Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-03 / 280. szám, szombat

o N oo 2016. december 3., szombat, 10. évfolyam, 49. szám Hát, az a nő én voltam... 15. oldal Fidel Castro 1961 áprilisában, 2000 áprilisában és utolsó fotóján, 2016 februárjában (Fotó: tasr/ap) Bezárult a kör V éget ért .egy kor­szak, amely 1956. november 25-én kezdődött és 2016. november 25-ig tar­tott. Fidel Castro korszaka volt. 1956. november 25-én Castro 81 mindenre elszánt forradalmárral együtt a Granma fedélzetén állt, arra várva, hogy a jacht kifusson a mexikói Tuxpan kikötőjéből, és Kuba felé vegye irányát. Akkor kez­dődött a Comandante és a kubai forradalom, a szocialista szigetor­szág és a sajátos diktátori rendszer története. Pontosan 60 év után, a szimbolikus november 25-én Fidel Castro meghalt. Mintha bezárult volna eg)' kör. Az utolsó fotókon egy megtört ag­gastyánt láttunk, hiába fürkésztük, hová tűnt a legendás forradalmár, leheteden felismerni az öregember­ben. Már ritkán fogadott vendéget, feleségével, a korábban a nyilvános­ság előtt megtagadott Dalia Soto del Valiéval élt a birtokán. Zöld egyenruháját rég lecserélte slampos susogós mackófelsőre. Kényelme­sen, öregurasan élt, leszokott a szi­varról, a Chivas Regalról, enyhült ateizmusa is, mint egész Kubában, ahol sok otthonban a keresztre feszí­tett Jézus mellett szorítanak helyet Che Guevara portréjának. Fidel, mint mondta, maga is mindig nagy csodálója volt Jézus Krisztusnak, „mert ő volt az első kommunista: megsokszorozta a kenyeret és a ha­lat, mi is ezt akarjuk tenni”- fogal­mazott 1975-ben. Sok kijelentése mögött egészen sajátos értelmezések rejlenek. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolata azonban egyáltalán nem változott, Castro szíve öregkorára sem enyhült meg. „Nem bízom az Egyesült Államok politikájában” - írta a Granma című újság vezér­cikkében Barack Obama látogatása előtt. Csodálkozni ezen nem kell, ha figyelembe vesszük, hogy a CIA összesen 638-szor próbálta megölni. Kevesen tudják, hogy a kubai for­radalom vezére Guinness-rekordot tart fenn ebben a „mezőnyben”. „Nincs szükségünk arra, hogy a birodalom bármit is ajándékozzon számunkra” - írta a Granmában 2016 márciusában. 2016 októberé­ben pedig az amerikai elnökjelöltek második televíziós vitája előtt így nyilatkozott az azóta megválasztott Donald Trumpról: „Trump úr, aki alkalmas szakértőnek tartja magát, Nem is emlékszem, milyen egy fejfájás... ugyanannyira alkalmadan, mint Barack Obama és az ő politikája.” Castro sokat és szívesen beszélt, ha­talmának csúcsán többórás beszéde­ket tartott, képes volt órák hosszat szónokolni és magával ragadni a tömeget. Leghíresebb és legismertebb kije­lentése a Moncada laktanya elleni sikertelen fegyveres támadás után 1953 októberében hangzott el: „A történelem majd felment.” E mon­datát mostanában különösen sokat idézik és kérdőjelezik meg. Tetszik, nem tetszik, Fidel Cast­ro a 20. század egyik meghatározó alakja volt. Halála után a német dpa hírügynökség érdemesnek tartotta kikeresni és időrendi sorrendben közzétenni híres mondatait. „Nem vagyok kommunista, soha nem is voltam. Ha az lennék, meg­lenne a bátorságom ahhoz, hogy közhírré tegyem” - jelentette ki 1958 májusában. „Marxista-leninista vagyok, és éle­tem végéig az is maradok” - mond­ta 1961. december elsején. „Nem számít, ki esik el, hal meg, a kubai forradalom nem fog eltűnni” - szögezte le 1997-ben. Ja eszmék, amelyekért egész éle­temben küzdöttem, nem halhat­nak meg, sokáig fennmaradnak” - mondta 2003. május 1-jén. „Fegyverrel a kezemben mindegy, hogyan halok meg, mert biztosra veszem, hogy harcolva fogok, ha megtámadnak bennünket” - jelen­tette ki 2004. január 30-án. „Kicsiny északi szomszédunknak nem kell aggódnia. Nem tervezem, hogy százéves koromig gyakoroljam a hatalmat” - üzente az Egyesült Államoknak két évvel későbbi visz- szavonulását beharangozva 2006. július 24-én. „Nem búcsúzom tőletek Egysze­rűen csak az eszmék harcosaként küzdők tovább” - írta 2008. febru­ár 19-én. „Vészmadarak! Nem is emlékszem, milyen egy fejfájás” - írta egy 2012 októberében cikkében, melyben cáfolta a haláláról szóló híresztelése­ket. (ug, dpa/MTI) C astro karakteré­ben kegyetlen vonások voltak, ám baráti körben állítólag vidám és szellemes volt, és persze híres nőcsábász. Még a Sierra Maestra vadonjában is versengtek a harcostársnők a jóképű, művelt, szakállas forradalmár kegyeiért. Castro kétszer nősült, ám meg­számlálhatatlan afférja volt. Első feleségével, Mirta Diaz-Balarttal két évig élt, tőle született Fidelitónak becézett fia. Nagy szerelme Natalia Revuelta volt, akit annak idején Kuba egyik legszebb asszonyának tartottak. A nő lakásában találkozgattak, ide hívta a for­radalmárokat is, itt készítették elő a Moncada laktanya elleni támadást is. A jómódú férjes asszony odaadóan szerette az akkor még szintén nős Castrót, és bizonyítékként neki adta egész vagyonát. A Moncada laktanya elleni siker­telen támadás után Castro bör­tönbe került. Revuelta gyakran írt neki. Ma ezeket a leveleket azon kevés kordokumentum között tartják számon, amelyek bepillantást engednek Fidel Castro legszemélyesebb világába. A forradalmár és felesége később elvált részben azért, mert a férfi egyik levele tévedésből felesége, és nem Naty Revuelta kezébe került. Miután Fidel Castro 1955-ben kiszabadult, felkereste Revueltát, és rövid viszonyt folytattak, az asszony szerint akkor először. A nő teherbe esett, de nem árulta el, hogy ne tartsa vissza a forradalmárt attól, hogy Mexikóba meneküljön. Fidel arra kérte szerelmét, hogy kövesse őt, és legyen a felesége, de Naty elutasította, men úgy gondolta, hogy a férfira halál vár. Közös lányuk, Alina 1956- ban, fél évvel azelőtt született meg, hogy Castro visszatért Kubába és bevette magát a Si­erra Maestrába. A kislány anyja férjének nevét viselte, és csak kiskamaszként tudta meg, hogy ki a vér szerinti apja. Castro a nevére akarta venni, de Alina - mint azt memoárjában ina - nem kén ebből. Fidellel mindig is rossz volt a kapcsolata, azzal vádolta apját, hogy beleavatko­zik az életébe. Naty Revuelta 1959-ben elvált férjétől, aki magával vitte kö­zös lányukat, Ninát az Egyesült Államokba. Az asszony - bár titokban arra készült, hogy ő lesz Kuba első számú asszonya - soha nem ment újra férjhez, Castro ugyanis távolságot tartott tőle. Alina pedig apja rendszerének heves bírálója lett, 1993-ban spanyol turistá­nak álcázva magát, hamis út­levéllel elhagyta Kubát. Anyja csak amerikai rádióadásokból értesült erről. Revuelta és Castro között alig maradt kapcsolat. Az asszony 2008-ban a La Vanguardia című Fidel (Fidelito) Castro Diaz-Balart anyjával, Fidel első feleségével, Mirta Diaz-Balarttal Naty Revuelta és lánya Alina, aki megtagadta apját Alex és Antonio Castro, a Comandante törvényes fiai 2014 januárjában készült a felvétel, amikor Fidel Castro Havannában fogadta az argentin elnök asszonyt, Cristina Fernandezt. A magánjel­legű találkozón részt vett Dalia Soto del Valle, a kubai vezető második felesége is. (Fotók: SITA/AP) spanyol lapnak azt mondta, soha nem kesergett amiatt, hogy Fidel a forradalom ügyét előrébb helyezte magánéleténél. „De azért sok évbe telt, mire megszabadul­tam ettől a szerelemtől” - tette hozzá. Szintén 1956-ban született Fidel további fia, Jorge Angel. Édes­anyja, Maria Laborde admirális volt, így jöttek össze Castróval. Egyik szeretőjét, az akkor 19 éves német Marita Lorenzet, egy ha­jóskapitány lányát a CIA próbálta beszervezni. A nő feladata az lett volna, hogy megmérgezze Fidelt, Lorenz azonban meggondolta magát. Ann Louise Bardach írónő, aki sokat kutakodott Fidel magán­életében, legalább 11 gyermeket talált, akik szerinte Fidel vér szerinti leszármazottjai, közülük azonban négyet nem vállalt fel. 1962 és 1974 között öt fia született élettársától, Dalia Soto del Valiétól, akit jóval később, 1980-ban, titokban vett feleségül. Dalia nem is mutatkozott a nyil­vánosság előtt a Comandantéval, sokáig csak a beavatottak tudták, hogy kivel él Castro, (ug, MTI) mm

Next

/
Thumbnails
Contents