Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-11 / 8. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. január 11. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 115 Sasfészek a sziklacsúcson (Michal Lichanec felvétele) SZÁSZI ZOLTÁN Szikrázó téli időben is kiváló túracélpont lehet a tenger­szint felett 938 méteren lévő, Cigánka nevű mészkőszirten megbújó rom, Murány vára. rmTľTJ ri'irin ítúh Jó időben felejthetetlen kilátás nyí­lik innen a Gömör-Szepesi Érchegy- ség, az Alacsony-Tátra és a Gömör- Szepesi Karszt magaslataira, a Mát­rát, a Bükk hegységet is látni innen. A romantikus várhegyen áll az ország egyik legnagyobb várromja, az erő­dítményt hajdan egy közel 100 méter széles és 360 méter hosszú szikla­platón építették fel több fázisban. Egy kis vártörténet Valószínűleg a tatárjárás utáni, IV. Béla által szorgalmazott várépítések idején kezdték el építeni Murányt ezen a stratégiai helyen, Gömör me­gye északi peremén, a Zólyom és Szepes vármegye felé vezető keres­kedelmi útvonalak védelmére és el­lenőrzésére. Első írásos említése 1271-ből származik, amikor V. Ist­ván bizonyos Cunig comes nevű hí­vének adományozta a várat. Egy gó­tikus stílusú hegyi vár magasodott ekkor Murányban, valószínűleg egy masszív lakótoronnyal, gazdasági épületekkel és kisebb palota- szárnnyal, de ezek pontos helyét ma már azért sem lehet meghatározni, mert a Jiskra-féle huszita uralom ide­jén és a 16. századi Wesselényi-féle birtokláskor is átépítették, régészeti feltárást pedig még nem végeztek ezen a helyen. A cseh kelyhesek ha­dászati szempontból fontos védő­műveket, bástyákat alakíthattak ki itt. Az sem kizárt, hogy az egyik sarok­bástyán ekkor készítették el azt a málhás állatokkal működtetett hatal­mas felvonót, amely egy egész sze­keret rakományostul beemelt a vár­ba, mintegy ötven méternyi szintkü­lönbséget leküzdve. A 16. század elején Mátyás király hadvezére, Sza- polyai István a Tomallyay családnak adományozta, majd közel két évti­zedig a rablólovag, hamis pénzt is verető Basó Mátyás lakta rablóhadá­val együtt, innen támadt Rimaszom­batra, kifosztva annak templomát. De rossz véget ért az önkényeskedése, Salm Miklós királyi hadvezér 1549- ben elfogatta és a várban kivégeztet­te. A vár a 17. században élte fény­korát, több öröklődési per és adomá­nyozás után végül házasság útján ke­rült a kor egyik leggazdagabb urának birtokába. A magyar nádori címet is viselő mágnás Wesselényi, miután meghódította a várat és annak úrnő­jét, Széchy Máriát, a késő reneszánsz és barokk jegyében építette át az erő­dítést, pazar paloták, díszes épületek készültek. Ezek nyoma fenn is ma­radt, amit rengeteg faragott kőelem, töredék, kályhaszem és kerámiama­radvány is bizonyít, amelyek az utol­só fél évtized alatt, a részleges vár- felújítási munkálatok idején kerültek elő. Murány váráról magyarul és szlovákul is sok irodalmi mű szüle­tett, a legjelentősebb Gyöngyösi Ist­ván remekműve, a Márssal társolko- dó Murányi Vénus, szlovákul pedig Samo Tomášik Bašovci na Muráns- kem zámku című elbeszéléskötete. A palota romjai még a föld alatt vannak Tájoló Murányváraíjára a Tiszolc és Dobsina közti 531-es úton, vagy Nagyrőce felől az 532-es úton lehet eljutni. A várba ve­zető földút a falu temetője mellett halad el nyugati irányba, majd igen sok szer­pentin után egészen a turis­taházig visz. A vár egyik leg­látványosabb bástyájának GPS koordinátái: 48,75 - 20,06. Wesselényi Habsburg-ellenes összeesküvésben való részvétele a vár további sorsára is hatással volt. 1670-ben Lipót hadai elfoglalták, majd 1678-ban és 1683-ban Thököly Imre hadai kaparintották meg. 1702- ben kiégett a vár, ekkor kezdődött a romlás kora, bár 1706-ban még újjá­építették, Bercsényi Miklós lett a bir­tokosa, ám ezután már hanyatlani kezdett. 1720-ban Koháry Istváné, majd az ő lányának, Mária Antóniá­nak a Szász Coburg családba háza- sodása révén 1816-tól a Coburg- Koháry birtok örökös része lett. A vár elvesztette hadászati jelentőségét, állaga romlani kezdett, a természet lassan visszafoglalta a várhegyet. Petőfi nem bókül Irodalomtörténeti érdekesség, hogy éppen ezen a helyen, Murány várában haragudott meg Petőfi Sán­dor Tompa Mihályra, aminek oká­ról így ír az Úti Levelek Kerényi Frigyeshez címűmunkájában: „Míg én a táj páratlan fönségén s a múlt idők nagyszerű eseményein a leg- költőibb ábránddal merengtem: ad­dig Tompa Mihály aludt és hortyo- gott. Ha halálos ágyam előtt térdel­ve kér, hogy bocsássam ezt meg ne­ki, még sem bocsátom meg; ha a másvilágon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem.” Mindez 1847 júliusában esett meg. A vár régészeti feltárása még késik, de a turisták már évtizedekkel ez­előtt felfedezték, ahogy a várkapü- jától pár száz méternyire épült kis vadászházat is, amely ma turista­házként fogadja a vendégeket. Lel­kes vármentők néhány éve újrafed­ték a kaputornyot, elkezdték a pa­lotarészek feltárását, a beomló boltívek megtámasztását, a vár mintegy három és fél hektárnyi te­rületének fokozatos kitisztítását. Érdemes ide kapaszkodni a szikla­csúcson álló sasfészekbe, de vigyá­zat! El nem aludni!

Next

/
Thumbnails
Contents