Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-12 / 9. szám, csütörtök
X | Vadászat 2017. január • www.ujszo.com Új szó HOBBI | A időjárás /\ —7 január eleji / \ /. rendkívüli / \Z_ bekeményítése ezt továbbra is igazolni látszik. A vadász elsődleges feladata ilyenkor a vad védelme, a vaddal való törődés. A vad ilyenkor szükség- állapotot él át, és ilyenkor csak az ember képes rajta segíteni. Szükségállapot az erdőben A DECEMBERI TÉLI IDŐJÁRÁS MÁR MEGMUTATTA, HOGY NEM SZOKVÁNYOS TÉLNEK NÉZÜNK ELÉBE. ILYENKOR A LEGTÖBB VAD VAGY ELPUSZTUL, VAGY A KIEGÉSZÍTŐ ETETÉSEK SEGÍTSÉGÉVEL ÉLETBEN MARAD. FONTOS A DISZKRÉCIÓ A vad téli kiegészítő etetése nem egyszerű dolog. Ezt a tevékenységet minden vadászterületen a területért felelős vadászgazdák irányítják, koordinálják, akik ehhez kellő tudással, helyismeretekkel és hatósági engedéllyel rendelkeznek. A vadászterületeken megtalálhatóak azok a vadászati berendezések, amelyek nemcsak a vadászatot segítik, hanem besegítenek a vad védelmébe, a vaddal történő gondoskodásba is. A kívülállók számára látható, hivalkodóan a terep fölé emelkedő magaslesek inkább csak a vad megfigyelését, vadászatát szolgálják. Nagyon sok olyan vadászati berendezés van a vadászterületen, amely úgy épült, hogy az avatatlan emberi szem elől inkább rejtve maradjon és csak a vadat szolgálja. Ezek olyan különböző típusú etetőberendezések, fedett szórók, sózók, itatok és utak, melyek elhelyezését minden vadászterületre a vadászati törvény írja elő. Mint azt már többször leszögeztük, a vadászterületeknek meg kell, hogy feleljenek ahhoz, hogy a vadat emberi segítség nélkül is fenntartják. Ha ez valamilyen okból nem működik, akkor a vad a kérdéses területről elvándorol, vagy szélsőséges esetekben elpusztul. Ennek kell, hogy elejét vegye a vadról való kiegészítő gondoskodás. A vad már decemberben felvette a téli életritmusát, amit abból is látni, hogy csoportosul, keveset mozog, és igyekszik rejtőzködni. Nagy hidegek idején - kemény télben kerüljük a vad zavarását, mert a mozgás számukra nagy energiaveszteséggel jár. Terelővadászattal, kutyás hajtásokkal ne zaklassuk a januári erdőt. Indokolt esetben - elviselhetetlen vadkárelhárító vadászatok alkalmával, ha muszáj, a vadászatot próbáljuk a legszerényebb körülmények közt kivitelezni. ETETŐK ÉS ORWADÁSZOK A kisegítő etetéseknél használt takarmány minden területen és minden vadfaj számára más összetételű. Más takarmányt igényel a csülkösvad és mást az apróvadas terület kiegészítő takarmányozása. A takarmánynak az energiabevitel mellett megfelelő vitaminokat és fehérjéket is kell tartalmaznia, ezért annak összeállításáért a terület képzett vadászgazdái felelnek. A kisegítő takarmányozások alkalmával mindig gondoskodjunk a sózók feltöltéséről is, és az sem árt, ha újakat is létesítünk, ugyanis a számuk sosem elég. Az „újkori" mezőgazdaság termeléstechnológiai velejárója, hogy januárban a zöldelő friss vetések mellett nagy kitérjemindennapi látványt biztosít. Mivel a repce a hattyúnak nem szerepel az étlapján, és hihetetlenül sokan tömörülnek össze egy-egy repcetáblán, szemmel látható, hogy bár csipegetik, de éheznek. Miközben naponta hangoznak el riasztó hírek a madárinfluenza újabb és újabb fertőzéséről, elgondolkodtató, hogy a nagy területről összegyűlt több száz (4-500) madár tömörülése és az éhségtől legyengült állapotuk nem nyújt-e táptalajt egy fertőzés kialakulásának. Vizsgálja-e valaki az elhullott madarakat? A nappali és az éjszakai tartózkodásuk helyein rendszeresen megfigyelhetők voltak az elhullott hattyúk fehér foltjai. Az utóbbi években, vagy inkább évtizedben gyakran előfordult, hogy a téli vetést csapatosan látogatták a hattyúk. Lévén a hattyú invá- ziós, és egyben védett faj, a kezdeti megjelenésüktől számítva senki nem zaklatta őket, sőt néha etettük is azt a pár megszorult darabot, ami a fagy elől a kanálisokon vagy a Kis-Dunán talált fagymentes vízfelületet. Ami viszont most zajlik, arra még nem volt példa. Napközben százával lepik el a repceföldeket - szinte fehérít tőlük a tábla. Éjszakára a Kis-Dunán keresnek menedéket, és az alacsony áthúzásuk nem désű tavalyi kukoricatarlók vannak parlagon a rajtuk maradt értékes vadtakarmánnyal, és a sok szántatlan terület terülj-terülj asztalkával kínálja a vadat. A vadászatnak ez nagy ajándék, de sajnos sok helyen olyan mellékhatásokkal is jár, amire okvetlen oda kell figyelni. Száraz időben és a kellően átfagyott leszántatlan talajon a járművek úgy tudnak az ilyen közegen közlekedni, mint az aszfalton, és a gépkocsis orvvadászoknak tálcán kínálják a vetésre, tarlóra odaszokott vadat. Az ilyen területeket őrizni kell, mert szinte biztosan megjelennek rajta a hívatlan látogatók. Egy kis odafigyeléssel könnyen felfedezhetők a gépkocsikerekek hagyta körök a vetéseken vagy a tarlón, amik azt bizonyítják, hogy a vadász- területen éjszaka autóval lámpáznak. Ezek a 20-30 m átmérőjű keréknyom alkotta körök - „hurkok" puhább talajon vagy zúzmarás felületen dokumentálhatóak a legjobban. Sokszor az is gyanús lehet, hogy indokolatlanul sok a sánta, mellső lábát húzó - lábát lebegtető vagy már lesoványodott vad, ami sebzésről árulkodik. Mivel ilyenkor fegyvernél elkövetett bűntény gyanúja áll fenn, javaslom, hogy senki ne vegye a saját kezébe az ügy felgöngyölítését, hanem értesítse a rendőrséget. Sok bosszúságtól kíméli meg magát. További mellékhatása a vad szabadtakarmányozásának, hogy miután lehullik 10-15 cm hó, a vad egy csapásra takarmány nélkül marad. Ilyenkor napokig is eltart, míg a vad átszokik a számukra fenntartott, a takarmányt a hótól is védő etetőberendezésekhez. Hogy ezt megkönnyítsük, a magas hó vagy hóhordás esetén meghálálja magát, ha utakat gyúrunk, vagy ha lehetséges, akkor hóekével tesszük hómentessé az etetők környékét és az oda vezető utakat. Visszatérve a járművek zavaró hatásaira megjegyzendő, hogy nem minden erdei, mezei utat vagy termőterületet bitorló motoros egyben orvvadász is. Nagy zavarást tudnak kelteni a tiltott területen (vadászterületen) gyakorlatozó quadosok, terepmotorosok és a turistacélokra használt terepjáró autók (SUV) is. A HÓ FOGSÁGÁBAN Magasabb vidékeken, ahol a tél keményebben szokott lecsapni, mint az alföldön, a hó az ott élő csülkösvad számára komoly mozgási korlátozásokat okozhat. Megugrik a nagyragadozók csülkösvadban okozta károkozása. A mély hóba a paták beszakadnak, a vadat gátolják a mozgásában, és a hóra fagyott jég gyakran komoly sérüléseket is okoz a csülkösvadnál. Gyakran megsérülnek a védtelen herék, begyulladnak, minek következtében a vad legyöngül, elpusztul. A más testfelépítésű hiúz vagy a farkas el tud futni a kissé megkeményedett hó felszínén és esetenként lerántja a legyengült, de sokszor a legegészségesebb, legerősebb csülkösvadat is. Ezért nem ritkaság, ha szarvasrudlik, disznókondák és egyéb prédavadak lehúzódnak egészen a lakott területek határáig (sőt még tovább is), hogy kihasználják az ember védelmét a ragadozókkal szemben. Az éhség nagy úr. Bizonyítékok erre az olyan esetek, amikor farkasok a hegyi falvak központjában a téren vagy a patakban rántották le és részben fel is falták a prédát. Természetesen az embert félő és rendkívül bizalmatlan farkastól ez olyan kivétel, ami igazi ritkaságszámba megy. De megtörtént már ilyen is. TAKÁCS FRIGYES
