Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-16 / 12. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. január 16. KULTÚRA I 7 Samko Tálé magyar színpadon Daniela Kapitáňová regényéből a jövő évadban előadás készül Budapesten, az Örkény Színházban A rendeződiplomás írónő a budapesti szakemberekre bízta regénye színpadra alkalmazását (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN A Könyv a temetőről a 21. századi szlovák irodalom eddigi legnagyobb durranása. Azelőtt senki sem próbált szándékosan roncsolt nyelven regényt írni szlovákul. Daniela Kapitáňová műve tavaly jelent meg magyarul, most Budapesten színházi előadás készül belőle. Az eredeti borítón csak a Samko Tálé név szerepelt, hónapokig nem lehetett tudni, ki bújik meg mögötte. A tréfa remekül sikerült 2000 tavaszán, akadt olyan kritikus is, aki elhitte, hogy a szöveget egy negyvennégy éves, törpe növésű férfi írta, aki egy tízéves gyerek szellemi szintjén áll. Szidta a kiadót, hogy megszégyenít egy szellemi fogyatékost. A különleges karakter a színházak figyelmét is felkeltette: készült a motívumai alapján előadás idehaza és Csehországban is; 2008-ban a szarvasi Cervinus Szlovák Nemzetiségi Színház vitte színre monodrámaként, Benkő Géza előadásában. Most az Örkény Színházban készül új színpadi változat a regényből. Tizennégy nyelvre fordították le a könyvet, mielőtt tavaly magyarul is megjelent. Fontos volt önnek, hogy a magyar olvasók is megismerjék Samko Tálé történetét? Az igazat megvallva nem is számítottam fordításokra, nagyon meglepett ez a siker. Illetve úgy gondoltam, hogy ha egyáltalán lefordítják valamilyen nyelvre, akkor nyilván magyarul jelenik meg. Mert hiszen Komáromban játszódik a cselekmény, sok szó esik a magyarokról, a szlovák-magyar ellentétről. Ez 2000- ben, a mečiari érában olyan égető probléma volt, hogy komolyan attól féltem, fegyveres konfliktusba torkollnak az indulatok. Azóta szerencsére javult a helyzet, de a könyv jól tükrözi az akkori közhangulatot. Aggasztóan sok, magát normálisnak tartó szlovák vélekedett úgy a magyarokról, mint az én főhősöm, aki mindenfajta másságot elutasít, és egyértelműen negatív figura, még akkor is, ha részben a körülmények áldozata. Szóval vártam, hogy majd csak lefordítja valaki magyarra, de tizenhat évet kellett vámom. És halálosan komolyan gondolom, hogy csak tavaly szabadultam meg végleg Samkótól. A kötet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg magyarul, a bemutatón Parti Nagy Lajos méltatta, és azonnal összeboronálta az „írót”, Samkót az ő Sárbogárdi Jolánjával. Parti Nagy Lajos felesége, Bíró Kriszta az Örkény Színház művésze. Gondolom, nem véletlen, hogy ott mutatják be a regényből készült darabot. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy épp Parti Nagy Lajos volt az, aki betessékelte az én Samkómat a magyar irodalmi életbe. Az már csak bonusz volt, hogy a feleségét is megismerhettem, és teljesen elkápráztatott az a lelkesedés, amellyel Kriszta hozzáfogott a Könyv a temetőről színpadra állításához. Pont ezért az odaadásért és elhivatottságért megérdemli, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Ön eredeti szakmáját tekintve színházi rendező. Nem érzett vágyat, hogy megrendezze ezt az előadást? Nem, nem, nem! Részt vesz a regény színpadra alkalmazásában, vagy ezt is a budapestiekre hagyja? Bíró Kriszta rendkívül érzékeny író és színésznő egy személyben. Teljes mértékben megbízom az ízlésében. És abban is abszolút biztos vagyok, hogy azonos vércsoportú emberekkel veszi körül magát az előkészületek során. Én a magam részéről semmilyen módon nem kívánok beleszólni ebbe az alkotói folyamatba. Egyébként elárulom, hogy színházi rendező koromban kimondottan allergiás voltam azokra a szerzőkre, akik állandóan jártak a nyakamra, és hosszan magyarázták, mi a mondanivalója a művüknek, és hogy kellene kinéznie színpadon. Hogyan fogadta az ötletet, hogy Samkót nő fogja játszani az Örkény Színház előadásában? Tavaly azt mondta nekem Bíró Kriszta, hogy szerinte Samko Tálé univerzális lény, nincs neme. Aki ilyen frappánsan képes egy mondatba sűríteni az általam megírt karakter legfőbb jellemvonását, az szerintem eljátszani is képes, méghozzá nemtelenül. A könyv megjelenése után azt mondta, hogy a rendezéshez képest az írás egyszerűbb dolog, mert az írónak nem kell másokat instruálnia. Viszont ha valami nem sikerül, csak magát hibáztathatja. Milyen érzés, amikor az ön művének sikere múlik másokon? Egyfelől nagy felelősséget érzek a színházi alkotók iránt, mert én adtam a kezükbe a nyersanyagot, a leendő nézők iránt, sőt azok iránt is, akik az előadás hatására döntenek úgy, hogy a regényt is elolvassák. Másfelől ott motoszkál bennem egy huncut kisördög, és örül annak, hogy nem rajta múlik, ami ezután történik... EKHÓ A vasfüggöny két oldalán Vasfüggöny zárja körül a színpadot. Az innenső oldalon csak egy ikersír meg egy határőrbódé van, és később az ide-oda lézengő, nyugalmát nem lelő szellemmenyasszony. Na meg mi, a nézők, akik kívülről, a látszólagos szabadságból szemléljük, mi zajlik ott, a szögesdróton túl. Amíg rá nem eszmélünk, hogy az a bizonyos vasfüggöny mindenkit elzár és körbezár: összemosódik az innenső és a túlsó oldal. Az embereket - népeket, faluközösséget, családokat és barátokat - szétválasztó, erőszakos határállítás abszurditása a központi motívuma Ze- lei Miklós Zoltán újratemetve című „tragigroteszkjének” Vidnyánszky Attila rendezésében és a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában. A darab pénteken vendégszerepeit a Komáromi Jókai Színházban, telt ház előtt: abban a színházban, melynek igazgatója, Tóth Tibor maga is a világhírűvé vált, „kettézárt” falu, Nagyszelmenc szülötte, és abban a városban, amelyet e faluhoz hasonlóan szintén egy országhatár szel ketté, egy olyan határ, amelyet mesterségesen, erőszakkal húztak meg az itt élők feje fölött. Zelei Miklós drámájától szerencsére távol áll a múltba révedő, mindenért másokat okoló siránkozás vagy a nacionalista hőzöngés; helyette jó adag (ön)iróniával közelíti meg az egyik legabszurdabb anomáliát, melyet a 20. század kitermelt magából. A szereplők nem rejtik véka alá: ahhoz, hogy Julis néninek meg Maris néninek dalban kelljen átkiabálnia a szovjet birodalom nyugati vasfüggönyén keresztül, kinek született unokája éppen vagy ki özvegyült meg, bizony néhány helyi haszonleső kicsinyes „földéhsége” is hozzájárult annak idején. Amikor pedig a birodalom összeomlása utáni enyhülést kihasználva a jámbor kisszelmenciek végre átvinnék az esküvője napján a Gulagra hurcolt vőlegény koporsóját a határon, hogy végakarata szerint menyasszonya (Tarpai Viktória) mellett helyezzék örök nyugalomra, a koporsóban a megboldogult Zoltán Zoltánovics Zoltán (Rácz József) mellett a fináncok jó adag csempészárut is találnak. így hiúsul meg sokadszorra is a régóta áhított határátlépés és újratemetés. Vidnyánszky rendezésében a dráma keretei szétfeszítik a, Jcettézárt” falu mikrokozmoszát. Tablószerű karikatúrában mutatja be az elmúlt rendszer egyetemes abszurditását, melynek középpontjában a határt őrző szovjet-afgán kapitány, Izum- rud Abdullovics Szultannuradov (Ivaskovics Viktor) áll: egy alkoholista, ópiumfüggő veterán, aki krédójával - „a hulla a legengedelmesebb állampolgár, magától oszlik” - a kommunizmus lényegét hivatott megtestesíteni. Zelei Miklós darabjának van néhány gyenge pontja: az egyénített szereplők helyett inkább csak típusfigurákat látunk, az idősíkok folyamatos váltogatása, a különféle látomások és a valós történések gyakori összemosódása miatt könnyű elveszíteni a fonalat. Mindezek ellenére fontos és hiánypótló előadás, amely a meglehetősen kényes témát egyedi módon közelíti meg: a tragikus, tipikusan közép-kelet-európai léthelyzetet a fekete humor és az önirónia segíti könnyebben elviselni és feldolgozni. Kacsinecz Krisztián Magyar animáció a Berlinalén Berlin/Budapest. Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című animációs rövidfilmje is meghívást kapott a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Generation nevű programjába. A fiatal alkotó tavaly végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció tanszékén (MOME Anim), diplomafilmnek a február 9-én kezdődő Berlinalén tartják a világpremierét. A Vulkánsziget című kilencperces digitális rajzanimáció egy mágikus szigeten játszódik, ahol a főszereplő fiatal nőstény tigrisnek egy idősebb hím közeledésével kell szembenéznie. A MOME Animról az elmúlt években sorra kerültek ki a világ legjelentősebb filmfesztiváljaira meghívott pályakezdő alkotók: Andrasev Nadja A nyalintás nesze című diplomafilmje a cannes- i filmfesztivál Cinéfondation programjában tavaly megosztott harmadik díjat nyert, 2014-ben Bucsi Réka Symphony no. 42 című munkáját a Berlinalén mutatták be, később pedig az animációs rövidfilm kategóriában bekerült az Oscar-díjra esélyes legjobb tíz film közé. (MTI) Jelenet a beregszászi társulat Zoltán újratemetve című előadásából (Archívum)
