tetszik, politikai önkifejezés. Egyébként mára nagy nehezen megszületett a beavatási ceremónián fellépők névsora, amelyet hiba lenne nem közölni. íme: DJ Ravid- rums, The Piano Guys, Tim Rush- low, Larry Stewart, a 3 Doors Down, Marty Roe és Lee Greenwood. Az amerikai himnuszt pedig a 16 éves Jackie Evancho énekli, aki már a múlt héten kijelentette, hogy a hazáját szolgálja, nem pedig Trumpot szereti. Tájainkon, ahol a rockzene évtizedeken át a hatalommal szembeni kulturális ellenállás egyik formája volt, nem annyira új ez a jelenség, mint az USA-ban. A pártok választási kampányrendezvényein, ünnepi bulijain fellépő előadók és zenekarok az ellentábor részéről nem számíthatnak kegyelemre. Nálunk először a Mečiar politikáját nyíltan támogató Elán zenekar esetében láttuk ezt, Magyarországon pedig a Fidesz-párti Ákos vagy Pataky Attila a legjobb példa az ilyen jellegű elköteleződésre. Hovatovább, egyre nehezebb kivonniuk magukat a politikából azoknak a „csupán” zenészeknek, akik egy nagyobb összeg fej ében elvállalnak egykét „pártközeli” fellépést. Ezt talán a Quimby tavalyi tusványosi koncertje bizonyítja legékesebben. Kiss Tibiék utólag ugyan belátták, hogy hiba volt fellépni egy köztudottan politikai hátszéllel megrendezett nyári fesztiválon, de előtte ők is heteken át bizonygatták közösségi oldalukon, hogy csupán az erdélyi magyar rajongók kedvében akartak járni. Ünnepel a csembaló cseh nagyasszonya HIZSNYAN GÉZA Prága. Január 14-ón köszöntötték Prágában 90. születésnapján Zuzana RAžičkovát, január 21-én pedig ugyanott első kitüntetettként átveheti a komolyzenei előadók és alkotók számára újonnan alapított cseh elismerés, a Classic Prague Awards - Ceny klasické hudby életműdíját. Aki ismeri Ružičková művészetét, az örömmel csatlakozik a gratulálók- hoz, aki nem, annak föltétlenül érdemes megismerkednie ezzel a csodálatos, méltán világhírt hozó pályafutással. Gyermekként megjárta Terezin, Auschwitz és Bergen-Belsen koncentrációs táborait, ahonnét népes családjából csak édesanyjával ketten tértek haza. A Prágai Zeneakadémián zongorát és csembalót tanult. 1956ban Münchenben megnyerte az ARD nagy nemzetközi csembalóversenyét, ami elindította több évtizedes, fényes nemzetközi karrierjét. A 70-es és 80-as években a nem szocialista világban ő volt a leg(el)ismertebb nem emigráns csehszlovák előadó- művész. Európán kívül rendszeresen koncertezett az Egyesült Államokban és Japánban is. Művészetének súlypontját természetesen Johann Sebastian Bach művei alkották, de az angol virginalistáktól a francia, olasz és cseh barokk szerzőkön keresztül a 20. századi komponisták (Martinű, Poulenc, Frank Martin...) műveiig nagyon széles repertoárja volt. Különös figyelmet fordított a kortárs szerzők műveinek bemutatására. Számos mű született kifejezetten az ő számára. Félje, Viktor Kalabis zeneszerző csembalóversenyt, valamint több szóló és kamaramüvet is írt feleségének ajánlva. A szólókoncertek mellett Rúžič- ková karrieijének egyenrangú része a kamrazenélés. Világhírű partnerekkel játszott (Aurele Nicolet, Pierre Foumier, Nathan Milstein, Jean- Pierre Rámpái, Starker János, Boh- dan Warchal, Sebestyén János), állandó partnere azonban Josef Suk hegedűművész (Antonín Dvorák dédunokája) volt, akivel eljátszotta és lemezre vette Bach összes hegedűZuzana Ružičková nemcsak kiemelkedő előadóművész, hanem nemzetközileg elismert, keresett tanár is. csembaló szonátáját. Élete során számos lemezcéggel dolgozott. A Supraphonnál 300 000 (!) eladott koronggal platinalemezt kapott. 1975-ben lemezre vette Bach összes csembalóművét, amit most a Warner ► 90 évesen is aktív (Archívum) Classic mintegy születésnapi ajándékként újra megjelentetett. Zuzana Rúžičková nemcsak kiemelkedő előadóművész, hanem nemzetközileg elismert, keresett tanár is. Tanári pályáját Pozsonyban kezdte, majd évtizedekig tanított a Prágai Zeneművészeti . Főiskolán, ahol első diplomázó diákja a magyar Dobozy Borbála volt. Előadott a Londoni Királyi Akadémián, mesterkurzusokat tartott a világ számos pontj án - Bázelben, Stuttgartban, Bostonban, Tokióban, Budapesten, Krakkóban, Zürichben. 90 évesen is aktív; korunk egyik elismert fiatal csembalóművésze, Mahan Es- fahani a kedvéért költözött Prágába, és a mai napig konzultál vele.
