Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-01 / 278. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. december 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Diktátorkodók Mi ez a hülye szöveg, sF idel Castro halálával és életművével kapcsolatban olyan emberek is selyemkesztyűben, a legnagyobb óvatossággal keresik a szavakat, akik máskor - ha a politikai érdek úgy kí- vánja- ex cathedra minősítgetnek embereket, politikai folyamatokat, vagy épp aNap útját az égen. Még az Európai Bizottság vezetője, Jean-Claude Juncker is pihe-puha vattába csomagolt szavakkal búcsúzott „El Locótól”, mondván, Fidel sokak számára hős volt, az örökségét pedig a történelem fogja megítélni. Persze ez annyira nem meglepő, hiszen a fehérorosz Lukasenka re- zsimjével is jóval megengedőbb már az Európai Unió, mióta a jó belaru- szok hasznos előretolt hadállásként működnek az EU és Oroszország között, elsősorban azért, mert félnek attól, hogy Putyin gondol egyet, és hirtelen Minszkbe küldi a kis zöld emberkéket. De van az EU-nak egy Junckemél még lelkesebb vezetője, nevezetesen Robert Fico szlovák kormányfő, aki szerint Kuba (értsd, a (Ľubomír Kotrha karikatúrája) FINTA MÁRK hogy Fidelt a történelem fogja megítélni? Fidel vezette Kuba) sosem bántott senkit, és Fico szívesen elmegy Castro temetésére, ha esetleg jó elvtársként meghívják. Na de álljon meg a menet. Mi ez a hülye szöveg, hogy Fidelt a történelem fogja megítélni? Milyen tudathasadásos állapotot jelenthet az, hogy nem illendő kimondani, Kuba lánglelkű forradalmárja egy igazi, vérbeli kommunista diktátor volt? Milyen bizonyíték kell erre több tízezernyi, a patkány lakta cellában lassan megőrülő politikai foglyon, sok- ezernyi, a tengerbe vesző menekülőn és a rengeteg kivégzetten túl? Felmenti Fidelt, hogy hatalomra kerülését egy másik kizsákmányoló diktátor bukása előzte meg? Vagy netán az, hogy a Szovjetuniótól való gazdasági függés megmentette a sziget lakosságát az éhhaláltól és a nyomort is enyhítette kissé? Nagy kár, hogy Kubának nem volt egy olyan írója, mint az oroszoknak Szolzseny icin, aki tételesen felsorolta volna a Co- mandante bűneit. De téljünk is vissza Ficóhoz, aki olyan lelkesen gyászolta Fidelt, hogy még a Facebookra is posztolt egy képet arról, hogyan nyilvánít részvétet a kubai nagykövetségen, egy szál gyertya és a diktátor fotója előtt. Fi- córól sokan azt tartják, hogy az utóbbi hetekben produkált agresszív megnyilvánulásait az okozza, hogy gyengül, és nem ura az idegeinek. A valóság messze nem ilyen egyszerű. Fico most érzi csak igazán elemében magát. Hisz Trump megválasztása óta egyértelmű, hogy a mai politikai környezetben mindegy, mint mondunk, mindegy, kit támadunk, csak a marketing legyen megfelelő. Hogy a legveszélyesebb ellenfeleinkkel nem vitatkozni kell, hanem egyszerű, primitív eszközökkel támadni és lejárami őket. Fico elindította gyűlöletrakétáit mindenkire, aki veszélyt jelenthet rá: Kiska elnökre, a sajtóra, de még arra a fiatal, de bátor lányra is, aki szólni mert, amikor mutyizást tapasztalt a külügynél. A mai világban - és ez fokozottan érvényes a mi kis szürke Közép-Európánkra - az emberek könnyedén lemondanak a szabadságukról a „szociális biztonság” ígéretéért. S az erre rájátszó Fico ugyan nem egy karibidiktátor-alkat, a sok szivarozás sem tenne jót a szívének, de könnyen elképzelhető, hogy játszott már „fidelcastrósat” a tükör előtt. A lelke mélyén, talán nem is olyan mélyen, ott lapul a diktátori hajlam, nem véletlen, hogy úgy vonzódik hozzájuk. Sokan hajlamosak bedőlni neki, arra hivatkozva, hogy a szabadságtól magától még nem lakott jól senki. De haltak már éhen emberek az elnyomásban. Iszlamistát fogtak a német elhárításnál A német hírszerzés és elhárítás csődje, hogy e felvételnél és a kiképzésnél nem szúrták ki az iszlamista jelentkezőt. Több mint fél éven át vezetett mindenkit az orránál fogva. Most lepleztek le egy áprilisban felvett szélsőséges iszlamistát a német szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (BfV) munkatársai között. A spanyol származású férfi merényletet tervezett a belső elhárításért felelős központ ellen - írta a német sajtó. Az előzetes letartóztatásba helyezett gyanúsított elismerte, hogy robbantásos merényletet tervezett a nemzetbiztonsági szolgálat kölni központja ellen - Allah nevében. A támadás tervezése korai szakaszban volt. A férfi úgy bukott le, hogy iszlamistának vélt emberekkel az interneten folytatott üzenetváltásokban elárulta a tervét, de legalább egy csevegőpartnere a BfV informátora volt. A Spanyolországból származó férfi 51 éves, német állampolgárságú, rendezett körülmények között élő családapa, korábban bankban dolgozott, és nemrég váltott szakmát, áprilisban vették fel a BfV- hez. A kiválasztás és a kiképzés során nem keltett feltűnést, és éppen a németországi iszlamisták megfigyelésével foglalkozó részlegre került. Kettős életet élt, családja sem tudta, hogy felvette a muzulmán vallást. Internetes csevegőszobákban álnéven szélsőséges kijelentéseket tett, hivatali titkokat árult el, és társakat keresett a hitetlenek elleni merénylethez. A BfV hivatalosan csak annyit közölt, hogy egy német állampolgársá- ' gú munkatársukat előzetes letartóztatásba helyezték, mert az interneten álnéven szélsőséges iszlamista kijelentéseket tett és belső információkat osztott meg, valamint felajánlotta további információk megosztását. (MTI) Öxit - a gumiötletek A cunamija FELEDY BOTOND • • xit. ízlelgessük ezt a szót - az osztrákok unióból való kilépését O jelenti. Hétvégén lesz a megismételt elnökválasztás, Norbert Hofer és Alexander Van der Bellen küzd meg egymással. A korábbi végeredményt megsemmisítette a legfelsőbb bíróság. Májusban mindössze 31 ezer szavazattal maradt alul a radikális jobboldalt (FPÖ) képviselő Hofer az egykori zöldpárti elnökkel, Van der Bellennel szemben. Most is fej fej mellett állnak a közvélemény-kutatások szerint, de ez alighanem az FPO jelöltjének előnyét jelenti a valóságban. A helyzet azzal is változott, hogy Trump áttört egy újabb elméleti gátat. Ezt az osztrák választók is érzik, Hofer és pártja pedig nem győzi hangsúlyozni. Az Európa-politikában önsorsrontó spirált eredményezhet a szélsőségesek kritikus tömegének politikai sikere. Hofer hosszan bizonygatja mindenütt, hogy nem kell tőle félni. Az öxitre végül mégis tiszta választ adott: ha Törökország belép, vagy ha London kilépése után központosí- tottabban kezd működni az unió, akkor az osztrákoknak is szavaznia kell a bentmaradásról. A gond, hogy a brexit sem igazán az unióról szólt, hanem a brit egészségügyről, a globalizáció igazságtalanságáról és ezer más dologról, amelyeket hirtelen az unió számlájára írtak. Másképp fogalmazva: kár rövid távú hatalomszerzési remények miatt szétverni azt az uniót, amely a kontinensen kivételesen hosszú békeidőt biztosított tagjainak. Minden egyes európai kisvárosban van első vagy második világháborús emlékmű. Ezek az unió fájdalmas pillérei. A radikális erők tehát a rendszerek lebontását ígérik, azt, hogy a nemzetállam visszatér az erő színpadára. Ezek a rendszerek viszont éppen az erőszakmentes viták kereteit adják a korábban erőszakhoz nyúló nemzetállamoknak. Persze vissza lehet tekemi a történelmet, mint annyiszor korábban, csakhogy az lesz igazán a lecsúszás a választók életében. Az unió, a NATO és más szövetségesi rendszerek lebontásának népszerűsítése politikailag meglovagolható, de mi lesz utána? Mi az ígéret, ha készen lesznek a rombolással, utána mi következik? És mitől lenne az jobb? Nem tudjuk, mert erre ugye nincsenek tervek. Ez világosan kiderült a brexitnél is. London azóta is csak azt számolgatja, hol hány milliárd fontra lesz szükség a kieső támogatások mellett azért, mert a vámok, kevésbé mobilis munkaerő és sok más tényező alapvetően megdrágítja a brit gazdaság működését. Ausztria euróövezeti tag is, kilépése gazdasági öngyilkosság lenne a mai ismereteink szerint. Ezt nem mondja el Hofer. Hogy Ausztria vezetésével közép-európai oroszbarát összefogás alakulhat? Erre eddig is lett volna mód, ha a diplomaták racionálisnak gondolják. Csakhogy Berlin barátsága mindenkinek többet ér. Csak le kell ülni és kiszámolni a kockás papíron. Berlinnel lehet tárgyalni, bár kétségtelenül a pozíciók ott sem lesznek soha egyenlőek; na de Moszkva még a látszatát is kerülni annak, hogy partnerek lehetnénk. Ki akarná ezt racionálisan? Bécs is csak addig jutott, hogy a cseheket és szlovákokat igyekszik a visegrádi együttműködésből maga felé vonzani, de ez nem sok áttörést hozott. A politikai vízió és politikai racionalitás nélküli ötletelés roppant ártalmas. Az emberekben olyan áldöntések mentén kelt reményt, amely dolgok egyébként nem függenek össze. E gumiötletek cunamija az, amely valóban maga alá temethet minket. Az uniót mindig alakíthatjuk, mert tagok vagyunk. Ha kilép egy kis ország, még kevesebb beleszólása lesz a kontinens, és pláne a világ dolgába. Akkor majd nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, hogy miért élnek rosszabbul. De ki fogja akkor már megkérdezni... FIGYELŐ ugyanis közös a célja: a Beppe Grillo vezette Öt Csillag Mozgalom (M5S) megfékezése. A népszavazáson az olasz felsőház eltörléséről döntenek, az indoklás szerint ez felgyorsítaná a törvény- hozás munkáját, csökkentené a parlamenti költségeket. A Corriere megjegyzi, hogy a népszavazás bukása esetén Renzi - korábbi bejelentése szerint - szintén benyújtja lemondását, de ha a nem szavazatok aránya nem lesz elsöprő, szintén újabb miniszterelnöki felkérést kaphat az államfőtől, mivel megvan a parlamenti többsége. A La Repubblica szerint Renzi marad, akkor is, ha veszít. A legrosszabb forgatókönyv az, ha a népszavazás kudarca és Matteo Renzi lemondása után az államfő a parlamenti pártokkal hosszú egyeztetésbe kezd, ami az olasz pénzügyi piacok elleni spekulációknak engedne teret. A La Repubblica úgy tudja, hogy Sergio Mattarella államfő az EU-val egyetértésben a jelenlegi kormány megmentésén dolgozik. (MTI) Renzi mindenképp lemond - és marad Matteo Renzi olasz miniszterelnök akkor is benyújtja lemondását, ha a vasárnapi népszavazás számára kedvezően dől el, vagyis győznek az igenek - írták olasz lapok. A Corriere della Sera szerint Renzi arra hivatkozik majd, hogy 2014. februári miniszterelnöki kinevezése az alkotmányos-parlamenti reformok megvalósítására szólt. Ezt, ha a népszavazáson az igenek győznek, sikerült kormányának elérni, ezért mandátumát is lezártnak tekintené. A lap szerint Renzi lemondása valójában azt szolgálná, hogy Sergio Mattarella államfő újabb kormányfői mandátummal bízza meg, Renzi bővítené a jelenlegi kormánykoalíciót és megszi- lárdítj a hatalmát a 2018-as választásokig. Sajtóértesülések szerint a erről már háttértárgyalásokat folytatott a jobbközépet vezető Silvio Berlusconival is, aki támogatásáról biztosította. Mindkét félnek
