Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-11 / 8. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. január 11. VÉLEMÉNYÉS HÁTTÉR I 7 Civilizált vásárlás Tizenöt nap elszáll, mint a vásárló sóhaja a kasszánál VERES ISTVÁN B emegyek múltkor a Teszkóba, hátkígyóznak a sorok, nem látni a ko­saras polgárok sorának végét a polcok között. Ünnepek után ekkora érdeklődés? Felélte az áhi­tat a készleteket, vagy mi van? És főleg mi lesz? Miért nem nyitnak ki több pénztárt? Nem lett semmi, voltak, akik le­rakták a teli kosarukat és hőbölög- ve kirobogtak, mások meg kivárták a sort, közben okostelefonoztak vagy dohogtak. Ez csak annak kapcsán jutott eszembe, hogy a magát erősen szociális jellegű képződményként aposztrofáló kormányunk szociális minisztere elárulta: azon dolgoz­nak, hogy az összes államünnepen bezárjanak a boltok defaktó. Indok: legyenek a bolti alkalmazottak többet a családjukkal, illetve pal­lérozzuk kicsit a vásárlási kultú­ránkat, mert állítólag van hová. Richter miniszter javaslatát a munkáltatók meg a vállalkozók meg a ki tudja milyen szakszerve­zetek (amelyekkel hasonló horderejű kérdésekben egyeztetni szokott) is hasznosnak tartják, és hát a katolikus egyház sem lesz ki­vétel, hiszen az úr napját megszen­telni keresztény dolog, és ha már a vasárnap, az úr napj a nem is lesz defaktó boltbezárós nap, legalább az államünnepek legyenek azok. Szám szerint tehát évente tizenöt napon adódik majd alkalmunk gyakorolni a nem vásárlás nemes gesztusát. Férfiemberhez méltó, vitéz kihí­vásról van szó, vásárlásra ugyanis indok mindig akad (ha nem, majd adnak a boltok). Termelünk és fo­gyasztunk, aki pedig nem fogyaszt, majd fog (vagy legalábbis szeret­ne). De ha mégis megpróbáljuk ki­találni a miniszter úr ötletének va­lódi indíttatását, csak arra jutha­tunk, hogy mindenkinek szeretne adni valamit, méghozzá úgy, hogy igazából senkinek nem ad semmit. Kicsit kedvezünk a zárvatartás pártiaknak is, az alkalmazottaknak is, de a megrögzött vasárnapi vá­sárlók alól sem húzzuk ki a plázát. Tizenöt nap egy évben: elszáll, mint a kasszánál sorakozók sóhaja, érvelni viszont lehet vele még éve­kig. De azért ne legyünk hálátla­nok, és köszönjük meg a miniszter úrnak a módosító javaslatot, hisz nem vásárolni a mai világban tényleg nehéz. Mondjuk a civilizált vásárlástól így is nagyon messze leszünk, és továbbra is halomra vesszük a műanyag csomagolásban értékesített akármiket, amelyek egyszer nyilván elborítják a boly­gót, de emiatt igazán nyugodtan alhatunk, mert az már a gyerekeink, unokáink baj a lesz, ők pedig bizto­san megoldják valahogy. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Oly kevés is elég MARIÁN LEŠKO A lakosság közel fele elfogadná miniszterelnöknek Andrej Danko házelnököt egy megbízhatónak tekinthető felmérés szerint. Az SNS elnöke jelenleg az egyetlen politikus, akit többen fogadnának el ebben a pozícióban, mint ahányan el­utasítják, az összes többi politikusnál az elutasító választ adók vannak többségben. Vajon minek köszönhető ez a népszerűség, miben különbözik Danko a többi politikustól? Ami biztos, hogy nem a briliáns szónokot és a kivételes szellemet látják benne az emberek. Aki megpróbálta egyszer is türelmesen végighallgatni számos próbálkozása közül valamelyiket, hogy összefüggő, értelmes nyi­latkozat préseljen ki magából, az tudja, hogy nem az új Aranyszájú Szent Jánossal van dolgunk. Hát még aki veszi a fáradtságot és rendszeresen fel­keresi Danko Facebook-oldalát... Az SNS elnöke teljesen józanon képes hajmeresztőbb nyelvi barbárságokat elkövetni, mint elődje holtrészegen. Hihetetlen, de még Ivan Gašparovičot is lekörözi, ami azért nagy szó, mert őt csak az értette, aki előre sejtette, hogy mit is akar kinyögni. Danko agya viszont teljesen kiszámíthatatlanul generálja a szavakat és véletlenszerűen helyezi el azokat tetszőleges mondatokban. Tehát semmiképp sem a ké­pességeinek köszönhetően népszerű, sokkal inkább a képességei dacára. Ha a politikai tevékenységét nézzük, akkor se valami fényes az ered­mény. Kiharcolta magának a házelnöki posztot, embereit bejuttatta a tit­kosszolgálatok vezetésébe, hősiesen megakadályozta, hogy a kulturális miniszter megemelje a tévé-előfizetési díjat, otrombán szigorította a ház­szabályt és be akaij a tiltani a burka viselését Szlovákiában. Bár lehet, hogy például ez az utóbbi elgondolása rendkívüli fontossággal bír egyes társa­dalmi csoportok számára, de aligha magyarázza Danko széles körű társa­dalmi elfogadottságát. Tehát páratlan politikai karrier sem áll e roppant népszerűség mögött. Danko sikerének leginkább az lehet a titka, hogy a nyilvánosság talált magának valakit, akit behelyezhetett a középpontba. Slota nem volt ilyen, lecövekelt a politikai paletta szélén, és onnan el nem mozdulhatott. Danko viszont bevitte a pártot a fősodorba, és ott bizony kevés szereplő maradt a tavalyi választások után. A Smer elhasználódott, az SaS-nak vagy a Hídnak pedig különböző okokból korlátozottak a lehe­tőségei. Ebből a helyzetből egy olyan párt profitál, amely egyébként sem­mi különlegessel nem érdemelte ki ezt. Paradox módon ma a politikai pa­letta szélén sokkal nagyobb a tülekedés, mint a közepén. „Hát nem tudod, hogy mily kevés a bölcsesség a világban?” - válaszolta fiának Axel Oxenstiema 17. századi nemzetközi hírű svéd politikus és diplomata, amikor az egy akkori megmagyarázhatatlan politikai rejtélyen törte a fejét. Ez az egyetlen magyarázata Andrej Danko népszerűségének is. Hát nem tudjátok, barátaim, milyen kevés elegendő Szlovákiában ah­hoz, hogy valakit elfogadjon a többség miniszterelnöknek? A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Állás Obamának Álláshirdetést tett közzé a Spotify internetes szolgáltató, amely élő közvetítésekkel foglalkozik. A hirdetést Barack Obamára szabták. „Helló, Barack Obama, úgy tudom, érdekelné egy állás” - írta a cég igazgatója. A leírás szerint a je­lentkezőnek nyolcévi vezetői ta­pasztalattal kell rendelkeznie egy nagy nemzet élén, jó csapatjáté­kosnak kell lennie, és jó, ha van Nobel-békedíja. Emellett szenve­délyesen kell beszélnie a lejátszási listákról sajtótájékoztatókon. Oba­ma elnökként többször humorosan dicsérte a Spotify műsorlistáit. (MTI) Trump, Merkel gyengülése és Észak-Korea a legnagyobb kihívás Az lan Bremmer vezette Eura- aia Group kockázatelemző agytröszt évente összeállítja, hogy mik a legnagyobb ve­szélyforrások. Idén az elmúlt 70 év világrendje bomolhat fel a szemünk láttára. Már rövid távon káoszt szülhet, hogy az USA háttérbe húzódik a vi­lágpolitikában, mivel Donald Trump a rövidtávú nemzeti érdekek mentén politizál. Káoszt okozhat az eltűnő szuperhatalom problémája. Ez a leg­nyilvánvalóbb Európában lehet, ahol Trump Oroszország felé mutatott po­litikai nyitottsága, a NATO szerepé­ről vallott felfogása, a hozzá hasonló, establishment-ellenes európai moz­galmakkal való kapcsolata tovább gyengítheti a jelenlegi világrend leg­fontosabb szövetségét. Ugyanígy a Közel-Keleten, ahol egyetlen regio­nális szereplő sem képes stabilitást és biztonságot nyújtani. Kína is komo­lyan megerősödhet a függetlenedő USA miatt, ráadásul megnő a köz­vetlen konfliktus esélye is a két or­szág között. Hszi Csin-ping elnök már egyenesen arról beszélt, hogy Kína lehet a globalizáció következő veze­tője. De a kínai térnyerés jó eséllyel egy ponton bele fog ütközni az ame­rikai érdekekbe. Ami, ismerve azt, hogy Trump nem sokat ad a hagyo­mányos diplomáciai megoldásokra, könnyen konfrontációkhoz vezethet. Végül: a függetlenedő USA rengeteg teret fog hagyni Putyinnak. Európai választások jönnek, melyekbe bele lehet nyúlni, a szíriai „győzelem” pe­dig lehetőséget teremt, hogy nőjön az orosz befolyás a Közel-Keleten. Gyengülő Merkel Európának még soha nem volt ek­kora szüksége egy erős Merkelre. Az idei év tovább ronthatja az európai békét: a brexittárgyalások miatt oda lehet a bizalom az EU és Nagy­Britannia között, a görög válságnak még mindig nem látni a megoldását, Franciaországban a Nemzeti Front szerepelhet jól, Törökország tovább csúszhat egy diktatúra felé, miköz­ben az EU-val kötött menekültügyi megállapodás bármikor összeomol­hat, és a terrorveszély is nagyobb ma­rad, mint bárhol máshol a fejlett vi­lágban. Az elmúlt évek válságait Európá­ban mind Angela Merkel vezetésével küzdötte le a kontinens, idén azonban nem lehet majd rá számítani. Mene­kültpolitikája mögött sem otthon, sem Európa más országaiban nincs meg a megfelelő támogatás, közben olyan német nagyvállalatok, mint a Volks­wagen, a Deutsche Bank vagy a Luft­hansa egymás után keverednek ko­moly botrányokba, a szélsőjobbolda­li pártok pedig kontinensszerte mar­ják szét az erősebb Európa képét. Azzal együtt is, hogy Merkel vár­hatóan nyer a német választásokon, ettől még szerepe a kontinensen és Németországban is gyengülhet. Obama távozásával fontos szövetsé­gest veszített, az amerikai-orosz kapcsolatok javulása miatt pedig több EU-s kormány is elkezdheti újraépí­teni kapcsolatát Moszkvával. Kim nagy óve 2017 Észak-Korea nagy éve lesz, és ez nem jó. Kim Dzsong Un rezsimje komolyan előrehaladt nukleáris és rakétaprogramjával, és elég alapa­nyaga lehet akár 20 atomtöltethez is. A rakétaprogram fejlettsége pedig el­érhet arra a szintre, hogy akár az USA nyugati partját is képesek legyenek elérni. Két komoly kockázat van itt az elemzés szerint. Egyrészt a Trump- kormány korlátozó akcióba kezdhet az ország ellen, és ez kiélezi a kínai­amerikai kapcsolatokat. Például el­képzelhető, hogy további, súlyos szankciókra Kína nemet mondjon, hiszen az országnak nem érdeke az észak-koreai diktatúra összeomlása. Washington viszont ennek ellenére is léphet, olyan szankciókat bevezetve, melyek súlyosan sértik a kínai bank- rendszer érdekeit. De elképzelhető az is, hogy Trump katonai lépésekhez nyúl. Egy ilyen forgatókönyv pedig komoly kockázat egy olyan környe­zetben, ahol az amerikai-kínai kap­csolatok már eleve feszültek. Elkép­zelhető az is, hogy Japán az USA ol­dalára álljon, ami tovább élezné a kínai-japán kapcsolatokat. A másik kockázati tényező, hogy a dél-koreai elnök, Pák Gun-FIje végül lemondani kényszerül, és a helyére egy centrista/balos kormány kerül, amelyik nyitott a diplomáciai kap­csolatokra Észak-Koreával. Ez érint­hetné a dél-koreai rakétavédelmi rendszert és a további szankciók sor­sát is, és megmérgezhetné az amerikai-dél-koreai viszonyt, ami egész Ázsia és az Egyesült Államok kapcsolatára is hatással lenne. (444 hu)

Next

/
Thumbnails
Contents